Domokos Lajosnak van egy Bekiáltás című blogja. A szűkebb pátria iránt érzett rokonszenv miatt a Kabai előnevet is fölvette, és gyakran foglalkozik közös szakmánk, az újságírás kényelmetlen, továbbgondolásra késztető összefüggéseivel. Tegnap például a fészbukon posztoló újságírókról tűnődött. Szerinte „a Facebookra magánzóként kiszabaduló újságírók úgy érzik, olykor hirdetik is, hogy a világhálón bármiről úgy formálhatnak véleményt, mint bármelyik okoskodó nyárspolgár”. :

A lényegben egyetértünk, bár a fészbukra kiszabaduló újságírók helyett inkább beszabadulókat írtam volna. Ami pedig a nyárspolgárokat illeti, maradnék a sima polgár kifejezésnél. A nyárspolgár ugyanis a német Spiessbürger tükörfordítása. Az der Spiess kopját, lándzsát, nyársat, vagyis hegyes végű fegyvert jelent. Az éjszakai ügyeletre beosztott polgárok a középkorban ezzel járták az utcát, és vigyáztak a rendre. Átvitt értelemben a régi rendszerhez ragaszkodó, szűklátókörű embereket jelenti. Azokat, akik nem illenek a szabadúszó újságírókhoz. Az utóbbiakat a népnyelv freischaffender (szabadon alkotó) Journalist-nak nevezi.

A bejegyzésem utáni összeállításban egy szociálpszichológus digitális szalonnak véli a Facebookot, az egyik újságíró kolléga digitális kocsmának. Melléjük helyezném a digitális kávéházat is. Márkik és hercegek kétségkívül a szalonban hallgatták Voltaire és Montesquieu alapos társadalomismeretről tanúskodó okoskodásait (publicisztikáit). A módosult tudatállapotú segédmunkások viszont a kocsmai söntéspultra támaszkodva koccintottak, hogy közben cifra indulatszavakkal illessék a politikusokat és a pártokat. A kávéházi okoskodás színhelye a márványból készült törzsasztal volt, ahol önálló egzisztenciájú és a hatalomnak fityiszt mutató polgárok vitatták meg a közéleti kérdéseket. Idestova száz éve kéredzkedett közéjük Dietrichstein Pál, akit a New York kávéházban fogadott be Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc és Szép Ernő asztaltársasága. A rovarirtó nagyiparos áhitattal hallgatta a közírók (publicisták) okfejtését, és hálája jeléül reklámversikére hirdetett pályázatot. Az első díjas műremek így jelent meg a lapok apróhirdetési rovatában: „Drámát Shakespeare, poloskát Dietrichstein irt a legjobban.”

Az a benyomásom, hogy a digitális kávéházban olyan újságírók ülnek a virtuális törzsasztalnál, akik megbeszélik tapasztalataikat a bekéredzkedő hozzászólókkal. A kommentelők beültek az üresen maradt székbe, és beledumálnak a publicisták hírmagyarázatába (kommentárjába). Márpedig a kommentár és a komment közt nagy a különbség. A fészbukozó újságírók akarva-akaratlanul ezt a különbséget tüntetik el. A hozzászólás és a hírmagyarázat összemosását azzal magyarázza Domokos Lajos, hogy amikor az újságírók még szerkesztőségekben dolgoztak, akkor kiképezték magukat szakíróvá. Csak arról az egészségügyi gazdasági, katonai, kulturális, mezőgazdasági, sportos, természettudományos összefüggésről írtak kommentárt, amihez értettek.

Manapság, immár magánzó-szabadúszói (szabadfuldoklói?) állapotban nem ismernek szakmai korlátot. Mindenről kifejtik a véleményüket, amihez kedvük szottyan, ezzel óhatatlanul lecsúsznak a kommentelők indulatos szintjére. A köztük lévő különbséget így világítja meg Domokos Lajos: a fészbukozó újságírók „átlagot meghaladó íráskészsége hitelesíti mindazt a tücsköt és bogarat, amit magánzóként összehordanak”. E faramuci helyzetről is tanúskodik a bejegyzésem utáni idézetgyűjtemény.

