Kele János publicista tegnap figyelemre méltó bejegyzést tett föl a fészbukos üzenőfalára. Mint írta, „kimondhatatlanul hálás” az olvasók érdeklődéséért, amelynek hatására két írása „is belefért 2025 tíz legtöbb előfizetőt gyűjtő 24.hu-s cikke közé”. Nocsak. Lehet, hogy tavaly előfizetőket gyűjtöttek a legjobb publicisták? Vajon e vetélkedő csupán a 24.hu-ban megjelent írásokra vonatkozik-e, vagy a hazai portálok közösen hirdették meg a versengést?

Ha az utóbbi történt, akkor ez az egyetlen olyan akció, amiben az értéket teremtő portálok a legutóbbi másfél évtizedben együtt léptek föl. De Kele János bejegyzésében ez is olvasható: „Magamban is folyton tudatosítom, mekkora felelősség, mekkora lehetőség, hogy az ország egyik legnagyobb, legjobb, legfontosabb újságjában írhatom és mondhatom a magamét.” E felelősség és lehetőség mértékéről tűnődnék, gyökeresen más nézőpontból.

Kele János közgazdászként megtanulta elemezni a folyamatokat. Tapasztalatokat szerzett egy ellenzéki pártban, majd kiábrándulva a napi politikából, egyre jobb publicisztikákat írt. Ott tart, hogy politikáról tévé- és rádióműsorokban beszél, a 24.hu-nál pedig eredeti témakörében publikál. A legjobb foci-közíró, bár sajnálom, hogy háttérbe szorul nála a társadalmi folyamatok elemzése. Meglep, hogy aki ilyen jól ír, és ennyire világosan látja a hazai összefüggéseket, egy tévképzet rabja.

Hálát érez azért, mert egy szerkesztőség eltünteti a szélesebb nyilvánosság elől. Holott a véleménye olyan érték, hogy a megtestesítőjét ki kéne tenni a kirakatba, azt sugallván a vásárlóknak, hogy „Ezt kapod, ha betérsz hozzánk.” Az elzárkózás jelensége persze nemcsak a 24.hu-ra jellemző, a többi értéket teremtő portálra is. Majd’ mindegyik - Haraszti Miklós tűpontos kifejezésével élve - „fizetős falat” húz a nézelődők (digitális szörfözők) elé.

A főszerkesztők ugyebár kinevezik a legjobb publicistákat, akiket jobban megfizetnek, mint az átlagos szerzőket. Az első néhány soruk közlésével pedig kedvet próbálnak csinálni a fizetős tartalom elolvasásához is. Az előfizetés néhány ezer forint, a beharangozott cikk tartalmasabb része mindössze két-háromszáz forintért olvasható. Ha a jelenséget nem a szerkesztőségek, hanem a médiafogyasztók nézőpontjából értelmezzük, akkor sajnálatos következménnyel számolhatunk.

Amit az anyagi gondokkal küszködő szerkesztőségek a legjobb portékájuknak vélnek, azt olvassák a legkevesebben. Hisz’ a kiadóhivatalok a befogadás (a végigolvasás) lehetőségét korlátozzák. Például e sorok írója minden lényeges publicisztikai megnyilvánulást figyelemmel kísérne. Krőzus nem lévén vagy lemondok az értékkel kecsegtető portálok teljes választékáról, vagy hitelt veszek föl a külön-külön nem drága, de együtt a jövedelmemhez képest megfizethetetlen fizetős falak lebontásához. A mezőnyben egyetlen kivétel van: az Élet és Irodalom, Az online változatban Váncsát is ingyen lehet olvasni, ha előtte megnézünk egy harminc másodperces reklámfilmet valamelyik új könyvről vagy más művészeti eseményről.

E gondolatmenetből vajon mi következik?

Maradjunk a 24.hu-nál! A legjobb portálok, ha nem is a legfontosabbak és legnagyobbak között tartom számon. Több mint két évtizede írom a Médianaplót. napi bejegyzésekben értelmezem a nyilvánosságot. Túl vagyok a nyolcezredik poszton, amelyek közül egyet a mögöttünk hagyott hét legjellemzőbb mondatainak szánok. Ez több mint ezer összeállítás volt eddig, alkalmanként huszonegy mondattal. Nos, a tavalyi ezerszáz mondatból tizenhatot választottam a 24.hu hozzáférhető felületéről.

A Facebook 379, a Klubrádió 116, a YouTube 48, a Kolozsvári Szalonna 45, a marosvásárhelyi ÚjHét.com 20 mondattal képviselteti magát a mezőnyben. E számsor nem föltétlenül minőségi különbséget jelez, inkább mennyiségit. Meg a fizetős falat jelenti, amely a 24.hu talán legjobb mondatait eltorlaszolja a szélesebb nyilvánosság elől. Ha nemcsak a bevezető húsz sort olvashatnám az eldugott cikkekből, akkor a portál majd’ minden héten bekerülhetett volna a válogatásba.

Lehet persze azt mondani, hogy „Na és, kit érdekel a Lefülelt mondatok?” Csakhogy az összeállítás vasárnap délután jelenik meg, amikor a portálok kevésbé dolgoznak. Az összeállítás felértékelődik az utánközlők számára, és több millió olvasó érdeklődésében volt része. Hat évtizede élek a nyilvánosság szakmájában, és nemcsak a 24.hu munkatársai, a fizetős fal-jelenségben érintett többi szerkesztőség újságírói is biztosak lehetnek abban, hogy értem a portálok kényszerhelyzetét. A legjobb írások távoltartása az olvasóktól azonban tévút.

A kivezető út a sajtóalapba torkollik. Ez sem új fogalom, használta már a rendszerváltás táján a Nyilvánosság Klub, a Horn-kormány országlása idején Pokol Béla akkor kisgazda politikus. Bekerült a szocialisták 2002-es választási programjába is. 2010 óta gyakrabban foglalkoztunk vele. Beírtam a Médianapló keresőjébe, és 2010 előtt tizenkilenc sajtóalap jött ki, 2010 után pedig 101. Az arány jelzi, hogy a legutóbbi másfél évtizedben inkább az ellenzéki sajtó veszi elő a fogalmat.

