Heller Ágnes egyszer szemben ült velem a nagykörúti Combinón. Rácsodálkoztam, hogy milyen kicsi; a lába nem ért le a padlózatra. A világhírű filozófustól diákkorom óta egyfolytában tanulok, a legfontosabb mondatait aláhúztam, a gondolatait megemésztettem. Azt feltételezem róla, hogy jó néven veszi, ha vitatkoznak vele. Megpróbálkoznék vele.

Tegnap este, A tét című ATV-műsorban szóba került, hogy a pesti Szabadság-téren megkezdték a nagy hírre vergődött arkangyalos szobor építési munkálatait. Heller Ágnes is kifejtette az álláspontját, majd utalt Schiffer András egy nappal korábbi interjújára, melyben érzelmileg egyetértett a szobor ellen tiltakozókkal, noha akciójukat politikusan „túlméretezett hisztériának” nevezte. A filozófus szerint szembe fordult azokkal a fővárosi szavazókkal, akik bevitték a parlamentbe. Schiffer megjegyzése csakugyan bárdolatlan, bár arról beszélt, amit országszerte tapasztalt.

Mielőtt politikára adta volna a fejét, jól menő pesti ügyvéd volt. Amidőn viszont bejutott a parlamentbe, járni kezdte az országot, valószínűleg azért, hogy a pártja főváros-központúságát ellensúlyozza. Gyakran fordult meg Zalában és az egész Dunántúlon, ebben a régióban vélte fölfedezni a polgárosodott szavazókat, akik ismét bejuttathatják a parlamentbe. Eközben kereste a témákat, amelyek foglalkoztatják a helybélieket, és azt vette észre, hogy ama bizonyos szobor és általában a zsidókérdés meg sem érinti a vidéki Magyarország lakóit. Annál inkább foglalkoztatja őket a földkérdés, amely illik is egy környezetvédő párt profiljába.

Tegnap érdekes cikk jelent meg a Zalai Hírlapban, munkatársai a megye rengeteg falujára bontották le a választási eredményeket. Kiderült, hogy a több száz kistelepülésen elsősorban a Fideszre szavaztak, mögötte a Jobbikra, a Kormányváltók néven szövetkezett pártokra, mindig negyedikként pedig az LMP-re. Schifferék mindenütt kaptak néhány tucat voksot, amiért keményen megdolgoztak. A szavazatszámlálók budapesti központjába a falusi eredmények futnak be először, majd a kisvárosiak, a vidéki nagyvárosokból valók, végül a fővárosiak. 4,79 százalékig, körülbelül 200 ezer szavazattal a vidéki választópolgárok röpítették az LMP-t, az utolsó órában innen vánszorgott föl a mutató 5,2-ig. A parlamenti küszöb öt százalék, az országossá karcsúsodott zöld pártot tehát nem a fővárosi szavazók vitték be a parlamentbe. Ők „csak” a pontot tették föl az i-re.