Az elmúlt hét legkínosabb megnyilvánulása Szanyi Tibor nevéhez fűződik. A szocialista politikus szombaton felírta a közösségi oldal üzenőfalára, hogy „Az árulást sokfelé szeretik, az árulót sehol.” Pontos, már-már szállóige gyanús mondat, kár, hogy Hadházy Ákosra vonatkozik. A szekszárdi állatorvosra, aki önkormányzati képviselőként a trafikbotrány pártpolitikai összefüggéseiről lebbentette föl a fátylat. Azóta már ki is lépett a pártjából, döntését így foglalta össze a fészbukoló Szanyi: „Egy kihullott Fidesz-pribék szánalmas vergődése.”

Lehet, hogy igaza van - gondoltam -, bár a ’pribék’ kifejezést igazságtalannak találtam. Kíváncsiságból megnéztem az „árulót” az ATV képernyőjén, elolvastam a vele készült interjúkat a lapokban, és az a benyomásom, hogy nem nyilatkozik a legflottabbul, látszik, hogy mielőtt kinyitná a száját, gondolkodik, és nem mindig leli a megfelelő szót, de amit mond, annak erkölcsi fedezete van. Íme, egy konzervatív értékrendszerű értelmiségi, aki nem képes elviselni, ha elvbarátai mutyiznak. Amennyiben szocialista politikus volnék, ráadásul a pártelnökség tagja, nem egészen egy évvel az országgyűlési választás előtt aligha árulóznám le a fiatalembert. Szekszárdra utaznék, járókelőkkel beszélgetnék, és ha arra jutnék, hogy Hadházy városházi harca a trafikmutyi ellen általános rokonszenvet keltett a tolnai városban, talán nem indítanám képviselőjelöltként az MSZP színeiben - amit valószínűleg el sem fogadna -, de ajánlanám Bajnaiéknak, hogy ők indítsák, ha már annyira áhítoznak a Fideszből kiábrándult szavazókra.

Szanyi Tibor gorombaságának erkölcsi vetülete is van. Nem tennék egyenlőségi jelet a kormányzó MSZP és a kormányzó Fidesz korrupciója közé, mert a szocialisták hatalmi helyzetben sem dicsekedtek azzal, hogy maguk felé hajlik a kezük, Orbánék viszont ideológiát csiholtak hozzá, a keresztény középosztály megerősítését. De ha a jelenlegi döntéshozók állami szintre emelték az előd röstelkedő ügyeskedéseit, akkor az árulózó és pribékező politikusnak kevesebb vesztenivalója lett volna, mint most Hadházy Ákosnak. A nyilvánosság bizonyára megvédte volna attól, hogy kiközösítsék a pártjából, mert szót emelt a tocsikolás, a zuschlagolás vagy a hagyózás ellen. Nem vettem észre, hogy annak idején jeleskedett volna a korrupciós jelenségek feltárásában, ezért nincs erkölcsi alapja arra, hogy szánalmasnak nevezze a szekszárdi állatorvos bátorságát.