A nálunk polgáriasultabb országokban a parlamenti pártok elismerik a sajtóalap létjogosultságát. Felismerik az értéket teremtő médiumok jelentőségét. Ezzel magyarázható, hogy igyekeznek életben tartani, anyagilag támogatni őket. E médiapolitikai gyakorlatot tanulmányozhattuk Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Dániában, Franciaországban, Németországban és Ausztriában is. Voltak, akik megírták a tapasztalataikat, de süket fülekre találtak a hazai politikában és az újságíró társadalomban is. A kormánypárti és az ellenzéki politikusok nyilvánosságszemléletéből egyelőre nem telik arra, hogy az adóforintjainkból pénzt szavazzanak meg az olyan sajtóalapnak, amelyet nem az ő embereik irányítanak.

Az észak- és nyugat-európai sajtóalapok két mozzanatban hasonlítanak egymásra. Az egyik az, hogy a parlamentben a költségvetés bizonyos százalékát szavazzák meg az értéket teremtő, de veszteségek újságok számára. Ez nálunk sosem történt meg. A másik mozzanat az, hogy a sajtóalap kuratóriumát a parlamentek nem politikusokkal töltik fel, hanem olyan közéleti személyiségekkel, akiknek a tekintélyes életműve nem kötődik pártokhoz.

A kiadóhivatalok az éves bevétel húsz-harminc százalékát teremtik elő előfizetésből, nagyjából ugyanennyit hirdetésekből. Ha a tervezett bevétel felét sikerül teljesíteni, akkor igényt tarthatnak arra a szerkesztőségek, hogy egy szűkebb réteg átlagosnál magasabb igényeit kielégíthessék. Nálunk a legutóbbi három évtizedben nem volt sem politikai párt, sem újságíró szövetség, sem szerkesztőség, amely zászlajára tűzte volna a sajtóalapot.

Azt már régóta tudom, hogy Orbán Viktortól nem várható el egy európai értelemben vett sajtóalap támogatása. Félő, hogy vetélytársa, Magyar Péter még hírét sem hallotta a kifejezésnek. Vagy ha már hallott is valamit róla, nem arról ismert politikus, hogy elviselné az újságírók fürkésző tekintetét. Pedig hosszú idő után itt volna a lehetőség, hogy végre kidolgozzuk a nemzeti sajtóalap intézményét.          

Tíz mondat a Sajtóalapról

Elképzelhető megoldásnak tartanám egy sajtóalap felállítását, amely ugyanolyan alapon működne, mint az ORTT műsorszolgáltatási alapja, vagy a művészeti alapítványok, amelyek nonprofit művészeti tevékenységet finanszíroznak. (Sükösd Miklós szociológus, Hetek, 2000. október 7.)

A sajtóalap kifejezés nem más, mint a demokratikus médiarendszer intézményi garanciája. (Kaposi Ildikó szociológus, Médiakutató, 2000/ősz)

A Medgyessy-kormány adós egy olyan sajtóalap létrehozásával, amelyet egyes médiapolitikai írásaiban már a kormányváltás előtt megígért. (Bajomi-Lázár Péter szociológus, Hetek, 2002. december 6.)

A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a sajtótámogatási rendszer ott volt hatékony, például Ausztriában, Olaszországban és Svédországban, ahol a hangsúly a veszteséges lapok közvetlen támogatásán volt. (Bajomi-Lázár Péter szociológus, Élet és Irodalom, 2006. január 20.)

A kereskedelmi médiumok adójából egy részt a parlament elkülönít, a felpántlikázott pénzt pedig azokra a médiumokra költi, amelyek értéket teremtenek. Azért működnek ugyanis veszteségesen, mert egy szűk kör színvonalas igényeit elégítik ki. (Zöldi László újságíró, Klubháló.hu, 2007. október 6.)

Korábban valóban én is sürgettem a sajtóalap felállítását, de ma már azt gondolom, az adófizetők pénzét hatékonyabban is el lehet költeni. (Bajomi-Lázár Péter szociológus a wi-fi szigetek támogatásáról, Hajdú-bihari Napló, 2009. március 14.)

Még kormányon létre kellett volna hozni olyan nagy sajtóalapot, amely a helyi sajtót, valamint a politikai pluralizmust igényesen szolgáló sajtót pályázatokkal támogatja. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Mandiner.hu, 2017. november 24.)

Esetleg közös finanszírozási és elosztási projektekkel is kísérletezhetnének a függetlenek, ami nem könnyű feladvány, mert most az egymás közti verseny is ez ellen hat. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

A programunkba bekerült egy sajtóalap létrehozása, mindenekelőtt a kicsi helyi médiumok világos feltételek mentén történő megtámogatására. (Polyák Gábor médiajogász, az Egységben Magyarországért médiapolitikai kabinetjének vezetője, Népszava, 2022. március 21.)

A Sajtóalap gondolata 2001 végén bekerült az MSZP választási programjába, de a győzelem után elvérzett a koalíciós tárgyalásokon. (Zöldi László újságíró, ÚjHét.com, 2023. november 3.)

 A hétköznapi tapasztalat a hasító Felcsút kivételével azt mutatja: minél kisebb és periférikusabb fekvésű egy település, annál nagyobb a kilátástalanság. (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2013. december 19.)

A posztszovjet Orbánisztán fővárosa Felcsút. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Vas Népe, 2014. február 24.)

Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2015. november 9.)

Az ország első számú községe. (Hegyi Iván újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. április 30.

A magyar futball-főváros egy 1800 lelkes falu, a miniszterelnök lakóhelye. (Bita Dániel-Pető Péter újságírók, Népszabadság, 2016. július 16-17.)

