Tegnap este fölhívott az egyik tanítványom. Újságíróként dolgozik, és a főszerkesztője érzelmi ajánlatot tett neki. Mitévő legyen? Igyekeztem eltanácsolni a munkahelyi kapcsolattól, erre azt is megkérdezte, mivel magyarázható, hogy a heti mondat-válogatásokba kevés gondolatot idézek nőktől. Azzal, hogy kevés nőknek szerkesztett újságot, magazint, portált olvasok. E beszélgetés nélkül aligha vettem volna észre, hogy a Népszava mai számában három figyelemre méltó női mondat is található.

A szerzők közül Kálmán Olga a legtapasztaltabb újságíró. A vele készített interjút csak azért nem sorolom az átlagon felüliek közé, mert a nemrégiben megjelent könyve ürügyén készült, és ebből az alkalomból már sokadszor kérdezgetik. Feltűnt például a mostani beszélgetőpartnerének, hogy mintha kevesebb kormánypárti politikus ülne be az Egyenes beszéd stúdiójába. Kiderült, hogy a választási kampány közeledtével nem szívesen indokolják a döntéseiket, ráadásul olyan műsorvezető előtt, akinél - fejtegette Kálmán Olga - „panelválaszokkal nem lehet megélni”.

Korjellemző mondat, de akadt nála kifejezőbb és fájdalmasabb is. Benedek Noémi jegyzetet közölt az Orbán-kormányról, és okfejtése nem hozott ugyan lázba, egyik gondolatára mégis fölkaptam a fejem: „A szegény ember rezsicsökkentése továbbra is a fűtetlen szoba.” Mint cseppben a tenger, úgy rejlik benne a hazai valóság. Ha egy faluszéli özvegyasszony havi 28 ezer forintból éldegél, egy közmunkásnak pedig 47 ezerből kéne eltartani a családját, majdnem mindegy, hogy húsz vagy harminc százalékkal csökkentik-e a rezsijét. Ebből nem jut pénz a fűtésre, hacsak némi tűzifáért oda nem ígéri a tavaszi voksát, vagy nem megy ki az erdőre rőzsét szedni.

A harmadik újságírónő pályakezdő. Lendvai Ildikó túlírta a cikk elejét, majd zseniális ötlet ugrott be neki Orbán Viktor Vas megyei látogatása nyomán. Amidőn a miniszterelnök Rogán Antal szülőfalujában megsimogatta az egyik óvodás buksiját, a kisfiú fölébredt, és a bácsi kezéből kirántotta a plüss maciját. Az ösztönös gesztusról nyugdíjasok jutottak a szerző eszébe, akik nem kérték vissza a magánpénztárban rekedt pénzüket, a trafikosok, akik nem kapták vissza a boltjukat, és az állami földet bérlő gazdák, akik nézik az új földesurat, amint épp elfoglalja a határt. Ebből a lányból lesz még publicista, pláne, ha olyan mondatokat ír, mint ez: „last minute ellenzéki összefogás”. Kár, hogy nem teljes a mondat, mert bevenném a jövő heti összeállításba.