A legutóbbi napokban Orbán Viktor keletezett, Gyurcsány Ferenc dékázott, Raskó György gazdálkodott, Tóta W. Árpád nemzetizett, Föld S. Péter pedig parraghozott.

A magyarországi antiszemitizmus nem túlságosan kirívó, de létezik. (Csepeli György szociálpszichológus, Népszava, október 26.)

Erdély nem egyszerűen csak jobbos, hanem Orbán érzelmi-lelki gyarmata. (Puzsér Róbert publicista Kolozsvárott, Transtelex.ro, október 27.)

A DK-s polgármesterek építik az országot, és nem hazahordják. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, október 28.)

A lyukas zászló az egységes magyar nemzet tulajdona. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, október 29.)

Az igazi úriembert onnan kitiltják. (Pozsonyi Ádám publicista a WMN-portálról, Demokrata.hu, október 29.)

A gazdasági semlegesség kitalált, megálmodott fogalom. (Dávid Ferenc közgazdász, DK-politikus, Klubrádió, október 30.)

Nem a humor helyett trágár. (Bálint Natália blogger Pottyondy Edináról, Facebook.com, október 30.)

Nem is baj az, ha egy országban nem minden nemzeti. (Tóta W. Árpád publicista, Kispolgár.com, október 31.)

Volt idő, amikor a parlamentben több László volt, mint nő. (Fernengel Ági, A közélet iskolája igazgatója, Klubrádió, október 31.)

Parragh László most távozik, de emléke és az általa regisztrációs díjnak nevezett kötelező kamarai tagdíj még itt marad velünk. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, október 31.)

Orbán Viktor bizalmasa a kötelező kamarai hozzájárulás miatt közutálat tárgya lett. (Kovács Gábor újságíró, hvg.hu, október 31.)

Parragh László leváltása fontos üzenet a kormányfő számára. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, október 31.)

Az elnök a kamarai fókusz helyett inkább gazdaságpolitikusként viselkedett. (Bánáti Anna és Brückner Gergely újságírók, Telex.hu, november 1.)

Az automatikus adóemelés javaslata adózási szakembert nem látott. (Angyal József adózási szakértő, ATV, november 1.)

Ha az Európai Unió nem folyósítaná a földalapú támogatást, akkor a magyar mezőgazdaság egyik évről a másikra fejre állna. (Raskó György agrár-közgazdász, HírKlikk.hu, november 1.)

Ha nyugaton nem tudjuk eladni a termékeinket, vegyék meg keleten. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, november 2.)

Fogadjuk végre el, hogy egy korszak véget ért, bármennyire fáj is a szívünk a sok szép, felemelő kudarc után. (Bruck András publicista a parlamenti ellenzékről, Facebook.com, november 2.)

A politikusok a megrendelői és haszonélvezői a kamu közvélemény-kutatásoknak, a rágalmakra épülő, karaktergyilkos sajtópogromoknak. (Hamburger Béla publicista, Hang.hu, november 2.)

A politikusok szégyenbe hozzák ellenfelüket, ami nagyon erősen befolyásolhatja a választók érzelmeit. (Farkas Eszter politológus, Népszava, november 2.)

A hazaárulózás virtuózává vált. (Tóth-Szenesi Attila újságíró Kövér Lászlóról, 444.hu, november 3.)

Legjobban működő felületünk a Facebook. (Halmos Máté, a CEU-s Szokratész-program vezetője, Klubrádió, november 3.)

Muszkliból nem lehet demokráciát csinálni. (Szabó Iván MDF-politikus, volt pénzügyminiszter, Vas Népe, 1996. március 28.)

A kisgazdák követelései amolyan erőmutatványok. Nem a partnernek - a közönségnek kell megmutatni, hogy van itt muszkli. (Várkonyi Tibor újságíró, Magyar Hírlap, 1999. március 11.)

Gyurcsány Ferenc újabban középhatalmi muszkli mutogatásával is foglalkozik. (Eörsi István író, Népszabadság, 2005. szeptember 9.)

A puszta kéz ereje, a „muszkli” is többet ér manapság. (Tamás Pál szociológus, Népszabadság, 2005. december 23.)

