Fürjes Balázs a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, elődje Schmitt Pál volt. A két férfiú közt az a különbség, hogy az olimpiai bajnok Schmitt sportdiplomatából lett Fidesz-politikus, az élsport előélet nélküli Fürjes pedig Fidesz-politikusból lett sportdiplomata. Az utóbbi a párizsi olimpia befejezése óta járja a nyilvánosság fórumait, és magyarázza a bizonyítványt.

Elszalasztott lehetőségnek véli a 2024-est, de ha már a Momentum „jóvoltából” így alakult a helyzet, akkor célba veszi a 2036-os, esetleg a 2040-es budapesti olimpiát. Vele ellentétben az aktív kormánypárti politikusok és publicisták leragadtak a ’24-esnél, amelyet szerintük Budapest helyett Párizs kapott meg. Vétkesnek a népszavazást kezdeményező Momentumot tartják, amely az álomgyilkosok, a hazaárulók, a magyarellenesek, a nemzetárulók pártja, napjaink szellemi Munkásőrsége, sőt zsúrmarxista bagázs.

Ezekhez képest Fürjes Balázs maga a két lábon járó visszafogottság. Szerinte a momentumosok csupán felforgatók voltak. Ezt több helyütt is kifejtette, az M5-ön láttam is. Az öltözéke kilógott a többnyire volt sportolókból verbuvált vitapartnerek edzőcipős, farmernadrágos, pólóinges társaságából. Ő szintén edzőcipőt húzott persze, de kulturáltságára jellemző, hogy még zoknit is hozzá, a nadrágja vászonból és az ingje pamutból készült. Leginkább a színei késztetnek tűnődésre.

A Fürjes-póló tengerészkék volt, rajta az olimpiai karikák. A Fürjes-nadrág pedig sárga, és a kék felsővel együtt az ukrán nemzeti zászló színeit teszi ki. Márpedig az ukrán kék az égboltot jelképezi, és a béke színe. Azért nevezhető tengerészkéknek, mert a zászló sárgája a végtelen gabonatengert jelzi. A békés égbolt és a gabonaföld tehát maga az ukrán róna. Egyébként Ukrajna volt az egykori Szovjetunió éléskamrája. Az önállósult ország 2022-ben, az orosz-ukrán háború első évében 25 millió tonnányit akart külföldre eladni, ez a 200 millió tonnás világtermelés több mint 10 százaléka lett volna.

Azóta csaknem két és fél év telt el, és az ukrán gabonakivitel megrekedt. Ez sok gondot okozott a magyar mezőgazdaságnak és a magyar diplomáciának. Ettől érdekes a kormánypárti politikusból lett sportdiplomata öltözéke. Attól pedig igazán érdekes, hogy az öltözködésben akadt egy ikertestvére. Aznap, amikor Putyin megtámadta Ukrajnát, az ATV stúdiójában megjelent Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció Európa-parlamenti képviselője. Nem emlékszem, hogy miről beszélt, de mindegy is, mert a mondandóját kifejezte az öltözéke:

Sárga pólóhoz kék blézert húzott. Kívül (felül) volt a kék, belül (alul) a sárga. Az ellenzéki politikus választása tudatosnak hatott, már csak azért is, mert nő. Vajon a hajdani Fidesz-politikus NOB-tagsága távolságtartást sejtet-e a pártjától? Közeledést az ellenzék már nem is legerősebb pártjához, az olimpiáról való kiegyezés jegyében? De még az is lehet, hogy fölösleges a közéleti képzelődés, és Fürjes Balázs a tévészerepléshez ötletszerűen emelt ki két cuccot a ruhatárából.

Mindenesetre túl jól, ha úgy tetszik: gondolatébresztő módon sikerült összeraknia a színeket.    

Tíz mondat a zászlóról

Orbán és Torgyán a koalícióban egy zászló alatt állva rugdalják egymás bokáját. (Tribolt Lajos újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2001. július 21.)

Gyurcsány Ferenc elhagyta a zászlót, most mégis vinni akarja. (Puch László szocialista politikus, Heti Válasz, 2011. május 19.)

Színes, nagy, demokratikus zászló alatt fogunk egyesülni, még akkor is, ha prüszköltök ellene. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus az ellenzéki pártokról, YouTube.com, 2014. szeptember 6.)

Egy a zászló, egy a zseb. (Nagy Bandó András humorista a kormánypártokról, Hírhatár.com, 2015. január 5.)

Az egyik oldalon „egy a zászló, egy a tábor”, a másikon kempingtábor. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2018. április 10.)

