Egyre többen lesznek Petőfik. (Herczog Noémi irodalomtörténész, Magyar Narancs, 2012. április 15-16.)

Akkor mind Petőfik voltunk. (Tóth-Máté Miklós író 1956-ról, Hajdú Online, 2016. december 30.)

Mindenki először Petőfi akar lenni. (Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Magyar Rádió, 2018. március 2.)

Meglett a sír. Aztán meglett még egy sír. És egyik sem az, de egy kicsit mindben ő. Hát így vagyunk egy kicsit mindnyájan Petőfik. (Lutor Katalin szombathelyi újságíró, Vas Népe, 2018. július 31.)

Egy picit talán minden magyar Petőfi szeretne lenni. (Rákay Philip, a készülő Petőfi-film producere, InfoRádió, 2022. december 31.)

Minden magyarban van egy kis Petőfi, és Petőfiben ott van minden magyar. (Orbán Viktor miniszterelnök, Duna TV, 2023. március 15.)

Orbán megtalálta önmagát Petőfi Sándorban. (Magyari Péter újságíró, 444.hu, 2023. március 15.)

Csak az Orbánban lévő Petőfi nem jut szóhoz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2023. március 17.)

Meglehet, minden magyarban van egy kis Petőfi, de a legtöbb magyarban egyelőre csak szunnyadozik. (Szerető Szabolcs, Magyar Hang, 2023. március 17.)

Minden március 15-én minden politikus felpróbálja magára Petőfi Sándort, mint egy kacagányt. (Ceglédi Zoltán politológus, ATV, 2023. március 17.)

A tárca kihalóban lévő sajtóműfaj. De ha az újságírással kacérkodó diákok a vizsgán kézbe veszik az asztalra kikészített lapokat, még megmutathatják, hogy keretben, a hajtás alatt szokott megjelenni. A tárca egyik megújítója Darvasi László, aki Szív Ernő néven írja ki magából a hangulatait.

A szegedi Délmagyarország utolsó oldalán jelenik meg, változatosság kedvéért a hajtás fölött, ám keretbe zárva. Egyik írása jobb, mint a másik. Különösen azok tetszettek, amelyeket berlini ösztöndíjából küldött haza. Kintről élesebben látta Magyarországot, mint mi itthon a fáktól az erdőt, sőt mint ő, amikor hazajött. Ezt észre is vehette, mert elkezdett kísérletezni a tematikus tárcákkal. Például a szombati mellékletben, már a hajtás alatt közöl egy-egy témakörből több kis tárcácskát. Ez több alcímet és jobb tördelési lehetőséget is jelent a szerkesztő számára. A legutóbbi címe Párt a feleségem.

Szív Ernő a férj helyzetébe képzeli magát. Ha nyolc közül választhatna, vajon miként jellemezné a Fidesz-feleséget, az SZDSZ-t, az MSZP-t, a MIÉP-et, az MDF-et, a kisgazdát, a Munkáspárt- és a Centrum-feleséget? A metafora lefordítható. Az a bizonyos férj a választópolgár, akinek hamarosan el kell döntenie, melyik nő mellett köt ki, ha nem is örökre, de legalább négy évre.  Darvasitól mindegyik hölgy megkapja a magáét, a Magyar Hírlap szombati számában megjelenő rovatomba, a Lefülelt mondatokba mégis A Fidesz-feleség című részletből emeltem ki egy gondolatot.

Így hangzik: „Több pénze van, mint neked. És te nem tudod, honnan, amikor pedig te tartod el.” Azért éppen ezt választottam, mert hamisításon fogtam a magyar1 hírműsorát. A közszolgálati tévében a választások közeledtével a kincstári optimizmust kezdi felváltani a politikai ellenfelek lejáratása. A Híradó nem használ olyan durva eszközöket, mint A Hét című háttér-műsor. Profibb módon hamisít. Ha rokonszenvet akar kelteni a miniszterelnök iránt, akkor igyekszik megszólaltatni ama külföldi politikusokat, akik hajlandók jót mondani róla.

Épp Budapesten járt Wim van Velzen, az Európai Néppárt elnöke, nosza, állítsuk a kamera elé. Az angolul tökéletesen beszélő holland diplomata ezt mondta: „The Hungarian Goverment…” Néhány másodperc múlva hallani magyarul, hogy „az Orbán-kormány”. Welzen úr Nyugat-Európában tanulta a demokráciát. Vigyáz arra, hogy hivatalos személyként ne árulja el a rokonszenvét Orbán Viktor iránt. Ezért aztán a magyar kormányról beszél, amely szerinte jól dolgozik. No, ezt fordították a Magyar Televízió híradójában arra, hogy az Orbán-kormány jól dolgozik.