 Van olyan újságíró, aki a sajtó szerves részének tekinti a Facebookot, alkalmatlannak véli azonban arra, hogy felszínen tartsa a fontos témákat. S van olyan újságíró, nem is egy, aki nem tekinti sajtóterméknek a közösségi oldalt, elvégre a posztoló magánzónak nincs szerkesztője. Vagy nem is kell neki szerkesztő, hisz’ a Facebook arra való, hogy a buborékba szorult írástudó velős, szaftos mondatokban élhesse ki az ösztöneit. Az idézettek közül azzal értek egyet, aki szerint a fészbukos véleményért is felelősséget kéne vállalni. Mert az újságíró akkor is újságíró, ha a Facebookra ír cikket (bejegyzést, posztot). Olyan témáról persze, melyhez ért is.            

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook nem más, mint egy nagy szalon. (Csepeli György szociálpszichológus, Klubrádió, 2013. december 6.)

Ma a Facebook a kocsma. (Széky János újságíró, Facebook.com, 2014. június 24.)

A Facebook mint médium a sajtó minden más formájánál alkalmatlanabb a fontos témák felszínen tartására. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava, 2018. március 1.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás jságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

A Facebook nem egy underground műfaj. Azért felelősséget kell vállalni. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, ATV, 2020. június 18.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A Facebookon és a közösségi médiában bárki ugyanolyan hangosan tud szólni, mint az újságíró a hagyományos médiában. (Polyák Gábor médiajogász, Klubrádió, 2022. július 11.)

Sajnos idehaza a legfontosabb, kvázi sajtótermékké és politikai-gazdasági kommunikációs csatornává lett a Facebook. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2023. augusztus 1.)

Sajnos aki egyedül kezeli a Facebookját, az belefut ilyen hibába. (Somkúti Bálint hadiblogger, Facebook.com, 2024. november 4.)

A Facebookra magánzóként kiszabaduló újságírók úgy érzik, olykor hirdetik is, hogy a világhálón bármiről úgy formálhatnak véleményt, mint bármelyik okoskodó nyárspolgár. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2025. december 3.)

Antall József nagy ember volt, az árnyéka is nagy. (Surján László KDNP-politikus, 168 Óra, 1994. június 28.)

Medgyessy Péter félt a saját árnyékától is, vagy hát attól a leginkább. (Tóta W. Árpád publicista, 2006. augusztus 26.)

Kádárnak messze ér az árnyéka. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Rádió Q, 2013. január 8.)

Az képzeltük Bajnairól, ő maga is akkora, mint az árnyéka. (Kakuk György újságíró, Galamus.hu, 2013. április 21.)

Az ellenzéki pártok túlléptek a saját árnyékukon. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2021. február 4.)

Az MSZP már csak árnyéka önmagának. (Mesterházy Attila volt szocialista politikus, Facebook.com, 2023. április 4.)

Ma már Rogán Antalnak akkora az árnyéka, hogy a fél országot betakarja. (Fiala János újságíró, Klubrádió, 2023. április 23.)

Széles árnyékú ember volt. (Fehér Árpád blogger Donáth Lászlóról, Facebook.com, 2024. július 11.)

Régi bűnnek hosszú az árnyéka. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök a Nemzetközi Valutaalapról, Magyar Rádió, 2025. november 14.)

Viktóriának „meg lett mondva”, hogy a magyar sajtó képviselőinek jelenlétében semmi olyan nem hangozhat el, ami a magyar-orosz, pontosabban a Putyin-Orbán viszonyra akár csak egy icipici árnyékot is vetne. (Bárász Péter tolmács és műfordító a moszkvai tárgyalás magyar tolmácsáról, Népszava, 2025. december 3.)

Mielőtt erre válaszolnánk, hadd tehessek föl egy másik kérdést is. Annak idején (a rendszerváltás előtt) vajon mihez kezdtünk a bővülő nyilvánossággal?

Az újság, ahol dolgoztam, 1987. július 17-én közölt egy cikket. A második nyilvánosság volt a címe, és Bodor Pál írta. Az 57 éves publicista négy évvel korábban települt át Romániából, és amikor fölkértem a cikk megírására, arra voltam kíváncsi, vajon az erdélyi fejével és tapasztalataival miként ismerte meg az anyaországi nyilvánosságot. A kézirat olvasása közben nem gondoltam, hogy a rendszerváltás előtti nyilvánosság egyik legfontosabb dokumentumát vetette papírra. Azt viszont gondoltuk - és itt már az egész szerkesztőség álláspontjára utalok -, hogy olyan cikket adott ki a kezéből, amellyel indítottuk a lapszámot. (Az Élet és Irodalom nem közölt vezércikket, de az első oldalas publicisztikát lehetett annak tekinteni.)