Több zászló, egy színpad. (Szél Bernadett volt LMP-politikus az ellenzéki pártokról, ATV, 2018. december 20.)

Azoknak áll régóta a zászló, akiknek a világ fekete és fehér. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2020. január 20.)

Nem nekünk áll a zászló se itt, Európában, se máshol a világban. (Raskó György agrár-közgazdász, Újnépszabadság.com, 2021. augusztus 21.)

A szombati gigatüntetésen több volt a magyar zászló, mint Németh Szilárd Facebook-oldalán a cupák. (F. Szabó Kata újságíró, Népszava, 2024. április 11.)

Egy a tábor, egy a zászló. Tudjuk védeni az ország szuverenitását. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. június 7.)

Készülünk az osztálytalálkozóra. Az érettségi óta szétszóródtunk a országban, és telefonon tartjuk a kapcsolatot. Miközben latolgattuk a találkozó lehetőségeit, az egyik osztálytársam, aki figyelemmel kíséri e rovatot, szelíden korholta a Médianaplót. Mondván, hogy néha jó kedvre is deríthetném az olvasókat.

De vajon mivel? Kézenfekvő volt az ötlet: kapcsolattartásunk tárgyával, a telefonnal. Talán azért is, mert épp akkor olvastam a közösségi oldalon egy kesernyésen mulatságos bejegyzést. A szeptember másodikai évnyitón szembesült ugyebár 1,5 millió diák azzal, hogy a mobiltelefon iskolán belüli korlátozása nem lesz gyerekjáték. Össze kell szedni a készülékeket, amelyek ki vannak téve a sérülés veszélyének.

A magyar gyakorlatias nép, csakhamar el is terjedt a nyilvánosság fórumain, hogy a legalkalmasabb védelmi eszköz a zokni. Megóvja a mobilt a szükségtelen súrlódástól, ráadásul a gyerek megismeri a saját zoknijában rejlő telefont. A bejegyzés szerzője pedig tűnődött, vajon térd- vagy bokazoknit lehet-é használni. Nos, erről ötlött fel egy történet a médiatanári működésemből.

Csaknem harminc évig tanítottam azokat a tárgyakat, amelyek a média múltjában igazították el a kommunikáció szakos főiskolásokat és egyetemistákat. Ama bizonyos előadóteremben úgy kétszázan fértek el. Délelőtt tíz körül lehetett, a várost átszelő folyó irányából bágyadt őszi nap világította meg a helyiséget. Épp annál a résznél tartottam, amidőn Daniel Defoe, az első mai értelemben vett újságíró-riporter kiábrándult a szakmájából.

A liberális (whig) gazdája ugyanis miniszteri bársonyszéket kapott a konzervatív (tory) kormányban, és arra ösztökélte az íródeákját, hogy ő is álljon át. Azt ecseteltem volna, hogy Defoe miként mondott nemet a köpönyegforgató politikusnak, és hogyan lett belőle ma is olvasható regényíró. Csakhogy az első sorban, majdnem szemben velem megszólalt egy mobiltelefon. A tulajdonosa elfelejtette elnémítani.

A sudár termetű, csinos, szőke lányról mindenki tudta az egyetemen, hogy alkalmi manökenként lép pódiumra vidéki városokban. Ebből fizette a már akkor is borsos tandíjat, ezért viseltük el, hogy ha korán kezdődött az előadás vagy a szeminárium, akkor az éjszakai utazás után szendereghetett az iskolapadban. Most a dallamos csörgés nem hozta zavarba, bár a jelek arra utaltak, hogy a telefonálónak csak minden második szavát hallja.

Az ablakhoz sétált, ahol jobb a térerő. Az egész terem figyelte a fejleményeket. A félszavakból kiderült, vagy legalábbis kisejlett, hogy nem utazással és főleg nem egyedül töltötte az előző éjszakát. A másik fél persze nem tudta, hogy körülbelül kétszáz érdeklődő jelentétében próbálja föleleveníteni az együtt töltött órák legintimebb mozzanatait. A lány érzékelte ugyan a szinte kitapintható érdeklődést, és kurtán válaszolgatott, a szürreális beszélgetés azonban így is eltartott vagy két percig.

Majd elbúcsúztak egymástól, és a mobilos hölgy visszasétált a padig. Mielőtt leült volna, felém fordulva ezt mondta, máig nem felejtem el: „Folytathatja, tanár úr.”