Mire a liberálisok muszklit növesztenek, elmegy a hajó. (Mészáros Tamás újságíró, 168 Óra, 2007. október 11.)

Én is szívesen megmutatom a muszklijaimat, de versenyezzünk inkább abban, hogy melyikünknek van jobb programja. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Orbán Viktorról, Népszava, 2008. augusztus 30.)

A miniszterelnök itthon a muszkliját mutogatja, Brüsszelben pedig fölteszi a kezét. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök Orbán Viktorról,  YouTube.com, 2012. október 23.)

A karizma semmiképpen sem tévesztendő össze a muszklival. (Kristóf Attila újságíró, Magyar Nemzet, 2013. február 23.)

Újabban nekivetkőztek, az elegáns öltönyt ledobva egyre többször mutogatják a muszklit. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Fidesz-politikusokról, Népszava, 2020. június 13.)

A politikában a legfontosabb érv nem a muszkli, hanem a siker. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. október 4.)

 Nem akartam a halottak napjáról írni. Csakhogy a literátus hajlamú újságírók egyéni hangvételű műfajában az egyik tárca szíven ütött.

Van a Népszavának egy Papp Sándor Zsigmond nevű munkatársa, aki Bécsből néz bennünket. Az erdélyi Szatmárnémetiből került Budapestre, majd tovább vándorolt az osztrák fővárosba. Kisebbségből többségbe, majd ismét kisebbségbe költözött. Alighanem e kettős fénytöréssel magyarázható, hogy élesebben lát bennünket, mintha itt élne közöttünk. Látja a fáktól az erdőt. Legutóbb például néhány napot töltött Szatmárnémetiben.

Jött-ment, nézelődött, beleszagolt a levegőbe, és arra jutott 2024. október 26-án, hogy „Otthon nincs hova hazamenni.” Nagyszülei és az édesapja a temetőben nyugszanak, az édesanyja Budapesten él, ő meg Bécsben. Nemcsak értem a lelki állapotát, hanem még irigylem is. Bár ő se nagyon tudott kivel beszélgetni szűkebb pátriájában, de legalább volt kiket meglátogatni a temetőben. Nekem még ez se jutott.

Egy magyarországi faluban születtem, ahol jöttmentnek számítottunk. Apám nem mehetett haza, Erdélybe, 1940-ben ugyanis behívták a román hadseregbe, ő azonban két unokatestvérével együtt átszökött a zöldhatáron. A Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdélybe, ahol besorozták a magyar hadseregbe. A szovjet hadifogságból azért nem mehetett vissza a falujába, mert a román hatóságok katonaszökevényként könyvelték el. Akkor láttam először és utoljára sírni, amikor 1951-ben meghalt az édesanyja, és nem mehetett haza, a temetésére.

Néhány év múlva elévült a „bűne”, és 1956 óta minden halottak napját a család falujában töltöttük. Kimentünk a temetőbe, a dédszüleim és a nagyszüleim sírjához. Apám vitt magával egy összehajtható utászásót, amelyet Kecskeméten vásárolt egy szovjet kiskatonától. Azzal tisztította meg az elszürkült sírkövek tövét a gaztól. Én bóklásztam a fejfák és sírkövek között. Azt vettem észre. hogy a férfi vezetéknevek körülbelül tucatnyira szűkültek. A rokoni szálak átszőtték az egész faluközösséget.

Feltűnt, hogy a magyar nevek alatt olvasható női vezetéknevek németesek. A magyarázatot apám elhárította azzal, hogy úgyis benézünk a tiszteletes úrhoz, ő majd elmeséli. A református pap a múlt század harmincas éveiben érkezett a gyülekezethez. Focicsapatot alapított, amelyben apám jobbhátvédet játszott, innen a kölcsönös rokonszenvük. Bejárták a környéket, román és német falvak csapataival mérkőztek.

A tiszteletes úr elmesélte, hogy a XIX. és XX. század fordulóján érkezett az elődje, aki megdöbbent azon, hogy a másod- és harmad-unokatestvérekben tobzódó faluban sok a debil gyerek. Körülnézett a környéken, és ősztől tavaszig megkétszerezte a bálok számát. A sváb falvak hagyománya szerint a gazdák nem osztották meg a birtokot. Az elsőszülött fiú örökölte, a második fiú „nadrágos” (állami nyugdíjra méltó) foglalkozást tanult ki. A lányoknak némi hozománnyal kellett beérniük. Az amúgy református vagy evangélikus családfőnek jól jött a sűrített báli szezon a reformátusok lakta magyar faluban.

