Vásárhelyi Mária szociológus két könyvet is írt a magyar újságírókról. Hivatásrendünkről valószínűleg a legtöbbet tudja. Sokat tud a szakmánkról is, hisz’ újságíró családjába született. Médiaszemléletét mégis vitathatónak vélem, felfogását ugyanis torzítja, hogy nem ismeri a vidéki nyilvánosságot. Szerencsére ezúttal olyasmit fogalmazott meg, ami alkalmas a továbbgondolásra.

Fészbukos üzenőfalára eme okfejtést írta föl január 20-án: „Ahol állami intézmények és vállalatok hirdetnek - például ATV, Népszava -, ott a kormánypolitikának nyilvánvalóan beleszólása van a szerkesztésbe.” Gondolatmenete könnyen intézhető el azzal, amit Lendvai Ildikó mondott. A veterán szocialista politikus szerint ugyanis „Hova írnék, ha nem volna Népszava, hova járnék, ha nem volna ATV?” (Válaszonline.hu, 2022. szeptember 12.)

Az ellenzéki politikusok szinte hazajárnak az említett médiumokba, és a legutóbbi másfél évtizedben megtanultak érdemben válaszolni az újságírók kérdéseire. Ha ezt a gyakorlatot 2010 előtt sajátították volna el, akkor talán még hatalmon is maradhattak volna. Mindazonáltal bonyolultabb a nyilvánosság helyzete. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy bár az értelmezők a Népszavát baloldalibbnak, elkötelezettebbnek látják, az ATV-nél értéknek tekintik, hogy legalább pártatlanságra törekszik.

A nyilvánossággal foglalkozók többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy amíg Magyarország az Európai Unió tagja, a nem kormánypárti nyilvánosság demokratikus fügefalevél az önkényuralom szeméremtestén. A hatalmon lévőknek érdekükben áll anyagilag támogatni az ellenzéki orgánumokat. Úgy persze, hogy a pénz sok legyen az éhenhaláshoz, és kevés a jóllakáshoz. A Népszava évente több százmillió forint értékű hirdetést közöl állami tulajdonban lévő cégektől, például az MVM-től és a Szerencsejáték Zrt-től. Ennek fejében a kiadóhivatal szorgalmazza, a szerkesztőség pedig elviseli, hogy pénz érkezik a kormányzati hirdetések közléséért is.

Abba most nem is mennék bele, hogy Vásárhelyi Mária feltételezése szerint Rogánék mit kérnek az anyagi támogatásért. Az azonban nem feltételezés, hanem tapasztalati tény, hogy miközben a patinás napilap szocdem hagyományaihoz híven glosszában csipkedte a nagy csinnadrattával beharangozott digitális polgári köröket, ugyanabban a lapszámban terjedelmes hirdetéssel adta tudtunkra, hogy Szabó Zsófia csatlakozott az egyik DPK-hoz. Ez nem információ volt, ami éppenséggel belefért volna az újságba, már csak azért is, mert a cikkíró legalább megmagyarázta volna, hogy ki a csuda az a Szabó Zsófia. Így viszont pénzért vett diadaljelentés lett egy celebről, akit a kormánynak sikerült leigazolnia.

Az ellentmondás méltatlan a Népszava másfél évszázados hagyományaihoz. A jelenlegi helyzetből fakad persze, és az értelmező jó vagy rossz indulatán múlik, hogy minek tekinti azt a fránya ellentmondást. Annak-e, hogy a vállalásával sikerül életben tartani az immár csak egyetlen ellenzéki napilapot? Vagy annak, hogy a  legrégebbi magyar napilap hitelteleníti, lejáratja, megcsúfolja a baloldali hagyományait? Vajon amikor Leisztinger Tamás milliárdos 2019-ben megvásárolta a Népszavát, és azt fejtegette, hogy bekapcsolódása a nyilvánosságba értékválasztás is. akkor a talmi „értékre” gondolt-e, amely kibontakozik a kormányzati üzenetek és a rendszerbíráló cikkek kínos feszültségéből?

