Néhány nappal azután, hogy Bajnai Gordon és Mesterházy Attila megállapodott, ezt mondta róluk Lánczi Tamás politológus: „A csatabárdot pont olyan mélyre ásták, hogy bármikor kéznél legyen.” (Metropol, 2013.09.02.) Csakhogy nem az Együtt-PM, még csak nem is az MSZP ásta ki tegnap ama bizonyos csatabárdot, hanem azok, akik kimaradtak az augusztus végi megegyezésből.

Előzetesen hiába jutott dűlőre a nyolc ellenzéki csoportosulás, hogy vezetőik nem minősítik nyilvánosan a két legerősebb párt kompromisszumát, az összefogásból kiszorultak tegnap délután mégsem demonstrálták az ellenzék látszategységét. Egymás után álltak föl a Műegyetem oldalához tapasztott színpadra, és az országos figyelmet kihasználva ítélték el a különalkut. Kuncze Gábor például változatlanul hozta a csipkelődős formáját, Fodor Gábor pedig még felül is múlta megszokott szónoki teljesítményét. Mégis az a benyomásom, hogy nem esnének kétségbe, ha a két „nagy” képviselő-jelöltséget ajánlana föl nekik szűkebb pátriájukban, a tököli, illetve a gyöngyösi választókörzetben.

Idestova negyedszázada vannak a politikában, elszakadtak tanult foglalkozásuktól, és ahogy elnéztem őket a legutóbbi három év fél évben, nem találják helyüket a civil életben. Jól jönne nekik az ötven-százmillió forint közötti összeg, amit egy ismertebb honatya hivatalosan is megkereshet a következő választási ciklusban. Azok óvták tehát a nélkülük megegyezőket a személyi ambícióktól, akik szívesen vennék, ha besegítenék őket a jól fizető parlamentbe. A tegnapi megmozdulás azt sejteti, mintha az ellenzéki politikusok két forgatókönyvet dolgoztak volna ki. Az egyik, hogy legyőzik Orbán Viktort, és átveszik tőle a hatalmat. A másik, hogy nem győzik le, de bebiztosítják magukat a majdani országgyűlésben.

Akik mögött pedig nemcsak fantompárt, hanem társadalmi támogatottság is van, mint Mesterházy Attila, Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc - pillanatnyilag ebben az erősorrendben -, a vészforgatókönyvben megkockáztatják, hogy nem is a 2014-es, hanem a 2018-as összecsapásra készítik föl a pártjukat. Elképzelhető, hogy második számú forgatókönyvük a politikai realitásokat tükrözi, és tegnap este úgy összegezték a délutáni élményeket, hogy az A-változat 2014-ben nem valósítható meg. Telik életkorukból a lassú, kitartó szervezőmunkára és a 2018-as kiteljesedésre. Nekünk azonban nincs annyi időnk, hogy megvárjuk, amíg az ellenzék végre összeszedi magát.