A két tiszteletes úr jóvoltából felfrissült a falu vérkeringése. Nem akarom a mai lelkipásztort megbántani, hisz’ alig ismerem a körülményeket. De vagy másfél évtizede, immár apám nélkül úgy tértem „haza” a halottak napjára, hogy a temető helyén össze-visszahányt fejfákat és kidöntött sírköveket találtam. A presbitérium eladta a temetőt, megszabadult az őseimtől és az egész rokonságtól. Lehetséges, hogy a faluközösség megindult a feloszlás útján?

Tíz mondat a halottakról

Halottak napja csak addig lesz a Földön, míg vannak élők is. (Bodor Pál író, Magyar Nemzet, 1989. november 1.)

Halottakról nehéz szalonképes műsort csinálni. (Éles István parodista, Kisalföld, 1995. április 14.)

A halottak már nem gondolhatnak a halálukra. (Méliusz József író, A Hét, 1996. augusztus 2.)

Halottak napján élettel telik meg a temető. (Szemán László újságíró, Budapesti Reggel, 2004. október 30.)

A történész általában a halottakat faggatja, de az élőknek mondja el, amit megtudott. (Gerő András történész, Galamus.hu, 2012. július 27.)

Egy valamirevaló költő vagy halott, vagy halhatatlan. (Orbán János Dénes költő, Magyar Idők, 2018. július 14.)

A színházak sok élő színészt tekintenek saját halottjuknak. (Gálvölgyi János színész, Centrum TV, 2018. november 7.)

Brit tudósok szerint a halottak mozognak a földben. Nem nagy kunszt, nálunk szavaznak is. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2019. szeptember 15.)

Nálunk a halloween egy buli, a mindszentek és a halottak napja pedig megemlékezés. (Lovas Kiss Antal kulturális antropológus, Telex.hu, 2024. október 31.)

Az év minden napján gondolunk halottainkra, november 2-án viszont tenni is tudunk értük. (Bihari Dániel újságíró, 24.hu, 2024. november 1.)

Csempekirályból hűbéres. (Zsidai Péter újságíró, Magyar Narancs, 2013. április 7.)

A NER egyik legbefolyásosabb, ám egyúttal legkártékonyabb embere is. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Facebook.com, 2017. július 6.)

Parragh szerepe már évek óta semmi más, mint Orbán Viktornak az oktatás és a gazdaság terén kifejtett lázálmait támogatni. (Palotás János volt MDF-politikus, VárosiKurír.hu, 2020. november 11.)

Mindenki megértené, ha Parragh úr sűrű bocsánatkérések közepette visszavonulna a közéletből. (Salamon Lajos, a Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, Népszava, 2022. május 27.)

Egy tanár háromévnyi fizetéséért nézi meg az időt. (Tóta W. Árpád publicista Parragh László Rolexéről, hvg.hu, 2022, június 2.)

Mindenkihez volt egy rossz szava. (Závecz Tibor szociológus, ATV, 2022. június 4.)

Parragh László pont azokat árulta el, akiket elvileg képviselnie kellene. (Gelencsér Ferenc Momentum-politikus, Népszava, 2022. július 13.)             

Parragh László abból próbál fegyvert kovácsolni, hogy képes használni a kormányzati kapcsolatait. (Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Magyar Narancs, 2022. augusztus 11.)

Amit a miniszterelnök mondott, azt Parragh elkezdte tolmácsolni. (Dávid Ferenc közgazdász, DK-politikus, Klubrádió, 2024. október 30.)

Parragh leváltása fontos üzenet lehet a kormányfő számára is. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2024. október 31.)

Örülnék, ha minden magyar szakmunkás beszélne angolul. (Népszabadság, 2012. június 29.) 

A közmunka-program hosszú távon nem fönntartható. (Népszabadság, 2013. március 18.)

Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz. (hvg.hu, 2018. május 6.)