A Hit Gyülekezetétől és Németh Sándor családjától kevésbé várható el az ellenzéki eszmékkel való azonosulás. Ennek ellenére a hirdetési (pénzszerzési) gyakorlata visszafogottabb. Az ATV jelen van Lázár János kisvárosi fórumain, interjút készíttet a miniszterelnökkel, vitaműsoraiba beengedi a kormánypárti elemzőket is. Ennek fejében közli az állami vállalatok hirdetéseit. Üzlete ügyesebben leplezi a kormányzati fügefalevél-akciót. A sajtószerűbb tálalás mögött azonban szakmai hátrány rajzolódik ki. Krug Emília után egy másik elkötelezett műsorvezető, Egri Viktor is eltűnt a képernyőről.

S van itt még valami, amire a Lefülelt mondatok című vasárnapi összeállítás készítőjeként figyeltem föl. Idestova két évtizede csinálom ezeket az idézet-csokrokat, és azt vettem észre, hogy amióta az ATV-n megjelentek a kormánypárti politikusok és hírmagyarázók, azóta csökkent a jó mondatok száma. Íme: 2025-ben 45 mondat, ezzel az ATV az élmezőnyből visszaesett a középmezőnybe. 2024-ben 91, 2023-ben 112, 2022-ben 132, 2020-ban pedig 157 mondat. Úgy rémlik, hogy az ámítás, csúsztatás, félremagyarázás, mellébeszélés, vagyis a hatalmi kommunikáció nem szül jó, legföljebb korjellemző mondatokat.

Ebből a szempontból a Népszava tartja helyét az élmezőnyben. Ott ugyanis nem a szövegek igazságtartalmával van baj, hanem a kormánybíráló cikkek és a kormányzati hirdetések közti feszültséggel.

Tíz mondat az ATV-ről

Az ATV szinte az egyetlen olyan hely, ahol az ember elvárja, hogy igazat mondjanak neki. (Kövesdi Péter újságíró, Népszava, 2019. július 20.)

Tök mindegy, hogy mit gondolunk az ATV szerepéről, de az ATV nem létezik az ellenzéki politikusok és véleményformálók nélkül. (Dévényi István újságíró, Facebook.com, 2021. május 3.)

Az ATV alapjában mégiscsak ellenzéki beállítottságú, az neki üzleti érdeke. Így van jelentős nézettsége, és így van mindig elegendő reklámja. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2022. február 20.)

A látszatellenzékiségével el tudja terelni a figyelmet arról, hogy valójában Fidesz-párti. (Mattyasovszky Brigitta publicista, Facebook.com, 2022. november 6.)

Az ATV a propagandagépezet egyik fontos alkatrésze, ahol látszólag megjelenhet az ellenzék. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2023. szeptember 19.)

Az ATV-csoport évek óta próbál egyensúlyozni a NER és a független működés között. (Előd Fruzsina és Fábián Tamás újságírók, Telex.hu, 2023. november 13.)

Egyértelműen ellenzéki beállítottságú csatorna. (Fodor Gábor liberális politikus, Index.hu, 2025. november 24.)

Az ATV csak játssza az ellenzékiséget. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. november 25.)

Az ATV-ben, ahova az ellenzék hazajárt, nem ellenállás folyt, hanem bűntudat-terápia. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2026. január 1.)

Az ATV eddig se próbált különösebben úgy tűnni, mintha nem az lenne, ami. (Vogronics András publicista, Kolozsváros.com, 2026. január 10.)

Tíz mondat a Népszaváról

Az, hogy megvásároltuk a Népszavát, egyben értékválasztás is. (Leisztinger Tamás üzletember, Népszava, 2019. június 12.)

Miközben önök egyfolytában sajtószabadságról papolnak, az ország legnagyobb példányszámú baloldali napilapját egy nagyvállalkozó, ahogy önök mondják: oligarcha tulajdonolja és tartja el. (Orbán Viktor miniszterelnök az országgyűlésben, Mérce.hu, 2019. november 18.)

A Klubrádió bezárásával lényegében a Népszava maradt az egyetlen, ahol még valóban van baloldaliság. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2021. március 8.)

