A napilapos újságírók azért vannak nehéz helyzetben, mert gyorsan kell dolgozniuk. Nincs idejük arra, hogy megválogassák a szavaikat. Ha mégis képesek rá, akkor becsben tartom őket. Árpási Bence nem tartozik közéjük.

A Népszava munkatársa sok előre gyártott kifejezéssel egészíti ki a szókincsét. Orbán rendszerét Orbán szavaival korholja. Beszédes példa erre két megnyilatkozása az ATV-ben. Az elsőről már beszámoltam a Médianaplóban. Most csak annyit róla, hogy a „Békés vármegyében” tapasztaltakról beszélt. Azért kaptam föl a fejem, mert a másik stúdióvendég, egy jobboldali, de szintén kormánykritikus szerkesztőség vezetője simán Békés megyét mondott. Eszébe se jutott a naftalinból előszedett kormányzati kifejezést használni.

Aztán eltelt két és fél hét, és tegnap este, az Egyenes beszéd adásában szóba került a legújabb botrány, a dunavecsei plébános kettős élete. Árpási kolléga felkészült a lelkipásztori eltévelyedésekből, és azt fejtegette, hogy „Hajdú-Bihar vármegyében szintén folyik eljárás egy görögkeleti pap ellen.” Érteni vélem, hogy ha élő adásban rögtönözni kell, akkor óhatatlanul olyasmi csúszik ki az ember száján, amit némi gondolkodás után ki nem mondana.

Az első vármegyézés akár megbocsátható is volna. De ha másodszor is, ráadásul a jelenségre rávilágító bejegyzés után az egyetlen ellenzéki napilap munkatársa változatlanul ragaszkodik a hatalmat gyakorlók egyik nyelvi termékéhez, akkor baj van. Vagy velem, aki rosszul látja (eltúlozza) a kormányzati nyelvezet térhódítását. Vagy az ellenzéki újság munkatársával, aki Orbán nyelvén bírálja a képmutató papokat, ami önmagában is érdekes mutatvány.

Engedtessék meg, hogy a második eshetőségre gyanakodjak. Már csak azért is, mert a 2010-es kétharmados választási győzelem óta csaknem másfél évtized telt el, és azóta lankadatlanul zajlik a nyelvi háború. Nem azt állítom, hogy a kormányzati hirdetések és az állami vállalatok reklámjai fejében az ellenzéki kiadóhivatalok nyelvi engedményeket tettek. Az viszont tapasztalható, hogy a vármegyés, főispános világ szavajárása lassanként, fokozatosan beszüremkedett, lecsorgott a köznapi tudat szférájába.

Ahhoz, hogy az ellenzéki média munkatársai megszólíthassák a választópolgárokat, bizonyos mértékig alkalmazkodni kellett a szűkös és elhivatalosodott szókincsükhöz. Ezzel is magyarázható, hogy előtérbe kerültek az előre gyártott szókapcsolatokkal operáló újságírók. Majdnem mindegy, hogy ösztönösen vagy tudatosan alkalmazzák-e a hatalom nyelvét, a lényeg az, hogy a rendszer hibáit a rendszer nyelvén ostorozzák.

A közeljövőben karriert jósolok nekik. Elvégre a legerősebb ellenzéki pártban, a Tiszában nemcsak a vezetők, hanem a hívek is ezen a nyelven szocializálódtak.    

Tíz mondat az ellenzéki médiáról

A piacon létező ellenzéki médiát a teljes kiszáradás fenyegeti. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2011. május 28.)

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

A sajtó tökéletes ellenfél a Fidesznek, mert még annyira sem próbál választást nyerni, mint az ellenzéki pártok. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2017. július 26.)

Az ellenzéki lapok erős ellenzéki pártok hiányában maguk is politikai szereplőkké váltak. (G. Fodor Gábor politológus, tv2, 2018. február 5.)

A választás után nem általában az ellenzéki sajtót érték érzékeny veszteségek, hanem annak nem baloldali részét. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, 2018. június 14.)

Az ellenzéki politikacsinálást az ellenzéki sajtó vette át. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Telex,hu, 2021. április 6.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

Ma az ellenzék Orbán nyelvét használja. (Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke, volt SZDSZ-politikus, ATV, 2023. május 17.)

A jobboldali elit jelentős része is az ellenzéki lapokból tájékozódik. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, 2023. december 2.)

