Legalább kéttucatnyian szólaltak meg a válság kellős közepén. Eddig nem tartoztam közéjük, noha a 2013-ban megrendezett tudományos emlékülésen előadást tartottam a rendszerváltás utáni Népszaváról. Ezt csupán azért említem, mert csaknem negyedszázadnyi évfolyamot olvastam el az akkor 140 éves újságból. Arra jutottam, hogy a patinás napilap mindig máról holnapra élt. (Erről győződhet meg az olvasó, ha megnézi a bejegyzésem utáni idézeteket.)
Irigylem azokat, akik most érzelmileg közelítik meg a Mediaworks által kirobbantott válságot. A tavaly 14 milliárdos veszteséget összehozó cég fut a pénze után, és mielőtt az új kormány megvonná tőle az állami támogatást, behajtaná a kintlévőségeket. Például azt, amit a Népszava egyelőre nem fizetett ki a nyomdai előállításért és az országos terjesztésért. A vitában fölmerült 140, 160 és egymástól függetlenül kétszer is 170 milliós tartozás. Mégis elfogadom a veterán főszerkesztő, Németh Péter tegnap esti atv-s kijelentését, miszerint a Népszava 342 millió forinttal tartozik a Mediaworksnak.
Végre egy hiteles adat. Talán az olvasó is belátja, hogy tények nélkül csak érzelmi megnyilvánulásokra telik. Márpedig 15 sajtóról meg a hazai nyilvánosságról írott könyv és a felsőoktatásban eltöltött három évtized után nem engedhetek meg magamnak érzelmi alapú álláspontot. Azonosulok persze a Népszavánál dolgozó újságírókkal, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy szerkesztőségük átéli a rendszerváltás utáni legmélyebb válságát. De gyűjtöm inkább az adatokat, hátha megtalálom bennük a magyarázatot. A szövegben az összefüggést, a textusban a kontextust. Itt van például Lendvai Ildikó megszólalása, mely ma reggel látott napvilágot az immár csak online Népszavában.
Az MSZP hajdani elnöke, aki nyugdíjba vonulása óta rovatot vitt a Népszava szombati mellékletében, ezt írta: „A nyomtatott politikai napilapok közül neki van a legnagyobb közönsége. Idősebb baloldali emberek, helyi közvéleményformálók. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy elveszítsük a fél Népszavát.” Vajon mit jelent a legnagyobb közönség? A lap egyik korábbi főszerkesztője szerint akkor, amikor az MSZP kvázi saját lapjának tekintette a Népszavát, az újság 9-10 ezer példányban fogyott el. Ezt a kétszeresére sikerült feltornázni, miközben az egymást váltó tulajdonosok közül az egyik 30-35 ezerben állapította meg a jövedelmezőség határát. Alatta veszteséges a Népszava, és valakinek ki kéne egyenlíteni a költségvetést, fölötte viszont nyereséges.
Erre egyszer volt példa, midőn a kormányzati hirdetések elérték az éves bevétel 56 százalékát, és a tulajdonos végre szerény osztalékot vehetett ki a médiavállalkozásból. Tegnap este az ATV-ben arról ugyan nem számolt be a jelenlegi főszerkesztő, hogy a válság idején mennyi a Népszava kinyomtatott példányszáma, de innen-onnan szerzett ismereteim szerint tízezer körül lehet. E számot régebben 3,6-del szoroztuk be. A hagyományos sajtó virágzása idején abból indultunk ki, hogy a papír alapú újság ennyi ember kezében fordul meg. Mostanság beérném a hármas szorzóval is.
A házunkban ötven lakás van, valamivel több mint száz lakossal. Azért vagyunk kevesen, mert az épületet 1962-ben emelték, és ifjú házasok költöztek be. A férjek előbb haltak meg, a nyolcvanas özvegyeknek pedig kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy Népszavát olvassanak. A mi lépcsőházunkban egyedül én fizettem elő az újságra, melyet elolvasás után levittem a negyedik emeleti mérnökhöz. Ő adta tovább barátjának és kollégájának az első emeleten. Nálunk így jött ki az offline Népszava hármas szorzója. Ez ugyebár a tízezer eladott példánynál mintegy harmincezer olvasót jelent.
Németh Péter tegnap este azonban mégiscsak kimondott egy másik számot. Szerinte a Népszava online kiadását 150-300 ezren nézik meg. Én még 47 ezernél ragadtam le, de lehet, hogy a lap főszerkesztője nem a napi olvasottságra utalt. Vagy pedig úgy alakult a helyzet, ami tendenciaként érzékelhető, hogy minél távolabb kerülünk a fővárostól, annál kevesebben olvassák az offline Népszavát. Ezzel magyarázható a példányszám visszaesése, és ami legalább ennyire fontos: az online változat előretörése. Nem lepődnék meg, ha hiteles adatokból kibontakozna, hogy a Népszava.hu-t naponta akár százezerszer is böngészik. Csakhogy a papír alapú újsággal ellentétben a digitális olvasás magányos, egyemberes tevékenység. Elképzelhető tehát, hogy a tegnapig kétarcú Népszavát a papír alapú változat megszüntetése előtt akár 120-140 ezren is olvashatták.
