Tegnapelőtt volt a korrupció elleni küzdelem világnapja. Ebből az alkalomból Budapesten is konferenciát rendeztek, az Állami Számvevőszék oktatási és információszolgáltató központjában szakemberek beszélték meg a legfontosabb teendőket. A tanácskozásról a tegnapi lapok némi szöveget és egy fényképet közöltek.

Négy ember látható a fotón. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész, Navracsics Tibor igazságügyi miniszter és Domokos László, a vendéglátó szervezet elnöke. Negyvenesek, az úgynevezett Fidesz-korosztály tagjai; a nagyobbik kormánypárt belső köreiből érkeztek az említett hivatalokba. A jobb szélen ülő Handó átmosolyog a papírba temetkező Polt válla fölött, Navracsics visszamosolyog, és nyílik a szája, vagyis mond valamit, a bal szélen ülő Domokos pedig figyeli a diskurálókat. Mikrofon van előttük, feltételezhető tehát, hogy a fénykép nem magán a konferencián készült, hanem a sajtótájékoztatón.

A sajtóközleményekből azt hüvelyezem ki, hogy a szakmai tanácskozáson ama erőfeszítésekről esett szó, amelyek révén a közhatalmat gyakorlók irtották a korrupció mételyét. Bizonyára felsorolták a legutóbbi három és fél év eredményeit, amire az újságírók demagóg szokásával ellentétben nem azzal vágnék vissza, hogy bezzeg a legújabb korrupciós botrány kirobbantóját, Horváth Andrást eltanácsolták a parlamenti bizottságoktól. Csupán azon tűnődöm, hogy ha a korrupció ellenszere a folyamatok átláthatósága, akkor legalábbis furcsa, hogy a tanácskozást zárt körűnek szánták a szervezők. Az átláthatóság jegyében zárták ki a nyilvánosság képviselőit, az újságírókat. Holott az időszerű teendőket ők négyen valamelyikük dolgozószobájában is megbeszélhették volna. Panyókára vetkőzve, kvaterkázva, a kollégiumi emlékeket is felidézve, mikrofonok nélkül. Igaz, akkor viszont nem pipálhatták volna ki a korrupció elleni küzdelem világnapját. 

Házi dokumentációmban van egy gyűjtemény a korrupcióról. Az első idézet 1993. október 30-án jelent meg, az utolsó tegnapelőtt. A kettő között ötvenhat figyelemre méltó gondolat látott napvilágot két évtized alatt, közülük huszonnégy a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta. Az aránytalanság feltűnő. Talán azzal magyarázható, hogy a kormányzat elszántan küzd ugyan a korrupció ellen, harcát azonban igyekszik eltitkolni a nyilvánosság elől.