A rendszerváltás utáni első miniszterelnök 1993. december 12-én halt meg. A huszadik évforduló alkalmából néhány cikk már megjelent, az egyik el is gondolkoztatott. A Magyar Nemzet hét végi mellékletében fejtegette Megyeri Dávid: „A mai fiatalok számára felfoghatatlan, hogy az új kormány eskütételét nem közvetíthette az akkor egyetlen televízió, majd pár hónappal később letiltották a miniszterelnöknek az ország megörökölt súlyos helyzetét feltáró beszédét.”  Az akkori körülményeket megpróbálom felfoghatóvá tenni a mai fiatalok számára.

1990. május 22-én ült össze az országgyűlés, és Antall József ismertette az új kormány programját. A másnapi vitán pedig kifejtették álláspontjukat a parlamenti pártok vezérszónokai, majd az egynapos miniszterelnök összefoglalta az eszmecserét. Mindezt élő adásban közvetítette a Magyar Televízió. Csakhogy a rövidnek tervezett kormányfői beszéd történelemórává fajult (Antall József később is szívesen tartott történelemórát az ország népének). Nem lett volna belőle baj, ha nem közeledett volna a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntője a Milan és a Benfica között.

A Magyar Televíziónak épp nem volt elnöke. Nemeskürty István már lemondott, Hankiss Elemér még nem foglalta el a helyét. Ebben a helyzetben kellett döntenie az ügyeletes szerkesztőnek. De ki húzza a rövidebbet? Az újdonsült miniszterelnök, akivel kibékíthetetlen ellentétbe kerülhet a közintézmény? Vagy a szurkolók milliói, akik aligha bocsátanák meg, hogy a Magyar Televízió lemaradt a BEK-döntőről? Végül Antall Józsefet keverte le a képernyőről. Az egyik értelmezés szerint a miniszterelnök politikai összeesküvés áldozata lett. A Magyar Hírlap 1990. május 24-i számában olvasható, hogy az új kormány megalakulását „Már majdnem láthattuk, hisz a Híradó végén egy másodpercre visszakapcsoltak az Országházba, hogy aztán gyorsan elkapják a képet, nehogy lekéssünk a meccsről.”

Én viszont arra gyanakszom inkább, hogy szembe került egymással a közszolgálati jelleg (a miniszterelnöki beszéd közvetítése) és a kereskedelmi (szórakoztató) jelleg. Mai fejjel csakugyan nem könnyű megérteni az akkori helyzetet, manapság ugyanis adódik a választás lehetősége. A parlamenti ülést közvetíti a közszolgálati Magyar Televízió, a focimeccset valamelyik kereskedelmi csatorna, a médiafogyasztó pedig távkapcsolóval a kezében döntheti el, hogy melyiket nézze.