A digitális sajtóban vita bontakozik ki Mesterházy Attila téziseiről. A tizenöt pont pikírt hozzászólásokat váltott ki álneves, bár tájékozott és jól író kommentelőkből. Én megértőbb vagyok. Az MSZP most jutott el a választási felkészülés ama szakaszába, amikor már vannak nyilvánosságnak szánt vitaanyagai. Épp arra kérte a kommunikációs szakértőit, hogy az elemzéseket foglalják össze néhány könnyen megjegyezhető mondatba; némi farigcsálás után ezek lesznek a kampányüzenetek. Közben valakinek eszébe jutott, hogy most is kezdeni lehetne velük valamit - a pártelnök neve alatt.

Az eljárás vitatható persze, engem azonban nem az foglalkoztat, hogy mi van a Tizenöt tézis című cikkben, hanem ami hiányzik belőle. Az egyenetlen színvonalú szakpolitikai vitaanyagokból kisejlik, hogy mit csinálna az ellenzékbe szorult párt, ha néhány hónap múlva a hatalom részese lehetne. Ám a szombati Népszabadság egész oldalát kitöltő írásban nyoma sincs annak, hogy a szocialisták mit képzelnek a nyilvánosságról. Holott a Fidesz több mint hároméves kormányzati gyakorlatából kirajzolódik a nyilvánosság korlátozása (a tájékoztatás egyirányúsítása, a tájékozódás megnehezítése).

Az MSZP potenciális szövetségesei sem sietik el a nyilvánosság körvonalazását. Bajnai Gordontól arra telik, hogy egy Mozgó Világ-beszélgetésben elmondja: „Kész van a médiatörvényre vonatkozó javaslatunk, amely többek között kimondja a médiahatóság teljes eltörlését.” Ez a folyóirat összevont hetes-nyolcas számában jelent meg, a nyár elején rögzítették tehát az ellenzéki politikus szavait. Azóta hallott valaki az Együtt 2014 „kész” médiapolitikai javaslatáról? Fodor Gábor pedig, a Liberálisok nevű párt vezetője néhány napja ezt közölte a Magyar Narancsban: „Az állami médiát szüntetnénk meg, ami a közmédia jelenlegi formája.” Hm. Bár az MSZP-nek van kidolgozott koncepciója a nyilvánosságról, ebből egy betű sem került be a pártelnök szándéknyilatkozatába. Ellenzéken belüli ellenlábasa meg akar szüntetni egy hatóságot, a másik egy műsorszolgáltató intézményt. Mindhárman adósak maradtak azzal, hogy kifejtsék, miként képzelik el a nyilvánosságot, ha esetleg hatalomra kerülnek.

Nálam szakmai ártalom, ha médiapolitikát tanítóként fontosnak vélem a nyilvánosságot. De talán mégsem annyira mellékes, hogy szőrén-szálán eltűnjön a hatalomba készülők érvkészletéből.