E blogot 2002 első napja óta írom. 2023. december 31-ig egyetlen napot se hagytam ki, a szökőévekkel együtt 8035 bejegyzés látott napvilágot. A legutóbbi másfél esztendőben ritkítottam a nyilvánosság összefüggéseit pedzegető okfejtéseket.

Mindezt csupán azért bocsátottam előre, mert a nyolcezernyi jegyzethez képest elenyésző az a mintegy tucatnyi, amelyben Orbán Viktor szülőhelyéről tűnődtem. Feltűnően sok baloldali és liberális értelmiségi lett ugyanis a logikus gondolkodás áldozata. Ha országunk első embere közpénzből tisztelte meg felcsúti házát a tövébe terveztetett stadionnal, ha összevásároltatott egy falusi focicsapatot, amely már a bajnokságra tör, ha fociakadémiát is alapított, ha ráadásul még mesterséget tavat is építtetett a falu közepére, szigettel és hattyúkkal, ha tehát ennyire szereti Felcsútot, akkor bizonyára nem lehet más, csak a szülőfaluja.

Igen ám, de ha már a kulturált és dühös értelmiségiek alapos elemzésekben, csípős glosszákban több százszor leírták Orbán Viktor nevét, legalább egyszer igazán belenézhettek volna bármelyik lexikonba. Feltűnhetett volna nekik két furcsaság. Az egyik az, hogy az ötszörös miniszterelnök Székesfehérvárott született, amelynek kórházába az édesanyját a 35 kilométernyire lévő Alcsútdobozról szállították. Ha Orbánt kérdezték, mindig alcsútdobozinak mondta magát, ez a bejegyzésem utáni idézetcsokorból is kiviláglik.

Vajon mi történt nyolcéves korában, amikor a család átköltözött a 6 kilométernyire lévő Felcsútra? Volt-e valami törés a család életében, amiért a majdani miniszterelnök később Felcsútot választotta a nyári lakhelyéül, és látta el minden földi jóval? Már-már azt hittem, hogy bejegyzéseim termékeny talajra hullottak, hisz’ a magyar szellemi élet jelesei egyre kevésbé nevezték ki Felcsútot Orbán Viktor szülőfalujának. Ma reggel azonban megjelent Gábor György fészbukos bejegyzése.

Az okkal tisztelt írástudó nemrégiben szakított a HVG szerkesztőségével. Nem először történt meg, hogy a kitűnő filozófus és vallástörténész visszavonult a közösségi üzenőfalára. Ott is figyelemmel kísérem a műveltségelemekben bővelkedő, fullánkos, szellemes, gyönyörűen levezetett glosszáit. A Facebooknak azonban van egy hátránya. Aki rajta osztja meg gondolatait az olvasókkal, annak önmagán kívül nincs szerkesztője. Márpedig mindenkinek szüksége volna egy külső szemre, „aki” elfogulatlanul olvassa végig a bejegyzést, és észreveszi az elírásokat. Vagy esetünkben a logikus gondolkodásból fakadó tévedést.

Gábor György tollhegyre tűzte ama mondatot, amelyet miniszterelnökünk a Harcosok Klubjában fejtett ki a szombaton megrendezett Pride-ról: „Ha Felcsúton vagyok, azt mondom, szégyen, Ha itt vagyok, Budapesten, azt mondom, hogy balítélet.” Arra utalt Gábor, hogy Orbán retorikája kísérlet a falusi emberek, de a városi polgárok megszólítására is. A másság falun ugyebár szégyen, a nagyvárosban viszont árnyaltabban, cizelláltabban, a fogalmibb gondolkodásnak megfelelőbben közelítik meg.

A budapesti büszkeség napjáról a glosszátornak Jane Austen jutott az eszébe, akinek Büszkeség és balítélet című, 1813-ban megjelent regényét az ő megítélése szerint aligha olvasta a miniszterelnök. Idézi a klasszikus regény eredeti címét, a Pride and Prejudice-t is. S hogy még teljesebb legyen a művelődéstörténeti kor-, sőt kórkép, a kettős beszédről magyarul és németül is idézi a filozófus Wittgenstein bölcs sorait. A fészbukos szerző minél jobban sodródott a műveltségi parádéba, annál inkább kezdtem szorongani.

Attól tartottam, hogy ha már Felcsútból indult ki, akkor előbb-utóbb felötlik benne az ismerős tévképlet, a szülőfalu iránti rajongás is. Hamarosan ezt firtatta: „Ki is Felcsút legismerteb szülötte?” Válaszolt magának, és a feleletből kikerekedett, hogy ’természetesen’ országunk első emberére, a nyilvánosság első számú kedvezményezettjére gondolt. Így lett Gábor György egy logikusan végiggondolt, ellenzéki, értelmiségi típushiba immár sokadik áldozata.

