Túl vagyunk az idei Magyar Ifjúság-találkozón. Tegnap a Kossuth Múzeumhajón futottunk össze, a Lánchíd pesti lábánál. Tavaly hetvenen jöttek el a hajdani munkatársak közül, az idén harmincan. Az okot legföljebb találgathatom, a meddő feltételezgetés helyett elmesélem inkább az e rovatot olvasó tanítványoknak, hogy a 200 ezer példányban is megjelenő hetilapot hatalmas mérete miatt garzonban nem lehetett kinyitni, márpedig ennél nagyobb lakás aligha jutott a Kádár-korabeli fiataloknak. Ennek ellenére kedvelték. Még sosem írtam arról, hogyan kerültem a szerzők közé.

A debreceni egyetemen jól ment a sorom, mert az úgynevezett Népköztársasági ösztöndíj mellé kerestem még egy kis pénzt a Hajdú-Bihari Naplónál is, a rádiókritikáért negyven forint járt. 1970-ben, a diploma megszerzése után a fővárosban kötöttem ki, a történettudományi intézetben, 1400 forintos fizetéssel, és csak az albérletért ötszázat perkáltam le. Vajon miből lehetne kiegészíteni a jövedelmem, hogy legalább annyi pénzem legyen, mint diákként? Ekkor mentem be a Magyar Ifjúság szerkesztőségébe. A főszerkesztő tíz percet adott. Az akkor öregnek ható Szabó Jánosnak - harmincas lehetett - dicsértem a kulturális rovatot, de a színi- és filmkritikák mellől hiányoltam a rádiójegyzeteket. Értett a szóból, talán a fiatalember szemtelensége is imponált neki, mert ettől kezdve írhattam a lapba. Egy kritikáért 150 forintot kaptam, és telt belőle az albérletre, a maradékból pedig minden este tízkor megvehettem a Blaha Lujza téri aluljáróban a másnap reggeli Népsportot.

Két évvel később belső munkatárs lettem az ifjúsági hetilapnál, és miközben kipróbáltam az összes műfajt, bejártam az országot. 1975 elején igazoltam át az Élet és Irodalomhoz, de még a nyolcvanas évek elejéig írtam vissza a Magyar Ifjúságba. S bár a rendszerváltás forgatagában megszűnt az újság, és munkatársai a politikai szélrózsa minden irányába széledtek szét, évente egyszer összegyűlünk a Dunán ringatózó múzeumhajó különtermében. Hol többen, hol kevesebben ecseteljük az öregkori nyavalyákat, egy kicsit politizálunk is, de leginkább a szerkesztőségben eltöltött ifjúságunkból idézünk föl mulatságos epizódokat. Amidőn ellenőrzött körülmények között is igyekeztünk jó, fiataloknak való újságot csinálni. Hozzá hasonló talán most is elkelne a hazai sajtópiacon, a politikai ellenőrzés már megvan hozzá.