A vészhelyzet a kormánynak szabad kezet ad. (ATV, 2020. március 12.)

Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, ha egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. (Szeged TV, 2021. augusztus 30.)

A kata nagyon sikeres lett, talán túlzóan is, ma már csaknem 430 ezren adóznak ilyen kedvezményes formában. (Népszava, 2022. május 6.)

Az én olvasatomban a kata egy rendszerhiba kiigazítása. (Klubrádió, 2022. július 13.)

Versenyképességünk alapja ma még mindig az olcsó munkaerő. (Népszava, 2022. október 27.)

Nem szeretném kipróbálni, hogy lehet 300 ezerből megélni. (Index.hu, 2023. május 25.)

Lassúbb lesz a kilábalás. (Népszava, 2024. május 11.)

(Parragh László 2000 és 2024 között a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke volt.)

Régi ötlet, hogy a nehézséget az önkormányzatokra hárítják a kormányról. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Somogyi Hírlap, 1995. május 15.)

A kormányzat nem kívánja az önkormányzatokat saját meghosszabbított karjaként kezelni. Nincs ilyen szándéka, de erre nem is lenne módja, hiszen az önkormányzati törvény megváltoztatása kétharmados többséget igényel, azaz az ellenzék támogatására is szükség volna hozzá. (Kövér László Fidesz-politikus, Heves Megyei Nap, 1998. október 16.)

Erőből nem fogunk semmit sem rákényszeríteni az önkormányzatokra, hanem kifejezetten tárgyalásos úton akarunk eredményt elérni. (Orbán Viktor miniszterelnök, InfoRádió, 2010. október 1.)

Az intézményes ellenállás lehetőségeit az ellenzéki önkormányzatok Dávidjai most próbálják a hatalom Góliátja ellenében. (Lengyel László politológus, Népszava, 2019. november 30.)

A Versenyképességi Tanács a nagyvárosi önkormányzatok véleményét nem kérte ki. (Cser-Palkovics András Fidesz-politikus, székesfehérvári polgármester az iparűzési adó tervezett csökkentéséről, Fejér Megyei Hírlap, 2020. február 20.)

Orbán Viktor ma bejelentette a magyar önkormányzatiság kivégzését. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester az iparűzési adó felére kurtításáról, Facebook.com, 2020. december 19.)

Innentől kezdve az önkormányzatoknak nem jár, csak jut. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Klubrádió, 2020. december 19.)

Az önkormányzatiság a régi tanácsrendszer szintjére esett vissza. (Raskó György agrár-közgazdász, volt MDF-politikus, ATV, 2023. április 26.)

Minden párt a hozzá és nem feltétlenül a közösséghez lojális embereket akarja „betolni” az önkormányzatokba. (Üveges Gábor hernádszentandrási polgármester, Népszava, 2024. január 13.)

Az önkormányzat szóból az „ön” nem tetszik a hatalomnak. (Magyar György ügyvéd, HírKlikk.hu, 2024. október 15.)

Újlipótváros főutcája a Pozsonyi-út. A 32. számú ház bejáratától jobbra emléktábla: itt élt és alkotott Nemeskürty István történetíró. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben írtam róla monográfiát. Balra pedig egy új emléktábla a ház másik nevezetes lakójáról, Benedek István Gáborról.

Ma reggel még nem tudtam, hogy mi olvasható rajta, mert fehér lepellel takarták le a XIII. kerületi önkormányzat munkatársai. Tízkor kezdődött az ünnepség, összejöttünk vagy százan, talán még többen is. Szemben álltunk a házzal, balra tőlünk tehát BIG, aki a zsidóságában találta meg az irodalmi témáját, jobbra pedig Nemeskürty, aki a kereszténységében a történetit. Magyar sorsok a huszadik századból. Miközben hallgattuk a beszédeket, próbáltam kitalálni, mi rejlik a lepel alatt.