A bejegyzésem utáni összeállításban azokat idézem, akik nem Felcsúton vélték fölfedezni Orbán Viktor szülőfaluját, hanem a szomszédos településen. Ellenzéki oldalon egyetlen ember volt, aki fején találta a szöget. Csillag István SZDSZ-politikus, volt gazdasági miniszter a Népszava 2020. május 28-i számában Orbán Viktor „szülővárosáról”, Székesfehérvárról értekezett.

Tíz mondat Orbán szülőhelyéről

Amikor nagyapám megnősült. Alcsútra vetette a sors. Édesapám ott született, és így lettem én is ennek a kedves falunak a szülötte. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Szabad Föld, 1994. március 1.)

Ha az én gyerekkoromban ez a kormány lett volna hatalmon ilyen oktatáspolitikával, akkor én Alcsútdobozról Bicskéig sem jutottam volna el, nemhogy Budapestig. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Demokrata, 1997. június 12.)

Hosszú utam volt Alcsútdoboztől eddig az irodáig. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1998. július 6.)

Természetesen miniszterelnökünk szülőfaluja, az alcsútdobozi általános iskola is kapott új számítógépeket, de ki tudja, miért. Sok nagyobb település iskoláinak bekötése még várat magára. (Horn Gábor SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 2001. május 14.)

Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2015. november 9.)

Az alcsúti ember. (Váncsa István publicista, Élet és Irodalom, 2018. augusztus 3.)

Olyannyira Alcsútdoboz volt a kormányfő szíve csücske, hogy 1997 őszén, még ellenzékben, de már az első nyertes választásra készülve fideszes frakcióülés volt a településen. (Rovó Attila újságíró, Index.hu, 2019. április 13.)

Orbán Viktor miniszterelnök szülőfaluja Alcsútdoboz, legidősebb fiuk születésekor itt élt az Orbán-család, később költöztek Felcsútra. Ez nem politika, hanem tény. (Zsohár Melinda újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2021. szeptember 25.)

Az álnépies kifejezések használata egy főállású politikustól, aki az ország egyik legpolgáriasultabb nagyvárosában, Székesfehérváron nőtt fel, a teljes felnőtt életét meg Budapesten a nagypolitikában töltötte, ez akkor is kamu, ha egyébként az illető Alcsúton született. (Hargitai Miklós újságíró, 2023. november 22.)

Ki is Felcsút legismertebb szülötte? (Gábor György filozófus, Facebook.com, 2025. július 2.)

Vajon a rendszerváltás óta hány hét telt el? Az évi ötvenkettőt harmincvalahánnyal kellene beszorozni. Amennyi kijönne, abból kéne levonni a kihagyott heteket, amikor külföldről kevésbé kísérhettem figyelemmel a hazai sajtót. A Lefülelt mondatok című összeállítás 21 mondatból áll, vagyis megközelíti a negyvenezret ama mondatok száma, melyek jellemezték a mögöttünk hagyott hetek hangulatát, köz- és magánérzetét. Évenként úgy másfélezer mondatból válogatom a heti összeállításokat. E bővebb kínálat összefüggéseiről számolnék be az idei első félév tapasztalatai alapján.

Még nincs választási kampány, de már annyira eldurvult a hangnem, hogy személyeskedés öntötte el a nyilvánosság mintegy száz általam olvasott fórumát. A perszonalizálódás általában is jellemző volt, a közösségi médiumok előretörése óta pedig még könnyebb az adok-kapok játék. Azt vettem észre, hogy a vitatkozók nem meggyőzni akarják egymást, hanem pellengérre állítani. Több évszázados hagyomány örökült át a digitális korszakba. Hajdan a főtéren rendezték a hetivásárt, ilyenkor a börtönből hozták elő a kipécézésre alkalmas foglyokat. Az köpdöste őket, aki arra járt.

Ha egy dokumentátor jelezni akarja e tendenciát, akkor persze nem kerülheti ki a személyeskedés elszomorító példáit. Ennek ellenére vonzódom a szellemesebb és igényesebb mondatokhoz. Egy A/4-es, átlagosnál vastagabb papírlapon strigulázom azokat a szerkesztőségeket, amelyek közölték a kiemelésre érdemes mondatokat. Íme, az első félév élmezőnye: Facebook.com 198, Klubrádió 54, Népszava 49, Magyar Nemzet Online 39, Magyar Rádió 34, Magyar Hang 29, ATV 26 mondat. A fészbukos véleményeket nehéz volna világnézeti szempontból besorolni. Mindkét politikai oldal fölfedezte magának, és képviselői élnek is a lehetőséggel.

A közösségi oldal fölénye azért nyomasztó és megtévesztő, mert többféle igényt elégít ki. A nagyon jól megfizetett kormánypárti politikusok és a jó pénzért magukat rosszul érző ellenzéki politikusok állami keretéből telik arra, hogy ne kelljen válaszolniuk az újságírók okvetetlenkedéseire. Beérik azzal, hogy a közösségi oldalán önmaguknak tesznek föl kérdéseket. E beidegződéssel szembesülhetünk, ha például a kormánypárti politikusok újságíróval beszélgetnek. A mikrofonállvány jelenlétében tesznek föl maguknak kérdéseket. Ez a „Miért mondom ezt? Azért mondom, mert…” önmagukkal folytatott párbeszéd korszaka.