Pali barátunk udvariassági gesztussal kezdte. Ügyes taktikai érzékkel bókolt az őt befogadóknak, ettől azonban még az igazságot fogalmazta meg. Szerinte amit az MSZMP központi lapja, a Népszabadság alkalomadtán megjelentetett, az Ceausescu Romániájában nem jelenhetett volna meg. E gesztus után jött elő a farbával: Magyarországon az első (hivatalos) nyilvánosság nem elég tehetséges. „Az igazságok előbb lent, a szabályozott vélemény határain kívül fogalmazódnak meg.” A Beszélőre és társaira gondolt, amelyek köntörfalazás, áthallásos hasonlatok nélkül közölték a publicisták őszinte és kódolatlan véleményét. Azokéit is, akik a saját nevükön a tülkösszarvú és növényevő gnúról forgatott ismeretterjesztő tévéfilm ürügyén védték meg az ÉS-t az igazságtalan támadástól, miközben álnéven a Beszélőben nem éltek a metafora eszközével, és nevükön nevezték a dolgokat meg az összefüggéseket.

Az a benyomásom, hogy az Élet és Irodalom kiemelkedett a korabeli sajtóból a vitáival és a valóságfeltáró riportjaival. Mégis irigykedtünk a Beszélőre, mert a szerzői kimondhatták azt, amit mi sűrített hasonlatokkal érzékeltettünk. A Bodor-cikknek köszönhető, hogy egy felismeréssel gazdagabban kezdtük vállalni a legjobb szerzőink kendőzetlen véleményét. A rendszerváltásig be is hoztunk valamit a második nyilvánossággal szembeni hátrányunkból. S anélkül, hogy összedolgoztunk volna, az első és a második nyilvánosság jelentős szerepet játszhatott abban, hogy a média katalizátorként gyorsította fel a rendszerváltás folyamatát.

Sok kollégával ellentétben a nyilvánosságot mégse tekintem a rendszerváltás főszereplőjének. Ám azt nem tagadom meg tőle, hogy bővülő nyilvánosságként, afféle „béranyaként” hordta ki a politikai feszültségeket. Itt most a gondolatmenetben snitt következik. Kihagyok két évtizedet, és 2010-zel folytatom. Közben persze bekövetkezett egy technológiai forradalom a nyilvánosságban. Van ugyan még papír alapú sajtó, de a vezető szerepet immár átvette a digitális sajtó. Ami változatlan, az a nyilvánosság szerkezete. Újra van első és második nyilvánosság.

Első a hivatalos és egyenirányított, amelyről néhai Bodor Pál helyett jelentem ki, hogy nem elég tehetséges. A második nyilvánosság képviselői viszont leplezetlenül fejtik ki álláspontjukat, leginkább a közösségi médiában. Másfél évtizede készítek összeállítást a mögöttünk hagyott hét legjellemzőbb közéleti gondolataiból. Minden alkalommal 21 mondatot idézek. Kezdetben több volt a papír alapú sajtóból való citátum és kevesebb a portálos. Majd fordult a kocka, és háttérbe szorult a hagyományos sajtó. Manapság ott tartunk, hogy a két vezető napilap, a kormánypárti Magyar Nemzet és az ellenzéki, de kormányzati hirdetésekből életben tartott Népszava helyett a Facebook a hazai nyilvánosság legerősebb és leghatásosabb publicisztikai műhelye.   

Ez számokkal is igazolható. Bár még nincs vége 2025-nek, december második napján az a helyzet, hogy mindkét szócső az élmezőnyben foglal helyet. A Magyar Nemzet mondattermő képességét 77 idézet jelzi, a Népszaváét 105. Együttvéve tehát 182 az első nyilvánosság aránya. A Facebook magányos buborékjaiban a publicisták, influenszerek vagy „csak” logikusan gondolkodó és korjellemző mondatokkal kecsegtető bloggerek 352 idézetben adtak számot az őszinteségükről. E termés kis híján kétszerese a korlátozott nyilvánosságú szócsövek együttes teljesítményének.

