Alig néhány nap telt el a Fidesz választási veresége óta, és a nyilvánosság fórumain se szeri, se száma a közszolgálati média  sorsát boncolgató írásoknak. Az Orbán-korszak egyik legsúlyosabb eredményét latolgatják. Ama médiumok hálózatszerű halmazáról morfondíroznak, amelynek idei költségvetése 154,7 milliárd forint lett volna, ha a leköszönő kormány hatalomgyakorlásából telt volna a teljes 2026-os évre.

Két számmal jellemezném a közmédiára fordított közpénz mennyiségét. Tavaly Orbánék még „csak” 140 milliárdot költöttek rá, a Medgyessy-kormány pedig évente 70 milliárdot fizetett érte. A különbség akkor is tetemes, ha a kétezres évek eleje óta az infláció jócskán csökkentette a forint értékét. A vitatkozók közül abban mindenki egyetért, hogy 2010 óta az ellenzéki politikusok nem sok sót ettek meg a közszolgálati médiumok stúdióasztalánál. Legföljebb abban különbözik az álláspontjuk, hogy voltak, akik helyeselték ezt a gyakorlatot, és akadtak, akik rühellték.

Abban sincs különösebb vita köztük, hogy ha visszanéztek az 1990-es rendszerváltásig, akkor azt állapíthatták meg, hogy az éppen kormányon lévők mindig az ellenzőrzésük alatt próbálták tartani a közszolgálati médiumokat - többnyire sikerrel. Erről árulkodik a bejegyzésem utáni összeállításból néhány idézet. Meg arról is, ami beismerésnek is beillik a vasárnap vereséget szenvedett politikai oldalon. Sinkovics Ferenc újságíró a Demokrata.hu április 15-i számában ezt fejtegette: „Bizony nagy kérdés, mi lesz a kormánypárti, de most már mondjuk inkább nemzeti vagy Fidesz-párti média sorsa.”

Lefordítom: az úgynevezett közmédiát Magyar Péterék várhatóan lefejezik. S ha már így alakul a helyzet, akkor ideje az MTVA munkatársait átcsoportosítani egy nyíltan ellenzéki médiumhoz. Ha lesz rá pénz, persze. Ha nem lesz, akkor pedig be kell érni a Hír TV-vel, amelynek állományát meg kell erősíteni a munka nélkül maradt legjobb erőkkel. Ráadásul egy ellenzéki rádiót is érdemes gründolni, megfejelve az egész hálózatot ellenzéki podcastok laza halmazával. Mindennek végiggondolása azonban legyen a most már ellenzéki médiapolitikusok dolga. A mi feladatunk az, hogy tűnődjünk azon, vajon mi építhető fel az Óbudára telepített, Kunigunda utcai épület sóval behintendő helyén?

Kellene-é egyáltalán bármit is felhúzni a helyére? E második kérdés azért is indokolt, mert sokan kardoskodnak ugyan a közszolgálati médiumok létjogosultsága mellett, de vannak olyanok is - közéjük tartozom -, akik szerint nincs szükség Magyarországon közmédiára. Éppenséggel volna, csakhogy a politikusoknak az a rögeszméjük, hogy az ellenőrzésük nélkül nem működhet az a fránya közmédia. Számtalan példát említhetnék a beavatkozásokra. Csurka István MDF-es alelnők sikeres akciójára, midőn a Magyar Televízió rakoncátlanságát a vezető kormánypárt a költségvetés több milliárdos kurtításával büntette. Vagy a 129-ek elbocsátására a Magyar Rádióból. Vagy arra, hogy Horn Gyula miniszterelnök leváltotta az MTV-s híradó főszerkesztőjét, Betlen Jánost, akit egyébként ő neveztetett ki.

A politikai ellenőrzést fejlesztette tökélyre 2010 után a Fidesz. Vajon a Tisza Párt képes lesz-é olyan közszolgálati médiumhálózatot kiépíteni, melynek a kétharmados parlamenti többség legalább háromévi költségvetést szavaz majd meg, amelyhez menet közben nem lehet hozzányúlni? De inkább ötévnyit, hogy túlnyúljon a négyéves választási cikluson, és a következő kormányt is némi távolságtartásra ösztökélje. Ráadásul olyan kuratóriumi elnökkel, akinek a társadalmi tekintélye garantálja a szellemi függetlenségét? És olyan hírigazgatókkal, akik képesek gondoskodni a pártatlan hírszolgálatról.