Az ellenzéki tévénézőknek csak két csatorna, az RTL Klub és az ATV szolgáltat kedvére valót. (Szekeres István újságíró, Újnépszabadság.com, 2024. március 9.)

Fürjes Balázs a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, elődje Schmitt Pál volt. A két férfiú közt az a különbség, hogy az olimpiai bajnok Schmitt sportdiplomatából lett Fidesz-politikus, az élsport előélet nélküli Fürjes pedig Fidesz-politikusból lett sportdiplomata. Az utóbbi a párizsi olimpia befejezése óta járja a nyilvánosság fórumait, és magyarázza a bizonyítványt.

Elszalasztott lehetőségnek véli a 2024-est, de ha már a Momentum „jóvoltából” így alakult a helyzet, akkor célba veszi a 2036-os, esetleg a 2040-es budapesti olimpiát. Vele ellentétben az aktív kormánypárti politikusok és publicisták leragadtak a ’24-esnél, amelyet szerintük Budapest helyett Párizs kapott meg. Vétkesnek a népszavazást kezdeményező Momentumot tartják, amely az álomgyilkosok, a hazaárulók, a magyarellenesek, a nemzetárulók pártja, napjaink szellemi Munkásőrsége, sőt zsúrmarxista bagázs.

Ezekhez képest Fürjes Balázs maga a két lábon járó visszafogottság. Szerinte a momentumosok csupán felforgatók voltak. Ezt több helyütt is kifejtette, az M5-ön láttam is. Az öltözéke kilógott a többnyire volt sportolókból verbuvált vitapartnerek edzőcipős, farmernadrágos, pólóinges társaságából. Ő szintén edzőcipőt húzott persze, de kulturáltságára jellemző, hogy még zoknit is hozzá, a nadrágja vászonból és az ingje pamutból készült. Leginkább a színei késztetnek tűnődésre.

A Fürjes-póló tengerészkék volt, rajta az olimpiai karikák. A Fürjes-nadrág pedig sárga, és a kék felsővel együtt az ukrán nemzeti zászló színeit teszi ki. Márpedig az ukrán kék az égboltot jelképezi, és a béke színe. Azért nevezhető tengerészkéknek, mert a zászló sárgája a végtelen gabonatengert jelzi. A békés égbolt és a gabonaföld tehát maga az ukrán róna. Egyébként Ukrajna volt az egykori Szovjetunió éléskamrája. Az önállósult ország 2022-ben, az orosz-ukrán háború első évében 25 millió tonnányit akart külföldre eladni, ez a 200 millió tonnás világtermelés több mint 10 százaléka lett volna.

Azóta csaknem két és fél év telt el, és az ukrán gabonakivitel megrekedt. Ez sok gondot okozott a magyar mezőgazdaságnak és a magyar diplomáciának. Ettől érdekes a kormánypárti politikusból lett sportdiplomata öltözéke. Attól pedig igazán érdekes, hogy az öltözködésben akadt egy ikertestvére. Aznap, amikor Putyin megtámadta Ukrajnát, az ATV stúdiójában megjelent Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció Európa-parlamenti képviselője. Nem emlékszem, hogy miről beszélt, de mindegy is, mert a mondandóját kifejezte az öltözéke:

Sárga pólóhoz kék blézert húzott. Kívül (felül) volt a kék, belül (alul) a sárga. Az ellenzéki politikus választása tudatosnak hatott, már csak azért is, mert nő. Vajon a hajdani Fidesz-politikus NOB-tagsága távolságtartást sejtet-e a pártjától? Közeledést az ellenzék már nem is legerősebb pártjához, az olimpiáról való kiegyezés jegyében? De még az is lehet, hogy fölösleges a közéleti képzelődés, és Fürjes Balázs a tévészerepléshez ötletszerűen emelt ki két cuccot a ruhatárából.

Mindenesetre túl jól, ha úgy tetszik: gondolatébresztő módon sikerült összeraknia a színeket.    

Tíz mondat a zászlóról

Orbán és Torgyán a koalícióban egy zászló alatt állva rugdalják egymás bokáját. (Tribolt Lajos újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2001. július 21.)

Gyurcsány Ferenc elhagyta a zászlót, most mégis vinni akarja. (Puch László szocialista politikus, Heti Válasz, 2011. május 19.)

