A magyar nyelvű publicisztika egyik legérdekesebb művelője, Bartus László évek óta Amerikában él. Szegényes körülmények közepette szerkeszti az ottani Népszavát. Digitális lapjában Orbán Viktort Mussolinihez hasonlítja, rendszerét az első perctől kezdve diktatúrának nevezi, működtetőit mameluknak, elszenvedőit pedig alattvalónak tartja.  

Itthon sokan nem értettek egyet vele, az ellenzék soraiból is ironizáltak rajta. Én viszont hezitáltam. Éreztem, hogy túloz, ám az is felötlött, hogy hátha onnan, az óceán túlsó partjáról ő látja jobban. Hátha mi nem látjuk a fáktól az erdőt. És még csak az sem állítható, hogy tőlünk néhány ezer kilométernyire távol él a hazai fejleményektől. A digitalizáció korában a másodperc tört része alatt szerezhet be rólunk, az állampolgári megpróbáltatásainkról, a hatalom packázásáról ezernyi információt. Aztán történt valami vele és benne. Közölte Kertész Ákos keserves gondolatait a magyarságról, és a kirobbant botrány nyomán körülötte is megritkult a levegő. Bizonyára közrejátszott ebben, hogy a portálját egyre nehezebben tartotta működésben, és számos szerzője elhagyta. Ki azért, mert nem értett egyet a Kertész Ákos melletti kiállásával, ki pedig azért, mert nem kapott honoráriumot a nyomorgó Amerikai Népszavától, és elszegődött inkább az ATV-hez, az ellenzéki média szinte egyetlen kifizetőhelyéhez.

Ez utóbbit az elhagyott szerkesztő különösen zokon vette. Itthoni életében ugyanis a Hit Gyülekezetében szolgált aktivistaként, majd kiábrándult Németh Sándorból, és leleplező könyvet írt a vezető lelkészről. Azóta mindenkit ellenségnek vél, aki az ATV közelébe kerül. Alighanem a magányérzetből fakad, hogy Bartus László hangja egyre keserűbb lett, a publicisztikái pedig megnyúltak (ami nem teszi őket hatásos olvasmánnyá a képernyőn). Két napja is közölt egy prófétai hevületű eszmefuttatást, amelyben mindenkit kioszt, aki él és mozog a hazai ellenzékben. Ízelítőül csupán három mondatot idézek belőle, két állítást és egy következtetést.

”A magyar lakosság nem ártatlan abban, hogy önkényuralmi kormányunk van.” „Felelőtlen és kalandor kormánynak felelőtlen és kalandor ellenzéke van.” „Orbánt nem lehet demokratikus úton leváltani.” E kijelentések a megszokott köntösben, hosszú és kacskaringós okfejtésben jelentek meg, de a legújabb fejlemények tükrében már engem is kezdenek nyugtalanítani.