 Vajon eddigi nyilvánosságszemlélete alapján elképzelhető-e Magyar Péter majdani miniszterelnokről, hogy az első kormányzati umbulda feltárása után is békén hagyja az új közszolgálati konstrukciót? Egyszerűbb megoldás, ha a közmédiát nem tesszük ki a magyar politikusok csillapíthatatlan és ellenállhatatlan beavatkozási szándékának, és helyette bizonyos közszolgálati funkciókat közpénzből rendelünk meg a kereskedelmi rádióktól és televízióktól. Például az ellenzéki korában amúgy is közszolgálatot ellátó Klubrádiótól. Vagy az esténként-éjszakánként eddig is erős közszolgálati műsorokkal kecsegtető RTL Klub tévétől.

Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz összeegyeztetni a kereskedelmi és közszolgálati szempontokat. Mégis az a feltételezésem, hogy mi, adófizető állampolgárok olcsóbban úsznánk meg, a „közszolgálatiságra” szánt másfél száz milliárd forint tizedrészéből. Szellemileg-szemléletileg jobban is járnánk, mint a kormány fényezésére használt közmédiával. Sajnálatos, hogy a magyarországi politikai kultúra nem éri el a nyugat-európai szintjét. Ezért a mi hatalmon lévő politikusainkat egyelőre nehezebb távol tartani attól, hogy kedvükre egrecíroztassák az intézményesített közmédiát.                 

Tíz mondat a közmédiáról

A médiatörvény létrehozott egy többpárti alárendeltségben fuldokló, bizonytalan finanszírozású közmédiát. (Baló György műsorvezető, Heti Válasz, 2007. április 12.)

A közmédia azért modellértékű terület, mert egyszerre pénzmosoda és agymosoda is. (Vásárhelyi Mária szociológus, Népszava, 2013. július 13.)

Az állami médiát szüntetnénk meg, ami a közmédia jelenlegi formája. (Fodor Gábor liberális politikus, Magyar Narancs Online, 2013. augusztus 3.)

Folyik a közmédiából a pártpropaganda. (Vince Mátyás újságíró, a Magyar Távirati Iroda volt vezérigazgatója,  Zugló TV, 2020. december 3.)

A közmédia valamennyire mindig szar volt. (Dévényi István publicista, Azonnali.hu, 2020. december 7.)

Lefolyóként üzemelő közmédia. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2021. február 11.)

A közmédiában ma az lehet sajtómunkás, akinek a fejében egy kis láthatatlan cenzor ül. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2023. szeptember 28.)

Sose volt igazán jó közmédia Magyarországon. (Munk Veronika újságíró, Facebook.com, 2026. április 15.)

Még szükség van a közmédiára. Lehet, hogy húsz év múlva már nem lesz. De most még van. (Urbán Ágnes médiakutató, SzeretlekMagyarország.hu, 2026. április 16.)

Kell egyáltalán közmédia, amely közpénzből működik, és több köze van a kormányhoz, mint bármi máshoz? (Rózsa Péter műsorvezető, Klubrádió, 2026. április 16.)

Sokan vannak, akik afféle politikai fenegyerekként tartják számon. (Fodor Gábor újságíró Orbán Viktorról, Népszabadság, 1990. június 4.)

Csurka István egy szókimondó fenegyerek, aki szívesen feszíti pattanásig a húrt. (Antall József miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1992. szeptember 22.)

 A magyar politikai élet fenegyereke. (Szájer József Fidesz-politikus Csurka Istvánról, Új Hírnök, 1994. február 19.)

 A hetvenes években a magyar gazdaság rakoncátlan fenegyerekének számított. (Szegő András újságíró Demján Sándorról, Nők Lapja, 2006. május 31.)

Egykor az MSZP fenegyereke és helyettes vezetője volt. (Nagy Csaba újságíró Csintalan Sándorról, 168 Óra Online, 2008. február 8.)

A magyar kosárlabda fenegyereke. (Orbán Viktor miniszterelnök Rátgéber László edzőről, Miniszterelnök.hu, 2018. október 11.)

A szocialisták fenegyereke. (Pilhál György újságíró Ujhelyi Istvánról, Magyar Nemzet, 2019. április 30.)

A liberálisok habzó szájú fenegyereke, Tóta W. Árpád. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2019. december 13.)