Nekünk Budapest és nem Felcsút a fővárosunk. (Lengyel László publicista, Népszava, 2017. május 27.)

Minden Felcsút fölsőn, a budai Várban dől el. (Haskó László orvos, Népszava, 2020. május 27.)

Orbán Viktor miniszterelnök szülőfaluja Alcsútdoboz, legidősebb fiúk születésekor itt élt az Orbán-család, később költöztek Felcsútra. Ez nem politika, hanem tény. (Zsohár Melinda újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2021. szeptember 25.)

Van egy mondás Felcsúton: aki nem vejem, az ellenem. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Szegeder.hu, 2025. március 3.)

Azt hittem, Felcsút a világ fővárosa. (Orbán Viktor miniszterelnök, ATV, 2026. január 5.)

A miniszterelnök látszólag minden kérdésre válaszolt. Kétségkívül volt, amikor őszintén beszélt. Olykor pedig mellébeszélt, vagy úgy tett, mintha nem értené a kérdést. Egyszóval úgy viselkedett, mint egy teljhatalmú politikus, aki az új év kezdetén maga elé engedi a nyilvánosság képviselőit.

Kár, hogy az apparátusa megakadályozta az újságírókat abban, hogy ha elégedetlenek a válasszal, akkor vissza is kérdezhessenek. Ennek ellenére a kormány tevékenységét firtató médiumok munkatársai is kérdezhették a kormányfőt. Beérték az egyetlen kérdéssel, és azt is tudomásul vették, hogy nem kérdezhetnek vissza. Ott lehettek viszont Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóján, holott az egyik kolléganőjük szerint el se kellett volna menniük.

Ónody-Molnár Dóra a harmincas újságíró nemzedék egyik legismertebb tagja. Már a nagypapáját is ismertem, aki a talán legjobb Vadnyugat-szakértőnek számított. Figyeltem az unoka szárnypróbálgatásait, másfél évtizedes munkával oktatáspolitikai szakíróvá képezte magát. Első munkahelye, a Népszabadság megszüntetése után a Jelen című hetilap munkatársa lett, és most azt tette szóvá fészbukos üzenőfalán, hogy a miniszterelnöki stáb elutasította részvételét a nemzetközi sajtótájékoztatón. Elvárta a meghívott kollégáitól, hogy álljanak ki a lapja mellett, és bojkottálják az Orbánnak szervezett összejövetelt.

Az ellenzéki sajtó munkatársai vagy nem olvastak Dóra szomorú sorait, vagy olvasták, de úgy vélték, hogy örülnek inkább a lehetőségnek, még ha csak egyetlen kérdésre is korlátozódik. Elvégre kínos helyzetbe hozhatják a hatalmat gyakorló politikust. Sőt, úgy számolhatnak be a nemzetközi eseményről, hogy beleszőhetik azt az exkluzív kérdést is, amelyet a szerkesztőségük nevében tehettek föl.

Minden rokonszenvem a szolidaritást kérő újságírónőé, félő azonban, hogy nem kaphatott többet a nyilvánosság elől gondosan titkolt szakmai együttérzésnél. Ahhoz ugyanis, hogy az ellenzéki sajtó lemondjon a miniszterelnök kérdezéséről, ugyanolyan hadrendben kellett volna felsorakoznia, mint a kormánypárti sajtónak. Az utóbbit ugyanis a katonás hierarchia jellemzi. Amíg veszteségesen működnek a szerkesztőségek, és a veszteséget a miniszterelnöki hivatal meg az olyan állami vállalatok pótolják, mint az Magyar Villamos Művek és a Szerencsejáték Zrt, addig nincs kibeszélés, nem lehet önálló álláspont. A csúcson ugyebár kitalálnak valamit, ami végigrezeg a hatalom befolyási övezetében, és punktum.

Néha az a benyomásom, hogy az ellenzéki politikusok is ilyesmiről ábrándoznak. Nincs azonban hozzá elég befolyásuk és pénzük. Ezért aztán bármennyire sajnálható is Dóra és a miniszterelnöki sajtótájékoztatóról vele együtt kizárt Jelen, a szolidaritás hiánya épp azt jelzi, hogy az ellenzéki szerkesztőségek nincsenek kiszolgáltatva az ellenzéki pártoknak. Olyannyira függetlenek tőlük, hogy még egymástól is függetlenedtek.

Bizonyára nagyobb választási eséllyel kecsegtetne, ha az ellenzéki orgánumok olyan egységesen viselkednének, mint a gleichschaltolt kormánypárti sajtó. De ha olyan egységesen viselkednének, mint a felülről vezérelt sajtó, akkor elveszítenék az önálló vélemény-nyilvánítás lehetőségét.                         

Tíz mondat az ellenzéki sajtóról

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)

A különvélemény gyöngít. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Klubrádió, 2021. november 29.)

A jobboldali elit jelentős része is az ellenzéki lapokból tájékozódik. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2023. december 2.)

A helyében nem ugranék egyszerre a kormányoldali és az ellenzéki sajtónak. (Kabai Domokos Lajos újságíró Magyar Péterről, Bekiáltás.blog, 2024. október 6.)

Miben gondol mást Magyar Péter az ellenzéki sajtóról, mint mondjuk Lázár János? (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2026. március 25.)

Hamis képet festünk a valóságról, ha a független lapokat is az ellenzékhez soroljuk. Azok ugyanis nem utasításra működnek. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Válasz Online, 2025. április 16.)

Úgy, mondjuk, könnyű teljesíteni azt az ígéretet, hogy kérdés nem marad megválaszolatlanul, ha kérdést nem is lehet feltenni. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Facebook.com, 2026. január 5.)

Lapunkat a nemzetközi sajtótájékoztatóra kivételesen beengedték. (Lakner Dávid újságíró, Hang.hu, 2026. január 5.)