1957 óta ismertem a nyolc évvel idősebb Benedek Istvánt. Ugyanabban a gimnáziumban érettségiztünk, amelyet az idősebb helybéliek Refinek becéztek, a hatalom azonban a „hírös város” leghíresebb szülöttjéről, Katona József drámaíróról nevezett el. Pista még a református gimnáziumban kezdett, és számomra ismeretlen okból a „Katona” nevesebb diákjai közé tartozott. Gimnazistaként annyit tudtam a nyurga fiatalemberről, hogy Kecskemét környékén, egy tanyasi iskolában képesités nélküli pedagógusként dolgozik.

Házunkban, a negyedik emeleten lakó gyermekorvos, Rotter bácsi nevelt lányának udvarolt. Az érettségire készülő lány nekem is tetszett, de idősebb volt nálam, és nem lepett meg, hogy inkább a nála is idősebb fiúval jár. Rá se haragudtam persze, mert olvastam egy cikkét a Petőfi Népében, ami szintén tetszett. Évekkel később két országos napilap szerkesztőségében is dolgoztunk együtt. Az egyikben tőle tanultam a szakmai fogásokat, a másikban a főnöke voltam.

Kapcsolatunk összejárós barátsággá alakult, leginkább a Dunapark-kávéházban találkoztunk, vagy sétáltunk a Szent István-parkban. Általában ő vitte a szót, mert társaságibb lény volt. Szeretett anekdotázni, beszélgetni, vagy ahogy ő mondta: smúzolni. Ekkor már más volt a felesége, egy nagyon kedves asszony, akinek a jelenlétében tapintatból hallgattam a kecskeméti évekről. Pedig lettek volna kérdéseim.

Csak egyet említek, ehhez azonban érinteni kell az újságíróságát is. Ez a született mesélő évtizedekig a szikár gazdasági, sőt tőzsdei újságírásban kereste a kenyerét. Párhuzamosan szépirodalommal is foglalkozott, ezért lett a másik, idősebb, de nem rokon Benedek István iránti tiszteletből Gábor is. Szellemi közegben sosem hallottam kimondani a három tagból álló nevet, ő csak BIG volt. S mint majd’ minden újságíróból lett író, a novellában jobb volt, mint a regényben.

Nekünk, újságíróknak sok témánk van, mi írásban rövidtáv-futók vagyunk. A maratoni regényírás nem nekünk való. BIG-nek van vagy nyolc regénye és öt novellás kötete. Az utóbbiak jobban álltak neki, a magán irodalmi kánonban a legjobbak között tartom számon. Nehéz eldönteni, vajon azért tetszenek-é a novellái, tárcái, mert a társalgási nyelvét mentette át szépírásba. Vagy a pörgős, csattanóra kihegyezett cikkekben edzett írásmódját kamatoztatta a kávéházi társalgásban? A lényeg, vagyis a hatás szempontjából mindegy is.

Az egyik legszebb novellájában a család zsidó ünnepet ül, talán pészachot. Kopogtatnak az ablakon, egyenruhás férfi tűnik föl az üveg túlsó oldalán. Kisvártatva kiderül, hogy ijedelemre nincs ok, a szovjet hadsereg egyik tisztje kéredzkedik be. Igen ám, de a Dunapark-kávéházban mindig hármasban beszélgettünk. Tapintatból nem mondhattam el, hogy ismerni vélem a történeti valóságot. Azt, hogy a kecskeméti ház első emeletén laktunk, és a mellettünk lévő lakásban élt néhány évig egy szovjet katonaorvos a feleségével.

A gimnáziumban németül tanultam, sőt volt egy Barbara nevű kelet-berlini levelezőpartnerem is. A Kecskeméten „ideiglenesen” állomásozó szovjet helyőrség sebésze tanított sakkozni. Németül beszélgettünk, amennyire az akkori nyelvtudásom engedte. Csak évekkel később jöttem rá, hogy a katonadoktor bácsi nem németül válaszolt, hanem jiddisül. Tudta, hogy a negyedik emeleten lakó orvos kolléga zsidó, és megtartja a vallási ünnepeket.

Miközben hallgattam az emléktábla-avatáson elhangzott beszédeket, ilyesmikről tűnődtem. Úgy háromnegyed tizenegy tájban lehullott a fehér lepel, és a tábla egyaránt hangsúlyozza BIG íróságát meg újságíróságát. Nem ok nélkül persze, de az egyik rá emlékezőként a gazdasági újságíróból, a regényíróból és a novellistából legtöbbre a rövid, feszes, hangulatos, korjellemző írások mesterét becsülöm.

