Tegnap figyelemre méltó elemzés látott napvilágot. A Galamus véleményportál főszerkesztője, Mihancsik Zsófia vette magának a fáradságot, és utánanézett, vajon a kormánypárti médiában miként vált egy feltételezésből bizonyítottnak látszó tény.

Egy újságíró azon morfondírozott, ugyan kire gondolhatna Gyurcsány Ferenc, ha elárulná, hogy Bajnai Gordon és Mesterházy Attila helyett kit kérne föl az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének. A feltételezett neveket fölkapta egy másik jobboldali lap, de már tényként hivatkozott rájuk, és hogy az utalás hitelesebb legyen, megadta a forrást. Néhányan bizonyára kattintottak a linkre, talán még rá is jöttek a turpisságra, a többség azonban nem élt a lehetőséggel. Köztük két állítólagos miniszterelnök-jelölt is, aki tiltakozott, mondván, hogy velük Gyurcsány nem is tárgyalt. Csakhogy elhatárolódásuk tovább hitelesítette a ténnyé hamisított feltételezést. Olyan olvasó pedig végképp nem akadt, aki végigment volna a láncolaton, hogy kinyomozza a játszi feltételezést. Az elemzés bravúros, így kéne művelni a tényfeltáró újságírást.

Annyit mégis hozzáfűznék, hogy volt már hasonló csínyre példa. 2001 tavaszán az ellenzékben lévő MSZP sem döntötte el, ki legyen a miniszterelnök-jelöltje. A Springer-laphálózat némi noszogatásra szánta el magát. Kilenc napilapjában szocialista politikusok fényképét közölte, telefonon lehetett szavazni. Az MSZP-választmány egyik Békés megyei tagja „felháborodva” fogadta az ötletet, „rosszízűnek” találta, mert „félrevezeti a közvéleményt”, mi több: „visszaélés a sajtószabadsággal”, sőt „beavatkozás a párt belügyeibe”. Majd kifejtette: „Ez a tippjáték ellentétes a választmány döntésével, mely úgy szólt, hogy a párt nem megy bele semmiféle találgatásba, június 9-én dönt ebben a kérdésben.” Azt hitte szegény, hogy amit „a” párt belső fóruma elhatároz, az mindenkire nézve kötelező, kiváltképp a sajtóra. Lamperth Mónika elnökségi tag elismerte viszont, hogy a sajtónak joga van politikusokról szavazást tartani, zavarta azonban, hogy tudta nélkül vették föl a listára. (A népszavazást Németh Miklós utcahosszal nyerte, a negyedik Horn Gyula lett, holott a springeresek nem is nevezték meg a jelöltek között.)   

A két hasonló esetből adódik annyi tanulság, hogy ha a jelöléssel késlekednek a politikusok, akkor lépnek a kíváncsi nyilvánosság képviselői, azok a fránya újságírók. Vagy ténnyé varázsolják a feltételezést, vagy eljátszanak vele.