Idegenrendészeti eljárás - a jelzős szerkezetről néhány napja tudhatjuk, hogy mit jelentett 1941-ben. A rideg kifejezést Szakály Sándor hadtörténész, a Veritas történetkutató intézet újdonsült főigazgatója használta arra a műveletre, amelynek keretében a Horthy-féle adminisztráció 18 ezer rendezetlen állampolgárságú zsidót toloncolt ki. A nyugat-ukrajnai hadszíntérre küldött embereket a német hadsereg egyik SS-alakulata legéppuskázta, talán ha kétezren menekültek meg.

Akkor kaptam föl a fejem, amikor elolvastam a Galamus.hu-n Sándor Iván író rövid jegyzetét. Annak idején a budapesti Zsidó Gimnáziumban találkozott egyik osztálytársával, Grünbaum Ervinnel, aki úgy tért vissza Kamenyec-Podolszkból, hogy a családjából egyedül ő élte túl a tömeggyilkosságot. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy ismerem ezt az Ervint. Igaz, nem a kamasz fiút, hanem a meglett férfit, és már nem Grünbaumnak hívták, hanem Gyertyánnak. 2011 nyarán halt meg 85 éves korában, még nekrológot is írtam róla. A Népszabadság kulturális rovatában ő volt a filmkritikus váltótársam csaknem tíz éven át. Újságírói tevékenysége mellett regényeket is írt. Amelyiket kerestem a szépirodalmi polcon, azt újra elolvastam. Amikor pedig befejeztem, a kolofon és a borító közti résből félbe hajtott, elsárgult papírú, újságból kivágott recenzió hullott ki. 1975. november 26-án jelent meg, és az alján fölfedeztem a nevem.

Elfelejtettem, hogy pályakezdőként kritikát írtam róla. Nem foglalom össze, miként vélekedtem a regény erényeiről és fogyatékosságairól, eltűnődöm inkább a tudatlanságomon. Elhittem az írónak, hogy ő csupán a mesélő, és bemutat egy Manheimer Imre nevű gimnazistát, akivel mindaz megtörténik, amit a lelketlen történész volt szíves idegenrendészeti eljárásnak minősíteni. Abban a hiszemben gépeltem le a kritikát, hogy Ervin talált egy érdekes történetet, amelyet érdemes regénnyé formálnia. Csaknem négy évtized múltán, Sándor Iván megjegyzéséből értesültem arról, hogy az a bizonyos történet néhai kollégámmal és váltótársammal esett meg. Csak úgy volt képes kiírni magából élete tragédiáját, hogy másba plántálta a fájdalmát. Ifjúkori tudatlanságomért most, utólag azzal próbálok vezekelni, hogy e jegyzet címét Gyertyán Ervin regényéből kölcsönzöm. Hátha valaki kikölcsönzi a könyvtárból, hogy megértse a magyarországi holokauszt kezdetét.