Tíz mondat a telefonról

Én igyekeztem védekezni a modern civilizáció vívmányaival szemben. Először a mobiltelefonnal szemben építettem ki védelmi vonalakat, de ezeket áttörte az élet. (Orbán Viktor miniszterelnök, tv2, 2011. május 1.)

Magyarország az okostelefonok és a buta adók országa. (Varju László DK-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2012. április 21.)

Hiába van okostelefonom, ha ugyanazok a hülyék hívnak rajta. (Bödőcs Tibor humorista, Magyar Rádió, 2012. december 3.)

Az okostelefon nálam is hülyébb. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2014. augusztus 21.)

Amióta telefon van, mindig kattan benne valami. (Konok Péter publicista, Hír TV, 2016. július 13.)

Újra hallom, hogy „ez nem telefontéma”. (Setét Jenő roma aktivista, Magyar Narancs, 2017. december 7.)

A világító telefonokban és a tömeges ellenállásban kimerült az aku. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2018. augusztus 22.)

Jé, a telefonom okosabb nálam. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2020. február 1.)

Közintézményekben telefont tölteni és segget törölni már tilos. (Tóta W. Árpád publicista, ÚjHét.com, 2022. október 12.)

Idehaza zajlik a tanulóifjúság megzabolázása. (Pilhál György újságíró a mobiltelefonok iskolai korlátozásáról, Magyar Nemzet Online, 2024. augusztus 10.)

Tiszavirágzás. (Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Facebook.com, 2024. április 11.)

A Tisza európai folyó. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2024. május 29.)

Nekem már az óvodában is Tisza volt a jelem. (Föld S. Péter humorista, HírKlikk.hu, 2024. június 18.)

Június 9-én a Tisza szinte a teljes ellenzéket elmosta. (Fábián Tamás újságíró, Telex.hu, 2024. június 20.)

A Fidesz-szavazókat a Tisza Párt alig érintette meg. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2024. június 26.)

Merre kanyarog a Tisza? (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2024. július 17.)

Afféle MDF, Csurka nélkül. (Szűcs R. Gábor publicista, Facebook.com, 2024. július 17.)

Rendkívüli sebességű volt a Tisza áradása. (Bruck András publicista és Bruck Gábor szociológus, Facebook.com, 2024. augusztus 3.)

A Tisza Párt egyedül nem tudja a Fideszt leváltani. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus, Index.hu, 2024. augusztus 28.)

Most azt látom, hogy a Fidesz és a Tisza Párt között fog eldőlni a választás. (Simonka György Fidesz-politikus, Telex.hu, 2024. augusztus 28.)

Világéletemben pártonkívüli, mégis közéleti alkat voltam. (Magyar Nemzet, 1989. november 4.)

Az egyszerű emberek már megtanulták a demokráciát, a kiválasztottak még nem. (Új Hírnök, 1993. június 7.)

Amikor legkisebb lányomtól megkérdezték, hogy hol a papa, akkor a tévére mutatott, nem pedig rám. (Mai Nap, 1997. június 1.)

Én olyan magányos farkas vagyok, akit ismernek. (Magyar Hírlap, augusztus 22.)

Magyarország gazdasági állapotát Közép-Európában jelenleg a nyúlhoz hasonlítanám: szapora és gyorsan fejlődik. (Új Néplap, 2000. október 26.)

Két nagy párt van: az „arctalanok” és az „arcátlanok”. (Észak-Magyarország, 2001. május 17.)

A politika olyan, mint az ablakpucolás, a mocsok mindig a túloldalon van. (Index.hu, 2006. február 12.)

A politika arra épít, hogy az emberek mindig mindent elfelejtenek. (ATV, 2012. március 15.)

Amit ez a kormány megvéd, annak annyi. (Mozgó Világ, 2013/1.)

Tizenegy év után ez az egypártrendszer unalmas és fárasztó. (Válaszonline.hu, 2021. április 16.)

Vasárnap délutánonként szokott megjelenni a Lefülelt mondatok című összeállításom a mögöttünk hagyott hét terméséből. A tegnapiba beválogattam Bolgár György egyik megjegyzését. A közismert műsorvezető így fogalmazott a Klubrádióról: „Mi vagyunk a független média legdiszkrimináltabb szereplője.” Meg is kaptam érte az egyik olvasó korholását.

Szerinte a legnépszerűbb klubrádiós műsor vezetője magyarul is fogalmazhatott volna, és az én dolgom lett volna tudatosítani, hogy az idegen szó hátrányos megkülönböztetést jelent. Igen ám, csakhogy a Lefülelt mondatoknak nem dolga értelmezni az idézett mondatokat. Ezt legföljebb utólag, például most tehetem meg. Mielőtt azonban kifejteném az álláspontomat, hadd védjem meg a veterán műsorvezetőt.

