2012. május 13-án, vasárnap avatták föl Horthy Miklós egész alakos faszobrát a Somogy megyei Kerekiben. Ekkor fejtegette a Vitézi Rend főkapitánya, Harangozó János, hogy Magyarország hajdani kormányzójának lesz még lovas szobra is - Budapesten. Szándéka egyelőre nem vált valóra, de a Horthy-mellszobor tegnapelőtti avatása már megmozgatta a közéletet. Viharzanak a kedélyek körülötte, talán azért, mert nem eldugott helyen állították föl, hanem a főváros kellős közepén.

Miközben nézem az avatásokról készült felvételeket, szemernyi kétségem sincs afelől, hogy a műalkotások esztétikumáról megfeledkeztek a vitatkozók. A kereki szobor legelőnyösebb vonása, hogy a fafaragó tányérsapkát helyezett az ellentengernagy fejére, és annak kiugró, kemény anyagból készített része, az úgynevezett szemernyő jótékonyan árnyékolja a kormányzó arcát, amely egyáltalán nem hasonlít Horthy Miklóséra. Az egy hónappal később avatott csókakői mellszobor sem járt jobban. A bronzszínűre festett, kőből faragott alkotást a Fejér megyei falu Nagy-Magyarország terén állították föl, ráadásul még egy Horthy-fényképet is kinagyítottak mellé - alig van hasonlóság a szobor és a fotó között. Aki pedig szemre vételezi Budapesten a Szabadság téri templom előterébe kihelyezett mellszobrot, eltűnődhet azon, vajon miért nem sikerült megformálni a kormányzó markáns arcát, például erőszakosan kiugró állát és húsos orrcimpáit.

Medgyessy Ferenc, a híres képzőművész száz évvel ezelőtt mintázta meg a Kis lovas című szobrát. Hajdúsági atyafi látogatott a műtermébe, és miután körüljárta a finoman megmunkált darabot, fejcsóválva jegyezte meg, hogy szántás közben másmilyennek figyelte meg a lovak tomporát. Mire ezt válaszolta neki a Mester a maga szintén hajdúsági tájszólásában: „Nem lú az, fiam, hanem szobor.” Nem azt kérem tehát számon a politikai megrendelőkön, hogy a mostanában felavatott Horthy-szobrok miért csak egyenruhájukban hasonlítanak a kormányzóra. Az viszont elvárható lett volna tőlük, ha már a kedélyek felborzolásán törik a fejüket, hogy olyan műalkotásokat fogadjanak el, amelyek tükrözik is a személyiséget.

Talán majd a lovas szobor, amelyen a paripa bizonyára fehér lesz. 1919. november 16-án ilyenen rúgtatott be Horthy Miklós, a "nemzeti hadsereg" fővezére Budapestre, a „bűnös város”-ba. Igazán kár, hogy e magasztos feladatra a Vitézi Rend főkapitánya már nem kérheti föl a ló és ember kapcsolatát zseniálisan ábrázoló Medgyessy Ferencet.