Pedig így más a mondat jelentése. Az eredeti a néphez kötődik, a hamisítás egy személyhez. A csúsztatás finom, szinte észrevehetetlen. De vajon miért gondolja a híradó szerkesztője, hogy a műsoránál maradt nézők közül senki sem tud angolul?   

Tudjuk, hogy Ráczné Földi Judit egy tisztességes, becsületes politikus. (Barkóczi Balázs DK-politikus, RTL Klub, 2023. február 14.)

Ha visszalép a jelöléstől, hosszabb távon tekintélyt szerezne önmagának, s megmentené a DK-t is attól, hogy ráragadjon egy olyan bélyeg, amelyre nem szolgált rá. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, 2023. február 16.)

Öt éve vagyok a parlamentben, de ilyen viselkedést még nem láttam. (Juhász Hajnalka KDNP-politikus az újdonsült képviselőnő köszöntéséről, Hír TV, 2023. március 6.)

Lefogta két kézzel a frissen megválasztott képviselő asszonyt. (Nagy Attila Tibor politológus Gyurcsány Ferencről, Hír TV, 2023. március 6.)

Mi tüntetőleg, hosszan öleltük egymást, azt üzenve, hogy mindenki mehet a csudába. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2023. március 7.)

Ez már szinte abúzus. (Görög Ibolya protokoll-szakértő, hvg.hu, 2023. március 7.)

Tipikus bántalmazó mozdulat. (Skrabski Fruzsina újságíró, Facebook.com, 2023. március 8.)

A baráti ölelés nem abúzus. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2023. március 9.)

Inkább illett volna egy elhagyott kapualjba, mint az Országgyűlésbe. (Kárpáti András újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. március 11.)

Képviselővé ölelt politikus. (Papp Sándor Zsigmond közíró, Népszava, 2023.március 21.)

A Zalai Hírlap tegnapi tudósítása szerint Paróczai Csaba átadta a Hermann Ottó-képet a fenékpusztai kutatóháznak. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a történet 2000 őszén nagy visszhangot váltott ki, és most jutott el a végkifejlethez. Dióhéjban annyit róla, hogy Skultéty Sándor, a környezetvédelmi minisztérium államtitkára a születésnapját ünnepelte a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kutatóházában. Vele vigadott a huszonéves fia, a kabinetfőnöke (Paróczai Csaba), néhány kollégája, barátja és vadásztársa, köztük Balázs Fecó popzenész is.

A kompánia tagjai berúgtak, és valaki közülük észrevette a tanácsterem falán azt a képet, amelyet a Balaton-felvidéken élő Somogyi Győző festett a tudós Hermann Ottóról. A képzőművész úgy ábrázolta a XIX. századi polihisztort és természetbúvárt, mint Jézust a tanítványai körében. Logikus. Ha ugyanis Jézus tanítványai, élükön Péterrel halászok voltak, akkor Hermann Ottót is körülvehetik a kisbalatoni halászok. Az egybehangzó információk szerint az ittas államtitkár - úgy is, mint a Hermann Ottó-alapítvány elnöke - azt kérdezte a cimboráktól: „Mit keres itt ez a zsidó?”

Egy magyar nemzeti államtitkárból a rendszerváltás és egy liter bor után épp úgy kitör az antiszemita, mint a múlt század hetvenes éveiben a járási párttitkárból. Annál is inkább, mert az abonyi illetőségű Skultéty annak idején a járási pártbizottság politikai munkatársa volt Szolnokon. Máskülönben a szélsőjobbos Király B. Izabella bátyja, a kilencvenes évek elején MDF-es köztársasági megbízott Nógrád megyében, a kilencvenes évek második felében elnökségi titkárságvezető a Peták István-féle Magyar Televízióban, az évtized végétől pedig a Fidesz megbízásából államtitkári fokozatú ellenőr a kisgazdák vezette környezetvédelmi minisztériumban.

Nosza akcióba lendültek a részeg ünneplők. A szemtanú gondnok szerint leakasztották a képet, kivitték az udvarra, és a kút kávájához állították. Lövő alakzatba hasaltak, és sortűzzel kivégezték. Amikor aztán kipattant a szégyenletes és szánalmas ügy, a kabinetfőnök magára vállalta a botrányt, mondván, hogy megbotlott a lépcsőn, nekidőlt a festménynek, amely leesett, és olyannyira megrongálódott, hogy használhatatlanná vált. Ki is dobta. S most, íme, bejelentette a helyileg illetékes újságban, hogy saját költségén elkészíttette a festményt, és visszaakasztotta a tanácsterem falára.

