Elképzelhető, hogy ha majd a tegnap megszavazott törvény, a lex Baja szövege megjelenik a Magyar Közlönyben, módosítom az álláspontomat. Addig is rögzítem, hogy a kormány médiaellenes akcióját mintha sikerült volna mentesíteni az egyik aknától. Ámbátor az eredeti javaslat négy passzusából három azután is megmaradt, hogy a kormánypártok befogadták a szocialisták módosító indítványát.

Mégsem lesz egyévi börtönnel büntetendő az a szerkesztő, aki úgy közli a mások által hamisított kép- vagy/és hangfelvételt, hogy nincs tisztában a manipulációval. Nem cinkos tehát, hanem „csak” gondatlan. A változtatást azonban aligha érdemes a tényfeltáró újságírás győzelmeként elkönyvelni. Például a Népszava máskülönben korrekt cikket jegyző munkatársa ezzel kezdte tudósítását: „Csodával határos módon a Fidesz-KDNP támogatott egy szocialista módosító javaslatot.” Inkább számításnak nevezném. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a kormánypártok eleve a maradék három büntetendő cselekményben gondolkodtak. A gondatlan közlést fenyegető negyedik csupán csali volt, amelyet majd nagyvonalúan elengednek. Két mozzanatból következtetek erre.

Az egyik az, hogy rájuk nézve is veszélyes lett volna a végül figyelmen kívül hagyott büntetés-tervezet. Ha ugyanis létezik nálunk oknyomozó újságírás, akkor leginkább a pártok szolgálatában áll; az egyik oldal tényfeltáró riporterei leleplezik a másik oldal disznóságait, és viszont, a saját táborukban pedig elkerülik a szemétdombot. A kis híján elfogadott cikkely a jelenlegi kormánypártok médiáját is kiszolgáltatta volna a hatalomnak, ha a jelenlegi ellenzék kormányra kerülne.

A másik következtetés abból fakad, hogy Orbán Viktor miniszterelnök Bethlen Istvánt tekinti a példaképének. Azt a kormányfőt, aki a múlt század húszas éveiben meghonosította az „irányított demokráciát”. Kedvenc módszere volt, hogy országgyűlési vitáig engedte a tőle jobbra álló pártok brutális sajtótörvény-javaslatait. A szélsőjobboldali képviselők szellemi kalodába zárták volna a liberális és a szociáldemokrata szerkesztőségeket, amelyek fölött olykor hónapokig lebegett Damoklész kardja. Majd a parlamenti fölényben lévő Bethlen-párt kegyesen leszavazta a durva nyilvánosságkorlátozást. Miközben a miniszterelnöktől balra lévők örültek a győzelmüknek, föl sem ötlött bennük, hogy érvényben maradt az 1914-es sajtótörvény - a világháborúra készülődés nyilvánosságkorlátozó cikkelyeivel.