A publicisták a nyilvánosság fizető fórumai helyett választják a Facebookot. Az eléjük kerülő eseményekre frissiben reflektálnak, és nem akarják kivárni, hogy véleményük néhány nap vagy hét múlva jelenjék meg valamelyik hetilap hasábjain. Akkor, amikor már a véleményt kiváltó esemény-összefüggés a feledés homályába merült. Ráadásul némelyik véleményformáló annyi követőre tett már szert, amennyire a hetilapok szerkesztői nem is gondolhatnak.

A választás másik oka már nem a szerző, hanem az olvasó szempontjából érdekes. A portálok szerkesztői a tartalom hír-részét és a hozzá fűzött kommentárokat ingyen adják. A legigényesebb vélemények és szerzők elé azonban digitális falat húznak. A publicisztikából közölnek húsz-huszonöt sort, majd kérnek tőlünk 190 vagy 360 forintot, esetleg azt, hogy fizessünk elő a portál egészére. Az olvasás félbeszakítása következményekkel jár 

A nyugdíjamból nem telik arra, hogy tucatnyi igényes véleményt fizessek meg. Ha szellemes, korjellemző mondatra áhítozom, akkor be kell érni az első húsz-huszonöt sorral. Ha egyáltalán van benne csattanó. Nos, az olvasóktól bevételi okból elzárt publicisták hajlamosak orrnehéz cikkeket írni. Annak is legyen kapaszkodója, támpontja, továbbgondolásra serkentője, aki nem fizeti meg a digitális fórum legigényesebb véleményeit. Ezzel magyarázható, hogy sok publicista a honorárium és a vele járó elzártság helyett a villámgyors és kevésbé fanyalgó Facebookot választja.

A csaknem kétszáz mondatos FB utáni sorrendben normális, ha a Klubrádió vagy az egyetlen ellenzéki napilap hetenként „csak” két-két figyelemre méltó mondattal véteti észre magát. Az is normális, hogy a Magyar Nemzet online változata és a Magyar Rádió a harmincas kategóriában adja közre a hatalmon lévők legjellemzőbb mondatait. Meglepett viszont az ATV tetemes lemaradása. Amíg működött a Népszabadság, loholt a nyomában, amióta megszűnt (kivéreztették), az ATV majd’ mindig a lista második helyén tartózkodott. Nem ismerem a mostani lemaradás okát. Talán lesznek olyan hozzászólók, akik felvilágosítanak.          

Tíz mondat a Facebookról

Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Népszava, 2019. április 24.)

Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)

A Facebook kikerülhetetlen szereplője a mai nyugati világnak. A jelenlét elengedhetetlen, de a kiszolgáltatottságot nem szabad elfogadni. (Lánczi Tamás politológus, Mozgástér.blog, 2021. február 4.)

A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, volt kulturális államtitkár, SzabadPécs.hu, 2020. június 16.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A Facebook lőfegyver. Kösz. Annak is szántuk. (Szűcs R. Gábor publicista, Facebook.com, 2021. október 23.)

Mióta a Megafon brutálisan leverte Bajnaiék social médiás cégét, a Fidesz sem kapkod a Facebook megregulázásáért. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2023. augusztus 1.)

Facebook-kommentből nem lesz rendszerváltás. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2024. február 25.)

Egy Facebook-oldallal meg egy kisteherautóval 1,3 millió szavazót lehet megszólítani. (Hacsek Gábor orvos Magyar Péterről, ATV, 2024. június 15.) 

Egy országot nem lehet Facebook-posztokkal irányítani. (Dobrev Klára DK-politikus Magyar Péterről, Facebook.com, 2025. június 25.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor négyzetméterezett, Kapu Tibor lenézett az űrből, Lánczi Tamás számon tartott, Karácsony Gergely tüntetett, Hadházy Ákos csekkelt, Dobrev Klára pedig fészbukozott.

Senki se vitathatja, még a túloldalon sem, hogy politikai értelemben Orbán-korszakban élünk. (Békés Márton, a Terror Háza Múzeum tudományos igazgatója, Index.hu, június 23.)

Puzsér megrajzolta a kalapácsfejű Magyar Péter arcélét. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, június 24.)

Ami fejlődik, azt a bizalom formálja - nem a bírálat. (Bruck Gábor kampány-szakértő Magyar Péterről, Facebook.com, június 24.)

A poloskázók megbüntették a dakotázót. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, június 24.)

A DK halott, és senki sem képes föltámasztani. (Stefano Bottoni félig magyar történész, Klubrádió, június 24.)

