Ezúttal is érdeklődéssel olvastam Csányi Vilmos gondolatait, interjúba szorított véleménye a Vasárnapi Hírek tegnapi számában jelent meg. Az ELTE emeritus professzora az állati magatartással foglalkozik, és mindig tanulok tőle az emberi kommunikációról is. A beszélgetésben akadt egy eszmefuttatás, amely tűnődésre késztet. Ezt fejtegette: „A rendszerváltás után a vidéki polgármesterek úgy gondolták, hogy városuknak jól jönne egy egyetem. Lett száztizenhét. A rendszer valójában sosem működött jól, ezért bevezették a hallgatói normatívát. Vagyis minél több hülyét tartok bent, annál több pénzt kapok.”

Nem azt állítom, hogy hülyeséget beszélt Csányi Vilmos, csupán azt, hogy egy fővárosi professzor nézőpontjából gondolta végig a helyzetet. Mielőtt azonban vitatkoznék vele, hadd pontosítsam az adatait. Ama polgármesterek még tanácselnök korukban adták a fejüket felsőfokú intézmény alapítására, és nem egyetemet hoztak létre városukban, hanem főiskolát. Munkahelyemet, a nyíregyházi főiskolát például éppen fél évszázada alapították, és a többit is a hatvanas évek első felében. De nem száztizenhetet, persze, hanem „csak” harmincat, és a rendszerváltás óta minden második szerves része lett a legközelebbi egyetemnek.

A máskülönben korszerű szemléletű magatartáskutató tudomásul veszi a nemzeti jövedelem újraelosztását, nem lát ki a központosító kormány könyöradományos gyakorlatából. A polgármestereknek pedig nem arra kellene várniuk, hogy az állam a fölvett diákok arányában támogassa a főiskolájukat-egyetemüket. Azért kéne harcolniuk, hogy maguk dönthessenek a felsőoktatási intézmény sorsáról. Ha a tizennégyezer (!) munkatársat foglalkoztató adóhivatal helyett az egyelőre nem létező közigazgatási régiók szednék be az adót, amelynek a kisebbik részét átutalnák az államkincstárnak, a nagyobbik részét pedig helyben használnák föl, akkor azt is eldönthetnék az önkormányzatok, vajon fenntartsák-e a főiskolát vagy az egyetemet, legyen-e színházuk, és építsenek-e stadiont a focicsapatuknak.

Ez a felfogás szinte az egyetlen lehetőség arra, hogy például az ellenzék utat találhasson a vidéki Magyarországot uraló önkormányzatokhoz. Még a jobboldali polgármesterek is szívesebben döntenének az általuk beszedett pénz sorsáról, mint hogy várják a kormányzati könyöradományt.