A rendezvény kiváló alkalom arra, hogy Orbán kedélyesen porig alázza a pofonért házhoz menő újságírókat. (Batka Zoltán újságíró, Népszava.hu, 2026. január 5.)

A legutóbbi napokban Bajnai Gordon és Szájer József orbánozott, Lendvai Ildikó súlyozott, Bruck András dobrevezett, Gréczy Zsolt telelt, Bödőcs Tinor pedig hamvazott.

Aki egyetlen szóval képes megragadni egy jelenség lényegét, az tehetséges ember. (Bartus László újságíró Varga Judit „hányinger”-éről, Amerikai Népszava, december 28.)

A propagandát nem azért kell követni, hogy megtudjuk, mit hazudik a rezsim, hanem azért, hogy megtudjuk, mit hallgat el. (Parászka Boróka újságíró, hvg.hu, december 29.)

Szinte mindenkinek egzisztenciális kérdés a választás, aki akár távolról is üzletel az állammal. (Babarczy Eszter publicista, Telex.hu,.december 29.)

Miközben a vasút súlyos forráshiánnyal küzd, volt pofája az államnak súlyos százmilliárdokért új székházat venni Tiborcz István érdekeltségétől. (Kiss Soma Ábrahám publicista, Mérce.hu, december 29.)

A dübörgő ménesek és a száguldó vasparipák terelgetésében otthonos miniszter. (Hargitai Miklós újságíró Lázár Jánosról, Népszava, december 29.)

Akkora suttyó, hogy nem lehet szó szerint idézni. (Para-Kovács Imre műsorvezető Lázár Jánosról, Klubrádió, december 30.)

A magyar politikustól azt szoktam meg, hogy leépül. (Kéri László politológus, Klubrádió, december 31.) 

Ki akarunk egyezni az oroszokkal. (Orbán Viktor miniszterelnök, M1, december 31.)

Ha egzisztenciálisan nem is, de életminőségben és létbiztonságban simán lenyomjuk a megromlott Nyugatot. (Huth Gergely újságíró, Magyar Nemzet Online, december 31.)

Az alaptézis az, hogy meghosszabbítjuk Bicskéig. (Vogronics András publicista, Kolozsváros.com, december 31.)

Valaki a propaganda-minisztériumban Rákosi hamvait szippantotta fel kokain helyett. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, december 31.)

Mint az anyahajó, a Fidesz is lassan fordul. Már nem az anyahajóké, hanem a drónoké a világ. (Gulyás István műsorvezető, M1, december 31.)

Másfél óra - egy forduló a Föld körül. (Kapu Tibor űrhajós, Magyar Rádió, január 1.)

Amúgy intelligens pártelnök. (Bruck András publicista Dobrev Kláráról, Facebook.com, január 1.) 

A DK 106 jelöltje az ünnepek előtt nem szájzárat viselt, hanem télikabátot. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, január 2.)

Az országot tartós lemaradásba kormányozta. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök Orbán Viktorról, hvg.hu, január 2.)

Az űrhajós és az elnök egyaránt szerzett már tapasztalatokat a súlytalanság állapotáról. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Kapu Tibor és Sulyok Tamás újévi üzenetéről, Népszava, január 3.)

Véget vetettünk annak is, hogy Orbán Viktort, a győzelem és a siker legfontosabb zálogát elszigetelve tartottuk az emberektől. (Szájer József Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, január 3.)

A Facebookban kiöregedő felhasználók vannak. (Lőrincz Csaba újságíró, Klubrádió, január 3.)

/”Mennyire felel meg a nemzetközi jognak, hogy egy ország katonai erővel elfogja egy másik ország elnökét?”/ Semennyire. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász Maduró venezuelai államfő letartóztatásáról, hvg.hu, január 4.)

Orbán és Szijjártó is lapít. (Szabó Tímea ellenzéki politikus Maduro elfogásáról, Facebook.com, január 4.)

2025-öt az áttörés évének gondoltuk. Háborúból átmegyünk a békébe.

Az európaiak nemet mondtak a békére, és igent mondtak a háborúra.

/A választás tétje/ Magyarország folytatja a kimaradás politikáját, vagy pedig csatlakozunk Brüsszelhez?

Mi a nyugati szövetségi rendszer része szeretnénk maradni.

Brüsszelt előbb-utóbb el kell foglalni.

Ki akarunk egyezni az oroszokkal.

Európán kívül vannak még olyan piacok, ahol el tudjuk adni a termékeinket.

/Az ellenzéki oldalról/ Ott ugyan személyi változás történt, de a lényeg nem változott.

/A Fideszről/ A rossz arcok mindig távoznak.

Arra kérek felhatalmazást, hogy kimaradjunk a háborúból.

/Az interjú 30 percében a miniszterelnök 13-szor köszörülte a torkát.)

Közéletünk keresetlen szavakat használó értelmezője Batka Zoltán újságíró. Munkahelyén, a Népszavában igyekszik ugyan visszafogni magát, közösségi üzenőfalát azonban olyan kifejezésekkel ékesíti, melyek kevésbé szalonképesek. Őszintébbnek hatnak. Tegnap például áttekintette a populista (népszerűséget hajhászó) politikusok mezőnyét. Okfejtésében Trump meg Putyin mellett országunk első emberének is helyet szorított.

Utalva a miniszterelnök geopolitikájára, leginkább Simion román soviniszta államfő-jelölt támogatására és Fico szlovák kormányfő Benes-dekrétumban kinyilvánított magyarellenességére, így jellemezte a Trianon után kialakult nemzetállamokban élő magyar kisebbségek helyzetét: „Orbánnak egy elgyengült, elcsórósodott ország közepén zsebre vágott kézzel kell majd, hogy végignézze a környékbeli magyarság egrecíroztatását.”

