Az utóbbi idők legérdekesebb Gyurcsány-interjúját olvastam a Nyugat.hu-n. A szombathelyi portál két munkatársa, Roznár Gyöngyi és Szilágyi József ült le a volt miniszterelnökkel. Sok minden került szóba, a szakmában ezt nevezik portré-interjúnak, amikor nem a témára hegyezik ki a beszélgetést, hanem a megszólaltatottra. Legalább tíz mondatot emeltem át a készülő Gyurcsány-breviáriumba, azt az egyet azonban, amelyről most tűnődöm, tegnap még nem tartottam fontosnak átörökíteni.

A Vas megyében körülnéző politikus csak mellékesen pedzegette: „Látom az interneten, hogy a leglehetetlenebb cikkekbe beleteszik a nevemet, hogy rákattintsanak.” Nem éreztem találva magam, noha előszeretettel alkalmazom azt a gyakorlatot, amit a tanítványaimtól, leginkább Sándor Alexandra Valériától, Balogh Zsuzsitól és Füzessi Viktóriától tanultam. Bedolgozták magukat az online sajtóba, a legutóbbi ráadásul a digitális címadásról írta a diplomamunkáját. Ha konzultánsként lépést akartam tartani vele, utána kellett járni az úgynevezett keresőoptimalizálásnak. Csakhogy néhány perce fölmentem a világhálóra, hogy elolvassam az FN24-en megjelent összeállítást az elmúlt hét mondataiból, és fölfedeztem, hogy ez is Gyurcsánnyal kezdődik. Hm.

A szerkesztő Nagy Jóska szintén a tanítványom, és ha ő az eredetileg választott cím helyett azt tartja hírértékűnek, hogy a volt miniszterelnök a szombathelyi portálon jelentette be távolmaradását a 2014 utáni kormányzástól, akkor nem csiholok érzelmi kérdést a döntéséből. Mindazonáltal furdalt a kíváncsiság, vajon igaza van-e a volt kormányfőnek, amikor így folytatta ama idézetet: „2012-ben a hazai politikusok között a Gyurcsányra kerestek rá a legtöbben.” Átfutottam az FN-es termést, és a listából kiderült, hogy 14 hónap alatt 125 dokumentum-összeállításom jelent meg. Elkezdtem strigulázni a címben szereplő neveket, és íme, az élmezőny: Orbán Viktor (33), Gyurcsány Ferenc (8), Schmitt Pál (6), Bajnai Gordon (5), Áder János (3), Kuncze, Mesterházy, Navracsics, Sólyom (2). Egyszer-egyszer feltűnt még vagy tucatnyi közéleti személyiség neve, őket azonban már nem sorolom fel.

Ettől persze Gyurcsány akár első is lehet az országos kattintásban. De az okfejtéséből nem értek valamit. Most akkor bosszankodik, hogy mi, fránya újságírók visszaélünk a nevével, csak hogy minél több olvasóra tegyünk szert, vagy büszke arra, hogy ellenzékbe szorult politikusként is húzónévnek tartjuk?