A kedves olvasó próbáljon meg egyszer élő adásban kifogástalan magyarsággal megszólalni. Amúgy pedig Bolgár György élő adásban is a nyomdakészen fogalmazó újságírók közé tartozik. Egy kis diszkrimináció még növeli is a mondandó életszerűséget. Más kérdés persze, hogy tartalmilag igaza van-e? Ha csak a rádiókról tűnődött, akkor hajlamos vagyok igazat adni neki.

A legutóbbi másfél évtizedben úgy alakult a hazai rádiózás szerkezete, hogy a legtöbb műsorszóró a zenei szórakoztatásra állt át. Látszólag kerülik a politikai állásfoglalást, ám állami csapdába estek. Érdekük, hogy elfogadják a Magyar Távirati Iroda ingyenes hírszolgáltatását. Márpedig az MTI - hogy stílusos legyek - a kormány nótáját fújja. Ilyen körülmények között az ország népe többnyire a kormánypárti hírblokkokat hallgatja. A Klubrádió kitűnő hírszolgáltatása most már csak azokhoz jut el, akik online kísérik figyelemmel az adásait. Ez a régi (hagyományos) frekvencia hallgatottságának tíz, legföljebb tizenöt százaléka.

Ha Bolgár György az idézett mondat kimondása közben az egész hazai nyilvánosságra gondolt, akkor már vitám van vele. Nehéz volna ugyan eldönteni, vajon melyik médium a legdiszkrimináltabb az ellenzéki térfélen, de talán nem is kellene versengeni azért, hogy melyik szerkesztőséget sújtja a leghátrányosabb kormányzati megkülönböztetés. Ha mégis érvelni kéne a képzeletbeli vitában, találnék érvet az álláspontom ellen.

Azt ugyanis, hogy a diszkriminált médiumok mezőnyéből mellőzhetőek ama szerkesztőségek, amelyek állami cégek reklámra szánt összegéből és kormányzati hirdetésekből részesülnek. De még így is maradnak olyan médiumok, amelyek szintén elmondhatnák magukról, hogy a hatalmon lévők hátrányos megkülönböztetésben részesítik őket.

Vajon mivel magyarázható a veterán műsorvezető borongós, szomorkás, talán még kétségbeesettnek is nevezhető kijelentése? Azokban a napokban hangzott el, amikor a Klubrádió munkatársai azt hangoztatták, hogy olyan hackerek „harapnak ki” szavakat, mondatokat, gondolatmeneteket a műsoraikból, akik közvetve vagy közvetlenül állami szolgálatban állnak. S mert nappal a Klubrádió gyakorlatilag követhetetlenné vált, még a törzshallgatók is feladták.

Olyannyira elpártoltak tőle, hogy a legnépszerűbb műsor vezetője nyilvánosan vallotta be: előfordult, hogy a telefonos kisasszonyoknak nem volt kit adásba kapcsolni. Ezt fülhallomást a szívére vette, hisz’ két évtizeden át a Klubrádióban nem volt része ilyesmiben. E lélektani helyzetben csúszott ki száján az a fránya legdiszkrimináltabb jelző, melyet talán sikerült valamelyest árnyalnom.    

Tíz mondat a Klubrádióról

Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)

200-250 ezer napi hallgatóból nagyjából 20 ezer maradna meg. (Bolgár György műsorvezető az online változatról, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 19.)

A Klubrádió maga ugyan nem tár fel ügyeket, abban viszont komoly szerepe van, hogy a kormánytól független sajtó által napirenden tartott témák nagyobb közönséghez jussanak el. (Keller-Alánt Ákos újságíró, SzabadEurópa.hu, 2020. szeptember 25.)

Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2021. február 6.)

A Klubrádió pillanatnyilag az egyetlen szabad hang. (Rédei Éva újlipótvárosi könyvesbolt-vezető, Klubrádió, 2021. február 11.)

Magántulajdonú rádió, melyet közösségi finanszírozással a hallgatók tartanak el. (Pikó András józsefvárosi polgármester, a Klubrádió volt műsorvezetője, Mérce.hu, 2021. február 15.)

A Klubrádió az utolsó országos adó, amire még érdemes volt a hírek élvezetének szándékával odakapcsolni. (Hargitai Miklós újságíró, Mozgó Világ, 2021/3.)

