Bakos András a Délmagyarország mai számában megadja a választ az országos sajtó feltételezéseire. A szegedi újságíró szerint vasárnap az ásotthalmiak egy agilis fiatalemberre szavaztak. Látták, hogy rendesen öltözik, szívesen beszélget a járókelőkkel, és társadalmi munkában festi a parókia kerítését. Állítólag valami országos szervezetet is vezet, de aki politikára adja a fejét, mozgalomból jön. Nemcsak hogy igazat adok neki, azt is megkockáztatom, hogy a magyar újságíró társadalom - beleértve a bloggereket is - kudarcot vallott a történtek értelmezésében.

Nem igaz, hogy a frissiben megválasztott Toroczkai László ellenfele, a régi polgármester Fidesz-tag volt. Függetlenként indult. Nem igaz az sem, hogy csak ők ketten indultak. Volt egy harmadik is, a Fidesz jelöltje, aki azonban visszalépett, és a kormánypártnak már csak annyi ideje maradt, hogy támogatásáról biztosítsa a független jelöltet. Az sem igaz, hogy a baloldalnak lehetősége lett volna közös jelöltet állítani Toroczkaival szemben. Az MSZP-alapszervezet néhány héttel ezelőtt átigazolt a Demokratikus Koalícióhoz, ott helyben e két párt személyes okokból aligha fogott volna össze. A harmadik, az E14-PM nem is létezik az ásotthalmi tanyavilágban.

Nem igaz, hogy Toroczkai László tagja a Jobbiknak. Nem tagja, bár a megyei önkormányzat képviselő-testületében szavazataival csatlakozott a Jobbik-frakcióhoz. Az sem igaz, hogy bennszülött volna Ásotthalmán. A nyáron költözött ki az egyik tanyára, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy 2014 őszén indul a polgármesteri székért. De ha már bekövetkezett az időközi választás, miért ne használja ki a lehetőséget? Bejött neki.

Az viszont igaz, amit szinte minden értelmező megemlített, hogy Tóth a neve. Ezt onnan tudom, hogy én volnék a „keresztapja”. Tanítottam a szegedi egyetem kihelyezett tagozatán, a Budapest Média Intézetben. Megkérdeztem a Kiss, Kovács, Szabó és Tóth nevű hallgatókat, hogy a családjuk milyen településről származik. A húsz év körüli, magas fiatalember nem a kérdésre válaszolt, hanem kifejtette, hogy ő nemzeti érzelmű. Azt firtattam, vajon a nemzeti érzelműeknek nem kéne megtanulni az újságírást, hogy árnyaltabban fejezhessék ki a gondolataikat. Erre megenyhült, és azt felelte, hogy az erdélyi Torockóra való a család. Újságíró ugyan nem lett belőle, de politikai használatra magához vette a település nevét.