A Népszava nem elég baloldali ahhoz, hogy kormányzati hirdetések mellett erősítse a rendszerváltó hangulatot. De elég baloldali ahhoz, hogy a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselje, közérzetét tolmácsolja. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. március 9.)

A Népszava majdnem két éve otthon készül. (Horváth Gábor, a Népszava volt főszerkesztője, ATV, 2022. január 7.)

A napilapok közül már csak egy tekinthető újságnak, ha némileg domesztikáltan is. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. június 30.)

A Népszavának ma is nyakán van a kötél. (Majtényi László alkotmányjogász, Népszava, 2023. november 30.) 

Velejéig liberális Népszava. (Franka Tibor újságíró, Demokrata.hu, 2024. július 28.)

A ChatGPT azt is írja, hogy a Népszava az egyik vezető baloldali napilap. Ő még nem tudja, hogy egyedül maradtunk. (Hompola Krisztina újságíró, Népszava.hu, 2024. szeptember 8.)

A Népszava nevű médiamaradvány. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, Facebook.com, 2024. december 16.)

Óriási vagyonokat felhalmozó tőketulajdonosok, dúsgazdag emberek váratlanul és sikeresen elfoglalták a magyar politikai baloldalt, és létrehozták az oligarchák rendszerét. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 2010. május 15.)

Orbán Viktor két-három oligarcha quislingje. (Hont András publicista, Hírszerző.hu, 2012. január 5.)

Amikor valaki oligarchát mond, mindig a másik párt gazdasági hatalmasságaira gondol. (Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, ATV, 2012. április 19.)

Oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Televízió, 2012. május 7.)

Oligarcha a spekuláns nagytőkés, aki a vagyonát nem mindig kideríthető körülmények között szerezte. (Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár, Zalai Hírlap, 2013. március 22.)

A Fidesz kegyvesztett oligarchája. (Schiffer András LMP-politikus Simicska Lajosról, ATV, 2015. március 19.)

Balatoni sajtkészítőnek szelídült oligarcha. (Kárpáti Iván újságíró Simicska Lajosról, Klubrádió, 2023. április 11.)

Nem az állam uralja az oligarchiát, hanem az oligarchák kebelezik be az államot. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Klubrádió, 2024. január 4.)

Az NB I-es csapatok többségét oligarchák tartják fenn. (Szekeres István sportújságíró, Facebook.com, 2024. január 21.)

A nercegek. (Tömpe István publicista, Népszava, 2026 január 22.)

Vízióminiszter. (Csizmadia Ervin politológus, Magyar Hírlap, 2001. július 7.)

Matolcsy György a jobbkezem. Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2010. október 5.)

A kormányfő megpróbálkozik bizonyos távolságtartással szemlélni saját jobb kezét. (Bodnár Lajos újságíró, Népszava, 2011. december 8.)

Ahol Matolcsy nincsen, ott a kormánynak van esélye a sikerre. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2012. június 27.)

Magyarországnak ma erős Matolcsyja és gyenge forintja van. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Együtt2014.hu, 2013. március 13.)

/”Matolcsy Györgyben megingott-e a bizalma?”/ Ahhoz égnek és földnek össze kell szakadnia, hogy ez bekövetkezzen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Népszabadság, 2016. április 27.)

A magyar gazdaságtörténet legnagyobb jegybank-elnöke. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, M1, 2016. április 29.)

Matolcsy György ismét a fellegekben jár. (Bonta Miklós gazdasági újságíró, Népszava, 2020. április 15.)

Korszakos közgazdász, Matolcsy György távozik a jegybank éléről. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. december 20.)

A korábbi állapotához képest már nem okos, hanem okoskodik. (Tömpe István közgazdász, Népszava, 2026. január 22.)

Hazánk legerősebb valutája a kultúra. (Fekete György Fidesz-kultúrpolitikus, Magyar Hírlap, 2011. június 16.)

Kultúra akkor is van, ha a hatalom nem támogatja. (Heller Ágnes filozófus, Népszabadság, 2011. november 26.)

Eddig kevesebb pénzt fordítottunk a kultúrára, mint akartunk, de többet, mint amit a magyar gazdaság megengedhet magának. (L. Simon László Fidesz-kultúrpolitikus, Népszava, 2013. április 19.)