Alighanem csalódást okozok azoknak az olvasóknak, akik azt várják, hogy értelmezzem a magyar kormány nemzetegyesítő politikáját. Az idézettel azonban más célom van. Batka kolléga egrecíroztatásról írt, és erről eszembe jutott egy régi, több mint egy évtizedes kioktatás. Ama bizonyos blog-bejegyzésben szintén r-rel írtam a parancsolgatást jelző szót, és egy éjszaka alatt mintegy ezren küldtek melegebb éghajlatra. Számon kérték, hogy miért nem az egzecíroztatás kifejezést használtam. Szerintük ugyanis az egrecíroztatás nem létezik.

Volt persze, aki megvédett, mégis meglepett a kommentek hevessége, sőt durvasága. Azon tűnődtem, hogy ha este tíztől reggel nyolcig ennyien kárhoztatják a jobb sorsra érdemes szavacskát, akkor nap közben aligha van dolguk. Ha volna, éjjel aludnának. Akik pedig lehülyéznek, azoknak azt olvastam ki a soraikból, hogy jobban írnák meg azt a fránya harminc sort, de nem alacsonyodnak le odáig, hogy neki is gyürkőzzenek. Beérik a kioktatással, amely egyébként az egrecíroztatás magyar megfelelője.

Az r-rel ropogtatott kifejezést először a dédnagyapámtól hallottam. Néhai Z. Antal 1874-ben született Erdőhegyen, egy partiumi faluban, és a múlt század hatvanas éveiben halt meg. Sokat mesélt a K. und K. hadseregben eltöltött évekről. Például arról, hogy 1908-ban részt vett Bosznia-Hercegovina bekebelezésében. Gyakran ismételgetett szava volt az egrecíroztatás, amely nála a kegyetlen kiképzést jelentette. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a ritkán használt, ízes magyar kifejezések között tartják nyilván, és dorgálást, feddést, fegyelmezést, korholást, leckéztetést, parancsolgatást, ráncba szedést, rendreutasítást, szekálást, ugráltatást jelent.

Természetesen nem vonom kétségbe az egzecíroztatás létjogosultságát sem. Elvégre a latin exercere (gyakorolni, hajszolni, megmozgatni) szóból származik. Az ex ugyebár azt jelenti, hogy ki, az arcere meg azt, hogy bekeríteni, elhárítani. A németben ebből lett az exerzieren (gyakorlatoztatni, kiképezni) kaszárnyai kifejezés. Azon az egyetemen, ahol fél évtizedig tanultam, működött egy nyelvész. Kálnási Árpád a népnyelvet kutatta, és a 2005-ben megjelent Debreceni cívis szótárban mint tájnyelvi jellemzőt használta az r-es változatot.

Márpedig Kelet-Magyarország legnagyobb városa alig órányira van Romániában rekedt falumnál, ahol szintén ezt a nyelvjárást beszélik. Ráadásul néhány éve egy aradi folyóirat, az Irodalmi Jelen meghívott zsűrizni egy riport-pályázaton, és utána egy napot töltöttünk Sarusi Mihály író-szociográfus falujában. Miska hatalmas munkával készítette el a kisiratosi tájszótárt, ebben a z-s változat nem is szerepel. Az r-est viszont egy helybéli atyafitól idézett mondat hitelesíti: „Elegem lött az egrecéroztatásbul.”

Amikor Karikó Katalin biokémikus megkapta a Nobel-díjat, a pályakezdő kutatóként elszenvedett kioktatásokat szintén az egrecíroztatás szóval érzékeltette. Elvégre a tiszántúli Kisújszálláson nőtt fel. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Batka Zoltán is reflexszerűen használta az egzecíroztatás tájnyelvi változatát. Jól tette.

Tíz mondat az egrecíroztatásról

Egyes katonai műszók idegen hangzásuk miatt a magyar baka szájában érdekes népetymológiákká alakultak. Ilyen például az exercíroz kifejezés. A nehézkes hangtorlódáson a magyar katona úgy könnyít, hogy „egrecíroz”. (Dr: Barta Mór nyelvész, Uránia, 1910/6-8.)

A színpadon egy szakasz katona egrecíroz. (B. B. kritikus, Pesti Napló, 1927. március 17.)

Horthy Miklós katonája nem egrecíroz és nem szalutíroz, hanem gyakorol. (Somogyi Hírlap, 1941. május 24.)

Egy menyecske 8-9 éves lánykát egrecíroz: „Vigyed már azt a kannát befelé!” (Borzák Lajos újságíró, Szolnok Megyei Néplap, 1959. május 5.)

Pecér Szabó Ambrus a nevéhez híven kutyákkal foglalkozik, pulikat „egrecéroz”. (Szőts János újságíró, Petőfi Népe, 1965. január 24.)

Engem nem egrecíroznak többé. (Dénes Géza újságíró, Békés Megyei Népújság, 1975. július 1.)

Ha értene valamit hozzá, most megdicsérne, ahelyett, hogy egrecéroz. (Kékesdi Gyula újságíró, Népszabadság, 1981.szeptember 21.)

Engem ez a népség ne egrecérozzon! (Béla Vali újságírót világosítja fel Kertészsziget VB-titkára, Békés Megyei Népújság, 1990. június 1.)

Melyik tanár órájára lehet bazírozni, hogy jó fej, utolsó nap biztos senkit sem egrecíroz? (Ármás János újságíró, Napló, 1999. december 17.)

Nem lehet mindenki akadémikus vagy Tóta W. Árpád Pulitzer-emlékdíjas, aki annyira művelt meg okos, hogy szerinte az egzecíroztat ige már elavult, és igazából „egrecíroztat”. (-czyba-, Magyar Fórum, 2005. november 10.)

Zsebre vágott kézzel kell majd, hogy végignézze a környékbeli magyarság egrecíroztatását. (Batka Zoltán újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, 2026. január 1.)