Eminens fenegyerek. (Lakner Zoltán szociológus Lázár Jánosról, Klubrádió, 2024. április 19.)

 Európa önjelölt fenegyereke. (Magyari Péter újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, 2026. április 16.)

Ha a megújuláshoz szakadni kell, azzal is szembe kell néznünk. (Németh Miklós MSZMP-politikus, miniszterelnök, Magyar Hírlap, 1989. október 5.

 Akkor van megújulás, ha csináljuk. (Horn Gyula szocialista politikus, miniszterelnök, Reform, 1996. május 28.)

A mi elsődleges célunk a magyar kereszténydemokrácia jövőjének megújulása. (Dávid Ibolya MDF-politikus, Szerencsi Hírek, 1999. március 26.)

Nem akkor történik megújulás, ha kivétel nélkül mindenkit lekaszabolunk. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, Népszabadság, 2002. december 7.)

Mindazt, ami gátolja a megújulást, meg kell változtatni. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Televízió, 2010. november 15.)

Gondolatok nélkül a sokat emlegetett „megújulás” nem volna más, mint a belső huzakodások fedőneve. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2011. július 9.)

A baloldal a régi bukott baloldal képét mutatja, pedig a 2010-es kétharmados vereségük után lehetőségük lett volna a megújulásra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Dunaújvárosi Hírlap, 2014. április 5.)

A megújulást mindenki szeretné, de úgy, hogy neki ne kelljen megújulni. (Takaró Mihály irodalomtörténész, Vasárnap.hu, 2020. március 21.)

Vele egyetértek abban, hogy a jelenlegi ellenzék komoly megújulása nélkül esélytelen a rendszer megdöntése. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő Magyar Péterről, Facebook.com, 2024. április 25.)

Szívesebben használom a megújulás kifejezést. (Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök, Hír TV, 2026. április 16.)

A választási eredmény számunkra fájdalmas, de egyértelmű, a kormányzás felelősségét és lehetőségét nem nekünk adták. (Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2026. április 12.)

Valami félresiklott, valamit a jobboldal nem vett észre a magyar társadalom változásában. (G. Fehér Péter újságíró, Magyar Hírlap Online, 2026. április 13.)

Félreismertük a társadalmat. (Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, 24.hu, 2026. április 13.)

Nem kizárólag a kommunikációban kell keresni a vereség okait. (Havasi Bertalan, a miniszterelnök korábbi sajtófőnöke, Telex.hu, 2026. április 13.)

A vereség okát mindannyian tudjuk, sejtjük. Az ezért felelősöket ki kell vágnunk a nemzeti oldal testéből. (Ferencz Orsolya leköszönő kormánypárti képviselő, Facebook.com, 2026. április 13.)

Az emberek többségének egyszerűen elegük lett a Fideszből. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2026. április 13.)

Elmentünk a falig, ez jött ki belőle. (Pócs János leköszönő kormánypárti képviselő, Partizán, 2026. április 14.)

Egy felelős van, könnyű megtalálni őt. Úgy hívják, Orbán Viktor. (Bencsik András újságíró, Facebook.com, 2026. április 14.)

Súlyos oka van az össznépi lázadásnak. (Bencsik András főszerkesztő, Demokrata.hu, 2026. április 15.)

Szeretném megköszönni ezt az eredményt Matolcsy Ádámnak, Matolcsy Györgynek és a hasonszőrűeknek. (Bányai Gábor leköszönő kormánypárti képviselő, KecsUP.hu, 2026. április 15.)

Megkezdődtek a latolgatások. Mi lesz például a nyilvánosság gleichschaltolt (egybehangolt, központosított, államosított) intézményeivel? Dévényi István az elsők között kért szót, és azt fejtegette a Hang.hu április 13-i számában, hogy „Nem lesznek névtelen milliárdosok, akik névtelen felajánlásaikkal összedobják a működési költséget.”

Dévényi kolléga fiatal korában Fidesz-aktivista volt, az Orbán közeli sajtóban is dolgozott, de csakhamar kiábrándult a rendszerből, és a hozzá hasonló újságírókkal együtt a Magyar Hang című hetilapban jelenteti meg figyelemre méltó írásait. Adok a véleményére, de most nehéz eldönteni, vajon az idézett megállapításával vitatkozom-e, vagy csak félreértem. Az viszont biztos, hogy egy 2018-as gesztusra utal, amidőn a sajtó Orbán-kormányhoz közel álló tulajdonosai fölajánlották portfóliójukat a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak. Az akkori információ szerint a KESMA rövidítésű nonprofit cég 471 szerkesztőséget markolt egybe.