Az elmúlt 24 órában a szerveradatokból dolgozó oldal statisztikája szerint eddig 21166 volt az egyidejű maximális kapcsolataink száma. (Hardy Mihály újságíró, a Klubrádió főszerkesztője, Media1.hu, 2022. március 4.)

A legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle. (Krusovszky Dénes kritikus, Magyar Narancs, 2023. április 20.)

Mi vagyunk a független média legdiszkrimináltabb szereplője. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2024. augusztus 30.)

A legutóbbi napokban Lengyel László és Tömpe István orbánozott, Lázár János vitézyzett, Simonka György és Vona Gábor tiszázott, Horn Gábor pedig ungározott.

Ez az ország Magyarral lenullázza magát. (Bartus László publicista, Amerikai Népszava, augusztus 25.)

Használt autót még nem vennék tőle. (Gáspárik Attila erdélyi rendező Magyar Péterről, Klubrádió, augusztus 25.)

Azért használt autót nem vennék tőle. (Menczer Tamás Fidesz-politikus Kiss László óbudai polgármesterről, Facebook.com, augusztus 26.)

Az a szerep, amit Ungár Péter kiválasztott, hogy sem kormánypárti, sem ellenzéki nem lesz, nem létezik. (Horn Gábor liberális politikus az LMP-ről, Mandiner.hu, augusztus 26.)

Az idő vasfoga beletört Lendvai Ildikóba. (Forró Péter újságíró, Magyar Hírlap Online, augusztus 26.)

A szocializmus agóniáját éli. (Hatos Pál történész, Klubrádió, augusztus 26.)

Olyan, mint egy zárókő, ha kiveszik, omlik a fal. (Tömpe István publicista Orbán Viktorról, ÚjHét.com, augusztus 27.)

A vasút valójában agonizál. (Kabai Domokos Lajos újságíró, a MÁV volt kommunikációs igazgatója, Bekiáltás.blog, augusztus 27.)

Árulásszámba menő csúsztatásokkal uszít a MÁV ellen. (Lázár János közlekedési miniszter Vitézy Dávidról, Facebook.com, augusztus 27.)

Vitézy pontosan harap. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, augusztus 28.)

A pártban kábé Lázár az egyetlen, aki kezdettől nem bagatellizálta Magyar Péter fellépését. (Batka Zoltán újságíró a Fideszről, Népszava, augusztus 28.)

Most azt látom, hogy a Fidesz és a Tisza Párt között fog eldőlni a választás. (Simonka György Fidesz-politikus, Telex.hu, augusztus 28.)

Az utolsó kórházi mosdókagyló utolsó utáni szappantartója a patkószeg, melynek be nem verésén elúszhat az országért folyó csata. (Kohán Mátyás újságíró, Mandiner.hu, augusztus 28.)

A Tisza Párt egyedül nem tudja a Fideszt leváltani. (Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, Index.hu, augusztus 29.)

A demográfiai deficit már a körmünkre ég. (Sütő Zoltán informatikus, Magyar Hírlap Online, augusztus 30.)

Mi vagyunk a független média legdiszkrimináltabb szereplője. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, augusztus 30.)  

A múltba fektet. (Puzsér Róbert publicista Orbán Viktorról, Magyar Hang, augusztus 30.)

Orbán lejárt. (Lengyel László publicista, Népszava, augusztus 31.)

Magától értetődően nem működik semmi. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs.hu, augusztus 31.)

Szabadság kell ahhoz, hogy az emberek gondolkozzanak és alkossanak. (Bozóki András szociológus, Klubrádió, augusztus 31.)

Fontos a sport, a versenysportok is fontosak, de erre máshol nem a közpénzt költik. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, szeptember 1.)

A Klubrádió körüli vihar elkerült. Hallgatóként nem dönthettem el, vajon kormány közeli hackerek keserítik-e meg az ellenzéki rádió életét, vagy az átlagból kiemelkedő műsorokat olyan sokan kísérik figyelemmel, hogy óhatatlanul szakadozik a szövegelés. Nappal ugyanis nem hallgatok rádiót, és amire a nappali hallgatók panaszkodnak, az éjszakai programban csorbítatlanul hangzik el. Ebből adódik a témám: a zenei szerkesztő felelőssége.

A rádió nappali műsorszerkezete ugyanis olyan, hogy különböző időtartamú hírblokkok szakítják meg a véleményeket. Leginkább óránként, de olykor félóránként is. S mert éjfél után az ötvenvalahány percesre tervezett műsorokat immár hírblokkok nélkül ismétlik meg, éjfél előtt tizenöt-húszperces lyukak keletkeznek, amelyeket a zenei szerkesztőnek kell betömnie. Tegnap este a délelőtti műsor ismétlése 23.40 körül fejeződött be, és Göczey Zsuzsa minikoncerttel örvendeztetett meg.