Ezen érdemes volna eltűnődni. Addig is azonban, amíg megfejtjük a korjellemző mondatok rejtélyét, levonható egy tanulság. A múlt század nyolcvanas éveit keretező kettős nyilvánosság kísértetiesen kezd emlékeztetni a legutóbbi másfél évtizedben kialakult kettős nyilvánosságra. Mindazonáltal van egy mozzanat, amely megkülönbözteti a két korszakot. A nyilvánosság akkori képviselői azért éreztük jobban magunkat, mert kifelé mentünk a diktatúrából, most viszont épp megyünk befelé az önkényuralomba.

Tíz mondat a nyilvánosságról

Pontatlan, de igen elterjedt megfogalmazás, hogy a sajtó a negyedik hatalom. A negyedik hatalom azonban a nyilvánosság, melynek a sajtó csak az egyik eszköze. (Bodor Pál publicista, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Zalai Hírlap, 1991. október 26.)

A politikus úgy van a nyilvánossággal, mint félénk ember a harapós kutyával. Utálja, de koncot dob neki, hogy ne bántsa. (Popper Péter pszichológus, 168 Óra, 1996. augusztus 13.)

Lehetőséget kell teremteni, hogy mindkét gondolatvilág egyenlő mértékben meg tudja mutatni magát a sajtó nyilvánossága előtt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Napi Magyarország, 1998. szeptember 28.)

A nyilvánosság nem a hatalom kegye, hanem a polgári lét természetes velejárója. (Mester Ákos újságíró, 168 Óra, 2004. január 15.)

A nem demokratikus rendszerekben csak hivatalos nyilvánosság létezik. (Szilágyi Ákos esztéta, Népszabadság, 2005. október 8.)

Sok nyilvánosság létezik egymás mellett, és egyre kevésbé kíváncsiak egymásra. (Kemény István költő, Magyar Narancs, 2017. június 8.)

Az internetre költözhet a nyilvánosság. Az nehezebben felügyelhető. (Veiszer Alinda műsorvezető, FüHü.hu, 2018. április 19.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. január 3.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

A Fidesz-kritikus sajtó még nem vált a kormánypárti nyilvánosság ellenzéki tükörképévé (Papp László Tamás publicista, Index.hu, 2025. október 28.)

Ha valami nagy félreértés van, akkor a tolmácsra lehet kenni az egészet. (Horn Gyula szocialista politikus, külügyminiszter, Képes 7, 1989. szeptember 30.) 

A miniszterelnök szinkrontolmácsa. (Hargitai Miklós újságíró Orbán Viktorról és Szijjártó Péterről, Népszabadság, 2011. július 1.)

Nem beszélt ugyan angolul, de szívesen beleszólt a tolmács munkájába. (Odze György író és diplomata-tolmács Horn Gyuláról, Újnépszabadság.com, 2021. november 20.)

Putyinról tudjuk, hogy jól beszél angolul, de tolmács is van ilyenkor. Viszont a diplomatikus kijelentések mindig adnak lehetőséget arra, hogy a másik oldalon más benyomás keletkezhessen, mint amit a kinyilvánító mondani akart. (Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, Magyar Hírlap Online, 2025. október 28.)

A magas szintű találkozók észrevétlen, de kulcsfontosságú szereplője a tolmács. (Nyilas Gergely újságíró, Telex.hu, 2025. november 28.)

Orbán Viktor tolmácsa gyakorlatilag cenzúrázta Vlagyimir Putyin szavait. (Ágoston Zoltán újságíró, Népszava.hu, 2025. november 28.)

Nem hallotta jól, amit az orosz elnök mondott. (Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója, Partizán, 2025. november 29.)

A két nagyágyútól ellopta a showt a tolmács. (Bruti-Tóth Imre humorista, YouTube.com, 2025. november 29.)

Az is simán lehet, hogy a tolmács már a másnapi MTI-hírt fordította. (Vogronics András publicista, Kolozsváros.com, 2025. november 30.)

Az orosz sajtó szerint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bekapcsolódott a fordításba Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök moszkvai tárgyalásán, miután a tolmács félreértelmezte az orosz elnök megjegyzéseit. (Molnár Gergő újságíró, Index.hu, 2025. december 1.) 