Színes, nagy, demokratikus zászló alatt fogunk egyesülni, még akkor is, ha prüszköltök ellene. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus az ellenzéki pártokról, YouTube.com, 2014. szeptember 6.)

Egy a zászló, egy a zseb. (Nagy Bandó András humorista a kormánypártokról, Hírhatár.com, 2015. január 5.)

Az egyik oldalon „egy a zászló, egy a tábor”, a másikon kempingtábor. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2018. április 10.)

Több zászló, egy színpad. (Szél Bernadett volt LMP-politikus az ellenzéki pártokról, ATV, 2018. december 20.)

Azoknak áll régóta a zászló, akiknek a világ fekete és fehér. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2020. január 20.)

Nem nekünk áll a zászló se itt, Európában, se máshol a világban. (Raskó György agrár-közgazdász, Újnépszabadság.com, 2021. augusztus 21.)

A szombati gigatüntetésen több volt a magyar zászló, mint Németh Szilárd Facebook-oldalán a cupák. (F. Szabó Kata újságíró, Népszava, 2024. április 11.)

Egy a tábor, egy a zászló. Tudjuk védeni az ország szuverenitását. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. június 7.)

Készülünk az osztálytalálkozóra. Az érettségi óta szétszóródtunk a országban, és telefonon tartjuk a kapcsolatot. Miközben latolgattuk a találkozó lehetőségeit, az egyik osztálytársam, aki figyelemmel kíséri e rovatot, szelíden korholta a Médianaplót. Mondván, hogy néha jó kedvre is deríthetném az olvasókat.

De vajon mivel? Kézenfekvő volt az ötlet: kapcsolattartásunk tárgyával, a telefonnal. Talán azért is, mert épp akkor olvastam a közösségi oldalon egy kesernyésen mulatságos bejegyzést. A szeptember másodikai évnyitón szembesült ugyebár 1,5 millió diák azzal, hogy a mobiltelefon iskolán belüli korlátozása nem lesz gyerekjáték. Össze kell szedni a készülékeket, amelyek ki vannak téve a sérülés veszélyének.

A magyar gyakorlatias nép, csakhamar el is terjedt a nyilvánosság fórumain, hogy a legalkalmasabb védelmi eszköz a zokni. Megóvja a mobilt a szükségtelen súrlódástól, ráadásul a gyerek megismeri a saját zoknijában rejlő telefont. A bejegyzés szerzője pedig tűnődött, vajon térd- vagy bokazoknit lehet-é használni. Nos, erről ötlött fel egy történet a médiatanári működésemből.

Csaknem harminc évig tanítottam azokat a tárgyakat, amelyek a média múltjában igazították el a kommunikáció szakos főiskolásokat és egyetemistákat. Ama bizonyos előadóteremben úgy kétszázan fértek el. Délelőtt tíz körül lehetett, a várost átszelő folyó irányából bágyadt őszi nap világította meg a helyiséget. Épp annál a résznél tartottam, amidőn Daniel Defoe, az első mai értelemben vett újságíró-riporter kiábrándult a szakmájából.

A liberális (whig) gazdája ugyanis miniszteri bársonyszéket kapott a konzervatív (tory) kormányban, és arra ösztökélte az íródeákját, hogy ő is álljon át. Azt ecseteltem volna, hogy Defoe miként mondott nemet a köpönyegforgató politikusnak, és hogyan lett belőle ma is olvasható regényíró. Csakhogy az első sorban, majdnem szemben velem megszólalt egy mobiltelefon. A tulajdonosa elfelejtette elnémítani.

A sudár termetű, csinos, szőke lányról mindenki tudta az egyetemen, hogy alkalmi manökenként lép pódiumra vidéki városokban. Ebből fizette a már akkor is borsos tandíjat, ezért viseltük el, hogy ha korán kezdődött az előadás vagy a szeminárium, akkor az éjszakai utazás után szendereghetett az iskolapadban. Most a dallamos csörgés nem hozta zavarba, bár a jelek arra utaltak, hogy a telefonálónak csak minden második szavát hallja.

Az ablakhoz sétált, ahol jobb a térerő. Az egész terem figyelte a fejleményeket. A félszavakból kiderült, vagy legalábbis kisejlett, hogy nem utazással és főleg nem egyedül töltötte az előző éjszakát. A másik fél persze nem tudta, hogy körülbelül kétszáz érdeklődő jelentétében próbálja föleleveníteni az együtt töltött órák legintimebb mozzanatait. A lány érzékelte ugyan a szinte kitapintható érdeklődést, és kurtán válaszolgatott, a szürreális beszélgetés azonban így is eltartott vagy két percig.