Kedvenc blues-énekesnőmtől, Beth Hart-tól játszott le öt számot. Nem föltétlenül a blues-énekest mutatta be, inkább a sokoldalút. Elhangzott blues-os, dzsesszes, rockos beűtésű szám; mindegyik alkalmat teremtett arra, hogy megismerjük Hart előadásmódját: a halkságait, és azt is, amikor megereszti a hangját. Nehéz élethelyzetben jutottam el a most 52 éves énekesnőhöz. A második feleségemtől is elköltöztem, és ráhagytam a lakást. Hirtelen szegény lettem.

Az első feleségemtől eltanultam a rockzene iránti fogékonyságot, a másodiktól a dzsesszes rögtönzések iránti érdeklődést. Az anyagi helyzet gyökeres változása folytán pedig alkalmas lettem a szegények, kisemmizettek zenei műfajának, a blues-nak a befogadására is.  Ekkor fedeztem föl a drog-függőségből frissiben kigyógyult amerikai énekesnőt, akinek nincsenek számai. Neki dalai vannak, jó (életszerű) szövegekkel, dallamos zenével, kitűnő hangszereléssel és szokatlanul hiteles előadásmóddal. 

Ő nem számot énekel, hanem megélt élethelyzetet mesél el. A hangjával, az arcával, a kendőzetlen és kínos őszinteségével. Vezetékneve németül keményet jelent, angolul szarvasbikát. Az ízig-vérig nőt nehezemre esik fiúsítani, ezért inkább azt feltételezem róla, hogy nála például a Guilty című dal tanúsága szerint a drogfüggőség nem betegség, hanem szenvedély. Meg kéne szabadulni tőle, mert könnyen belehalhat az ember, vannak azonban olyan pillanatai, amikor felszabadultan érzi magát az ember, mert átmenetileg kiiratkozhatott a hétköznapokból, talán még a társadalomból is.

Igaz persze, hogy ki kellett gyógyulnia belőle, máskülönben nem tudta volna a szakadt farmernadrágot fölcserélni a kisestélyivel, hisz' az Obama-házaspár meghívta a Fehér Házba a könnyűzenei koncertek egyikére, hogy előadhassa másik kedvenc énekesnőm, az idősebb nemzedékhez tartozó Etta James hasonlóképpen keserves és szenvedélyes élethelyzetét. Az efféle énekesek kulcsszava a dal. Megélt helyzetekhez keresik a szöveget, a zenét és a zenészeket.

Göczey Zsuzsa éjszakai munkálkodásában szintén a dal játssza a főszerepet. Azokat a magyar színészeket tűzi éjszakai műsorra, akiknek jó a hangjuk, és olyan dalokat énekelnek, amelyekre nem vevő sem a kereskedelmi, sem az állami rádió. Az a benyomásom, hogy a veterán zenei szerkesztő még egy ellenzéki rádióban sem politizál, csak éppen előnyben részesíti az élethelyzeteket megzenésítő és előadó alkotókat, akik nem férnek bele a simulékony, felszínes rádiók műsortervébe.

Beth Hart is közéjük tartozik. 2015-ben szinte rangrejtve jutott el a paksi gasztroblues-fesztiválra, ahol a hangjával, a mondandójával és a gesztusaival meghökkentette az értő közönséget. Olvasom, hogy turnéra készül Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Nagy Britanniában, Németországban, Norvégiában és Lengyelországban. Jó volna egyszer a budapesti MűPá-ban is meghallgatni.

Olyanok vagyunk, mint a régi magyarok. Menekülést színlelünk, és hátrafelé nyilazunk. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Somogyi Hírlap, 1993. november 13.)

Nem merem kitenni a szobám falára ezt a nyilazó ősmagyart, még azt hiszik a kollégáim: Magyarország fenyegetőzik, hogy mielőbb az Európai Unió tagja legyen. (Hans Beck, az Európai Bizottság budapesti képviselője, Somogyi Hírlap, 2000. szeptember 2.)

Tavaly például bebizonyítottam, hogy a régebbi magyarok nem is tudtak a lovon hátrafelé nyilazni. Egy felsőbbségi legendával kevesebb. (Csernely Péter újságíró, Magyar Nemzet Online, 2008. október 24.)

A cselvetés is fontos. Színleltünk már menekülést, háttal való nyilazást, így van miből merítenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, NB1.hu, 2013. március 21.)