Az új esztendő első óráiban nincs kedvem mélyen szántó okfejtéssel gyötörni a digitális ismerősöket. Másnaposan ők sem vannak abban a helyzetben, hogy tovább akarnák gondolni a hazai nyilvánosságról írott soraimat. Maradnék tehát annál, amit az egyik legismertebb közíró, Bruck András úgy fogalmazott meg, hogy a fészbukozók tíz sornál többet aligha olvasnak.

Vajon igaza van-e? Mindenesetre ő adta az ötletet ahhoz, hogy egymondatos vendégszövegekkel elevenítsem föl a tegnap búcsúzó év hangulatát. Ehhez azonban műfajilag érdekes eljárást kellett választani. Mellőzöm a legszellemesebb és legtömörebb mondatokat, amelyeket a szaknyelv szállóigének nevez. Szállóige az ugyanis, amely akkor is hat, ha már kiveszett mögüle a napi összefüggés. Attól függetlenül is jelent valami jellemzőt, hogy minek a hatására született.

Az esztendőt legalább annyira jelképezik a korjellemző mondatok, amelyek nem föltétlenül a szellemességükkel és tömörségükkel befolyásolnak bennünket. Azzal inkább, hogy érzékeltetik a köz- és magánérzetet. Bennük rejlik ama bizonyos összefüggés, amelyről a mögöttünk hagyott év csomópontjaira ismerünk. Íme.

Mondatok 2025-ből

Törököt fogott velem a Fidesz. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Klubrádió, január 15.)

Majka berobbant, mint szikra a lőporos hordóban. (Horváth Gábor újságíró, HírKlikk.hu, január 29.)

Pottyondy úr. (Ábrahám Róbert újságíró Pottyondy Edináról, Facebook.com, február 1.)

Ne urazd Edinát! Volt ő is kismama. (Skrabski Fruzsina dokumentumfilmes, Facebook.com, február 1.)

Az tart a politikában, hogy segítsem azokat, akik többre érdemesek. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, február 2.)

Az ország fordul, vele fordul Majka is. (Puzsér Róbert publicista, Klubrádió, február 5.)

Jött egy ember, akin nem volt öltöny. Fogadta őt két öltöny, amiben nem volt ember. (Székely Csaba drámaíró Zelenszkij látogatásáról a Fehér Házban, Facebook.com, március 1.)

A haza nem lehet várólistán. (Magyar Péter tiszapárti politikus, ATV Spirit, március 15.)

A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás - átteleltek a poloskák. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, március 15.)

Miniszterelnök urunknak üzenem, hogy sikeresen átteleltem. (Meller Tamás független országgyűlési képviselő, Facebook.com, március 18.)

Elegem van a luxizásból, a repülőzésből, a jachtozásból. (Lázár János Fidesz-politikus, Lázárinfó, március 27.)

Apósa az állam. (Dési János műsorvezető Tiborcz Istvánról, Klubrádió, április 8.)

Ha ma lenne a választás, akkor fifty-fifty, bármi megeshet. (Lázár János Fidesz-politikus, YouTube.com, április 29.)

A haza nem lehet előzetesben. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, május 1.)

A DK jelentése mostantól Dobrev Klára. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, május 9.)

Magyar Péter nem tényező, hanem következmény. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, május 29.)

Magyarország 93 ezer négyzetkilométer, a dolgok mostani állása szerint. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 27.)

Ha a Magyar Péter nevű képződménynek is adnak pontokat, akkor ebben a versenyben nem akarok indulni. (Varga Judit Fidesz-politikus, volt igazságügyi miniszter, Telex.hu, július 3.)

Ötven-ötven százalék. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök a választási esélyekről, 24.hu, július 9.)

Se a Tiszát, se a DK-t nem engedjük kormányra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, július 26.)

Ez a mondat a demokrácia intézményes felszámolásának nyílt bejelentése. (Gábor György filozófus, Facebook.com, július 27.)

Zsiráf nincs, mert kilátszik. (Sándor Erzsi író a hatvanpusztai állatkertről, Facebook.com, augusztus 7.)

Sem Orbán osztogatására, sem Magyar ígérgetésére nem telik. (Puzsér Róbert publicista, Hang.hu, augusztus 15.)

Azoknak beszélünk, akik nem hallgatnak minket. (Bod Péter Ákos közgazdász, Klubrádió, augusztus 29.)

A pedofilokat ki kell herélni. (Lázár János Fidesz-politikus, Lázárinfó, szeptember 25.)

Nincs diktatúra. (Papp László Tamás publicista, Index.hu, október 10.)

Ukrán propagandisták neveznek bennünket orosz propagandistának. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, október 14.)

Mindkét meneten sokkal többen voltak, mint a másikon. (Varga István közgazdász, Facebook.com, október 23.)

Orbán a múltat, Magyar a jövőt hamisítja. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, október 24.)

Hazát árulni nemcsak ellenzékből lehet. (Garzó Ferenc újságíró, ÚjHét.com, november 3.)

A szavazóinkat kiskanállal kell összeszedni. (Lázár János Fidesz-politikus, YouTube.com, november 15.)

A közéletünk magasról szervezett hazugság. (Rab László újságíró, Klubrádió, november 29.)

Aki gyerekekhez nyúl, azt miszlikbe kell aprítani. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, december 6.)

Pár év múlva Ukrajna EU-tag lesz, Magyarország pedig nem. (Balla D. Károly ungvári költő, Facebook.com, december 12.)

Nem is világos, ki támadott meg kit. (Orbán Viktor miniszterelnök az orosz-ukrán háborúról, YouTube.com, december 19.).

Lázárnak legalább vannak tökei. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, december 22.)

Mindig rendet akart csinálni maga körül. (Orbán Győzőné fiáról, a miniszterelnökről, YouTube.com, december 26.)

Valaki a propaganda-minisztériumban Rákosi hamvait szippantotta fel kokain helyett. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, december 31.)