Tíz mondat az íróról

 Szerencsére rosszul képzett orvos voltam, így lehettem jó író. (Benedek István író, Népszava, 1990. szeptember 3.)

Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy. (Bertha Bulcsu író, Napló, 1993. december 18.)

Csak egy dilettáns író ír örökké remekműveket. (Mándy Iván író, Kurír, 1995. április 22.)

Az író abból él, amit az írástól vesz el. (Kőrösi Zoltán író, Magyar Hírlap, 2003. augusztus 23.)

Az író az, akinek gondot okoz az írás. (Esterházy Péter író, Békés Megyei Hírlap, 2003. október 18.)

Épeszű író menekül a napi pártpolitikától, mélyebbre akar ásni. (Spiró György író, Népszabadság, 2009. május 23.)

Az író sohasem úriember. (Kőrössi P. József író, Magyar Narancs, 2019. október 3.)

Az írói karantént régebben elefántcsonttoronynak hívták. (Bödőcs Tibor író, Élet és Irodalom, 2020. november 27.)

A népies írókkal kocsmába jártam, az urbánusokkal kávéházba. (Rapai Ágnes író, Facebook.com, 2023. december 6.)

Nem mindenki rossz író, aki állami kitüntetést kap. (Nádasdy Ádám író, Élet és Irodalom, 2024. június 14.)

Azon tűnődöm, vajon a 11 ezres lélekszámú kisváros mivel marad meg az emlékezetünkben. Mostanában nyilván az úgynevezett pedofilbotránnyal, amely az állami gondozott gyerekek helybéli „otthonában” robbant ki. Akik érdeklődnek a nagypolitika iránt is, azok pedig zámításba vehetik egy szállóige hosszabb távú érvényességét.

Ha majd egyszer összefoglalja valaki a mögöttünk hagyott Orbán-korszakot, bizonyára nem feledkezik meg a névadó miniszterelnök nagy hírre vergődött gondolatmenetéről. Orbán Viktor azt fejtegette kilenc évvel ezelőtt, hogy ha az ellenzék tovább kritizálja a felcsúti focistadion és az alcsúti arborétum között döcögő vicinálist, „akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig”. (Magyar Távirati Iroda, 2015. november 7.)

A mondat nem igazán ütős, inkább rögtönzésnek hat. Ilyen hosszan nem is szokták idézni, ennek ellenére a kormányzati erőpolitika jelképe lett. Hovatovább mindent és mindenkit meg lehet hosszabbítani Bicskéig, ha a vonzáskörzetéből származó kormányzó úgy akarja. A bejegyzésem utáni összeállításban valaki meg is jegyezte, hogy a mondás a NER metaforája lett. Az ógörög kifejezés ugyebár sűrített hasonlatot jelent.

Benedek Marcell esztéta szerint „Formailag a hasonlat tömörítése a mint kötőszó kilökésével, lényegileg azonban mélyebb rámutatás távoleső dolgok belső közösségére.” Igen ám, de ha ez a belső közösség nem nyilvánvaló az olvasó számára, akkor baj van a megértéssel. Nos, a Népszava legutóbbi számában, október 26-án figyelemre méltó publicisztika jelent meg. N. Kósa Judit újságíró és budapesti helytörténész kifejtette a véleményét Lázár János építésügyi miniszter és a hegyvidéki Turul-szobor összefüggéséről: a kétes múltú emlékművet műemlékké nyilvánította, és védelemben részesítette.

A cikkíró ehhez kapcsolta az Orbán-kormányok bűnlajstromát: a műemlékvédelmi hálózat megszűntetését, a Népstadion és a Magyar Rádió szétverését, a Citadella „keresztezését”. A hatalom packázását, tobzódását, túlterjeszkedését. Az okfejtésnek azt a címet adta, hogy Bicskéig. Igazán kár, hogy a település neve és az orbáni bicskézés nem található a szövegben. A vájt fülű értelmiség persze érti a látszólag egymástól távoli dolgok közösségét, a kelleténél is tömörebb cím láttán viszont az olvasók többsége vakarja a fejét. Számukra aligha magától értetődő az, ami a szakújságírónak evidens.