A megyei napilapban az újrafestett kép előtt feszít Paróczai Csaba. Büszke magára, mert azt nyilatkozta, hogy egy tévévetélkedőn nyert pénzből bírta rá a festőt a megrongált kép pótlására. Közben persze történt egy s más. A kínos ügybe belehalt a kijózanodott államtitkár, aki pedig elvitte helyette a balhét, már nem dolgozik a környezetvédelmi minisztériumban. A tévében nyert néhány millióból telt a kép megfestetésére, de arra is, hogy kifizesse a 200 ezer forintos bírságot, mert nem ment el a bírósági tárgyalásra. Egyébként elbocsátották a fenékpusztai kutatóház gondnokát is, hisz’ tanúskodni mert a lövöldözők ellen.

Kis híján börtönbe került az oknyomozó újságíró is, aki feltárta a hátborzongató ügyet. Szvitek Erzsébetet még a Zalatáj című hetilap hasábjairól ismerem. A rendszerváltás idején alapította Ekler Elemérrel együtt, és amit nem írt meg az óvatos Zalai Hírlap, azt ők részletesen, sorozatban taglalták. Ez a törékeny asszony csapott le a fenékpusztai témára, melyről tudott a zalaegerszegi napilap szerkesztősége is. De nem kapkodta el. Most is csak szőrmentén tudósított a lassan csordogáló bírósági tárgyalásról.

Azért tudok a fejleményekről, mert a szegedi egyetemen tanítottam Szvitek Erzsébet lányát, ő mesélt az édesanyja hányattatásairól. A megszállott riporter nélkül soha nem robbant volna ki a botrány, amely egy másik környezetvédelmi disznóság mellékszála, így került a látókörébe. Javasoltam is az újságíró szövetségben, hogy terjesszük föl a „jó szimatú” kollégáknak kijáró Magyar Lajos-díjra. Abból indultam ki, hogy ha megkapja a szakmai elismerést, akkor a környezetvédelmi minisztérium anyagilag jól eleresztett jogászai alighanem meggondolják, vajon pereljék-e a már nem is annyira magányos riportert.

Sajnos nem kapta meg, így akár majd integethet is a cella ablakából a börtön másik szárnyában elhelyezett kabinetfőnöknek.       

A legutóbbi napokban Gulyás Gergely sajtózott, Demeter Szilárd cenzúrázott, Szijjártó Péter interjúzott, Lázár János brüsszelezett, sokan pedig petőfiztek.  

A pápa előbb vonná kétségbe Isten létezését, mint egy kormányszavazó O. V. szavahihetőségét. (Bruck András író, Facebook.com, március 11.)

Tabuk nélkül írunk - legfeljebb meglesz a következménye. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, március 12.)

Magyarországon a sajtószabadság nem kérdőjelezhető meg. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Távirati Iroda, március 12.)

Eddig minden kiadó maga döntötte el, hogy milyen könyveket tesz ki az ablakba. Ezután előzetesen bekérjük a kiadványok listáját alkotmányossági vizsgálatra. (Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója, Mandiner.hu, március 13.)

A világ legfiatalabb 200 évese. (Farkas Adrienn műsorvezető Petőfi Sándorról, Magyar Rádió, március 13.)  

El kell fogadni, hogy a NER ennyit kínál. (Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója a korrupcióellenes munkacsoportról, Klubrádió, március 14.)

Magyarországon újságírókat titkos megfigyeléssel ellenőriznek. (Kocsi Ilona, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Múosz.hu, március 14.)

Brüsszel azért bünteti hazánkat XXI. századi státuszfogolyként, mert másképp merünk gondolkodni, mint a fősodor. (Lázár János Fidesz-politikus Pécsett, Bama.hu, március 15.)

Minden magyarban van egy kis Petőfi. (Orbán Viktor miniszterelnök Kiskőrösön, Duna TV, március 15.)

Orbán megtalálta önmagát Petőfi Sándorban. (Magyari Péter újságíró, 444.hu, március 15.)

A legéhesebb mindig a politika, a legfalánkabb pedig az államhatalom, ha a sajtó befolyásolásáról van szó. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen.media.hu, március 15.)