Majd elbúcsúztak egymástól, és a mobilos hölgy visszasétált a padig. Mielőtt leült volna, felém fordulva ezt mondta, máig nem felejtem el: „Folytathatja, tanár úr.”

Tíz mondat a telefonról

Én igyekeztem védekezni a modern civilizáció vívmányaival szemben. Először a mobiltelefonnal szemben építettem ki védelmi vonalakat, de ezeket áttörte az élet. (Orbán Viktor miniszterelnök, tv2, 2011. május 1.)

Magyarország az okostelefonok és a buta adók országa. (Varju László DK-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2012. április 21.)

Hiába van okostelefonom, ha ugyanazok a hülyék hívnak rajta. (Bödőcs Tibor humorista, Magyar Rádió, 2012. december 3.)

Az okostelefon nálam is hülyébb. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2014. augusztus 21.)

Amióta telefon van, mindig kattan benne valami. (Konok Péter publicista, Hír TV, 2016. július 13.)

Újra hallom, hogy „ez nem telefontéma”. (Setét Jenő roma aktivista, Magyar Narancs, 2017. december 7.)

A világító telefonokban és a tömeges ellenállásban kimerült az aku. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2018. augusztus 22.)

Jé, a telefonom okosabb nálam. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2020. február 1.)

Közintézményekben telefont tölteni és segget törölni már tilos. (Tóta W. Árpád publicista, ÚjHét.com, 2022. október 12.)

Idehaza zajlik a tanulóifjúság megzabolázása. (Pilhál György újságíró a mobiltelefonok iskolai korlátozásáról, Magyar Nemzet Online, 2024. augusztus 10.)

Tiszavirágzás. (Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Facebook.com, 2024. április 11.)

A Tisza európai folyó. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2024. május 29.)

Nekem már az óvodában is Tisza volt a jelem. (Föld S. Péter humorista, HírKlikk.hu, 2024. június 18.)

Június 9-én a Tisza szinte a teljes ellenzéket elmosta. (Fábián Tamás újságíró, Telex.hu, 2024. június 20.)

A Fidesz-szavazókat a Tisza Párt alig érintette meg. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2024. június 26.)

Merre kanyarog a Tisza? (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2024. július 17.)

Afféle MDF, Csurka nélkül. (Szűcs R. Gábor publicista, Facebook.com, 2024. július 17.)

Rendkívüli sebességű volt a Tisza áradása. (Bruck András publicista és Bruck Gábor szociológus, Facebook.com, 2024. augusztus 3.)

A Tisza Párt egyedül nem tudja a Fideszt leváltani. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus, Index.hu, 2024. augusztus 28.)

Most azt látom, hogy a Fidesz és a Tisza Párt között fog eldőlni a választás. (Simonka György Fidesz-politikus, Telex.hu, 2024. augusztus 28.)

Világéletemben pártonkívüli, mégis közéleti alkat voltam. (Magyar Nemzet, 1989. november 4.)

Az egyszerű emberek már megtanulták a demokráciát, a kiválasztottak még nem. (Új Hírnök, 1993. június 7.)

Amikor legkisebb lányomtól megkérdezték, hogy hol a papa, akkor a tévére mutatott, nem pedig rám. (Mai Nap, 1997. június 1.)

Én olyan magányos farkas vagyok, akit ismernek. (Magyar Hírlap, augusztus 22.)

Magyarország gazdasági állapotát Közép-Európában jelenleg a nyúlhoz hasonlítanám: szapora és gyorsan fejlődik. (Új Néplap, 2000. október 26.)

Két nagy párt van: az „arctalanok” és az „arcátlanok”. (Észak-Magyarország, 2001. május 17.)

A politika olyan, mint az ablakpucolás, a mocsok mindig a túloldalon van. (Index.hu, 2006. február 12.)

A politika arra épít, hogy az emberek mindig mindent elfelejtenek. (ATV, 2012. március 15.)

Amit ez a kormány megvéd, annak annyi. (Mozgó Világ, 2013/1.)

Tizenegy év után ez az egypártrendszer unalmas és fárasztó. (Válaszonline.hu, 2021. április 16.)