Biztos, hogy az őseink előrefelé lovagoltak, és közben hátrafelé nyilaztak? Mert simán lehet, hogy a végén kiderül: hátrafelé lovagolva nyilaztak előre. (F. Tóth Benedek újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. január 16.)

Nemzeti kormányunk hátrálás közben nyilaz is. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava.hu, 2018. június 2.)

A hátrafelé nyilazó magyar lovas igaz, hogy Európába tartott, de mindig Ázsiába nézett vissza. (Weiner Sennyey Tibor költő, Facebook.com, 2020. december 25.)

Kit találhat el az a magyar, aki Magyarország határain állva hátrafelé nyilaz? Naná, hogy egy másik magyart. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2021. december 11.)

Erre most kiderül, hogy már megint hátrafelé nyilazó, bőgatyás, árvalányhajas mucsai bunkó vagyok, aki még a padok színének szimbolikáját sem érti. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. július 11.)

Pogány eleink előbb megtanultak hátrafelé nyilazni, és csak utána járatták a szájukat világhódításról. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, 2024. augusztus 6.)

A MÁV számára az állami költségvetés a vastüdő. (Virrasztó Zsolt újságíró, Zalai Hírlap, 2008. szeptember 4.)

A MÁV kékfényes vágóképpé egyszerűsödött. (Tömpe István közgazdász, Népszabadság, 2010. július 30.)

A MÁV többször közel állt ahhoz, hogy csődbe jusson. Adósságállománya öt év alatt tízszeresére emelkedett, saját tőkéje elfogyott. (Putsay Gábor újságíró, Magyar Hírlap, 2010. november 24.)

A MÁV utoljára 1944-ben volt a helyzet magaslatán. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2018. október 3.)

Az ellenzékiek kiélhetik magukat a MÁV-on, a fideszesek pedig a fővároson. (Lukácsi Katalin volt KDNP-politikus, ATV, 2019. december 3.)

Arra szeretném kérni a MÁV vezetését, hogy ne okoskodjanak, hanem csinálják azt, amire utasítottam őket. (Lázár János Fidesz-politikus, közlekedésért felelős miniszter, SzabadEurópa.hu, 2023. augusztus 30.)

A MÁV körüli problémák sokasodnak. (Vitézy Dávid volt közlekedési államtitkár, Index.hu, 2023. szeptember 7.)

Árulásszámba menő csúsztatásokkal uszít a MÁV ellen. (Lázár János közlekedési miniszter Vitézy Dávidról, Facebook.com, 2024. augusztus 27.)

A MÁV a fideszes nemzetállam állatorvosi lova. (Ésik Sándor publicista, Diétai Magyar Múzsa, 2024. augusztus 27.)

A MÁV felett álló döntéshozók nem beletenni, hanem kivenni akartak és akarnak a vasúti szervezetekből. (Domokos Lajos újságíró, a MÁV volt kommunikációs igazgatója, Bekiáltás.blog, augusztus 27.)

Az ország első embere nyilatkozott a párizsi olimpiáról, az interjú néhány napja jelent meg a Nemzeti Sport online kiadásában. Azóta sokan foglalkoztak vele, ki-ki az érdeklődésének és az érdekeinek megfelelő mozzanatot emelte ki belőle. Ezeket most nem említem, a  csodálkozásnak viszont hangot adok. Arról ugyanis nem olvastam, ami talán a legjellemzőbb volt Orbán Viktor megnyilvánulásában.

A beszélgetés vége felé az interjút készítő újságíró rákérdezett a sportvezetés helyzetére is. A miniszterelnök ezt válaszolta: „Amikor az olimpia zárónapján Gulyás Michelle befutott, és megnyerte a viadalt, akkor a gyorsértékelést elküldtem a sportállamtitkárnak sms-ben. Ez egy szóból állt, így hangzott: ’Maradhat.’„ (Nemzeti Sport Online, 2024. augusztus 24.) A figyelemre méltó kijelentés megértéséhez vázolom a körülményeket, a textust megpróbálom elhelyezni a kontextusban.

A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke előzetesen elképzelhetőnek tartotta a tíz aranyérmet is, ennek azonban csak a fele jött össze az olimpia utolsó napjáig. Végül is az öttusázó rendőrhadnagy fantasztikus futással hozta össze a hatodikat. Ha nem mentette is meg a hagyományosan jól szereplő magyar sportolók becsületét, legalább Schmidt Ádám sportért felelős államtitkárt megkímélte a leváltástól.