A kultúra nemcsak egy sor a költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. június 21.)

Nem lehet a kultúrát központilag vezérelni. (Tarr Béla filmrendező, Magyar Narancs, 2019. augusztus 1.)

A szélesen és mélyen értelmezett kultúra az állam gyökérzete. (Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Magyar Nemzet Online, 2022. május 1.)

A kultúrában van szükség a legnagyobb kultúraváltásra. (Csák János kulturális miniszter, Index.hu, 2023. december 1.)

A kultúra olyan, mint a beton alól feltörő fűszál. (Hajdú Szabolcs filmrendező, Magyar Narancs, 2024. február 29.)

A Fidesz baromi sok pénzt rakott a kultúrába, de igazságtalanul osztotta el. (Viktor Balázs rendező, Klubrádió, 2025. október 12.)

Kiszorította a kultúrát a kulturálatlanság. (Joó István publicista, Facebook.com, 2026. január 5.)

Romániának nem ártana egy négyéves ciklus, amikor az RMDSZ vezeti. (Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, ATV, 2014. március 4.)

Az erdélyi MSZP. (Tőkés László erdélyi politikus, Magyar Nemzet, 2015. május 9.)

Nekünk nem egyforma távolságra, hanem egyforma közelségre kell lennünk minden magyar demokratikus párthoz. (Markó Béla erdélyi politikus, az RMDSZ volt elnöke, FüHü.hu, 2018. február 11.)

Az RMDSZ gyakorlatilag a Fidesz fiókpártjává vált. (Székely Ervin erdélyi publicista, ÚjHét.com, 2024. január 21.)

Az RMDSZ végig Lázár János kampánycsapatával dolgozott. (Gáspárik Attila erdélyi rendező, ÚjHét.com, 2025. május 15.)

Az RMDSZ politikusai felismerték és kihasználták az etnobiznisz lehetőségeit. (Parászka Boróka erdélyi publicista, Facebook.com, 2025. május 26.)

Bukarestben a stabilitás és a józan ész, Budapesten a megbízható partner, Brüsszelben a magyar érdekek képviselője. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2025. október 10.)

Az RMDSZ nem lehet semmilyen párt meghosszabbított keze Erdélyben. (Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, Transtelex.ro, 2025. október 20.)

Egy szövetségbe minden tisztességes vélemény belefér. (Markó Béla erdélyi költő, az RMDSZ volt elnöke, ÚjHét.com, 2025. november 4.)

Ez az RMDSZ már nem az az RMDSZ, ami Domokos Géza vagy Markó Béla vagy Kelemen Hunor kezdeti évei alatt volt. (Gáspárik Attila erdélyi rendező, Népszava, 2026. január 17.)

Iróniából fegyvert kovácsoló mozgalom. (Zsuppán András újságíró, Heti Válasz, 2016. október 13.)

Az egyetlen komolyan vehető párt. (Kálmán László nyelvész, ATV, 2017. április 29.)

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt nagyon jópofa békeidőben. De most háború van. (Görgey Gábor író, FüHü.hu, 2018. szeptember 1.)

A kétfarkúak ars poeticája a vicc. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2020. október 24.)

Minden mérés szerint Budapesten a legerősebb ellenzéki párt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, Klubrádió, 2023. augusztus 3.)

Az egyetlen ellenzéki formáció, amely jelentősen izmosodni tudott az elmúlt két év során, az a kutyák. (Bán Károly újságíró, Magyar Hírlap Online, 2024. február 7.)

A kétfarkú kutyák a viccben sem ismernek tréfát. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2024. április 16.)

A Fidesz-rezsim most a Kutyapárt-aktivisták házkutatásainál tart, és festékes flakonokat foglal le. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, 2025. január 15.)

A Kutyapárt nem a Tisza óljában csóválja a két farkát. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus, Facebook.com, 2025. augusztus 8.)

Sajnálom, hogy a kutyák alól kiment a történelem. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2026. január 18.)

 Az országot tartós lemaradásba kormányozta. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, hvg.hu, 2026. január 2.)