 Érdekes cikk jelent meg a Magyar Nemzet tegnapi számában. Az Orbán-kormány üzenőfüzetében Pilhál Tamás leteremtette a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, a MÚOSZ rövidítésű szervezet alelnökét, György Zsombort pedig külön is kiemelte. Az említett újságíró ugyanis a Magyar Nemzet szerkesztőségében tanulta ki a kíváncsiság mesterségét, majd a Fidesz hatalomgyakorlásából kiábrándult kollégáival együtt alapította meg a Magyar Hang című hetilapot.

A kormánypárti sajtóban árulónak tartják, és ha alkalom adódik, akkor kartács-tüzet zúdítanak rá. Íme, az alkalom, és a kormányhű újságírók gyakorolhatják a karaktergyilkosságot. Mindazonáltal az okfejtésben van egy mozzanat, amely ritkaság a kormánypárti sajtóban. A cikk szerzője bevallja: „Pikirt publicisztikák szintjén el lehet viccelődni a másik propagandistázásával. Megteszi ezt a dollársajtó velünk, mi meg velük. Ilyen a boksz, rendben.” A szokásos kliséket használja, például a dollársajtót, azt viszont a képzeletünkre bízza, hogy a Magyar Hang esetében mit gondolunk a külföldi támogatásról.

E sorok írója azt, hogy a konzervatív értékrendű, de a Fideszből kiábrándult újságírók lapját a hatalmon lévők kiszorították az országból. Úgy kénytelen pozsonyi nyomdában készülni, hogy a hazai újságelőállításra alkalmas nyomdák egy kormány közeli alapítvány. a KESMA tulajdonában vannak, és rengeteg a fölösleges kapacitásuk. E helyzetben a szerkesztőségnek euróban kell fizetni a nyomdaköltséget, és ennek egy részét olyan pályázaton nyerte, amelyet Pressman volt amerikai nagykövet írt ki. A figyelemre méltó hátteret azonban Pilhál Tamás „elfelejtette” megemlíteni.

Az ilyen eljárás nevezhető propagandának. A véletlen úgy hozta, hogy tegnap a mibenlétét egy másik újságíró is firtatta. Parászka Boróka így fogalmazott a HVG-ben: „A propagandát nem azért kell követni, hogy megtudjuk, mit hazudik a rezsim, hanem azért, hogy megtudjuk, mit hallgat el.” Tűnődésre az késztet, hogy mindkét politikai oldalon pedzegetik a propagandát. De mi is valójában az a fránya propaganda? Felvilágosításért Hitler egyik miniszteréhez fordulok, aki a fogalom hiteles szakértője. Goebbels 1940. augusztus 14-én a naplójában kifejtette, hogy „A Führer a propagandát a győzelem előkészítésére és kihasználására szánja.”

A korántsem hiteles, de hihető üzeneteket tehát addig kell sulykolni, amíg az üzenők hatalomra nem kerülnek. Majd miután átveszik a kormányrudat, a régi és új üzeneteket azért kell változatlanul sulykolni, hogy a hatalomban is maradhassanak. Mindkét esetben létkérdés a gépezet, amelyet viszont kevés pénzből nem lehet működtetni. A siker záloga pedig az a szakember-gárda, melyet újságírók alkotnak. Az nem kérdés számomra, hogy a propaganda a nyilvánosság szerves része, mondjuk úgy, hogy a nyilvánosság zabigyereke. A kérdés inkább csak az, hogy az újságírók miért cserélik föl a kíváncsiság mesterségét a sulykolás mesterségére.

Az egyik lehetslges ok, hogy meggyőződésből. Ebben az esetben a propagandát művelő újságírók politikai aktivisták, régies kifejezéssel pártmunkások. A másik ok, hogy pénzért sulykolnak. 2010 óta valóságos iparág jött létre a sulykolásra, és a benne foglalkoztatottak jó pénzért fosztják meg magukat a kíváncsiság gyakorlásától. Gondolatmenetem persze azt is jelenti, hogy a propagandistaság nem függ a világnézettől. Bármelyik világnézet képviselője lehet pártmunkás, vagy pénzért kárhoztathatja magát a hatalom megszereztetésére és megtartatására.

A bejegyzésem utáni összeállításban olvasható Lendvai Ildikó véleménye. A veterán baloldali politikus úgy különbözteti meg a 2010 előtti és utáni gyakorlatot, hogy „A propaganda már nem eladja a politikát, hanem helyettesíti.” Ebben van igazság, mégis azzal egészítem ki, hogy a kormány tevékenységét bíráló konzervatív, liberális és baloldali újságírók többsége már kigyógyult a hihetőnek szánt üzenetek sulykolásából. Például azért is, mert az ellenzéki oldalon jóval kevesebb pénz található a megfizetésükre. Amennyit pedig jelenleg keresnek, abból nem érdemes elkurvulni.

Ezzel magyarázható, hogy a kormányzati szócső Magyar Nemzet hangvétele emlékeztet a Szabad Nép megyvenes évek végi, ötvenes évek eleji tónusára. Elismerem azonban, hogy nincs mindenki abban a helyzetben, hogy a kísérteties hasonlóságot észrevegye. A sors iróniája, hogy azok az újságírók, akik annak idején meggyőződésből vagy pénzért vállalták a nyilvánosságban való pártmunkát, lassanként kiábrándultak Rákosiék hatalomgyakorlásából, és fellázadtak. Majd miután szétszórták őket különböző szerkesztőségekbe, Nagy Imréhez csatlakoztak, és jelentős szerepet vállaltak 1956-ban.

Odáig azonban nem terjed a képzeletem, hogy ugyanezt feltételezném azokról a kormánypárti újságírókról, akik egyelőre leleményesen gyakorolják a sulykolás mesterségét.       

Tíz mondat a propagandáról

Minél inkább elszakad a propagandagépezet a valóságtól, annál hatalmasabb a baj, amit el kell fedni. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2005. július 7.)