Vasárnap délutánonként szokott megjelenni a Lefülelt mondatok című összeállításom a mögöttünk hagyott hét terméséből. A tegnapiba beválogattam Bolgár György egyik megjegyzését. A közismert műsorvezető így fogalmazott a Klubrádióról: „Mi vagyunk a független média legdiszkrimináltabb szereplője.” Meg is kaptam érte az egyik olvasó korholását.

Szerinte a legnépszerűbb klubrádiós műsor vezetője magyarul is fogalmazhatott volna, és az én dolgom lett volna tudatosítani, hogy az idegen szó hátrányos megkülönböztetést jelent. Igen ám, csakhogy a Lefülelt mondatoknak nem dolga értelmezni az idézett mondatokat. Ezt legföljebb utólag, például most tehetem meg. Mielőtt azonban kifejteném az álláspontomat, hadd védjem meg a veterán műsorvezetőt.

A kedves olvasó próbáljon meg egyszer élő adásban kifogástalan magyarsággal megszólalni. Amúgy pedig Bolgár György élő adásban is a nyomdakészen fogalmazó újságírók közé tartozik. Egy kis diszkrimináció még növeli is a mondandó életszerűséget. Más kérdés persze, hogy tartalmilag igaza van-e? Ha csak a rádiókról tűnődött, akkor hajlamos vagyok igazat adni neki.

A legutóbbi másfél évtizedben úgy alakult a hazai rádiózás szerkezete, hogy a legtöbb műsorszóró a zenei szórakoztatásra állt át. Látszólag kerülik a politikai állásfoglalást, ám állami csapdába estek. Érdekük, hogy elfogadják a Magyar Távirati Iroda ingyenes hírszolgáltatását. Márpedig az MTI - hogy stílusos legyek - a kormány nótáját fújja. Ilyen körülmények között az ország népe többnyire a kormánypárti hírblokkokat hallgatja. A Klubrádió kitűnő hírszolgáltatása most már csak azokhoz jut el, akik online kísérik figyelemmel az adásait. Ez a régi (hagyományos) frekvencia hallgatottságának tíz, legföljebb tizenöt százaléka.

Ha Bolgár György az idézett mondat kimondása közben az egész hazai nyilvánosságra gondolt, akkor már vitám van vele. Nehéz volna ugyan eldönteni, vajon melyik médium a legdiszkrimináltabb az ellenzéki térfélen, de talán nem is kellene versengeni azért, hogy melyik szerkesztőséget sújtja a leghátrányosabb kormányzati megkülönböztetés. Ha mégis érvelni kéne a képzeletbeli vitában, találnék érvet az álláspontom ellen.

Azt ugyanis, hogy a diszkriminált médiumok mezőnyéből mellőzhetőek ama szerkesztőségek, amelyek állami cégek reklámra szánt összegéből és kormányzati hirdetésekből részesülnek. De még így is maradnak olyan médiumok, amelyek szintén elmondhatnák magukról, hogy a hatalmon lévők hátrányos megkülönböztetésben részesítik őket.

Vajon mivel magyarázható a veterán műsorvezető borongós, szomorkás, talán még kétségbeesettnek is nevezhető kijelentése? Azokban a napokban hangzott el, amikor a Klubrádió munkatársai azt hangoztatták, hogy olyan hackerek „harapnak ki” szavakat, mondatokat, gondolatmeneteket a műsoraikból, akik közvetve vagy közvetlenül állami szolgálatban állnak. S mert nappal a Klubrádió gyakorlatilag követhetetlenné vált, még a törzshallgatók is feladták.

Olyannyira elpártoltak tőle, hogy a legnépszerűbb műsor vezetője nyilvánosan vallotta be: előfordult, hogy a telefonos kisasszonyoknak nem volt kit adásba kapcsolni. Ezt fülhallomást a szívére vette, hisz’ két évtizeden át a Klubrádióban nem volt része ilyesmiben. E lélektani helyzetben csúszott ki száján az a fránya legdiszkrimináltabb jelző, melyet talán sikerült valamelyest árnyalnom.    

Tíz mondat a Klubrádióról

Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)

200-250 ezer napi hallgatóból nagyjából 20 ezer maradna meg. (Bolgár György műsorvezető az online változatról, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 19.)