A számokban az államtitkár volt a jobb, a számonkérésben Kulja vitte a prímet. (Nagy Attila Tibor politológus Dr. Takács Péter és Dr. Kulja András tévévitájáról, Index.hu, június 24.)

Ebből a vitából nem jöttek ki jól. (Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a tiszásokról, Hír TV, június 25.)

Egy országot nem lehet Facebook-posztokkal irányítani. (Dobrev Klára DK-politikus, Facebook.com, június 25.)

Különleges érzés volt percekkel ezelőtt látni kis országunkat a világűrből. (Kapu Tibor űrhajós, 24.hu, június 26.)

Magyarország 93 ezer négyzetkilométer, a dolgok mostani állása szerint. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 27.)

Nem felejtünk: mindent tudunk, mindent számontartunk. (Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, Magyar Nemzet Online, június 27.)

A legsötétebb ötvenes éveket idéző írás. (Tóth-Szenesi Attila újságíró Lánczi Tamás véleményéről, 444.hu, június 27.)

A csekkeket le lehet dolgozni. (Hadházy Ákos tüntetésszervező a hatósági pénzbüntetésekről, Klubrádió, június 27.)

A korrupció nem kivétel, hanem szabállyá vált. Intézményesült. (Jancsics Dávid szociológus, Népszava, június 27.)

A Tisza nem váltópárt, hanem csupán egy érzet, ami hamar szertefoszlik. (Deák Dániel politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Magyar Nemzet Online, június 27.)

Az ellenzék képes nélküle a valaha volt legnagyobb tömegdemonstrációt megszervezni. (Mandula Viktor újságíró Magyar Péterről, Médialógus, június 28.)

Ahogyan egymással bánunk, az a hazánk.(Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, ATV, június 28.)

Karácsony Gergely végre tököt növesztett. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, június 29.)

A hatalom rohamcsapatai ezúttal beérték a dührohammal. (Kepes András tévés műsorvezető, Facebook.com, június 29.)

Túl sok a mérés, a kigondoltság, a kiszámíthatóság. (Bencsik Gábor újságíró a Fideszről, Demokrata.hu, június 29.)

Most érkeztünk el oda, hogy a Fideszen át lehet lépni. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, június 29.)

 Azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2025. február 22.)

Nevezzük Pride-nak, ilyesmi nincs többé. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2025. február 28.)

A jogkövetkezmény nem érheti el a fizikai bántalmazás szintjét. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2025. június 27.)

A pride betiltása valós problémára adott rossz válasz. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2025. június 28.)

A hőség és a Pride így együtt, soknak bizonyul a kormány számára. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2025. június 28.)

Ma az egész ellenzék egyesült a Pride-dal. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, Facebook.com, 2025. június 28.)

Sokan voltak, mert most a pride egyesült a teljes ellenzékkel. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2025. június 28.)

Az egészen biztos, hogy ez volt az elmúlt 15 év legnagyobb betiltott tüntetése. (Sarkadi Zsolt újságíró, Telex.hu, 2025. június 28.)

A Fidesz sikertelenségét mutatja, hogy a büntetéssel fenyegetés ellenére ennyien itt voltak. (Vasali Zoltán politológus, SzabadEurópa.hu, 2025. június 28.)

Kellemesen szellős volt a város többi része a pride alatt. Soha ilyen gyorsan nem végeztem a bevásárlással. (Ambrózy Áron publicista, PestiSrácok.hu, 2025. június 29.)

A közvélemény-kutatásnál sokkal megbízhatóbb a nemzeti konzultáció. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2012. május 25.)

Hiába jelenti ki a szóvivő, hogy ez nem kutatás. Ha kérdőívvel az ember véleményét kérdik, akkor az bizony kutatás. (Sík Endre szociológus, Népszabadság, 2015. július 4.)

A nemzeti konzultáció azt az illúziót kelti, hogy Orbán Viktorék kíváncsiak ránk. (Imre Péter újságíró, Délmagyarország, 2017. április 27.)

A népszavazás pótléka a nemzeti konzultáció. (Magyar Gábor ügyvéd, ATV, 2017. július 3.)

A konzultáció napirendet ad, egyben tartja a szavazótábort, és a nemzetközi politikában is érvként használható. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont Intézet igazgatója, Heti Válasz, 2017. október 5.)

A nemzeti konzultációból kiderült, a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Napló, 2018. február 15.)

A Fidesz-KDNP folyamatosan egyetértési pontokat keres a választópolgárokkal. (G. Fodor Gábor politológus, a Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöke, Magyar Nemzet, 2020. január 28.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. február 12.)

Csodafegyvere a magyar kormánynak. (Varga Judit Fidesz-politikus, volt igazságügyi miniszter, Facebook.com, 2023. november 24.)

A Voks 2025 a legsikeresebb nemzeti konzultáció. (Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Tudásközpont tudományos igazgatója, Magyar Rádió, 2025. június 27.)