A legutóbbi napokban Kocsis Máté brüsszelezett, L. Simon László nádasozott, Fodor Gábor atévézett, Márki-Zay Péter fideszezett, Gyurcsány Ferenc pedig gyurcsányozott.

Ellenzéki beállítottságú csatorna. (Fodor Gábor liberális politikus az ATV-ről, Index.hu, november 24.)

Az ATV csak játssza az ellenzékiséget. (Kardos András publicista, Facebook.com, november 25.)

Magyarországon nem túl könnyű Gyurcsánynak lenni. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, november 25.)

A félnótás brüsszeli gazdáival kifosztanák a magyarokat. (Kocsis Máté Fidesz-politikus Magyar Péterről, Facebook.com, november 25.)

A drogosok „üldözésével” szavazatok szerezhetők, a „piások” megbélyegzésével viszont voksok veszíthetők. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, november 25.)

Van élet a Fidesz után. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, M1, november 25.)

Bár személyesen nem vesz részt a programsorozaton, erre az időre kölcsönadja szülővárosának a Nobel-érem másolatát. (Vass Norbert újságíró Krasznahorkai László gyulai gesztusáról, Telex.hu, november 25.)

Nem szeretem az édességet. Talán ezért idegenkedem Krasznahorkai stílusától, túl habos, émelyítő. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, november 26.)

Magyar nem hozott létre működőképes pártot, megmaradt egyszemélyes influenszernek. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, november 26.)

A Fidesz-KDNP a Harcosok klubja megalapítása óta folyamatosan védekező pozícióba szorította a Tiszát. (Pindroch Tamás, az Alapjogokért Központ vezető elemzője, Demokrata.hu, november 26.)

Van itt mindenre egy mondat. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, november 26.)

Profi emberek működtetik a Fidesz kampányát. (Szabó Andrea szociológus, Klubrádió, november 27.)

Ma Magyarországon 63 féle adó van. (Juhász Péter publicista, YouTube.com, november 27.)

Nem szeretem a diplomás gőgöt, de egyvalami ennél is rosszabb. A tanulatlan ember gőgje. (Pozsonyi Ádám publicista, Magyar Nemzet Online, november 27.)

Nagyon szurkoltam neki. (L. Simon László Fidesz-kultúrpolitikus Nádas Péter esetleges Nobel-díjáról, Index.hu, november 28.)

A rendszeren belül akarnak maradni. (Széky János újságíró a tiszapárti politikusokról, Élet és Irodalom, november 28.)

Itt az adó sarc. (Vogronics András publicista, Kolozsváros.com, november 29.)

A közéletünk magasról szervezett hazugság. (Rab László újságíró, Klubrádió, november 29.)

Hirtelen milyen érzékenyek lettek. Mármint a libsik és a komcsik. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, november 29.)

Olajfinomítókat fogunk venni, a legnagyobb titokban, az egész világ tudtával. (Szele Tamás újságíró Orbán moszkvai látogatásáról, Forgókínpad.blog, november 29.)

Nem mindenről beszélhetek. (Orbán Viktor miniszterelnök a Putyinnal folytatott tárgyalásról, Telex.hu, november 30.)

 Az a célunk, hogy a jelenlegi kormányt alkotó, általunk a nemzet sírásóinak tartott politikusokat kiküszöböljük a közéletből. (Csurka István MIÉP-politikus, Kelet-Magyarország, 1998. január 26.)

 A politika a közélet iránt viselt felelősség. (Dávid Ibolya MDF-politikus, Tolnai Népújság, 2002.  február 16.)

A szabad demokraták politikai közéletünk tehertételét jelentik. (Boross Péter MDF-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 5.)

A közélet véna kérdése. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2006. szeptember 28.)

Gyurcsány megpróbált szembefordulni a magyar közélet züllésével, Orbán rendületlenül arra építi politikáját. (Bauer Tamás SZDSZ-politikus, Népszabadság, 2008. május 30.)

Zizeg a közélet. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, Hír TV, 2016. március 2.)

Ha igaz, hogy a magánélet nem része a közéletnek, akkor általános szabály, és mindenkire vonatkozik. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2022. január 24.)

Akik a magyarok ellen dolgoznak Brüsszelben, tűnjenek el a magyar közéletből! (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Facebook.com, 2025. április 10.)

