Geszti Péter dalszövegíró, rapper és reklám-szakember. Mindben tehetségesnek mutatkozik, mégis az a benyomásom, hogy csaknem három évtizedes pályafutás után sem találta meg a műfaját, amely leginkább jellemezhetné. Talán azért nem, mert mindig azt az oldalát fordítja a nyilvánosság felé, amely jól jövedelmez. Most olyan interjút adott a hvg.hu-nak, amelyből kiderül, hogy annak is lehet rossz a közérzete, aki a jég hátán is megél. Tűnődésre késztet az egyik mondata: „Az online világban mindig főműsoridő van.” Nem igazán fejti ki, ezért gondolok bele legalább kétfélét.

Bár elismerem, hogy az online a folytonosságot, a folyamatosságot, az állandó készenléti állapotot feltételezi, mégsem találó a tévéműsoros összehasonlítás. A digitális sajtó olvasása közben ugyanis azt vettem észre, hogy az online tartalmak befogadása szempontjából vannak dagályos és lapályos időszakok. Ezeket a bejegyzéseket például délelőtt 10 és 11 között teszem föl a világhálóra, mert szétszóródtak a tanítványaim, és sokuktól tudom, hogy dél körül, a szendvics kicsomagolása után nézik meg, vajon mit is írt ma a tanár úr. Aztán visszaesik az olvasottságot jelző grafikon, elvégre dolgoznak az érdeklődők, majd öt körül újra fölível, és este tízig nagyjából ugyanazt az értéket mutatja. Hosszú lapály következik reggel hatig, nyolcig azonban megint van egy kiugrás, mert fölébredtek az olvasók, és mielőtt útnak erednek, bekapcsolják a számítógépet. Ha egymásra kopíroznánk a napi vonulatokat, alig látszanának ki egymás alól.

A digitális tudattartalmak hasonló fogadtatásban részesülnek tehát, mint a szintén sajátos ritmust alkotó tévéműsorok. Műsorkészítői, cikkírói és szerkesztői szempontból azonban igaza van Geszti Péternek: az online sajtóban csakugyan nincs holtidő: ami érkezett, azt azonnal föl kell tenni. Igen ám, de abban az értelemben csalódást keltett a digitalizáció, hogy a világháló nem hozta azokat a hirdetési bevételeket, amelyekre a médiamenedzserek számítottak. Ennek folytán a szükségesnél kevesebb munkatársat foglalkoztatnak, nem telik nekik állandó készenlétben lévő ügyeletes szerkesztőkre. Ebből adódik, hogy munkaszüneti napokon, amikor végérvényesen háttérbe szoríthatnák a „lusta” (meg nem jelenő) nyomtatott sajtót, a digitális sajtó elhanyagolja a tartalomtovábbítást. Ha úgy tetszik, félvállról veszi az online tájékoztatást és véleményformálást.