A kormányfő tömör és velős bejelentéséből kiderül, hogy öt aranyérem lett volna a törésvonal. Akkor nem egyetlen szót, hanem selyemzsinórt küldött volna az államtitkárnak. Nos, egyelőre tegyük félre annak meghatározását, hogy milyen rendszerben is élünk itt, Magyarországon. Vizsgáljuk inkább a miniszterelnöki üzenetet a hőn áhított polgári demokrácia (normális társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedés) szempontjából!

Orbán Viktor nem főnöke a sportért felelős államtitkárnak, Schmidt Ádám hivatali főnöke a honvédelmi miniszter. Szalay-Bobrovniczky Kristófnak a főnöke kétségkívül a miniszterelnök, de a kormányfő elvileg nem nyúlhat át a miniszter feje fölött. Különösen akkor nem, ha egzisztenciális jellegű közlendője van a miniszter alá rendelt államtitkár számára. Mert mi van, ha az olimpia utolsó napján a magyar sportban illetékes honvédelmi miniszter is elvégezte azt a fránya gyorsértékelést? Ha például szerinte a hat aranyérem nem felelt meg az állami várakozásnak, akkor a folytatást esetleg más államtitkárral képzeli el.

Arról értesültünk persze az interjúból, hogy a miniszterelnök azóta már beszélt a sportért felelős és a pozíciójában szűkszavúan megerősített államtitkárral. Megállapodtak a szükséges változtatásokban, hogy a következő olimpián Magyarország az első tíz között végezhessen. (Most a pontversenyben a 13-14. helyezést érte el.) Arról nincs hír, hogy a honvédelmi miniszter beszélt-e az államtitkári rangú beosztottjával. Ha igen, vajon miben állapodtak meg? Ha nem, akkor végképp nem tudunk semmit arról, vajon a miniszter mit szólt ahhoz, hogy a főnöke átnyúlt a feje fölött.

Tudjuk persze, vagy legalábbis sejtjük, hogy milyen országban élünk. Egyszemélyes köztársaságban, amelyben a főhatalmat rendeleti úton a miniszterelnök gyakorolja. Magáénak érzi az országot. Arra is feljogosítva érzi magát, hogy bárkinek sms-ben küldheti a leváltást vagy a humorosnak szánt megerősítést. E mostani, előrehaladott állapotnak is vannak előzményei.

Orbán Viktor sokáig igyekezett többes szám első személyben nyilatkozni. A képviselők hozták ugyebár a törvényeket, ő pedig egy másik hatalmi ág, a kormányzat nevében hajtótta végre a jogszabályokat. A második fázisban már egyes szám első személyben fogalmazott, amidőn a döntésekről beszélt, majd némi szünet után észbe kapott, és pontosította magát. Az egyes szám első személyben való döntést többes számúra, vagyis csapatjátékúra változtatta.

Ahogy telt az idő, egyre ritkábban pontosította magát. Egy héttel ezelőtt pedig eljutott oda, hogy nyilvánosan is elismerje: akár egyetlen szóval is eldöntheti az emberek sorsát. Ha ezek után kéne meghatározni, vajon milyen rendszerben tengetjük a napjainkat, akkor már nincs is olyan nehéz dolgunk.

Tíz mondat Orbán Viktortól

Európát sajnos nem tudjuk megerőszakolni, mert nagytestű, és mi kicsik vagyunk. (Reggeli Délvilág, 1993. szeptember 22.)

Furcsa dolog, hogy nagyon sokan nem úgy értékelik az ország helyzetét, mint én. (VasVármegye, 1994. január 16.)

Én falusi ember vagyok, s mint ilyen, abban a munkában bízom, amit magam végzek el. (Délmagyarország, 1999. augusztus 26.)

A miniszterek azért vannak, hogy nehéz döntéseket saját hatáskörükben meg tudjanak hozni. (Magyar Rádió, 2001. május 16.)

A döntéseket meg is hoztam a múlt héten, ezeket ki is hirdettem. (Magyar Rádió, 2011. december 30.)

Megvitattuk, eldöntöttük, én végrehajtom. (Magyar Rádió, 2014. január 17.)

A nemzeti konzultációról kiderült, hogy a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Napló, 2018. február 15.)

Mindenki a saját rendszerében bízik. Én is így vagyok ezzel. (Magyar Rádió, 2020. október 30.)

/A nemzeti konzultációról/ Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Magyar Rádió, 2021. február 12.)

Az én szakértőim, a kormány szakértői szerint. (Magyar Rádió, 2021. április 9.)