Vajon megfelel-e a valóságnak Lendvai Ildikó gondolatmenete? Azt olvasom ki belőle, hogy a digitalizációval ellentmondásos kapcsolatot ápoló „idősebb baloldali emberek” miatt kéne foggal-körömmel ragaszkodni a hagyományos Népszavához. Meg persze a „helyi véleményformálók” miatt is, akik a tapasztalataim szerint inkább a főváros vonzáskörzetében olvasták a papír alapú Népszavát, az ország távolabbi részein kevésbé. Visszatérve a pesti-újlipótvárosi házunkhoz, arról nincs adatom, hogy az itt élő özvegyasszonyok milyen viszonyban vannak az online világgal, és az őslakók helyére költözött fiatal családok tagjai éppen az online Népszavából tájékozódnak-e. Ez a kérdés országos méretekben is föltehető
Ha a mostani válsághelyzetben mindezt a rendelkezésükre álló konkrét adatok ismeretében gondolná végig a Népszava tulajdonosa és vezetése is, akkor két lehetőség nyílik meg előttük. Az egyik a drágább. Gőzerővel fejlesztik az online szerkesztőséget, és a legérdekesebb témáknak a hírmagyarázók, a publicisták és a riporterek kidolgozzák a hátterét a szombaton megjelenő, papír alapú melléklet számára. Ez az amerikai és az általam jobban ismert német gyakorlat. Kár, hogy csak tőkeerős cég engedheti meg magának. A Népszava jelenlegi tulajdonosáról, a Konthermo Hőszolgáltató Zrt-ről nehezen hihető, hogy dúskál a nyilvánosság-vállalkozásra fordítható pénzben. Az olcsóbbik megoldás az online Népszava. Már amennyiben egy szociológiai kutatásból kiderül, hogy a papír alapú Népszava hagyományos olvasótábora, a szakik nemzedéke - köztük az apám is - már az örök vadászmezőkön tartózkodik.
Tragédia, hogy a 153 éves újság a megszűnéssel küszködik. A válságnak van politikai oka is, vigasztaló azonban, hogy ebből kilábalt már egy magyar nyelvű médium. Az Orbán-kormány a Klubrádiót megfosztotta az egész országra kiterjedő frekvencia-hálózatától. A szerkesztőség kényszerűségből tért át az online sugárzásra, mi pedig kényszerűségből vásároltunk netes készüléket. Ami nem kevés pénzbe került ugyan, de figyelemre méltó következménnyel járt. A NER be akart zárni bennünket Budapestre és környékére, a gyökeresen megváltozott technikai körülmények miatt viszont a megmaradt magyarországi hallgatósághoz csatlakoztak a digitálisan tájékozódó határon túli magyarok, köztük a tízezer kilométernyire élők is. Kiérlelt stratégiával a Népszava miért ne ismételhetné meg a Klubrádió sikerét?
Tíz mondat a Népszaváról
Sajnos tavaly több tízmilliós veszteséget volt kénytelen finanszírozni az MSZOSZ a sok más tevékenységet is folytató Népszava Kiadó esetében. (Sándor László, az MSZOSZ alelnöke, Népszava, 1991. április 20.)
Amikor Gyurcsány Ferencet szembesítettem azzal, hogy a Népszavának valamilyen módon mégiscsak illene támogatást kapnia, azt mondta, nem adok nektek lopott pénzt. (Andrassew Iván publicista, Balpart.hu, 2012. szeptember 3.)
A tény, hogy Simicska finanszírozta a lapot, az abszurditás végkifejlete. (Vásárhelyi Mária szociológus, Index.hu, 2014. július 10.)
Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)
Egy feltétel van: racionális működés, 30-35 ezer példány. (Puch László üzletember, az MSZP volt pénztárnoka, ATV, 2016. december 20.)
Hosszú idő után újra nyereséges lett a Népszava, a tavalyi bevételek több mint fele -56 százaléka - állami hirdetésekből származik. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2018. június 1.)
Amíg a Népszava nagyon közel állt az MSZP-hez, 9-10 ezren olvasták, most 21-22 ezer az átlagos példányszám. (Horváth Gábor főszerkesztő, Kreatív Online, 2019. március 4.)
Az, hogy megvásároltuk a Népszavát, egyben értékválasztás is. (Leisztinger Tamás üzletember, Népszava, 2019. június 12.)
Kb. a lap lóvéjának felét adta kormányhirdetés, a másik fele előfizetés. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, 2026. május 28.)
Online változatunk 150-300 ezer közötti olvasóval bír. (Németh Péter, a Népszava főszerkesztője, ATV, 2026. május 29.)