Elismerem a gondolatmenet logikáját, értem az utalásokat is, de a „meghosszabbítjuk Bicskéig” nem föltétlenül azt jelenti, hogy a rendszer szétrombol ezt-azt. Azt jelenti, hogy a NER a romhalmaz helyére olyasmit épít, ami nem illik oda. Vagy a meghagyott építményhez olyasmit illeszt, ami funkciótlan, ízléstelen. Tehát nem elvesz, hanem hozzátesz, de amit hozzáad, az nem érték.

Egyébként a szállóigeként terjedő mondat érdekes körülmények között hangzott el. Orbán Viktort meghívták a felcsúti Kastély-óvoda hatvanadik születésnapján. Országunk első embere a Miniszterelnöki Kabinetiroda 2015. november 9-én, 14.47-kor kiadott közleménye szerint szabadkozással kezdte: „Igazából nem is világos, hogy milyen alapon hívtak meg engem most ide a felcsútiak, hiszen én nem ebbe az óvodába jártam, és most ezt szégyellnem kell, látom, de az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra.”

Látogatásából az lett híresebb, a szó sajtószakmai értelmében is, hogy a Magyar Távirati Iroda 2015. november 7-i tudósítása szerint az ellenzéki politikusok és újságírók tudtára adta: ha „Támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” E mondatot azon melegében megvitatta a korabeli sajtó, azóta pedig a publicisztikák vissza-visszatérő utalása. Okkal vagy ok nélkül.

A Népszava említett cikkében volt ok utalni rá, mégis az a benyomásom, hogy a kapcsolódás nem a legszerencsésebb hozzá.

Tíz mondat a kisvasút meghosszabbításáról

Végül is ebben rejlik politikájának a lényege. (F. Tóth Benedek újságíró Obán Viktorról, Vasárnapi Hírek, 2015. november 28.)

Ezt sokan cinizmusnak értették, pedig konkrét terv volt, a kisvasút meghosszabbítása folyamatban lévő projekt. (Zsuppán András újságíró, Heti Válasz, 2016. június 30.)

Az egész történet a kormányfő háza mellé épített stadionnal, a futballakadémiával, a helyi tóval és mesterséges szigettel tökéletes jelképe a NER erőpolitizálásának és rongyrázásának. (Markotay Csaba újságíró, Népszava, 2019. július 10.)

Ha az ellenzék követeli Kásler Miklós lemondását, akkor Orbán meghosszabbítja Bicskéig. (Simon András műsorvezető, ATV, 2020. május 6.)

Kásler meg van hosszabbítva Bicskéig. (Rangos Katalin újságíró, ATV, 2020. május 22.)

A veszélyhelyzetet meghosszabbítják. Csak úgy, mint a kisvasutat Bicskéig. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, lattmanntamas.hu, 2021. január 22.)

Az elmúlt években szállóigévé, mi több: Orbán Viktor miniszterelnök személyiségét és politikáját jellemző metaforává vált az a mondás, miszerint „meghosszabbítjuk Bicskéig”. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. július 16.)

A miniszterelnök bejelentette, hogy a Baross Gábor nevével fémjelzett újraiparosítási hitelprogram keretösszegét háromszázról ezermilliárd forintra emelik. Erről Orbán Viktor emlékezetes mondása jutott eszembe: „ha kritizálják, meghosszabbítjuk Bicskéig”. (Hajdú Miklós publicista, Népszava, 2023. március 21.)

A Hosszabbítsuk meg Bicskéig! logikája nem változtatás, hanem fokozás. (Török Gábor politológus, 24.hu, 2024. június 24.)

Már nem Bicskéig hosszabbít meg mindent, hanem Moszkváig. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Orbán Viktorról, Népszava, 2024. július 6.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor zászlózott, Lázár János turulozott, Karácsony Gergely orbánozott, Magyar Péter fideszezett, Lamperth Mónika pedig bakizott.

Nem tudok azonosulni egy olyan ellenzékinek mondott párttal, aki a választási stratégiáját a kormánypárttal egyezteti. (Csárdi Antal volt LMP-politikus, Hang.hu, október 21.)