Véget vetettünk annak is, hogy Orbán Viktort, a győzelem és a siker legfontosabb zálogát elszigetelve tartottuk az emberektől. (Szájer József Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, 2026. január 3.)

A csapból is Orbán folyik. (Papp Attila újságíró, 24.hu, 2026. január 9.)

A rendszerváltozás utáni közélet leghosszabb csúcskarrierjét befutó szereplője. (Sereg Szabolcs újságíró, Magyar Hírlap Online, 2026. január 9.)

A szóvirágok alkotásában és a valóság elhajlításában hagyományosan erős. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2026. január 10.)

A kritikatűrő képessége fogyatékos. (Bod Péter Ákos közgazdász, Klubrádió, 2026. január 11.)

A kormányfő egyszerre ijeszt rá a kiszemelt választói csoportokra, és udvarol is nekik. (Szerető Szabolcs újságíró, Hang.hu, 2026. január 12.)

Orbán Viktor nem Hitler, nem is Putyin, hanem egy rendszerszinten korrupt, tekintélyelvű, oligarchikus, államkapitalista irányba torzuló politikai szisztéma vezéralakja. (Papp László Tamás publicista, Index.hu, 2026. január 14.)

Akármi lesz vele, a kurzus a Kádár-rendszer, Horthy-rendszer nyomán „Orbán-rendszer” néven fog bekerülni a történelembe. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2026. január 17.)

Ötszáz évenként születik ilyen vezető. (Békés Márton, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, YouTube.com, 2026. január 18.)

/Orbán Viktorról/ Ötszáz évente születik ilyen vezető.

Orbán Viktor világpolitikus.

/Szijjártó Péterről/ Nagyon nagy formátumú.

/Lázár Jánosról/ Ízig-vérig politikus.

/Navracsics Tiborról/ A Fidesz európai arca.

/L. Simon Lászlóról/ Régi magyar úr.

/Schmidt Máriáról/ Korszakos korszakalkotó.

/Bayer Zoltról/ Kultúrát teremtett.

/Kohán Mátyásról/ Több szerénységet, lenne mire.

/Toroczkai Lászlóról/ Az, ami.

(A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója és a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója Lentulai Krisztián podcastjában szólalt meg.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor kimaradt, Lendvai Ildikó korszakolt, Molnár Csaba számolgatott, Csepeli György polgározott, Bruck András latolgatott, Krasznahorkai László pedig gyászolt.

A hit kevés, a munka sok. (Varga Sándor tanár, Médialógus, január 9.)

Ha a Fidesz kicsit veszít, akkor nyer, ha nyer, nagyot nyer. (Bruck András publicista a választási törvényről, Facebook.com, január 10.)

Az 1944 és 1989 között kiirtott magyar polgárság újraélesztője lett. (Csepeli György szociálpszichológus Kolosi Tamásról, Facebook.com, január 11.)

A durvaság garantált. (Nagy Attila Tibor politológus a választási kampányról, Index.hu, január 12.)

A kormányfő egyszerre ijeszt rá a kiszemelt választói csoportokra, és udvarol is nekik. (Szerető Szabolcs újságíró, Hang.hu, január 12.)

Ez a hatalom mindenkitől fél, aki nem fél. (Lovas Rozi színésznő, Telex.hu, január 12.)

A korlátokat nem ismerő politikusok jót még nem hoztak a világnak. (R. Kiss Kornélia újságíró, Hang.hu, január 13.)

Az idei választásokra végleg magába olvasztotta a falunapokat a kormánypárt. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs.hu, január 14.)

Nem lévén magyar állampolgár, csalás lenne, ha szavaznék április 12-én. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, január 14.)

Épp a NER-ben tanulta azt a stílust, amit most a Fidesz kárára érvényesít. (Papp László Tamás publicista Magyar Péterről, Index.hu, január 14.)

Nekem nem pártom van, hanem világnézetem. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, január 15.)

A magyar gazdaság teherbírása megnyugtatóan biztonságos. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, január 15.)