/Ukrajnáról/ Olyan dolgot akarnak fölvenni az Unióba, amely nincs körülhatárolva.

Az Unió vezetői keresik, hogyan lehet félretolni a magyarokat.

Brüsszel egyre inkább úgy viselkedik, mint Moszkva.

Ursula von der Leyen a brezsnyevesedés jeleit mutatja. 

Én tegnap a magyar ellenzék gazdáival vitatkoztam.

Magyarország 93 ezer négyzetkilométer, a dolgok mostani állása szerint.

/Kapu Tibor űrhajósról/ Ő képvisel bennünket, ahogy ő mondja: 15 millió magyart.

Az űrbiznisz Magyarország számára jó üzlet.

/A budapesti Pride-ról/ A jogkövetkezmény nem érheti el a fizikai bántalmazás szintjét.

Most is jogvégzett ember vagyok, csak nem praktizálok.

/Az inerjú 26 percében a miniszterelnök 13-szor köszörülte a torkát./

A bejegyzésem címe egy tegnapelőtti újságcikkből származik. Papp Sándor Zsigmond erdélyi (szatmárnémeti) író-publicista, aki áttelepült hozzánk, az anyaországba, majd néhány év múlva tovább költözött Bécsbe. Onnan küldi tárcáit az immár csak egyetlen ellenzéki napilapnak. A Népszavában hetenként egyszer jelenik meg, néha kétszer is.

Jegyzetei szépirodalmi színvonalúak, 2023-ban tizenegy mondatát emeltem ki a heti válogatásba, ’24-ben hetet, az idén pedig, nem egészen fél év alatt kilencet. Némi túlzással a legutóbbi két és fél esztendőben több jó mondata volt, mint a szerkesztőség belső munkatársainak együttvéve. Idézendő mondata ez: „A poloskázók megbüntették a dakotázót.” Nem nevezném szállóigének, ahhoz ugyanis a mögöttünk hagyott hetekben mélyebbre kellett volna hatolnia a köztudatba.

Figyelemre méltó viszont a folytatása: „Megint egy mondat, amit nem lesz könnyű megmagyarázni pár évtized múlva.” A szerző itt kapja el a lényeget, amelyet így foglalnék össze: nem elég, ha egy mondat szellemes. Akkor marad meg az utókor emlékezetében, ha az elhangzás-megjelenés körülményeitől függetlenül is mond valami érvényeset. A poloskás-dakotás mondattal épp az a baj, hogy már most se könnyű elmagyarázni a jelentését. Azért megkísérlem, hátha sikerül.

A poloskák forrása a hivatalban lévő miniszterelnök. Orbán Viktor ejtette ki a száján az idei március 15-én. Sokan értelmezték, ám azt mindmáig nem sikerült tisztázni, vajon tudatosan, alaposan előkészítve hangzott-é el, vagy országunk első embere rögtönzött-e inkább. A mondat első felét - „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás”-t Orbán felolvasta, utána azonban a mikrofonhoz hajolt, lehalkította a hangját, és hatásvadász módon mondta bele: „a poloskák átteleltek”

Utána megnevezte azokat, akiket ünnepélyesen nevezett ki a rendszer ellenfeleivé. Íme, a poloskák: „Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivileket és politikai aktivistákat.” Azóta zajlik a húsvéti (tavaszi) nagytakarítás. Propaganda-kampányba és „átláthatósági” törvénytervezetbe torkollott, bár egyelőre elnapolták. Talán őszi nagytakarítás lesz belőle?

A poloskás idézet utóélete nem érdektelen ugyan, de ha lehántjuk róla a magyarázó elemeket, akkor bizony kiderül: már most sem annyira tömör és szellemes, hogy szállóige legyen belőle. A politikai szakírók épp úgy számon tartják majd, mint Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéből a „Lószart, mama!” kiszólást. A publicisták néha idézik is majd, ám a szállóigéhez szükséges szellemi gyúanyagot ma sem tartalmazza.

De ha már a poloska jelenlétét keressük a szállóigék bűvkörében, akkor ezerszer szellemesebb egy reklámversike. Azért 1912 után jelent meg, mert akkor látott napvilágot Karinthy Frigyes irodalmi paródiagyűjteménye, az Így írtok ti. 1926. december 31-ig pedig azért jelent meg, mert másnaptól kezdve már nem a korona volt a fizetőeszköz, hanem a pengő. Márpedig Karinthy Frigyes ötven koronát kapott a plakátokon és az újságok hirdetési rovatában olvasható szövegért: "Drámát Shakespeare, poloskát Dietrichstein irt a legjobban.”

