Tavaly fedeztem föl Beth Hartot, azóta a legjobb rockénekesek egyikévé nőtt a szememben. Legszenvedélyesebb száma, a Guilty egy kábítószer- és alkoholfüggő nő ihletett önmarcangolása. Tegnap kedvem szottyant újrahallgatni, és annyira magával ragadott, hogy kiraktam a közösségi oldal üzenőfalára, hátha másoknak is tetszik. Mielőtt azonban felhangzott volna, rácuppant egy választási kampányüzenet. Egy kattintással elhallgattattam. Nem mintha kifogásom lett volna ellene, de épp az aktuálpolitikát akartam kipihenni. Ekkor jött az újabb meglepetés.

Amidőn másodszor is meghallgattam a még mindig zseniális számot, a számítógép képernyőjén felbukkant három Hart-videó. Két dal és egy útifilm az amerikai énekesnő nyugat-európai turnéjáról. Az utóbbit érdeklődéssel néztem, a két számnál azonban hallottam már jobbat is az előadótól. Ez volt az a pillanat, amikor eltűnődtem a reklámfogásokról. Nem kétséges, Hart ügynöksége tájékoztatást kapott arról, hogy a világ távoli csücskében, valahol Közép-Európában érdeklődik valaki a dalai iránt. Beindult a digitális gépezet, és most értesítenek a körülötte zajló eseményekről. Oké, ma már nincs ebben semmi rendkívüli.

Igen ám, de van nekem egy körülbelül ezres ismeretségi köröm a közösségi oldalon. Ha kedveskedni szeretnék nekik egy drámai mozzanatokban bővelkedő számmal, vajon mit kezdjek a másik kettővel, amelyet nem is én biggyesztettem hozzá? Korántsem szégyellem őket, csakhogy nem az ízlésemet tükrözik. De ha már akaratlanul is Beth Hart marketingese lettem, szívesebben adtam volna közre az I’d Rather Go Blind-ot, eredetileg Etta James számát 1968-ból és a Whola Lotta Love című, 1970-es Led Zeppelin-nóta kései feldolgozását. Sokkal inkább kifejezik az énekesnő vibráló személyiségét. (Üsse kő, az útifilm maradhatott volna.)

Talán azért vagyok érzékeny a kéretlen akcióra, mert mellbe vágott a valóság. Néhány napja tértem vissza egy Balaton-parti konferenciáról, ahol az egyik előadó arról beszélt, hogy a médiafogyasztók nem hülyék. Tisztában vannak azzal, hogy ha nem fizetnek egy tartalomért, akkor a sugárzó médiumnak hirdetésből kell pénzt csinálnia. Ha viszont megfizetik a szolgáltatást - és a HBO-ra utalt -, nem kell elviselniük a film többszöri megszakítását, meg azokat a reklámokat, amelyek kizökkentenek bennünket a hősökkel és áldozatokkal való azonosulásból. Képünkbe vágta a fájó igazságot - mint Beth Hart a Guilty éneklése közben.