A gyurcsányozás akadályozta a magyar közéletet, hogy a lényegi kérdésekről beszéljünk. (Dobrev Klára DK-politikus, Telex.hu, 2025. május 28.)

A közéletünk magasról szervezett hazugság. (Rab László újságíró, Klubrádió, 2025. november 29.)

Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2015. november 7.)

Ha Rogánt tovább támadják, Orbán meghosszabbítja Vlagyivosztokig. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2016. november 30.)

/”Kásler miniszter úr érdemei történelmiek.” Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020.05.22./ Kásler meg van hosszabbítva Bicskéig. (Rangos Katalin újságíró, ATV, 2020. május 22.)

Annyian támadják a körúti biciklisávokat, hogy ideje meghosszabbítani őket Bicskéig. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2020. szeptember 1.)

A veszélyhelyzetet meghosszabbítják. Csak úgy, mint a kisvasutat Bicskéig. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, lattmanntamas.hu, 2021. január 22.)

Ők most abban a pszichés állapotban vannak, hogy mindent meghosszabbítanak Bicskéig. (Karácsony Gergely ellenzéki miniszterelnök-jelölt a hatalmon lévőkről, Telex.hu, 2021. május 25.)

Az elmúlt években szállóigévé, mi több: Orbán Viktor miniszterelnök személyiségét és politikáját jellemző metaforává vált az a mondás, miszerint „meghosszabbítjuk Bicskéig”. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. július 16.)

Minden Bicskéig van meghosszabbítva. (Lakner Zoltán szociológus, Spirit FM, 2023. november 12.)

 Már nem Bicskéig hosszabbít meg mindent, hanem Moszkváig. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Orbán Viktorról, Népszava, 2024. július 6.)

Meghosszabbították Bicskéig Rossi szerződését. (Vogronics András publicista a labdarúgó válogatott szövetségi kapitányáról, Kolozsváros.com, 2025. november 27.)

Magyarországon nem túl könnyű Gyurcsánynak lenni.

/A DK-ról/ Ha én elmegyek, akkor könnyebb kitartani.

Egyet biztosan nem lehet mondani, hogy Gyurcsány menjen. A Gyurcsány elment.

Egy jó ideig bezártam magam.

Én sosem gondoltam magamra íróként.

/A 2. krimijéről/ Ilyenből minden évben írok egyet.

Megtaláltam az abszolútumot.

Én nem akarok még egy lábjegyzet se lenni.

Azt hiszem, én már nem leszek politikus.

Egyszer majd felnő ez az ország.

 A legutóbbi napokban Orbán Viktor trianonozott, Pottyondy Edina orbánozott, Selmeczi Gabriella tiltakozott, Lendvai Ildikó fideszezett, Csintalan Sándor dobrevezett. Ujhelyi István pedig kibicezett.

Orbánnak sokkal több pénze van, Magyarnak meg sokkal több támogatója. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, november 15.)

Felültem a lelátóra, de sem az emlékezetem, sem a politika iránti szenvedélyem nem kopott meg. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Fühü.hu, november 16.)

Ha a Fidesz kevéssel nyer, akkor utcán lesz a nép. (Lengyel László publicista, Klubrádió, november 17.)

Azért felelős, hogy majdnem kijutottunk a vébére, de azért nem, hogy nem. (Pottyondy Edina publicista Orbán Viktorról, YouTube.com, november 18.)

A labdarúgás a magyarok önkifejezésének egyik legfontosabb formájává vált. Bár értenék ezt a játékosok. (Sinkovics Ferenc újságíró, Demokrata.hu, november 18.)

A politika a politikusoké lett, ide jutottunk vele.(Kéri László szociológus, Klubrádió, november 18.)

Sajnos Klára ugyanott folytatja, ahol Ferenc „abbahagyta”. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Facebook.com, november 19.)

Nincs szerencséjük az elvtársaknak, mert állandóan olyan kapja, akivel valamilyen kecmec van. (Grecsó Krisztián író az irodalmi Nobel-díjról, Index.hu, november 19.)

A sport, azon belül a labdarúgás a második Orbán-kormány idején stratégiai ágazattá nemesedett. (Thury Gábor újságíró, Nemzeti Sport Online, november 19.)