Mivel én szerkesztettem az iskolaújságot, feltehettem neki egy-két kérdést. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, győri díszpolgár Orbán 1995-ös látogatásáról, Kisalföld, március 16.)

Kordonok mögött beszél folyamatosan a szabadságról. (Vas András újságíró Orbán Viktorról, Népszava, március 16.)

A média ellátása fikciókkal és közhelyekkel állami feladat. (Cseresnyési László nyelvész, Magyar Narancs, március 16.)

A magyar jobboldal iszonyúan erős. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu, március 16.)

Jó, ha tudjuk, hogy végső soron a Fidesz az ellenfelünk. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, március 16.)

A DK-n és a Magyar Hazánkon kívül pártpolitikai hulladékok vannak az ellenzéki térfélen. (Zárug Péter Farkas politológus, ATV, március 17.)

Meglehet, minden magyarban van egy kis Petőfi, ahogy Orbán Viktor mondta, de a legtöbb magyarban egyelőre csak szunnyadozik. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, március 17.)

 A demokrácia nem végállomás, hanem maga az utazás. (Eörsi Mátyás DK-politikus, Népszava, március 18.)

Nevet változtatott, hogy a magyarsághoz tartozzon. (Fráter Zoltán irodalomtörténész Petőfiről, Magyar Rádió, március 19.)

Több esetben az érdem érdekké silányult. (Nagy Bandó András humorista az állami kitüntetésekről, Újnépszabadság.com, március 19.)

 Legutóbb a politika és a média kapcsolata került szóba a médiapolitikai előadáson. Az egyik kommunikáció szakos diák firtatta az Objektív című tévéműsor sorsát a Horn-kormány országlása idején. Megemlítette néhány fiatal riporter (Frei Tamás, Kereszty Gábor, Obersovszky Péter, Orosz József) nevét. Szerinte kimentek az életbe, és jobbnál jobb tudósításokkal szellőztették ki a Magyar Televízió áporodott stúdiólevegőjét.

Kedvelem ezeket a „provokatív” megjegyzéseket. Szöget ütnek az újságírással kacérkodó diákok fejébe, és az érdekes témát át lehet vinni a szemináriumba is. Ha pedig a múlt héten nem jutunk a végére, akkor az eheti szeminárium előtt itt, a Médianaplóban melegen tarthatom a gondolatmenetet. Az említett időszakban, 1994 és ’98 között elég sokszor beszélgettem kormánypárti politikusokkal. Zavarta őket, hogy az oknyomozó riportok óhatatlanul a végrehajtó hatalmat tüntetik föl rossz színben. Érzékenységüket meg is értettem, elvégre a Bokros-csomag mozgalmas korszakát éltük. A gazdasági stabilizálásnak nevezett megszorítások korát, amikor szociális érzékenységgel megáldott miniszterek mondtak le tiltakozásul.

A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a hatalmon lévőket zavarta még valami, sőt ez zavarta igazán. Azt panaszolták, hogy a tévés műsorvezetők megszólaltatják ugyan őket, de csak két-három percig beszélhettek. Esti csúcsidőben nem ők voltak a főszereplők, hanem a nyékládházi csatornázás, a hajdúnánási cigányverés, a Szeged környéki lányrablás vagy az a fránya olajszőkítés. A stúdión kívüli valóság tehát. Fájt nekik, hogy csak epizódszereplőként jelenhettek meg, a tizenöt perces riporthoz fűzhették a maguk hatásos vagy hatástalan monológját. Ezt unták meg, és 1996 végén elintézték, hogy az Objektív című politikai magazint az Aktuális váltsa föl.

Akkoriban Peták István volt a Magyar Televízió elnöke. Egyszer talán majd elmondja vagy megírja, hogy kik telefonáltak neki, kik szorgalmazták a változtatást. És lőn: beült a stúdióba egy vagy két döntéshozó politikus, akik aznap este főszereplőnek érezhették magukat. A szerkesztő bejátszatott egy-egy valóságrészletet, csak éppen megváltozott a szereposztás, és eltolódott a hangsúly. Az Objektívban még a mellékszereplő politikus illusztrálta a főszereplő valóságot, az Aktuálisban viszont már a főszereplő politikus mondandóját színezte a valóságepizód. Szakmailag az Aktuális nem volt rosszabb, mint az Objektív, csak éppen átitatódott a politikával, és terhelődött a politikusokkal. 

Ami nem ízlik, az egészséges. (Baon.hu, 2013. december 25.)

Az edzés akkor jó, ha fáj. (Népszabadság, 2014. január 18.)

