Olvasom az újságokban, hogy Kövér László, az országgyűlés elnöke másodszor is visszadobta Szanyi Tibor szocialista képviselő „trafikmutyis” interpellációját. Mielőtt azonban cenzúráért marasztalnám el a Fidesz-politikust, igyekeztem tájékozódni. Vajon mi az a főben járó vétek, amit a szabad szájú honatya az egész ország szeme láttára, füle hallatára, egyenes tévéadásban akart elkövetni?

Segítségemre sietett a Mandiner nevű digitális utánközlő lap és a Népszabadság online változata. Teljes terjedelmében közölték a tervezett, de el nem mondható felszólalást. Nem akartam hinni a szememnek, ezért a Facebook üzenőfalát néztem meg, mert a szerző oda tette föl az eredeti szöveget. A huszonnyolc sorban tizenhét hibát találtam, minden másfél sorban tehát egyet-egyet. Hadd említsek néhány félreütést, legalább a kommunikáció szakos, közéleti szereplésre készülő tanítványaim okulására. Petőfivel szólva ugyanis hibák vannak a kréta körül.

A jelek szerint Szanyi Tibor nincs tisztában azzal, hogy ha egy főmondatot fejez be, akkor az írásjel után betűnyi helyet kell kihagynia, és csak utána ütheti le a következő mondat első betűjét. Azzal sincs tisztában, hogy ha kijelentésnek indul egy összetett mondat, hiába tesz föl a mellékmondatban kérdést, a legvégére nem biggyeszthet kérdőjelet, hanem csupán pontot. Azzal pedig végképp nincs tisztában, hogy mikor nem kell kitenni a vesszőt az és meg a vagy elé. (Akkor, ha az és két mondatrészt köt össze, illetve a vagy két mondatrészt választ el. Példa: Az alma és körte gyümölcs. Almát vagy körtét kérsz? Mellesleg a vesszőt akkor kell kitenni, ha az és két tagmondatot köt össze, illetve a vagy elválaszt. Példa: A kutya ugrándozik a kertben, és megugatja a idegeneket. Vagy megszokik, vagy megszökik.)

Eme típushibák ismételgetésével és néhány egyedivel jött ki a meghökkentő tizenhetes szám, amelyből arra következtetek, hogy Szanyi Tibor jobban járt volna, ha felolvashatja interpellációját a Parlamentben. Akkor aligha kísértette volna meg a gondolat, hogy írásban adja közre tartalmilag egyébként helyeselhető véleményét. Ötven és hatvan közöttiként, évtizedekkel az érettségi után már reménytelen esetnek látszik helyesírási és stilisztikai szempontból. Ezért ha úgy hozza a sors, és Szanyizdat címmel illegális újságot alapít, szívesen szegődöm hozzá olvasószerkesztőnek. Nem volna szerencsés, ha ő futná át a kéziratokat.