Propagandáról diktatúrában szoktak beszélni. Ha a kormány eljárása nem tetszik, a demokráciában akkor is csak kommunikáció. (Kumin Ferenc politológus, ATV, 2012. március 7.)

A propaganda már nem eladja a politikát, hanem helyettesíti. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. szeptember 26.)

A propaganda a kommunikáció egyik formája, az igazság helyett a hazugságot sulykolja. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2018. július 28.)

A propaganda természetéből adódik, hogy rendes újságíró nem szívesen műveli. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, 2019. január 29.)

A propaganda kiszolgál, az irodalom megváltoztat. (Erdős Virág költő, 24.hu, 2020. július 5.)

A propaganda számára nem a hitelesség, hanem a hihetőség a lényeg. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2022. március 23.)

A propaganda akkor működik, ha van valóságalapja, amit föl lehet nagyítani, el lehet torzítani. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Klubrádió, 2025. június 13.)

A propaganda hangsúlya naponta, a tartalma kéthetente változik. (Béndek Péter publicista, Facebook.com, 2025. június 13.)

A propagandát nem azért kell követni, hogy megtudjuk, mit hazudik a rezsim, hanem azért, hogy megtudjuk, mit hallgat el. (Parászka Boróka újságíró, hvg.hu, 2025. december 29.)

 A közönség soha nem kérdezi meg egy jól sikerült előadás után, hogy mennyit keresett a művész. (Nagy Bandó András humorista, Délmagyarország, 1994. január 27.)

Nem szórakozni kell a közönséggel, hanem szórakoztatni. (Bajor Imre színész, Kisalföld, 2002. március 2.)

A közönség olyan, mint a légpárna: megemel. (Spindler Béla színész, Vas Népe, 2011. július 8.)

Minden közönség más, ezért mindig más vagyok én is. (Aranyosi Péter humorista, Magyar Idők, 2017. július 29.)

A közönséget nem számolni szoktam, hanem szeretni. (Koncz Zsuzsa énekesnő, Magyar Narancs, 2019. február 14.)

Festetlen hajjal sosem léptem közönség elé. (Korda György énekes, 24.hu, 2020. július 7.)

Nálunk a közönség nem is szokta látni azt, amin felháborodik. (Sándor Erzsi írónő, Népszava, 2021. augusztus 24.)

Azért, mert a színház nézőtere elsötétül, a közönségnek nem kéne. (Maksa Zoltán humorista, Magyar Rádió, 2022. március 19.)

Az ellenzéki pártokra és politikusaikra jobban ráunt a saját közönségük, mint a Fideszre. (Magyari Péter újságíró, Válaszonline.hu, 2024. április 23.)

 Árérzékeny a közönségünk. (Nagypál Gábor színész, 444.hu, 2025. december 28.)

A legutóbbi napokban Orbán Győzőné fiázott, Pottyondy Edina lázározott, G. Fodor Gábor szavazott, Kelemen Hunor benesezett, Iványi Gábor adományozott, Kern András pedig parodizált.

Lázárnak legalább vannak tökei. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, december 22.)

A fiatalok körében határon innen vagy túl, egyaránt ciki fideszesnek lenni. (Gál Mária újságíró, Népszava, december 22.)

A Bors ingyenes kiadványa nem sajtótermék, hanem újságnak álcázott választási szórólap. (Tompos Ádám újságíró, Hang.hu, december 23.)

Még mindig egérként cincogunk az elefánt mögött. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, december 23.)

Tizenhat év alatt az ellenzékből „ellenzék” lett. (Kardos András publicista, Facebook.com, december 24.)

A tisztség elmúló, az elvek maradnak. (Forró Krisztián szlovákiai politikus, a köztársasági elnök lemondott nemzetiségi tanácsadója, Facebook.com, december 24.)

Börtönnel fenyegetni a véleményt olyan erőfitogtatás, ami gyengeséget leplez. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Benes-dekrétum ellen tiltakozók büntetéséről, Facebook.com, december 23.)

Nem jó irány, ha kis és nagy messiásokat emelünk magunk fölé. (Visky András erdélyi író, Válaszonline.hu, december 24.)

A jelenlegi csődminiszter. (Vogronics András publicista Lázár Jánosról, Kolozsváros.com, december 24.)

A háborús övezetekig elmentünk, drónvédő hálók alatt közlekedtek az autóink. (Iványi Gábor metodista lelkész az Ukrajnába vitt adományokról, Népszava, december 25.)

Bármi történik, abszolút magyarok vagyunk. (Szász János Amerikában élő rendező, Klubrádió, december 25.)

A művészet lényege, hogy mindenkihez szóljon. (Gálffi Lász színész, hvg.hu, december 25.)

Észre se veszem, hogy időnként mások alakításai beszivárognak az enyémbe. (Kern András színész a parodista készségéről, Telex.hu, december 25.)

Mindig rendet akart csinálni maga körül. (Orbán Győzőné fiáról, a miniszterelnökről, YouTube.com, december 26.)

A féktelen pénzköltés, a felduzzasztott létszámokkal utazó delegációk, a szociális érzéketlenség állandó kritikusa voltam. (Szántó Georgina, a köztársasági elnök volt sajtósa, Facebook.com, december 26.)

A Sulyok-jelenség lényege az alany totális jelentéktelensége. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, december 27.)

Az egész Tisza Párt sértődésből lett, Magyar Péternél igazibb sértődött fideszest találni sem lehet. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, december 27.)

Ha Magyar Péter nyer, akkor mindenki veszít. (G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Magyar Nemzet Online, december 27.)

Eszmét csak azzal érdemes cserélni, akinek csereszabatos eszméi vannak. (Kepes András újságíró, 24.hu, december 28.)

Árérzékeny a közönségünk. (Nagypál Gábor színész, 444.hu, december 28.)

Nem dolgoztunk meg a demokráciánkért. (Bojár Iván András publicista, Klubrádió, december 28.)