A Klubrádió maga ugyan nem tár fel ügyeket, abban viszont komoly szerepe van, hogy a kormánytól független sajtó által napirenden tartott témák nagyobb közönséghez jussanak el. (Keller-Alánt Ákos újságíró, SzabadEurópa.hu, 2020. szeptember 25.)

Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2021. február 6.)

A Klubrádió pillanatnyilag az egyetlen szabad hang. (Rédei Éva újlipótvárosi könyvesbolt-vezető, Klubrádió, 2021. február 11.)

Magántulajdonú rádió, melyet közösségi finanszírozással a hallgatók tartanak el. (Pikó András józsefvárosi polgármester, a Klubrádió volt műsorvezetője, Mérce.hu, 2021. február 15.)

A Klubrádió az utolsó országos adó, amire még érdemes volt a hírek élvezetének szándékával odakapcsolni. (Hargitai Miklós újságíró, Mozgó Világ, 2021/3.)

Az elmúlt 24 órában a szerveradatokból dolgozó oldal statisztikája szerint eddig 21166 volt az egyidejű maximális kapcsolataink száma. (Hardy Mihály újságíró, a Klubrádió főszerkesztője, Media1.hu, 2022. március 4.)

A legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle. (Krusovszky Dénes kritikus, Magyar Narancs, 2023. április 20.)

Mi vagyunk a független média legdiszkrimináltabb szereplője. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2024. augusztus 30.)

A legutóbbi napokban Lengyel László és Tömpe István orbánozott, Lázár János vitézyzett, Simonka György és Vona Gábor tiszázott, Horn Gábor pedig ungározott.

Ez az ország Magyarral lenullázza magát. (Bartus László publicista, Amerikai Népszava, augusztus 25.)

Használt autót még nem vennék tőle. (Gáspárik Attila erdélyi rendező Magyar Péterről, Klubrádió, augusztus 25.)

Azért használt autót nem vennék tőle. (Menczer Tamás Fidesz-politikus Kiss László óbudai polgármesterről, Facebook.com, augusztus 26.)

Az a szerep, amit Ungár Péter kiválasztott, hogy sem kormánypárti, sem ellenzéki nem lesz, nem létezik. (Horn Gábor liberális politikus az LMP-ről, Mandiner.hu, augusztus 26.)

Az idő vasfoga beletört Lendvai Ildikóba. (Forró Péter újságíró, Magyar Hírlap Online, augusztus 26.)

A szocializmus agóniáját éli. (Hatos Pál történész, Klubrádió, augusztus 26.)

Olyan, mint egy zárókő, ha kiveszik, omlik a fal. (Tömpe István publicista Orbán Viktorról, ÚjHét.com, augusztus 27.)

A vasút valójában agonizál. (Kabai Domokos Lajos újságíró, a MÁV volt kommunikációs igazgatója, Bekiáltás.blog, augusztus 27.)

Árulásszámba menő csúsztatásokkal uszít a MÁV ellen. (Lázár János közlekedési miniszter Vitézy Dávidról, Facebook.com, augusztus 27.)

Vitézy pontosan harap. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, augusztus 28.)

A pártban kábé Lázár az egyetlen, aki kezdettől nem bagatellizálta Magyar Péter fellépését. (Batka Zoltán újságíró a Fideszről, Népszava, augusztus 28.)

Most azt látom, hogy a Fidesz és a Tisza Párt között fog eldőlni a választás. (Simonka György Fidesz-politikus, Telex.hu, augusztus 28.)

Az utolsó kórházi mosdókagyló utolsó utáni szappantartója a patkószeg, melynek be nem verésén elúszhat az országért folyó csata. (Kohán Mátyás újságíró, Mandiner.hu, augusztus 28.)

A Tisza Párt egyedül nem tudja a Fideszt leváltani. (Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, Index.hu, augusztus 29.)

A demográfiai deficit már a körmünkre ég. (Sütő Zoltán informatikus, Magyar Hírlap Online, augusztus 30.)

Mi vagyunk a független média legdiszkrimináltabb szereplője. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, augusztus 30.)  

A múltba fektet. (Puzsér Róbert publicista Orbán Viktorról, Magyar Hang, augusztus 30.)

Orbán lejárt. (Lengyel László publicista, Népszava, augusztus 31.)

Magától értetődően nem működik semmi. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs.hu, augusztus 31.)