A mondat érdekessége, hogy a szerző természetesen rövid i-vel írta a poloskához kapcsolódó irtást. Tudatosan összemosta az irodalmi alkotómunkát jelentő és hosszú í-vel írandó írnivel. A korabeli nyelvészek meg is rőkönyödtek. Szűklátókörűségükben nem vették észre a szójátékos trükköt. Máskülönben a világhírű drámaíró szintjére emelt Dietrichstein Pál volt a legismertebb pesti rovarirtó. Később is szívesen vette igénybe a költők szolgálatait.

A sors iróniája, hogy a másik nagy hírre vergődött szó, a dakota is a hazai nyilvánosság pillanatnyilag első számú kedvezményezettjéhez kötődik. Orbán Viktor második és harmadik miniszterelnökösködése idején gyakran emlegette a „dakota” szólásokat. Olyan családba született, ahol bizonyos helyzetek értelmezésére használták a készen kapott közmondásokat. Ő vagy a beszédírói kiválasztottak egy-egy népi szólást, és kikölcsönözték az amerikai kontinens őslakóinak, az indiánok egyik törzsének.

Ha ez nem történt volna meg legalább tucatnyiszor, akkor az eredetileg történelemtanár Aranyosi Péter aligha mesélte volna el a Partizán 2025. május 19-i adásában a gyermekkori élményét. Ha a miskolci Petőfi-moziban „az első három sorban ültél, akkor tetves lettél a film végére”. Ekkor szólt közbe a műsorvezető Gulyás Márton: „Miért?” A humorista válasza: „Mert ott csak a dakoták ültek.” Akarva-akaratlanul 876 ezer cigányt sértett meg, Magyarország legnépesebb kisebbségét. A kormánypárti sajtó persze kiaknázta az idézetben rejlő lehetőséget, a közmédia pedig megfosztotta a humoristát a néhány éve neki ítélt Karinthy-gyűrűtől.

Ugyebár e bejegyzés címében azt firtattam, vajon mi jut majd eszébe az utókornak a poloskákról és a dakotákról. Nos, félő, hogy semmi. Úgy zárult az értelmezési kör, hogy Karinthy Frigyes poloskás reklámversétől eljutottunk Orbán Viktor közvetítésével és Aranyosi Péter cigányozásával a Karinthy Frigyesről elnevezett kitüntetés visszavonásáig. Ezek érdekes összefüggések, ahhoz azonban a poloskázó és dakotázó mondatok nem elég szellemesek, hogy „pár évtized” múlva az utókorral megértessék: miről vitatkoztunk a 2026-os országgyűlési választás előrehozott kampányában.

Tíz mondat a mondatról

A legócskább mondatokat is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál író épszava, 1999. augusztus 7.)

Ha közszereplő kiforgatható mondatot mond, ki is forgatja a média. (Osztovits Ágnes újságíró, Heti Válasz, 2004. január 2.)

Most minden mondatot sarkítanak. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2007. október 20.)

Az óriásplakátra csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2013. február 6.)

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

A mondat vesztésre áll. (Nagy N. Péter újságíró, 168 Óra, 2018. szeptember 13.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András író a digitális sajtóról, 24.hu, 2019. december 26.)

Igazat adtam neki, talán azért, mert jól hangzott a mondat. (Rapai Ágnes író, Facebook.com, 2023. április 7.)

Háttal kezdheti a mondatot. (Vincze Attila újságíró Kós Hubert újdonsült hátúszó világbajnokról, Népszava, 2023. augusztus 2.)

A poloskázók megbüntették a dakotázót. Megint egy mondat, amit nem lesz könnyű megmagyarázni pár évtized múlva. (Papp Sándor Zsigmond író, Népszava, 2025. június 24.)

 A nyilvánosság fórumain szokatlanul nagy visszhangot váltott ki két szakpolitikus tegnap esti vitája. A nem hivatalos választási kampány jegyében összeszólalkozott Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár és Kulja András, a Tisza Párt szintén orvos politikusa. Az államtitkár hiányolta a vitapartner szakvizsgáját, a rezidens pedig hiányolta az államtitkár betegágyak melletti munkáját. Ezzel eleget is tettek a kampány személyeskedő hangvételének, a továbbiakban szakmai kérdésekre kárhoztatták magukat az ATV stúdiójában.

Disputájukat úgy foglalnám össze, hogy amit az állam képviselője az egészségügyben kereshető pénzekről bruttóban mondott, azt az ellenzéki szakpolitikus nettóra fordította le. Ennél tovább azért nem mennék, mert a nyilvánossággal kapcsolatban fölfigyeltem Takács Péter médiaszemléletére. (Kulja Andráséra nem figyelhettem föl, mert ő nem említette meg az újságokat és az újságírókat.) Nos, amikor az államtitkár például a kivérző kórházakról eddig megjelent két cikkről beszélt, akkor úgy fogalmazott, hogy „a közismerten az ellenzék érdekköréhez tartozó portálon”, a Direkt36-ban láttak napvilágot. Amidőn pedig egy interjúját szemlézte a 24.hu, úgy mutatta be azt a fránya portált, hogy „egy közismert baloldali propagandalap”.

