A szakirodalom böngészése közben vettem észre, hogy a Waterloo-i csata óta, nagyjából két évszázada akkor gyorsul föl egy-egy információs eszköz fejlődése, ha a hadsereg veszi kezelésbe. A civil találmányt a katonai csapatrészek közti információcsere pontosítására használják föl. Miután azonban behozhatatlan előnyt szereztek vele a hadviselésben, visszaadják a civileknek, akik között üzletemberek is akadnak, és képesek extraprofitot csiholni belőle.

Aligha véletlen, hogy ez az összefüggés tegnap ötlött fel, amikor világszerte megemlékeztek az internet huszadik születésnapjáról. Az 1993. április 30-án nyilvánossá tett, ha úgy tetszik: zárt körűből világivá bővített hálózat előzményei a kubai válságba nyúlnak vissza. Több mint fél évszázada Hruscsov ballisztikus rakétákat csempészett Kuba szigetére, azzal a nem is nagyon titkolt szándékkal, hogy Washington tőszomszédságából megsemmisítéssel fenyegeti a Pentagont. Az amerikai tábornokok pedig törték a fejüket, vajon mi lesz a földkerekség csaknem százötven helyére telepített támaszpontjaikkal, ha az oroszok kilövik a hadügyminisztérium épületét. Honnan és hogyan fogják összehangolni az ellencsapásokat?

Ekkor vették kölcsön azt a programot, amely egy John G. Kemeny nevű matematikus - a zsidótörvények miatt kivándorolt pesti gimnazista - munkásságához köthető. A hálózat elemei úgy kapcsolódtak egymáshoz, hogy szükség esetén kikerülhessék a veszélybe kerülő központot. Majd Hruscsov és Kennedy elkezdett Bécsben tárgyalni, és végre sikerült elodázniuk a harmadik világháborút. A katonák ekkor adták vissza az alig néhány éve használt információs eszközt a civileknek. Tudomásom szerint először a Ford Művek alkalmazta a digitális módszert, mert az autóit széttagolt rendszerben szerelték össze. Majd a belső hálózatból, az intranetből lassanként hálózatok közti kapcsolat, a hálózatok hálózata lett, más szóval internet. A zárt körben keringő információk hozzáférhetővé váltak a külvilág (az érdeklődők, a tudásra szomjasak és a szórakásra vágyók) számára is.

A történelem fintora, hogy akaratlanul is az interkontinentális rakéták hozták létre az internetet. A világhálót, amelyben húsz éve ücsörgünk. Lám, én is ezen továbbítom ezt a harminc sort. Ha szerencsém lesz, néhány perc múlva el is küld valaki a fenébe.