Tegnap új arculattal látott napvilágot a Nemzeti Sport. Olvasóként hajlamos vagyok rossz néven venni az arculatváltást, idővel azonban belátom, hogy sikerülni szokott. Ezért most nem is nyilvánítanék véleményt a megváltozott tördelésről, a sok diagramról és a többi formai újításról. A mai szám azonban már sejtet valamit a szerkesztőségi szándékból, amely akár még szemléletváltással is járhat együtt.

Eddig az ország egyetlen sport napilapja futballközpontúnak hatott, és persze a Fradi kapta a legnagyobb terjedelmet. Érthető volt a logika: az egyesületnek milliós szurkolótábora van, leginkább belőle kerülhetnek ki az újságolvasók. Csakhogy nem könnyű olyan fociklub iránt fenntartani az érdeklődést, amelyben a hátvédsor összeállítása ma délután, a bajnoki mérkőzésen ez lesz: Alempijevics, Besic, Klein és Bönig, az előretolt center mögött pedig Martinus, Leonardo és Somalia szedi össze a labdákat. Ezt az olvasók közül már majdnem mindenki felismerte, de most végre a Nemzeti Sport kiadójának is leesett a tantusz. Bár ki tudja, mi lett volna, ha a Fradi focistái tegnap játszanak bajnokit. Mindenesetre a vasárnapi szám első öt oldalát a győri kézilabdás lányok szombati győzelme töltötte ki.

A sportújság labdarúgóknak fenntartott elején mennyivel szebb a győri lányok neve, mint a ferencvárosi idegenlégiósoké. Honfiúi érzéseket bizserget Amorim, Lekics, Löke, Lunde, Radicsevics és Tervel. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az ősmagyar pusztákról kerültek elő, valahonnan Ázsia belsejéből turulmadár hozta őket ide, hogy világra szóló győzelmükkel öregbítsék az Audi nevű színmagyar autógyártó cég hírnevét. Az a benyomásom, hogy tegnap ismét jó volt magyarnak lenni. Legföljebb az zavart, hogy lányaink nemzetközi meneteléséből csupán egyetlen mérkőzést láthattam: az utolsót, a mindent eldöntőt.

Egy élelmes médiavállalkozó ugyanis elhappolta a közvetítés jogát, és nem vettem igénybe az ő kétségkívül olcsóbb, de szimplább szolgáltatását: Beérem a drágább, de közéleti tájékozódással is kecsegtető távközlési céggel. Hál’istennek a romániai illetőségű közvetítés-tulajdonosból előtört a magyarsága, és a döntőt sugározhatta a Magyar Televízió is. A sikerélményt azonban szó szerint beárnyékolta, hogy eltűnt előlem a labda. Az ötezres veszprémi sportcsarnokot nem sikerült rendesen bevilágítani, és Görbiczék félhomályban értek Európa tetejére. A Nemzeti Sport immár kézilabdás elején ez is megérdemelt volna egy keretbe zárt glosszát.