November 19. és 21. között Budapesten rendezik a PPDexpót. A nemzetközi kiállítás a nyomdaipari és a csomagolástechnikára szakosodott cégek seregszemléje, ennek lesz egy konferencia része is. Az úgynevezett Sajtószigetre hívtak meg a szervezők, hogy 20-án pályakezdő újságírók részvételével vezessek kerekasztal-beszélgetést. Telefonálás és levelezgetés közben érdekes problémával szembesültem.

Úgy hozta a sors, hogy a médiatanári munka Nyíregyházához, Egerhez, Szegedhez, Pécshez, Székesfehérvárhoz és Szombathelyhez kapcsolt. E főiskolák és egyetemek újságírással kacérkodó hallgatói leginkább vidéki szerkesztőségekben helyezkedtek el. Vétek lett volna elkövetni azt a hibát, ami a legtöbb fővárosi sajtótájékoztatót jellemzi, hogy túl korán vagy túl későn kezdődik a rendezvény. Fel sem ötlik a szervezőkben, hogy ha délelőtt kilencre vagy tízre teszik, a vidéki szerkesztőségből érkező újságírónak hajnalban kell kelnie, ha pedig túl későre, akkor éjfél körül kerül haza. Holott az országos szervezetnek, cégnek is jól jönne, ha a tudósító lapzártáig megírhatná a mondandóját, hogy a cikk beleférjen a másnap reggeli újságba. Így lyukadtam ki a délután kettőnél.

Idáig rendben is volna, csakhogy kérdéses, vajon a főszerkesztők tartják-e annyira fontosnak a kiállítást (és a kerekasztal-beszélgetést), hogy teljes napra nélkülözzék a pályakezdő munkatársat. Úgy képzeltem, hogy azokat a tanítványokat szólítom meg, akik már nyertek szakmai díjat, például ifjúsági Pulitzert, vagy ők lettek az év diák újságírója. Hat ilyen akad: Czehelszki Levente, Gáncsos Kármen, Horváth Borbála, Matey István, Nagy Zsófia és Sándor Alexandra Valéria. Kiderült azonban, hogy nehezebben mozdulhatnak, mint ahogy feltételeztem.  Valószínűleg csak minden második jöhet el közülük a Népstadion melletti Syma-csarnokba. Azzal vigasztalom magam, hogy a kudarc akár sikernek is tekinthető. Szakmai életrajzukban jól mutatott a díj, nekik legalább van helyük a magyar médiában, ha foggal-körömmel kell is ragaszkodni hozzá.

A második körben vannak azok, akiket most keresek meg. Szintén tehetséges újságírónak ígérkeztek, de a diploma megszerzése után úgy alakult a sorsuk, hogy más szakmában kötöttek ki. Élménybeszámolójuk révén talán választ kapunk arra, hogy miért keresik mással a kenyerüket, ha a Jóisten is a nyilvánosság képviselőjének teremtette őket.