Abba most nem mennék bele, hogy ez a hazai nyilvánosság hány százaléka volt, mert erre csupán becslések vannak, de kétségkívül a legnagyobb hálózat jött létre. Az olvasó a bejegyzésem után talál egy összeállítást a KESMÁ-ról alkotott véleményekből. Köztük ellenzéki újságíróktól való idézeteket is, amelyekben a szerzők készpénznek vették, hogy a tulajdonosok merő lelkesedésből, ingyen engedték át cégeiket egy kormány közeli alapítványnak. Ezt egyértelműen bizonyító dokumentumok híján aligha cáfolhatom. Mindazonáltal üdvös volna, ha ők is meg velük együtt Dévényi István is eltűnődne egy cáfolhatatlan mozzanaton.

Andy Vajna, az Amerikából visszatért hazánkfia hollywoodi filmproducerből lett a magyarországi filmügyek kormánybiztosa. Mellékesen Lapcom gyűjtőnévvel néhány újságot is üzemeltetett, köztük az 1910 óta megjelenő szegedi Délmagyarországot és a legnagyobb példányszámú vidéki napilapot, a győri Kisalföldet. Halála előtt néhány héttel adott egy interjút, ebben kifejtette: „Én a Mediaworkstől kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam.” Nos, gazdasági újságírók utánanéztek az üzletnek. Arra jutottak, hogy Vajna Lapcomja 6,16 milliárd forintot ér a médiapiacon. Az interjúból kisejlik, hogy ehhez hasonló összeg érkezett a számlájára.

Most, utólag pedig képzeljük el, hogy ő volt az egyedüli oligarcha, aki kilógott a sorból, és pénzt kapott a portfóliójáért?  Mellesleg a 20 millió forintos alaptőkéjű (!) KESMÁ-hoz került csomag összértéke 30,611 milliárd forint volt. Nem becsülöm le az Orbán-kormányhoz húzó sajtóvállalkozók hazafias érzelmeit, Vajna közléséből mégis az a következtetés vonható le, hogy ők is jobban örültek volna, ha kapnak némi pénzt az állítólag önmaguk által fölajánlott portfóliójukért. De üsse kő, tételezzük fel, hogy tévedek, és Andy Vajna csak álmodta, hogy hatmilliárd forintot kapott a Lapcomért, és a többi tulajdonos csakugyan ingyen szabadult meg az orgánumaitól. Hurrá, mert akkor most, a Fidesz választási veresége után újabb áldozatot hozhatnak a hazáért.

Hogy a KESMA életben maradhasson, és változatlanul szolgálhassa az ellenzékbe szorult Fideszt, a hajdani tulajdonosok ugyan dobjanak már össze néhány milliárd forintot a KESMA-lapok működtetésére.        

Tíz mondat a KESMÁ-ról

Én a Mediaworkstől kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna médiavállalkozó, Index,  2018. december 10.)

Keresztény, nemzeti, konzervatív újságírást szeretnénk, ehhez kell az alapítvány. (Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, 24.hu, 2019. január 22.)

A svéd, a dán, a spanyol és a francia kormány a sajtószabadság ügyét firtatta. Hogyan lehetséges, hogy a magyar sajtó 80 százalékát egyetlen kormányközeli alapítványba szervezték? (Magyari Péter újságíró, 444.hu, 2019. szeptember 17.)

A lelkes tulajdonosok mind önként és ingyenesen bocsátották vagyonelemeiket az alapítvány rendelkezésére. (Kelen Károly újságíró, Média1.hu, 2020. április 15.)

Igazán mulatságos, ahogy Schmidt Mária magánpénzből megvásárolja a nagy múltú Figyelőt, azt a fideszes szennysajtó részévé teszi, majd ingyen és bérmentve átadja a kijelölt alapítványnak. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, 2020. augusztus 31.)

Ingyen összekoncentrált KESMA. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, 2020. szeptember 1.)

Sokmilliárdnyi ingyen, „önzetlen” felajánlás. (Szabó Yvett újságíró, hvg.hu, 2021. január 8.)