Szabadság kell ahhoz, hogy az emberek gondolkozzanak és alkossanak. (Bozóki András szociológus, Klubrádió, augusztus 31.)

Fontos a sport, a versenysportok is fontosak, de erre máshol nem a közpénzt költik. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, szeptember 1.)

A Klubrádió körüli vihar elkerült. Hallgatóként nem dönthettem el, vajon kormány közeli hackerek keserítik-e meg az ellenzéki rádió életét, vagy az átlagból kiemelkedő műsorokat olyan sokan kísérik figyelemmel, hogy óhatatlanul szakadozik a szövegelés. Nappal ugyanis nem hallgatok rádiót, és amire a nappali hallgatók panaszkodnak, az éjszakai programban csorbítatlanul hangzik el. Ebből adódik a témám: a zenei szerkesztő felelőssége.

A rádió nappali műsorszerkezete ugyanis olyan, hogy különböző időtartamú hírblokkok szakítják meg a véleményeket. Leginkább óránként, de olykor félóránként is. S mert éjfél után az ötvenvalahány percesre tervezett műsorokat immár hírblokkok nélkül ismétlik meg, éjfél előtt tizenöt-húszperces lyukak keletkeznek, amelyeket a zenei szerkesztőnek kell betömnie. Tegnap este a délelőtti műsor ismétlése 23.40 körül fejeződött be, és Göczey Zsuzsa minikoncerttel örvendeztetett meg.

Kedvenc blues-énekesnőmtől, Beth Hart-tól játszott le öt számot. Nem föltétlenül a blues-énekest mutatta be, inkább a sokoldalút. Elhangzott blues-os, dzsesszes, rockos beűtésű szám; mindegyik alkalmat teremtett arra, hogy megismerjük Hart előadásmódját: a halkságait, és azt is, amikor megereszti a hangját. Nehéz élethelyzetben jutottam el a most 52 éves énekesnőhöz. A második feleségemtől is elköltöztem, és ráhagytam a lakást. Hirtelen szegény lettem.

Az első feleségemtől eltanultam a rockzene iránti fogékonyságot, a másodiktól a dzsesszes rögtönzések iránti érdeklődést. Az anyagi helyzet gyökeres változása folytán pedig alkalmas lettem a szegények, kisemmizettek zenei műfajának, a blues-nak a befogadására is.  Ekkor fedeztem föl a drog-függőségből frissiben kigyógyult amerikai énekesnőt, akinek nincsenek számai. Neki dalai vannak, jó (életszerű) szövegekkel, dallamos zenével, kitűnő hangszereléssel és szokatlanul hiteles előadásmóddal. 

Ő nem számot énekel, hanem megélt élethelyzetet mesél el. A hangjával, az arcával, a kendőzetlen és kínos őszinteségével. Vezetékneve németül keményet jelent, angolul szarvasbikát. Az ízig-vérig nőt nehezemre esik fiúsítani, ezért inkább azt feltételezem róla, hogy nála például a Guilty című dal tanúsága szerint a drogfüggőség nem betegség, hanem szenvedély. Meg kéne szabadulni tőle, mert könnyen belehalhat az ember, vannak azonban olyan pillanatai, amikor felszabadultan érzi magát az ember, mert átmenetileg kiiratkozhatott a hétköznapokból, talán még a társadalomból is.

Igaz persze, hogy ki kellett gyógyulnia belőle, máskülönben nem tudta volna a szakadt farmernadrágot fölcserélni a kisestélyivel, hisz' az Obama-házaspár meghívta a Fehér Házba a könnyűzenei koncertek egyikére, hogy előadhassa másik kedvenc énekesnőm, az idősebb nemzedékhez tartozó Etta James hasonlóképpen keserves és szenvedélyes élethelyzetét. Az efféle énekesek kulcsszava a dal. Megélt helyzetekhez keresik a szöveget, a zenét és a zenészeket.

Göczey Zsuzsa éjszakai munkálkodásában szintén a dal játssza a főszerepet. Azokat a magyar színészeket tűzi éjszakai műsorra, akiknek jó a hangjuk, és olyan dalokat énekelnek, amelyekre nem vevő sem a kereskedelmi, sem az állami rádió. Az a benyomásom, hogy a veterán zenei szerkesztő még egy ellenzéki rádióban sem politizál, csak éppen előnyben részesíti az élethelyzeteket megzenésítő és előadó alkotókat, akik nem férnek bele a simulékony, felszínes rádiók műsortervébe.