Itt stadionok, odaát játékosok „épülnek”. (Somogyi Zsolt újságíró Horvátországról, Nemzeti Sport Online, november 19.)

Az Aranycsapat és Puskás emléke a fociszeretők Trianonja. (Makai Máté publicista, Index.hu, november 20.)

A korrupciót nem szeretnénk finanszírozni. (Selmeczi Gabriella Fidesz-politikus Ukrajnáról, YouTube.com, november 20.)

Washingtonban Orbán Viktor 18 ezer forintos MAGA sapkáján kívül nem nagyon sikerült mást aláíratni Trumppal. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, november 20.)

Magyarország elvesztette a bányáit, erdőit, olajmezőit. (Orbán Viktor miniszterelnök Trianonról, Magyar Rádió, november 21.)

Ez a kormány az emigrálókat hajlamos hazaárulóknak tekinteni. (Lévai Júlia publicista, Élet és Irodalom, november 21.)

Az ügy első bírája az ügyvéd. (Magyar György ügyvéd, Klubrádió, november 21.)

Magyarország a nemzetek Európájában érdekelt, nem pedig egy európai egyesült államokban. (Giró-Szász András politológus, volt kormány-szóvivő, Mandiner.hu, november 22.)

Ez nem Oroszország, de nem is Európa. (Stefano Bottoni történész Magyarországról, hvg.hu, november 22.)

Most erős, nála népszerűbb kihívója van. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Fideszről, Népszava, november 22.)

A focit játszó csapat kikapott a fcit ugató csapattól. (Hegyi Zoltán publicista a magyar-ír mérkőzésről, Magyar Nemzet Online, november 22.)

A magyar emberek szívében a foci középen van. (Ambrus-Jobbágyi Zsófia újságíró, Magyar Nemzet Online, november 23.) 

Közeledik a nagyszabásúnak ígérkező film bemutatója. Ez abból látszik, hogy a világháló egyik legnépszerűbb szolgáltatásán, a Reels-videón megritkultak a kivégzés előtti felvételek. Már nem tűnnek föl elképesztő töménységben az 1945/46-os filmdokumentumok, amelyek az angolszász igazságszolgáltatás drámai pillanatait mutatják.

Leginkább azt, hogy a német háborús bűnösöket (a milliók sorsáról döntő poliikusokat, a százezrek életéről döntő lágerparancsnokokat, a tömegirtó SS- és kisebb mértékben Wehrmacht-tiszteket meg az öldöklésben élvezetet lelő örmestereket) az utolsó előtti pillanatban láttatják. A magas faépítmény csapóajtaja még nem nyílt ki a halálraítélt alatt, a sortűz még nem dördült el. Az utolsó percet a filmesek a képzeletünkre bízzák.

Vajon miért késtek az amerikai kezdeményezők? Igaz ugyan, hogy a második világháború nyolcvan éve fejeződött be, de nem ősszel, hanem tavasszal, a dokumentum-sorozat tehát áprilisban, májusban lett volna időszerű. Azon viszont nem csodálkoztam, hogy akkoriban az amerikai hadsereg majdnem mindent lefilmezett. Azt is például, amit egy NSZK-beli fesztiválon láttam. Weimar lakosai egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy nem tudtak a közelben felállított koncentrációs táborról. Mire Eisenhower tábornok, az amerikai zóna parancsnoka megkérte őket, hogy gyalogoljanak el Buchenwaldba, és szíveskedjenek a csonttá soványodott häftlingek (foglyok) tetemét a tömegsírba cipelni, ott elrendezni, a sorokat, és egy-egy rétegre meszet önteni, hogy ne törjön ki a járvány.

Az amerikai megszállási övezet nagyjából akkora volt, mint Magyarország 1940 és ’45 között, másfél százezer négyzetkilométer. Olvastam egy cikket az amerikai hadsereg nyugalmazott őrmesteréről, aki elmesélte, hogy hatszáz ítéletet hajtott végre. S a múlt század nyolcvanas éveiben. NSZK-beli ösztöndíjasként kaptam egy pénzkeretet, amiből lexikont vásároltam. A címe így fordítható magyarra: Ki kicsoda volt a Harmadik Birodalomban? A többezer kisebb és nagyobb tisztségviselő közül nagyon sokat végeztek ki az amerikai, az angol, a francia és a szovjet megszállási övezetben.

