Nevezetes dátum, de nem a történelmi esemény miatt. Első, még középiskolából való barátnőm született november 7-én. Mielőtt nemrégiben eltemettük volna, minden évben fölhívtam ezen a napon, és kibeszéltük magunkat. Van más okom is a tűnődésre, ma egy éve született az unokám. Samu totyog két-három lépést, élvezi a függőleges létet, elégedetten néz körül, majd seggre csüccsen. Vannak már szavai az evésre-ivásra, de messze vagyunk még a nem vele élők számára értelmes beszédtől. Szakmailag is hasznosítható élményt köszönhetek a csecsemők kommunikációjának.

Az első szemináriumon mindig megkérdem, vajon a kommunikáció szakosok milyen szakdolgozaton törik a fejüket. A szombathelyi főiskolán egy levelező hallgató - negyvenes asszony - tanácstalanul tárta szét a karját. Kiderült, hogy unokája született. Nincs-e kedve figyelemmel kísérni a csecsemő metakommunikációját? Lett belőle a csecsemő kommunikációja is, érdekes diplomamunkát írt a pesztrálások nyomán. Néhány hete egy másik szemináriumon kismama tárta szét a karját, ajánlhattam neki a dunántúli nagymama interneten is hozzáférhető dolgozatát.

Most már tudom, hogy a miért-korszakba három éves koruk körül jutnak el a kisgyerekek. Azzal őrjítik a környezetüket, hogy mindenre rákérdeznek, keresik az összefüggést ok és okozat között. Aztán óvodába kerülnek, kérdés azonban, hogy miértjeikre a tanintézményekben fölkészítik-e az óvónőket. Az a benyomásom, hogy a válaszkultúra láncolata megszakad. Érettségi után olyanok érkeznek a főiskolára, akik nem nagyon tudják, hogy választópolgárként beszámoltathatják a képviselőiket. A képviseleti demokráciában a választottaknak joguk van ugyan helyettük dönteni, nekik viszont joguk van azt firtatni, hogy az önkormányzati képviselő, a polgármester vagy a honatya miért döntött úgy, ahogy.

Azért szakad meg a válaszkultúra láncolata, mert olyan országban élünk, ahol a hatalmat gyakorlók nem szívesen válaszolnak a kérdésekre? Vajon az újságírással kacérkodó diákok jól járnak-e, ha megtanulják tőlem a miértezés technikáját és filozófiáját, a nyilvánosság képviseletét? Vajon mihez kezdenek majd, ha interjúalanyuk, az állami hivatal vagy cég vezetője nem hajlandó megvilágítani a döntése hátterét? Sőt, még meg is fenyegeti őket az okvetetlenkedésért.