A KESMA kapta meg ajándékba 2018 őszén egyetlen napon az összes kormány közeli médiavállalatot. (Bakos András újságíró, magyarnarancs.hu, 2021. március 15.)

A formailag „független” alapítvány technikailag hatékony központosított szerv, amely 500 sajtóterméken keresztül a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket célozza meg, és befolyásolja üzeneteivel. (Berényi Judit újságíró, Újnépszabadság.com, 2024. április 18.)

A mai magyar nyilvánosság egyik kulcsszava a koncentráció. A KESMA ezért lett a korszak egyik meghatározó jelképe. (Szabó Andrea szociológus. Múosz.hu 2026. március 13.) 

A Heti Hetes tegnap esti újrakezdéséről egyelőre nem hallottam dicsérő véleményt. Igaz, hogy többnyire korombéli emberekkel tartom a kapcsolatot, akiknek van összehasonlítási alapjuk. 1999 szeptemberétől 2016 decemberéig, tehát több mint tizenhét évig kísérhettünk figyelemmel egy visszhangos tévéműsort, amelynek szintén Heti Hetes volt a neve. Csak hümmögtem, mert én se találtam a tegnapi folytatásban sok dicsérnivalót, de…

 De most, néhány órával később már türelmet kérek a tévékávéházi asztaltársaság új tagjainak. Színésznek, influenszernek, rappernek. Majdnem azt írtam, hogy újságíróak is, de mintha szakmám képviselői hiányoznának az újrakezdett műsorból. Holott a régi Heti Hetes egyensúlyát épp a színészek rögtönzőképessége és az újságírók anyagismerete tartotta életben. Nem védem persze az új szereplőket, akiknek egy-két kivételével a keresztnevüket se tudom. Mentségükre szóljon, hogy huszonhét évvel ezelőtt az akkori kiválasztottak többségét épp úgy nem ismertük, mint a mostaniakat.

Ráadásul kezdetben a humorérzéküket sem csillogtatták, Néhány hónap múlva jöttek bele, s ami legakább ennyire fontos: hangolódtak egymáshoz. Előbb-utóbb ugyanez várható az újaktól is. Akik egyébként a Fidesz választási veresége után kaptak lehetőséget arra, hogy ne csak az ellenzékbe szorult Orbánékon köszörüljék a nyelvüket, hanem a hamarosan hivatalba lépő kormányon is. Hacsak nem akarnak kormánypárti kabarét csinálni, melynek a működtetése lehetséges ugyan, a hatékonysága azonban kétséges. Ezért aztán nem is volna érdemes belekezdeni.

Van még valami, amit az első Heti Hetes-műsor után följegyeztem. Az ötvenvalahány perces adás nem két részből állt, hanem háromból. Az első és a második huszonöt percet egy harmadik huszonöt perc választotta szét. A közbülső rész megint két blokkból állt. Egy híradóból, amelyet az éppen csak befejeződött országgyűlési választás indokolt. Meg egy terjedelmes és terjengős reklámválogatásból, amelybe az RTL Klub a megszokottnál jóval több hirdetést gyömöszölt. Félő, hogy a marketingesek elfeledkeztek a régi Heti Hetes sorsáról. 

A hajdani műsor két és félmillió nézővel robbant be az akkori nyilvánosságba. Csakhamar elveszített azonban egymillió nézőt ama döntés következtében, hogy a Heti Hetes első és második része közé boxmérközéseket szorítottak. Amidőn az RTL Klub a Heti Hetes két felvonása között már tízmenetes meccset is sugárzott, az éjfélbe nyúló második kabaré-részbe nem kapcsolódtak vissza a nézők. Értem persze, hogy egy kereskedelmi televíziónak fontos a hirdetési bevétel, de talán mégse kéne profitnövelő okból veszélyeztetni az érdekesnek ígérkező tévékávéház nézettségét.

Tíz mondat a Heti Hetesről

Engem nem a Heti Hetes csinált meg, de van, akit igen. (Bajor Imre színész, Teleszuper, 2001. december 28.)

A Heti Hetesre büszke vagyok, szerintem a pesti humor folytatása. Hét ember beszélget, és megvitatja, mi történt azon a héten. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2002. november 18.)

Nem merünk olyan bátran és pofátlanul nekimenni a mostani kormánynak, mert ezt jobban szeretjük. (Kern András színész, Délmagyarország, 2003. augusztus 2.)