Számomra az LMP mint ellenzéki párt megsemmisült. (Schmuck Erzsébet, az LMP volt társelnöke, Klubrádió, október 21.)

Az LMP teljes szétesésben. (Rovó Attila újságíró, 444.hu, október 21.)

Ma elrendeltem a Turul szobor műemléki védelem alá helyezését. (Lázár János építési miniszter a hegyvidéki emlékműről, Facebook.com, október 21.)

Magyar Péter váratlanul borította fel a már porlepte hatalmi sakktáblát. (Tamás Ervin újságíró, hvg.hu, október 22.)

Valószínűtlen, hogy választáson bukjon meg a rendszer. (Majtényi László alkotmányjogász, Klubrádió, október 22.)

A kormánypárt úgy viselkedik, mintha bármilyen államberendezkedés megfelelne neki, feltéve, hogy Orbán Viktornak hívják benne az első számú vezetőt. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, október 22.)

Attól még nem lesz valaki hazafi, ha lyukat vág a zászlóba. (Orbán Viktor miniszterelnök Magyar Péterről, Hír TV, október 23.)

A lyukas zászló kisajátítása is ügyes vállalkozás. (Pottyondy Edina publicista, Facebook.com, október 23.)

Nem azért csináljuk, hogy legyen egy Fidesz kettő. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Index.hu, október 23.)

A tenyérbe mászó lakáj azt hiszi, attól, hogy 2024-ben lyukat vág a magyar zászló közepébe, máris hazafi lesz. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, október 24.)

Már ott tartunk, hogy mindenki kommunista, aki a regnáló hatalmat nem támogatja. (Standeisky Éva történész, Magyar Narancs, október 24.)

Az érzelmi elköteleződés sok esetben elnyomja a tájékozódás igényét. (Babarczy Eszter publicista, Telex.hu, október 24.)

A gyűlölet akkor is rossz tanácsadó, ha annak Orbán Viktor a tárgya. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Magyar Hang, október 25.)

Magyar csak egy reformfideszes, aki csupán Orbán helyére akar ülni. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, október 25.)

MSZMP-ből MSZP, majd MZP, mára pedig csak MP. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, október 25.)

Magyar Péter máig sem fáradt el az igazmondásban. (Kornis Mihály író, Élet és Irodalom, október 25.)

Tisza Péter. (Lamperth Mónika szocialista politikus, ATV, október 26.)

Valamennyi választás az ellenzék gyengeségén bukott meg. (Lengyel László publicista, Népszava, október 26.)

Lemondott pártigazgatói posztjáról Molnár Zsolt, az MSZP Rogán Antalja. (Molnár Kristóf újságíró, 444.hu, október 27.)

Jó lenne egy párt, amelynek a politikusai tényleg a javunkat akarják, nem a javainkat. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, október 27.)

Elősegíti a döntéshozókat abban, hogy a gondokat helyesen rangsorolják. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, YouTube.com, 2010. május 19.)

A döntés felelőssége a kormányé, de minden fontos kérdés előtt kikérjük az emberek véleményét. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, YouTube.com, 2012. május 30.)

A kormány szándéka nem az emberek megkérdezése volt, hanem az, hogy a saját véleményéhez valamiféle PR-akciót párosítson. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Kemma.hu, 2016. március 10.)

Napirendet ad, egyben tartja a szavazótábort, és a nemzetközi politikában is érvként használható. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Heti Válasz, 2017. október 5.)

Ez a demokratikus műfaj bevált. (Kövér László Fidesz-politikus, Baon.hu, 2017. november 22.)

A nemzeti konzultációk aláássák a közvélemény-kutatások egyébként is csökkenő hitelét. (Sík Endre szociológus, közvélemény-kutató, Népszava, 2017. december 5.)

A nemzeti konzultáció kérdései porosak. (Zsuppán András újságíró, ATV, 2021. július 9.)

Jogilag a legrugalmasabb forma. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. szeptember 30.)

Csodafegyvere a magyar kormánynak. (Varga Judit Fidesz-politikus, volt igazságügyi miniszter, Facebook.com, 2023. november 24.)

A nemzeti konzultáció megerősíti a kormánypolitikát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. október 25.)