A botrány nem csitul a hungarocell akció körül. Egy ellenzéki mozgalom tagjai épp másfél hete döntötték le Orbán Viktor térdben elfűrészelt szobrát, és még mindig áll a bál. A Fidesz egyik képviselője már az Európai Parlamentben is elpanaszolta, hogy milyen otromba a magyar ellenzék. Az a benyomásom, hogy a kormánypártra gyakorolt hatás nincs arányban a kétségkívül polgárpukkasztó akció jelentőségével.

A kormányzati apparátus mégis minden rendelkezésére álló eszközzel élezi a feszültséget. Bár ahogy elnézem, mintha azok se vennék komolyan a felháborodásukat, akik részt vesznek a kommunikációs hadjáratban. Szemlátomást, fülhallomást túldramatizálják a helyzetet, átkapcsoltak kampány üzemmódba. Holott akár úgy is fölfoghatnák, hogy mielőtt az ellenzéki csoportosulások összeállnának ellenük, külön-külön igyekeznek felhívni magukra a figyelmet, és egyelőre inkább egymás ellen kampányolnak.

Az ellenzéki oldalon is érzékelhető a túldramatizálás. A Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc például sms-ben javasolta az MSZP, illetve az E14 elnökének, hogy október 23-án ők hárman együtt lépjenek a nyilvánosság elé. Némi hezitálás után Bajnai Gordon nemcsak válaszolt, hanem magáévá is tette a javaslatot. Azzal tetézte, hogy Mesterházy Attilával ne csak Gyurcsányt fogadják maguk mellé, hanem a demokratikus ellenzék többi csoportját is. Néhány nap múlva ott áll majd vagy tíz politikus a szónoki emelvényen, és beszédeket mondanak. A DK elnöke tehát elérte a célját, ám ahelyett, hogy örülne, közölte a nyilvánossággal: ő találta ki az egészet, Bajnai csak átvette a kezdeményezést. Amiben van valami, de talán mégse kellett volna kiélezni a helyzetet, ha már annyira áhítja az ellenzéki összefogást.

Ismerős a helyzet. Mi, újságírók szintén hajlamosak vagyunk arra, hogy föltupírozzuk a feszültséget. Attól tartunk, hogy a maga hétköznapiságában, földhözragadtságában nem lesz elég kapós a portékánk (a cikkünk vagy a műsorunk). A túldramatizálás bocsánatos vétek volna, ha nem válna beidegződéssé. Csakhogy a magánéletben is kiélezzük a helyzeteket. Utólag kérek elnézést a feleségeimtől, hogy otthon is kampány üzemmódban működtem. Ha a politikusok most túldramatizálják a helyzeteket, vajon miként viselkednek majd, amikor lecseng a kampány, és egy ország hétköznapjait kell megszervezniük?