Kétségtelen, hogy nagyítóval nézik a kormány tevékenységét, mégis úgy működnek, mint egy normális szerkesztőség. Feltárják ugyebár a valóságot, és utánanéznek a részleteknek. Ami a Direkt36-ban jelent meg a kórházakról, azt én is megírhattam volna a legutóbbi években szerzett tapasztalataim alapján. Ami pedig a 24.hu-t illeti, Benke Ágnes ma reggel részletezte, hogy az államtitkár ama bizonyos interjúban csakugyan megjegyezte: a szakdolgozók a következő két évben nem számíthatnak fizetésemelésre. Idézte hozzá Takács Péter szavait is, és nem az volt a benyomásom, hogy a szerkesztőség eltorzította volna az államtitkár egyébként sajnálkozó megjegyzését.

Azon tűnődöm, vajon szerencsés-e, hogy egy több ezermilliárdos alrendszerért felelős szakpolitikus ideológiailag, propagandisztikusan kidolgozott sémák alapján jellemzi azokat a szerkesztőségeket, amelyek alkalmanként kínos helyzetbe hozzák. Ekkor ötlött fel, hogy Takács doktor mivel vádolta a Direkt36-ot. Azzal, hogy ama cikksorozatot az ő június 23-i ATV-vitájához időzítette a szerkesztőség. Márpedig a cikksorozat három szerzője, Márton Kamilla, Szopkó Zita és Wirth Zsuzsanna több hónapot szánt az anyaggyűjtésre. Ilyenkor egy szerkesztőnek kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy figyelemmel kísérje a sok tévécsatorna közül az egyik vitakezdeményezését.

Az is felötlött, hogy mit olvastam a vidéki sajtóban. Például a kemma.hu nevű tatabányai portálon, június 21-én jelent meg egy terjedelmes cikk. A szerző nem írta alá a nevét, az összeállítást vélhetően a budapesti központból küldték a megyei napilap szerkesztőségébe. Az egészségügyi államtitkár és a kormánypárti sajtót irányító stáb úgy készült tehát az atv-s vitára, hogy időzítette hozzá a cikket. Abból indultak ki, hogy szóba kerül majd a kánikulai téma, hisz’ tavaly is borzolta a kedélyeket. A névtelen szerző fel is sorolta azokat az intézményeket, amelyeknél „hűtésrekonstrukciót” hajtottak végre. Tavaly 5 milliárd forintot költöttek a műtők klimatizálására, az idén 4 milliárdot tartalékoltak a kánikulai „havariahelyzetre”.

Csak egy füttyentés, és mozgásba lendült a kormányzati kommunikációs gépezet? Igen, kár azonban, hogy ezt a Tisza szakpolitikusa nem tudhatta. A tévévitában épp csak utalt a légkondícionáló berendezések várható hiányára. Innen már csupán egy lépés visszafejteni az államtitkár féloldalas médiaszemléletét. Beidegződéssé vált nála, hogy a kormánypárti nyilvánosság olajozott gépezetként működik, ezért „logikus”, hogy az ellenzékit is egyetlen központból irányítják. Sajnos és szerencsére nem így van.

Az ellenzékinek nevezett nyilvánosság erénye és fogyatékossága ugyanaz. Széttagozódott, szervezetlen, egyúttal azonban önálló és kreatív. Bizonyára van úgy, hogy egyszerre jut eszébe ugyanaz két főszerkesztőnek, dolgoztatják is a munkatársaikat, akiknek a keze alól különböző minőségű cikk vagy cikksorozat kerül ki. Ám ez nem egy pártközpont, a földalatt háttérhatalom vagy Brüsszel eredménye, hanem a véletlené.

Talán észrevette az olvasó, hogy ha egészségügyi szakújságírót említettem, kizárólag hölgyekre utaltam. Ráadásul a két legtekintélyesebb kolleginát Danó Annának és Élő Anitának hívják. Az előbbi az MSZMP alapította Népszabadságtól érkezett a Népszavához. De nem a baloldali világnézete irányítja, hanem a szakértelme. A legutóbbi évtizedben megélt vagy féltucatnyi államtitkárt az egészségügyben. Élő Anita a Fidesz alapította Heti Válaszból igazolt át annak fidesztelenített változatához, a Válasz Online-hoz. Őt sem a konzervatív értékrendje motiválja, inkább az, hogy kisujjában van az egészségügy. Egyikükről se feltételezhető, hogy „az ellenzék érdekkörének” az utasításait hajtják végre. Felkészültségükből arra is telik, hogy még a főszerkesztőik se merik utasítgatni őket.

Az egészségüggyel leginkább újságírónők foglalkoznak. A szerkesztőség politikától legtávolabbi (és legrosszabbul fizetett) rovatát választották. Ha van a mai magyar újságírásnak alapos és alázatos csoportja, akkor az egészségügyi újságírónőké az. Nemcsak az ellenzéki oldalon, hanem a kormánypárti sajtóban, például a megyei lapoknál is. Nem az okvetetlenkedő ellenséget vagy a szükséges rosszt kéne látni bennük, hanem azokat, akiktől okulni lehet.                          