Gálvölgyi az első perctől elfogadott főnöknek, akinek meg kellett felelnie. (Havas Henrik újságíró, Nana.hu, 2005. április 4.)

A világról határozott véleményem van, ezt próbálom képviselni. (Gálvölgyi János színész, Klubháló.hu, 2005. augusztus 29.)

Mi belülről nem tudunk megváltozni, nem lehetünk mindig ellenzéki műsor. (Hernádi Judit színésznő, Magyar Narancs, 2006. május 21.)

Akik most nem szeretnek, azok zöme korábban sem szeretett, csak esetleg nem tudta, hogy miért. (Kern András színész, Klubháló.hu, 2006. december 26.)

Voltak tévedéseim, néha magam is belecsúsztam ízetlenségekbe, de egyszer sem hazudtam. (Verebes István rendező, Origo.hu, 2008. december 20.)

/A Heti Hetes megszüntetéséről/ Gnúcsorda vagyunk, és hagyjuk magunkat egyenként levadászni. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2017. február 23.)

Az én életemben a Heti Hetes egy tévedés. (Verebes István rendező, Partizán, 2021. január 8.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor nagyot mondott, Orbán Balázs viharzott, Dobrev Klára nem kért, Fekete-Győr András és Vona Gábor jósolt, Bödőcs Tibor pedig tűzzel játszott.

Orbán fenyeget. Ha őt meg nem választják, irgum lesz meg burgum. (Szele Tamás újságíró, Zóna.hu, április 5.)

Úgy tűnik, a rendszer már nem térhet ki egy április 12-i vesszőfutás elől. (Haraszti Miklós liberális politikus, Facebook.com, április 6.)

 Vasárnap az ország NATO- és EU-tagságáról is döntünk. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, április 7.)

Az látszik, hogy ez rendszerválasztás lesz. (Vona Gábor 2. Reformkor-politikus, Reels-videó, április 7.)

Néhány nap múlva rendszert váltunk. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Klubrádió, április 8.)

Orbán ellenzéke győzni készül. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, április 8.)

Romos lelkületű és állagú ország. (Tömpe István publicista, Népszava, április 8.)

A „Pálinkás jó reggelt!” köszönés sláger lett a kecskeméti repülőbázison. (Hraskó István kecskeméti újságíró, KecsUP.hu, április 9.)

Muszájnak tartom a rendszerváltást. (Wáberer György 166 milliárd forintos vállalkozó, Telex.hu, április 9.)

Brüsszel nagyon nem akarja, hogy Orbán bot legyen a küllők között. (Pozsonyi Ádám publicista, Magyar Nemzet Online, április 9.)

Magyar Péter ma már erősebb, mint Orbán. (Bruck András publicista, Facebook.com, április 10.)

A Tisza szavazóinak legalább a fele nem Magyar Péterre szavaz, hanem a hitre. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, április 10.)

Ha ég a ház, akkor nem mondod azt, hogy nem ilyen tűzoltót képzeltem. (Bödőcs Tibor humorista, Népszava, április 10.)

Mi egy korrupciómentes Fidesz-rendszert sem kérünk. (Dobrev Klára DK-politikus, Index.hu, április 11.)

Jön a magyar választás, és viharos brüsszeli, kijevi ellenszélben kell talpon maradnunk. (Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Magyar Hírlap Online, április 11.)

Ha a több tucat választási műsor valamelyikébe kellene valaki kávét főzni, szóljatok, megyek! (Veiszer Alinda műsorvezető, Facebook.com, április 11.)

Árulom a hazám. Komfortos, élhető, Magyarországra néző hazát beszámítok. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, április 11.)

A polgárok most lesznek választópolgárok. (Magyar György ügyvéd, Klubrádió, április 11.)

/”Mekkora vereséget kell elszenvedni ahhoz, hogy lemondjon a pártelnökségről?”/ Nagyot. (Orbán Viktor miniszterelnök, 444.hu, április 12.)

Hiányzik belőle, hogy elegánsan ismerje el a vereséget. (Závecz Tibor szociológus, ATV, április 12.)

Megcsináltuk. (Magyar Péter tiszpárti politikus, Hír TV, április 12.)

A Heti Hetes elbújhat a parlament plenáris ülése mellett. Kabarénak ugyan mindkettő kabaré, de az egyikről legalább tudjuk, hogy szórakoztatni akar. (Tribolt Lajos újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2000. november 8.)