Ilyen előzmények után derült ki a legutóbbi két hónap második felében, hogy a megkésettnek vélt második világháborús dokumentum-sorozat egy film előzetese. Forgalmazói hírelni kezdték, hogy a játékfilm a nürnbergi pör keretében láttatja a Hitler- rendszer második emberét, Göringet. Poroszország miniszterelnökét, a Lufwaffe légimarsallját és a finom ízlésű műgyűjtőt Russel Crowe jeleníti meg. Igazságérzetemet megerősítik a nürnbergi pör szigorú ítéletei, zavar azonban a filmforgalmazók szokásosnál is erőteljesebb marketing-akciója. Érzékelhető, hogy a kivégzési jelenetek sokasága mögött anyagi érdek húzódik meg.

Jó, ha minél többen látják majd a remélhetőleg nemcsak kitúnő, hanem hiteles Göring-filmet, ám az, hogy a forgalmazók aprópénzre váltják a történelmi valóságot, tűnődésre késztet. Kíváncsiságból ma reggel negyedórát szántam a Reels-re. Nos, 15 perc alatt 45 dokumentum-pillanatképet láttam a második világháború szörnyűségeiről. Mindazonáltal a bűnösök kivégzését már csak kétszer említették, egyszer pedig a százezrek haláláért felelős lágerpartancsnok alól egy amerikai katona épp kirúgja a sámlit. A jelek arra utalnak, hogy közeledik a film bemutatója, bár  nem kell megnéznünk Göring kivégzését. Ő ugyanis megelőzte a dicstelen halált. Megmérgezte magát. 

Nekem pedig eszembe jutott, hogy magyar politikusok kivitatkoták magukat a halálbüntetésről. Lázár János szólalt meg a leggyakrabban. Az országjárásán akkor is szóba hozta, ha nem kérdezték, hogy ő bizony újra bevezetné. Amíg azonban tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ezt nem tehetjük meg. A vitában olimpai bajnok ökölvívónk, Kovács-Kokó István is megszólalt. Kifejtette az ATV 2015. május 12-i adásában, hogy „Legyen halálbüntetés, de először a politikusokon próbáljuk ki.”

 Tíz mondat a halálbüntetésről

Ha a kisgazdák megnyerik a választásokat, visszaállítjuk a halálbüntetést. (Torgyán József kisgazda politikus, Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus 12.)

Azon országok között van a helyünk, akik amellett érvelnek Európában, hogy a halálbüntetés ismételten a nemzeti jogalkotás hatáskörébe kerüljön. (Orbán Viktor ügyvezető miniszterelnök a móri bankrablás után, Magyar Rádió, 2002. május 22.)

A vita nem időszerű. Mert amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, elfogadtuk azt a szabályt is, ami nem teszi lehetővé a halálbüntetés bevezetését. (Orbán Viktor miniszterelnök, Index.hu, 2012. november 5.)

A magyar társadalom elsöprő többsége a legsúlyosabb bűncselekmények esetében a halálbüntetés visszaállítását támogatná. (Lázár János Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2014. április 3.)

Korainak tartom, hogy bevezessük a halálbüntetést, de hogy ne beszéljünk róla… (Orbán Viktor miniszterelnök, Echo TV, 2015. május 1.)

Barbár dolognak tartom a kivégzéseket, ezért elítélem a halálbüntetést. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, Mandiner.hu, 2015. május 6.)

Ahol az állam olyan gyönge, hogy esetleg nem tudná a büntetés-végrehajtást halálbüntetés nélkül hatékonyan biztosítani, ott a halálbüntetés alkalmazásával is nagyobb a valószínűsége az embertelenségnek és az igazságtalanságnak. (Erdő Péter bíboros, InfoRádió, 2015. május 21.)

Nincs szükség a bevezetésére. Nem is támogatnánk, ezt diktálja kereszténydemokrata elkötelezettségünk. (Harrach Péter KDNP-politikus, Magyar Hírlap Online, 2015. május 22.)

A pedofilokkal szemben még a halálbüntetés is kijár. (Lázár János Fidesz-politikus, hvg.hu, 2025. április 27.)

A Fideszen belül nyíltan a halálbüntetés-pártiak közé tartozom. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, Index.hu, 2025. szeptember 26.)