Közeledik a nagyszabásúnak ígérkező film bemutatója. Ez abból látszik, hogy a világháló egyik legnépszerűbb szolgáltatásán, a Reels-videón megritkultak a kivégzés előtti felvételek. Már nem tűnnek föl elképesztő töménységben az 1945/46-os filmdokumentumok, amelyek az angolszász igazságszolgáltatás drámai pillanatait mutatják.
Leginkább azt, hogy a német háborús bűnösöket (a milliók sorsáról döntő poliikusokat, a százezrek életéről döntő lágerparancsnokokat, a tömegirtó SS- és kisebb mértékben Wehrmacht-tiszteket meg az öldöklésben élvezetet lelő örmestereket) az utolsó előtti pillanatban láttatják. A magas faépítmény csapóajtaja még nem nyílt ki a halálraítélt alatt, a sortűz még nem dördült el. Az utolsó percet a filmesek a képzeletünkre bízzák.
Vajon miért késtek az amerikai kezdeményezők? Igaz ugyan, hogy a második világháború nyolcvan éve fejeződött be, de nem ősszel, hanem tavasszal, a dokumentum-sorozat tehát áprilisban, májusban lett volna időszerű. Azon viszont nem csodálkoztam, hogy akkoriban az amerikai hadsereg majdnem mindent lefilmezett. Azt is például, amit egy NSZK-beli fesztiválon láttam. Weimar lakosai egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy nem tudtak a közelben felállított koncentrációs táborról. Mire Eisenhower tábornok, az amerikai zóna parancsnoka megkérte őket, hogy gyalogoljanak el Buchenwaldba, és szíveskedjenek a csonttá soványodott häftlingek (foglyok) tetemét a tömegsírba cipelni, ott elrendezni, a sorokat, és egy-egy rétegre meszet önteni, hogy ne törjön ki a járvány.
Az amerikai megszállási övezet nagyjából akkora volt, mint Magyarország 1940 és ’45 között, másfél százezer négyzetkilométer. Olvastam egy cikket az amerikai hadsereg nyugalmazott őrmesteréről, aki elmesélte, hogy hatszáz ítéletet hajtott végre. S a múlt század nyolcvanas éveiben. NSZK-beli ösztöndíjasként kaptam egy pénzkeretet, amiből lexikont vásároltam. A címe így fordítható magyarra: Ki kicsoda volt a Harmadik Birodalomban? A többezer kisebb és nagyobb tisztségviselő közül nagyon sokat végeztek ki az amerikai, az angol, a francia és a szovjet megszállási övezetben.
Ilyen előzmények után derült ki a legutóbbi két hónap második felében, hogy a megkésettnek vélt második világháborús dokumentum-sorozat egy film előzetese. Forgalmazói hírelni kezdték, hogy a játékfilm a nürnbergi pör keretében láttatja a Hitler- rendszer második emberét, Göringet. Poroszország miniszterelnökét, a Lufwaffe légimarsallját és a finom ízlésű műgyűjtőt Russel Crowe jeleníti meg. Igazságérzetemet megerősítik a nürnbergi pör szigorú ítéletei, zavar azonban a filmforgalmazók szokásosnál is erőteljesebb marketing-akciója. Érzékelhető, hogy a kivégzési jelenetek sokasága mögött anyagi érdek húzódik meg.
Jó, ha minél többen látják majd a remélhetőleg nemcsak kitúnő, hanem hiteles Göring-filmet, ám az, hogy a forgalmazók aprópénzre váltják a történelmi valóságot, tűnődésre késztet. Kíváncsiságból ma reggel negyedórát szántam a Reels-re. Nos, 15 perc alatt 45 dokumentum-pillanatképet láttam a második világháború szörnyűségeiről. Mindazonáltal a bűnösök kivégzését már csak kétszer említették, egyszer pedig a százezrek haláláért felelős lágerpartancsnok alól egy amerikai katona épp kirúgja a sámlit. A jelek arra utalnak, hogy közeledik a film bemutatója, bár nem kell megnéznünk Göring kivégzését. Ő ugyanis megelőzte a dicstelen halált. Megmérgezte magát.
Nekem pedig eszembe jutott, hogy magyar politikusok kivitatkoták magukat a halálbüntetésről. Lázár János szólalt meg a leggyakrabban. Az országjárásán akkor is szóba hozta, ha nem kérdezték, hogy ő bizony újra bevezetné. Amíg azonban tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ezt nem tehetjük meg. A vitában olimpai bajnok ökölvívónk, Kovács-Kokó István is megszólalt. Kifejtette az ATV 2015. május 12-i adásában, hogy „Legyen halálbüntetés, de először a politikusokon próbáljuk ki.”
Tíz mondat a halálbüntetésről
Ha a kisgazdák megnyerik a választásokat, visszaállítjuk a halálbüntetést. (Torgyán József kisgazda politikus, Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus 12.)
Azon országok között van a helyünk, akik amellett érvelnek Európában, hogy a halálbüntetés ismételten a nemzeti jogalkotás hatáskörébe kerüljön. (Orbán Viktor ügyvezető miniszterelnök a móri bankrablás után, Magyar Rádió, 2002. május 22.)
A vita nem időszerű. Mert amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, elfogadtuk azt a szabályt is, ami nem teszi lehetővé a halálbüntetés bevezetését. (Orbán Viktor miniszterelnök, Index.hu, 2012. november 5.)
A magyar társadalom elsöprő többsége a legsúlyosabb bűncselekmények esetében a halálbüntetés visszaállítását támogatná. (Lázár János Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2014. április 3.)
Korainak tartom, hogy bevezessük a halálbüntetést, de hogy ne beszéljünk róla… (Orbán Viktor miniszterelnök, Echo TV, 2015. május 1.)
Barbár dolognak tartom a kivégzéseket, ezért elítélem a halálbüntetést. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, Mandiner.hu, 2015. május 6.)
Ahol az állam olyan gyönge, hogy esetleg nem tudná a büntetés-végrehajtást halálbüntetés nélkül hatékonyan biztosítani, ott a halálbüntetés alkalmazásával is nagyobb a valószínűsége az embertelenségnek és az igazságtalanságnak. (Erdő Péter bíboros, InfoRádió, 2015. május 21.)
Nincs szükség a bevezetésére. Nem is támogatnánk, ezt diktálja kereszténydemokrata elkötelezettségünk. (Harrach Péter KDNP-politikus, Magyar Hírlap Online, 2015. május 22.)
A pedofilokkal szemben még a halálbüntetés is kijár. (Lázár János Fidesz-politikus, hvg.hu, 2025. április 27.)
A Fideszen belül nyíltan a halálbüntetés-pártiak közé tartozom. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, Index.hu, 2025. szeptember 26.)