Ha egyedül leszünk is, nekünk ki kell maradni. (Orbán Viktor miniszterelnök az orosz-ukrán háborúról, Magyar Rádió, január 16.)

A Tisza mögött az ország van, a Fidesz mögött az állam. (Tompos Ádám újságíró, Hang.hu, január 16.)

A Medián „számai” a DK kapcsán semmit sem érnek. (Molnár Csaba DK-politikus, Facebook.com, január 16.)

Ha a számok nem kedveznek, akkor nem a stratégiát vizsgálják felül, hanem a mérőeszközt rúgják fel. (Hajdu István publicista a DK-ról, Facebook.com, január 16.)

Leszámol velünk egyenként az élet. (Krasznahorkai László író Tarr Béláról, Élet és Irodalom, január 16.)

Akármi lesz vele, a kurzus a Kádár-rendszer, Horthy-rendszer nyomán „Orbán-rendszer” néven fog bekerülni a történelembe. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a miniszterelnökről, Népszava, január 17.)

Újból egyfajta dühöngővé vált Magyarország. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, január 17.)

A baloldali „közvélemény-kutatások” azért készülnek, hogy a messiáshívekben áprilisig éljen a remény: Orbán legyőzhető! (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, január 17.)

A másik oldal médiája abban érdekelt, hogy szarul érezzük magunkat. (Békés Márton, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, YouTube.com, január 18.)

 Az országgyűlési választás közeledtével ki-kirobban a botrány a közvélemény-kutatásokról. Nem azok a pártok és politikusok tiltakoznak, akiket a számok esélyesnek tartanak a parlamentbe jutásra. Azok inkább, akiket a fránya számok a parlamenti küszöb alá szorítanak. Ezúttal is ez történt.

A Demokratikus Koalíció egyik politikusa sérelmesnek vélte, hogy a Medián 1, azaz egy százalékra mérte a pártját. (A parlamenti küszöb ugyebár 5 százalék.) Molnár Csaba szerint az említett cég „Egyszemélyes kutatógyár.” Hann Endre szociológusra utalt, akit a vitában többen is megvédtek. Tegnap azonban Dobrev Klára is megszólalt, és a DK elnöke kiállt a politikustársa mellett, jelezve, hogy az a párt hivatalos véleményét közölte. Molnár Csaba pedig ismét a nyilvánosság elé állt, és kifejtette, hogy „A Medián ’számai’ a DK kapcsán semmit sem érnek.”

Véleménye a bejegyzésem utáni összeállítás legutolsó idézete. A többi negyedszázadnyi gyűjtögetés eredménye. Elsősorban olyan szociológusok álláspontját adtam közre, akik közvélemény-kutatással keresik a kenyerüket. Ahányan vannak, annyiféleképpen értelmezték a nyilvánosság iparágát. Amely korábban jövedelmezőbb volt, manapság azonban rohamosan drágul. Ellentmondása, hogy a lejtmenetben lévő magyar gazdaságnak kéne eltartania, de be kell érnie a politikai szervezetek megrendeléseivel.

Miközben számtalan érv hangzott el a választások idején buvópatakként fel-felbukkanó vitában, egy mozzanat háttérbe szorult. Az érintett szociológusok keveset beszéltek a közvélemény-kutatás módszereiről. Arról például, hogy az anyagi szempontból rosszabbul álló ellenzéki oldalon a cégek vagy online, vagy telefonon gyűjtik be a köz véleményét. Pénz híján kimarad munkájukból a kérdezőbiztosi tevékenység. Szerencsés esetben ugyanis jól felkészített munkatársak rajzanak szét az ország eldugott részeibe is, és megszólítják azokat az embereket, akik nem (vagy módjával) használják a számítógépet és a mobiltelefont.

Amikor eme hiányérzetemről beszélgettünk, a barátom, egy budapesti értelmiségi kapásból válaszolta: „De hisz’ ma már mindenkinek van mobiltelefonja.” Tanács István és Bakos András, két Szeged környéki újságíró kolléga riportjai nem erről árulkodnak. Az is beugrott, amit az egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava két vidéki tudósítója, a pécsi Ungár Tamás és a kaposvári Vas András írt meg. Például az egyik somogyi zsákfaluban mindössze nyolc embernek volt mobiltelefonja. Ráadásul a pandémia idején az online tanításba azért nem kapcsolódhattak be a helybéli kisdiákok, mert otthon nem volt számítógép, az iskolájuk pedig még nem részesült a később kibontakozó állami tablet-projektből.