A Heti Hetesben hovatovább több lesz a füttyszó, mint a poén. (Horváth Gábor újságíró, Népszabadság, 2001. március 9.)

Egy-egy politikust viccesebb meghívni valamelyik komolynak szánt vitaműsorba, mint a Heti Hetesben élcelődni róla. (Bíró Ferenc újságíró, Somogyi Hírlap, 2001. október 25.)

Nem is műsor, hanem inkább a humor műfaja mögé bújtatott politikai fegyver. (Grespik László jogász, Magyar Hírlap, 2002. január 4.)

Perverz, pártszagú feketemise. (Végh Attila kritikus, Heti Válasz, 2003. február 21.)

A Heti Hetes nem humoros műsor, hanem közönséges propagandatevékenységet folytat. (Szalay Károly irodalomtörténész, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 2.)

/Hernádi Judithoz/ Vagy szálljon ki a gyűlöletshow-ból, vagy beszélje rá szereplőtársait a tartalom és a stílus megújítására, a gyalázkodás nélküli, a magyar népet méltóságában nem sértő humorizálásra. (Morvai Krisztina jogász, Jobbik.net, 2006. november 21.)

Gyurcsányista propagandaműsor. (Csontos János újságíró, Magyar Nemzet, 2008. január 26.)

A Heti Hetes nem baloldali, hanem mindenféle hatalommal szemben ellenálló. (Rónai Egon műsorvezető, RTV Tipp, 2011. május 16.)

Egy már nem létező műsort egy még nem létező csatornán folytatnak majd. (Csider István Zoltán újságíró az RTL II-ről, Népszabadság Online, 2012. május 21.)

Mi a szüzességünket az 1990-es választásokkor veszítettük el, és az aktusnál jelen volt 412 ezer ember. (Nap TV, 1993. november 25.)

Nyolc évig volt lefogva a kezünk, tudtuk, mit kellene tenni, de a polgárok nem hatalmaztak fel szavazataikkal arra, hogy cselekedhessünk. A bennünk lévő hatalmas energiákat szeretnénk a választások után hasznosítani. (Kelet-Magyarország, 1998. március 19.)

A legnagyobb lányom azt mondta a választások után, hogy nem baj apa, a családban mostantól eggyel kevesebb miniszterelnök és eggyel több apa van. (Magyar Rádió, 2002. július 21.)

Magyarország nem tud olyan rossz állapotban lenni, hogy ne érné meg érte választást nyerni. (Napló, 2006. február 20.)

Nagy különbség, nagy változás, kis különbség, kis változás. Ez az igazi tétje a választásnak. (Dunaújvárosi Hírlap, 2010. október 2.)

Már vesztettem választást úgy, hogy mindenki azt gondolta: mi nyerünk. (Teol.hu, 2014. március 2.)

A Fidesz éppen attól Fidesz, hogy sohasem elégszik meg a választások megnyerésével. (Miniszterelnök.hu, 2017. november 12.)

A párt meddig gondolja úgy, hogy a választások megnyerése szempontjából én vagyok a legígéretesebb személy? (Neue Zürcher Zeitung - Miniszterelnök.hu, 2025. február 3.)

Minden választás után van átrendeződés. (YouTube.com, 2025. szeptember 10.)

Ez egy nyílt végű választás. (Telex.hu, 2026. február 6.)

E blogot, a Médianaplót 2002 első napján indítottam útjára, és a népszerű tévéműsorról többször is írtam. A bejegyzésekből idézek most kettőt abból az alkalomból, hogy holnap, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani tévékabarét. Arról tűnődtem bennük, vajon egy mégiscsak humorosnak szánt kabaréba belefér-e 1956 tragikus szellemisége.

2004. október 11.

A legutóbbi Heti Hetesben Farkasházy Tivadarnak Brissagóról csak a sakkozó Lékó Péter jutott az eszébe. Ő csupán játszott az olasz Svájc festői szépségű kisvárosában, ahol évtizedekkel korábban élt egy magyar író is. Amikor a kilencvenes évek elején meglátogattam Háy Gyula özvegyét, Éva asszony beültetett egy régi, de jól karban tartott autóba, és körbevitt a Lago Maggiore partján. Eljutottunk a közeli Brissagóba is, és megálltunk egy tóparti villa mellett. Vendéglátóm elmesélte, hogy a férjével több évet töltöttek itt. Csak Háy Gyula halála után költözött egy kisebb lakásba, ahol most is él.