Tíz mondat az egészségügyről

Az egészségügy igénye mindig nagyobb a realitásoknál. (Gógl Árpád egészségügyi miniszter, Napló, 1998. október 5.)

A magyar egészségügy beteg. (Czeizel Endre orvosprofesszor, Népszava, 2012. július 7.)

Ha az egészségügy megjavulna, akkor összeomlana a nyugdíj-pénztár. (Heilig Gábor zenész, RTL II., 2015. október 25.)

Az egészségügy apránként, fokozatosan szokott összeomlani. (Pusztai Erzsébet volt egészségügyi államtitkár, ATV, 2015. december 3.)

A politika az egészségügyet nem emberi, hanem politikai ügyként kezeli. (Nagy Csaba újságíró, ATV, 2015. december 21.)

Az egészségügyet ma még betegségügynek hívhatnánk. (Kásler Miklós onkológus, emberi erőforrás miniszter, Magyar Idők, 2018. október 13.)

A magyar egészségügy annál jobban működik, minél súlyosabb baja van a embernek. (Nádasdy Ádám műfordító, Magyar Narancs, 2019. augusztus 15.)

A kormány lélegeztetőgépen tartja az egészségügyet. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2020. szeptember 25.)

A kormány béremeléssel kecsegtetve militarizálta az egészségügyet. (Csillag István volt gazdasági miniszter, Népszava, 2021. március 5.)

Az egészségügy ’89 óta nem prioritás. (Dr. Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának elnöke, ATV, 2024. május 3.)

 Szegény ország ne urizáljon. (Csaba László közgazdász, Napló, 2012. november 28.)

Egy felelős kormánytag, vezető politikus sem engedheti meg magának ezt a fajta urizálást, ami lehet, hogy korábban elment. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, Hír TV, 2014. november 27.)

Az urizálás az, amikor valaki magamutogató. (Orbán Viktor miniszterelnök, Blikk.hu, 2014. december 10.)

Urizálni csak úri gyerekek tudnak. Én parasztgyerek vagyok, annak születtem. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Index.hu, 2014. december 16.)

Urizálni nem úri dolog. (Esterházy Péter író, grófi sarj, HVG, 2014. december 18.)

Azt, hogy hol kezdődik az „urizálás”, a közvélekedés határozza meg. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2014. december 27.)

Az urizálás nemcsak nem elegáns, hanem politikailag is káros. (Szőcs Géza költő, volt kulturális államtitkár, 24.hu, 2018. július 17.)

Az urizálás címkéje ráragad a Fidesz politikusaira. (Závecz Tibor szociológus, ATV, 2019. december 13.)

A kormány urizálása továbbra sem rengeti meg a politikai erőviszonyokat. (Kiss Róbert politológus, Népszava, 2024. augusztus 1.)

Akkor urizálásnak nevezték azt, amit ma luxizásnak hívnak. (Lakner Zoltán szociológus, Telex.hu, 2025. június 16.)

Elegem van a luxizásból, a repülőzésből, a jachtozásból. (Lázár János Fidesz-politikus, építési és közlekedési miniszter, Lázárinfó, 2025. március 27.)

A hatalom képviselői a luxizásban otthon vannak. Egyáltalán nem szégyellik megmutatni, hogy gazdagok. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2025. április 20.)

Soha nem értettem meg a „luxizást”, hogy mi az izgalmas abban, ha valakinek tízmilliós táskája van, de tény, hogy a jelenség létezik. (Lánczi András filozófus, Mandiner.hu, 2025. május 23.)

A miniszteri rosszallást érdemes nem kibeszélésnek tekintenünk. Erősen utal arra, hogy a Fideszben is egyre inkább téma lett a luxizás. (Dull Szabolcs újságíró, Facebook.com, 2025. június 4.)

Árt a Fidesznek. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, önkormányzati és településfejlesztési miniszter, YouTube.com, 2025. június 5.)

A rongyrázás, az úgynevezett „luxizás” minden feljebbvalói figyelmeztetés ellenére háborítatlanul zajlik. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, 2026. június 5.)

Napi luxi: Matolcsy Ádáméknál egyetlen fotel 3,8 millió forintba került. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2025. június 14.)

Akkor urizálásnak nevezték azt, amit ma luxizásnak hívnak. (Lakner Zoltán szociológus, Telex.hu, 2025. június 16.)

A luxizás mára tagadhatatlan, ám része, sőt az egyik legerősebb pillére a hatalomnak. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, 2025. június 17.)

Luxizás - az állami rangra emelt bűnözés kicsinyítő képzője. (Gábor György filozófus, Facebook.com, 2025. június 20.)