Vajon hány százezer ember, például kevésbé iskolázott özvegyasszony él a néhány száz lelkes falvakban? Legföljebb hírből hallottak a számítógépről, és ha a külföldön élő gyereküktől a kapcsolattartásra kaptak is mobilt, annak egyéb funkcióit képtelenek kihasználni. Saját közegemben is volt két unokatestvér, az egyik a falu utolsó, omladozó falú házában tengődött, a másik meg egy tanyán. Az országgyűlési választásokon „természetesen” a Fideszre szavaztak.

Ők azok, akik nincsenek benne az ellenzéki pártoknak dolgozó közvélemény-kutatók ezres mintájában. Online vagy telefonon nem érhetőek el, a megszólításukhoz szükséges kérdezőbiztosokra pedig nem telik a cégeknek. Ugyanakkor a másik politikai oldal állami forrásból (közpénzből) kistafírozott véleménykutatói élhetnek a kérdezőbiztosokban rejlő lehetőséggel. Az a benyomásom, hogy mindkét politikai oldalt hiteles adatokkal látják el a közvélemény-kutatók, csak éppen az ellenzéki oldal valóságfeltáró módszeréből hiányzik a végső finomítás lehetősége.

Talán ezzel is magyarázható, hogy miközben az online és telefonos felmérések a Tisza előnyét mutatják a Fidesszel szemben, a másik oldal online, telefonos és kérdezőbiztosi felmérései a Fidesz előnyét mutatják a Tiszával szemben. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy négy választási ciklusra visszamenőleg épp azért ért bennünket meglepetésként a kétharmad, mert a voksolás előtti felmérésekből óhatatlanul hiányzott a falvak digitálisan megközelíthetetlen népe. A jelek arra utalnak, hogy mára épp azért van bajban a hatalmához foggal-körömmel ragaszkodó kormánypárt, mert felére vagy harmadára csökkent azoknak a száma, akiknek a véleménye csak kérdezőbiztosokkal tárható fel. De a szavazófülke magányában még így is eldönthetik az országgyűlési választás sorsát.         

 Tíz mondat a közvélemény-kutatásról

Mi nem patikamérleg vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a konyhai mérleg, tíz deka pontossággal mérünk. (Levendel Ádám szociológus, Kisalföld, 2002. szeptember 26.)

A politikusok reszketnek a közvélemény-kutatástól, pedig az csak hőmérő. (Ágh Attila szociológus, 168 Óra, 2007. április 26.)

Fogadjuk el, hogy a méréseknek van valami közük a valósághoz. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Múosz.hu, 2013. október 15.)

A közvélemény-kutatás bizalmi műfaj, nem engedi meg a manipulációt. (Závecz Tibor szociológus, Népszava, 2017. október 17.)

Elterjedt toposz, hogy nem lehet bízni a közvélemény-kutatókban, de a nagyságrendeket és a pártok egymáshoz viszonyított helyzetét elég jól megmutatják. (László Róbert szociológus, Magyar Narancs, 2018. április 5.)

Amíg a politika finanszírozza a közvélemény-kutatásokat, a mérés nem lesz megbízható. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2019. március 8.)

Le van gatyásodva ez az iparág. (Tóka Gábor szociológus, Klubrádió, 2022. március 28.)

A politikusok a megrendelői és haszonélvezői a kamu közvélemény-kutatásoknak, a rágalmakra épülő, karaktergyilkos sajtópogromoknak. (Hamburger Béla publicista, Hang.hu, 2024. november 2.)

Közvélemény-kutatást már az eddigi ellenzék is többször nyert, választást pedig eddig a Tisza sem. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2025. július 17.)

A Medián „számai” a DK kapcsán semmit sem érnek. (Molnár Csaba DK-politikus, Facebook.com, 2026. január 16.)