Elképzeltem Háy Gyula helyzetét. 1956 végén letartóztatták, akár halálra is ítélhették volna. Végül megúszta néhány évvel, 1960-ban lépett ki a börtön kapuján. Csakhogy a szabadulás után is maradt a légüres térben. A színdarabjait kizárólag külföldön, elsősorban német nyelvterületen játszották, ráadásul nem vehette föl értük a jogdíjat. Ez lett később a szerencséje. Amidőn ugyanis az 1963-as amnesztiarendelet nyomán Kádárék végre kiengedték Nyugat-Európába, nagyobb összegű pénz várta. Ebből bérelte a villát Brissagóban, hogy az utolsó tíz évét alkotó nyugalomban élhesse le.

Jártam a németországi irodalmi levéltárban, és Marbachban átnéztem a „Julius Hay”-ként számon tartott író hagyatékát. Ha nem köteleztem volna el magam a médiatörténet mellett, akkor aligha haboztam volna monográfiát írni a világszerte ismert, nálunk viszont szinte ismeretlen drámaíróról. Amennyire lehet, így is hírt adok róla a kommunikáció szakos hallgatóknak. Ha műfajelméletet adok elő, a publicisztikánál mindig megemlítem Háy Gyula ötvenhatos cikkét, a Kucsera elvtársat

Az Irodalmi Újságban megjelent káderjellemzés vitriolos hangvétele lázba hozta a fiatal értelmiségieket. (Ezt egyébként a bírósági tárgyaláson fel is rótták a vádlottnak.) De legalább ennyire érdekes Háynak a Nyugat-Európában kifejtett publicisztikai munkássága. Például az emigrációba vonult Irodalmi Újság szerkesztősége óvatosan fogadta a Svájcban berendezkedett írót, csak lassanként békült meg a Kádár-rendszer ellenségével. Háy Gyula anélkül lett a szellemi emigráció egyik vezetője, hogy feladta volna a baloldaliságát. Ez olyan ellentmondás, amelyet már nem nekem, hanem egy fiatal irodalomtörténésznek kéne feloldania.

Mindez bosszantott volna, ha elhangzik a Heti Hetesben. Hisz’ nem kabaréba való, hanem doktori értekezésbe. Farkasházy Tivadar e kettőt szokta összekeverni.

2004. október 23.

Miért nem szeretem az utókori október 23-ákat? Azért, mert az életkorom miatt él bennem egy hiteles kép 1956-ról. Amivel viszont találkozom az újságokban meg a képernyőn, köszönőviszonyban sincs az ötvenhatos élményeimmel. Gyerekfejjel a dühöt és a várakozást érzékeltem, meg az az összetett érzést, amit felnőttként népi egységnek neveznék. Évtizedek óta tapasztalom, hogy az éppen uralkodó politikai irányzatot soha nem érdekelte az igazi ötvenhat. Mindig a pillanatnyi érdekei szerint próbálta értelmezni, sőt értelmeztetni a hatalma alá szorított újságok, rádió, televíziók, mozik révén.

Azért örültem tegnap este Kern András magánszámának, mert a Heti Hetes végén elmesélte, hogy ő bizony ötvenhatos. Gyerekként, Pesten, az újlipótvárosi Fürst Sándor utcában élte meg az orosz belövést. Vagy azt, hogy majdnem disszidált a szüleivel együtt, aztán kalandvágyból itthon maradtak. Minderről komolyan és vidáman, meghatódottan és ironikusan, büszkén és önmagára is gyanakodva beszélt. Végül kibökte, hogy azért ő az igazi ötvenhatos, mert nemcsak átélte 1956-ot, hanem ötvenhat éves is. Igen ám, de ha október 23-a előestéjén egy kabaréban emlékeznek 1956-ról, akkor az előadónak nem lett volna szabad „elfogott” levelet is felolvasnia, pláne egy falusi vécé ünnepi avatásáról.

A kétféle írásmű ugyanis üti egymást. A vécéavatós levélen persze jót röhögtünk. Kár lett volna kihagyni a másik, brilliánsan előadott ünnepi kötelezettség miatt. Sajnos vagy szerencsére a Heti Hetes már csak ilyen hibridműsor.