Beth Hart is közéjük tartozik. 2015-ben szinte rangrejtve jutott el a paksi gasztroblues-fesztiválra, ahol a hangjával, a mondandójával és a gesztusaival meghökkentette az értő közönséget. Olvasom, hogy turnéra készül Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Nagy Britanniában, Németországban, Norvégiában és Lengyelországban. Jó volna egyszer a budapesti MűPá-ban is meghallgatni.

Olyanok vagyunk, mint a régi magyarok. Menekülést színlelünk, és hátrafelé nyilazunk. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Somogyi Hírlap, 1993. november 13.)

Nem merem kitenni a szobám falára ezt a nyilazó ősmagyart, még azt hiszik a kollégáim: Magyarország fenyegetőzik, hogy mielőbb az Európai Unió tagja legyen. (Hans Beck, az Európai Bizottság budapesti képviselője, Somogyi Hírlap, 2000. szeptember 2.)

Tavaly például bebizonyítottam, hogy a régebbi magyarok nem is tudtak a lovon hátrafelé nyilazni. Egy felsőbbségi legendával kevesebb. (Csernely Péter újságíró, Magyar Nemzet Online, 2008. október 24.)

A cselvetés is fontos. Színleltünk már menekülést, háttal való nyilazást, így van miből merítenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, NB1.hu, 2013. március 21.)

Biztos, hogy az őseink előrefelé lovagoltak, és közben hátrafelé nyilaztak? Mert simán lehet, hogy a végén kiderül: hátrafelé lovagolva nyilaztak előre. (F. Tóth Benedek újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. január 16.)

Nemzeti kormányunk hátrálás közben nyilaz is. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava.hu, 2018. június 2.)

A hátrafelé nyilazó magyar lovas igaz, hogy Európába tartott, de mindig Ázsiába nézett vissza. (Weiner Sennyey Tibor költő, Facebook.com, 2020. december 25.)

Kit találhat el az a magyar, aki Magyarország határain állva hátrafelé nyilaz? Naná, hogy egy másik magyart. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2021. december 11.)

Erre most kiderül, hogy már megint hátrafelé nyilazó, bőgatyás, árvalányhajas mucsai bunkó vagyok, aki még a padok színének szimbolikáját sem érti. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. július 11.)

Pogány eleink előbb megtanultak hátrafelé nyilazni, és csak utána járatták a szájukat világhódításról. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, 2024. augusztus 6.)

A MÁV számára az állami költségvetés a vastüdő. (Virrasztó Zsolt újságíró, Zalai Hírlap, 2008. szeptember 4.)

A MÁV kékfényes vágóképpé egyszerűsödött. (Tömpe István közgazdász, Népszabadság, 2010. július 30.)

A MÁV többször közel állt ahhoz, hogy csődbe jusson. Adósságállománya öt év alatt tízszeresére emelkedett, saját tőkéje elfogyott. (Putsay Gábor újságíró, Magyar Hírlap, 2010. november 24.)

A MÁV utoljára 1944-ben volt a helyzet magaslatán. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2018. október 3.)

Az ellenzékiek kiélhetik magukat a MÁV-on, a fideszesek pedig a fővároson. (Lukácsi Katalin volt KDNP-politikus, ATV, 2019. december 3.)

Arra szeretném kérni a MÁV vezetését, hogy ne okoskodjanak, hanem csinálják azt, amire utasítottam őket. (Lázár János Fidesz-politikus, közlekedésért felelős miniszter, SzabadEurópa.hu, 2023. augusztus 30.)

A MÁV körüli problémák sokasodnak. (Vitézy Dávid volt közlekedési államtitkár, Index.hu, 2023. szeptember 7.)

Árulásszámba menő csúsztatásokkal uszít a MÁV ellen. (Lázár János közlekedési miniszter Vitézy Dávidról, Facebook.com, 2024. augusztus 27.)

A MÁV a fideszes nemzetállam állatorvosi lova. (Ésik Sándor publicista, Diétai Magyar Múzsa, 2024. augusztus 27.)

A MÁV felett álló döntéshozók nem beletenni, hanem kivenni akartak és akarnak a vasúti szervezetekből. (Domokos Lajos újságíró, a MÁV volt kommunikációs igazgatója, Bekiáltás.blog, augusztus 27.)