Mindenki tehetséges valamiben. Én az úszásban, más másban. (Playboy, 2015/november)

Otthon Katinka vagyok, a medencében Iron Lady. (Origo.hu, 2016. november 29.)

Készülünk az úszást követő életre. (Magyar Nemzet Online, 2016. december 21.)

Nehéz úgy újat keresni, ha az előző működött. (M4, 2018. augusztus 3.)

/Az újrakezdésről/ Csúszott a víz a kezeim között. (Nemzeti Sport Online, 2021. október 14.)

Nem szeretem a vizet, ha nem látom az alját. (Mandiner.hu, 2022. május 12.)

Az úszásban én már nagyon korosnak számítok. (Forbes.hu, 2022. június 9.)

Előbb vagy utóbb el fog jönni az az idő, amikor véget ér az úszókarrierem. (Glamour, 2022. november 28.)

Jó néhány évig voltam az Élet és Irodalom filmkritikusa, a nevemet általában fölülre írta a tördelő Váncsa István. Ezt a mérsékelt elismerés jeleként könyveltem el. Pista egyszer tett kivételt, megnéztem a bekötött évfolyamban: 1987. július 31-én. A cikkemet keretbe zárta, tárcaszerűen tördelte, és klisé-aláírással jelentette meg. Vagyis megadta azt, ami a különleges írás szerzőjének kijár. Kétségkívül különleges élménybeszámoló volt.

Épp akkoriban jártam egy külföldi fesztiválon, ahol bemutatták az 1972-ben forgatott Deep Throat-t. A Mély torokként magyarítható cím jelzi a szexuális aktus mibenlétét. Tördelőszerkesztőnk elismerését azzal vívtam ki, hogy Linda Loveloce állástalan színésznő „kardnyelő” mutatványát esztétikailag elemeztem. Még a meghatározására is vállalkoztam: „Ha a dráma lényege az akció, a szexé pedig az erekció, akkor a szexfilm az akció és erekció szintézise.”

A film forradalmi jelentőségére vall, hogy világforgalmazása 600 millió dollárt jövedelmezett. Miközben az egész forgatás 25 ezer dollárba került. Ha jól számolom, a Mély torok huszonnégyezerszeresét hozta vissza a szerény befektetésnek. Amikor a médiatörténeti előadásokon szóba kerül az úgynevezett Watergate-ügy, amely Nixon elnök bukásához vezetett, a kommunikáció szakos főiskolásoknak és egyetemistáknak el szoktam mesélni, hogy az Egyesült Államok első emberét leleplező újságírók kormányzati forrását is Mély toroknak nevezték el a Washington Post szerkesztőségében, Találó hasonlat.

A kormány célja nem az infláció csökkentése, hanem a pénzromlás növelése. (Mellár Tamás közgazdász, Népszava, 2012. október 1.)

Öt éve a magyar gazdaság a tönk szélén állt, most meg nulla százalék az infláció. (Szájer József Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2014. november 6.)

Az inflációban a szegények még soha nem jártak jól. (László Csaba volt pénzügyminiszter, Magyar Narancs, 2021. június 24.)

Az alkotmányt át kell írni: az apa férfi, az infláció nő. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, 2022. március 30.)

Az inflációt egyharmad részben a nemzetközi hatások okozzák, kétharmad részben a magyar kormány elhibázott gazdaságpolitikája. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Klubrádió, 2022. július 5.)

Gyorsul az infláció. (Virovácz Péter pénzügyi elemző, ATV, 2022. augusztus 8.)

Az év végéig egy számjegyűre gyaluljuk az inflációt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2023. február 18.)

Az infláció velünk marad. (Madár István közgazdász, Klubrádió, 2023. március 9.)

Inflációban tényleg jók vagyunk. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. március 12.)

Az Európai Unióból bőven fölfelé lógunk ki. (Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, ATV, 2023. március 13.)

Március 15. egy nagy, közös születésnap.

A kiskőrösi Petrovics-család adta nekünk Petőfi Sándort.

Minden magyarban van egy kis Petőfi, és Petőfiben van minden magyar.

A legnagyobb magyar költő.

Petőfi nyelvét mindenki érti.

Verset úgy írt, ahogyan mi, földi halandók levegőt veszünk.

Sosem hagyta el a kereszténység erőterét.

Mi nem akárkik, hanem magyarok vagyunk.

Mi is úgy szeretnénk távozni a világból, hogy minden nekünk kirótt kötelességet teljesítettünk.

Könnyű úgy barátkozni, ha a barátunk tökéletes.