Mellszobra a Pozsonyi út és az Ipoly utca találkozásánál áll. Másfél éve avatták, amidőn Nemeskürty István a XIII. kerület díszpolgára lett. Ma délelőtt tízkor ott gyűltünk össze vagy százan, hogy meghallgassuk Madarász Imre irodalomtörténészt, aki a polihisztorról beszélt. A debreceni professzor az 1925. május 14-én született Grössinger István Dezsőt filmtörténésznek, irodalomtörténésznek, művelődéstörténésznek, egyszóval történésznek nevezte.
Azt már én fűzöm hozzá, hogy Nemeskürty István édesapja, Grössinger Dezső vezérkari őrnagy 1933. szeptember 23-án, a kor szokásainak megfelelően magyarosította a nevét. Pontosabban szólva visszavette a nagyapja, Kiss Imre előnevét. Az 1840-es évekbeli postamester ugyanis a csallóközi Nemeskürtről érkezett a Komárom melletti Neszmélybe, ahol a Grössingerek dunai hajózással és szeszfőzéssel foglalkoztak.
A tudós szónok tartalmas utcai előadása mintegy tizenöt percig tartott. Utána koszorúzás, majd a menet átment a Pozsonyi út páros oldalára, hogy elsétáljon a 32-es számú házig, amelynek falán Nemeskürty István emléktáblája található. Elhaladtunk egy hatalmas és szép épület előtt. Földszinti részét a környékbeliek Dunapark kávéházként ismerik. A Bauhaus stílusú háznak két bejárata van, és a falát emléktáblák lepik el. A születési év időrendjében sorolom azokat, akik itt éltek, és táblát érdemeltek ki az utókortól.
Például Heltai Jenő, a finom tollú író (1871). Vagy Kéthly Anna szociáldemokrata politikus (1889), a két világháború közti országgyűlés ama tagja, akiről azt mondták a kortársai, hogy „Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.” Továbbá Szabolcsi Bence (1899), a talán legjobb magyar zenetudós. Major Tamás (1910), a színész-rendező-színigazgató is itt lakott, aki egy időben a magyar színházi élet diktátora volt. Itt lakott Rétsági György belgyógyász professzor (1925), Kádár János orvosa is.
Ugyancsak itt élt Litván György történész (1929), aki 1956 tavaszán, fiatal történelemtanárként egy pártaktíván szólította föl lemondásra Rákosi Mátyást, a Kádár előtti korszak névadóját. És itt lakott, de ma is itt bérel munkalakást Vámos Miklós író (1950), aki regényben írta meg e nagy múltú duplaház történetét. Miközben róluk tűnődtem, összeállt a kép. Amikor a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben lapszerkesztőként kéziratot kértem Nemeskürty Istvántól, tulajdonképpen őket írta meg az Élet és Irodalomba.
Az ünnepi gyülekezettel együtt érkeztünk a 32-es számú épület elé. A bejárat bal oldalán Benedek István Gábor emléktáblája. Az 1937-ben született gazdasági újságíró a kollégám volt, majd finom tollú író lett belőle, sokan kedvelik a fanyar hangvételű novelláit. A jobb oldalon pedig Nemeskürty István emléktáblája olvasható. Alatta falba fúrt fémcső húzódik, amelyből három szög lóg ki. Ezekre akasztják az újlipótvárosi országgyűlési képviselő, a XIII. kerületi polgármester és a Nemeskürty-családot képviselő unoka koszorúját. Virággal emlékeztek Nemeskürty István századik születésnapjára a tisztelői is, ám a csokruk csak úgy fért el, hogy vízszintesen helyezték el a fémcső keskeny felületén.
Olvastam Major Tamás hajdani cikkét a Népszabadságban. A Kádár-korszak legismertebb napilapjában üdvözölte a nagy visszhangot kiváltó Mohács-könyvet. A királydrámát látta benne, és várta hozzá a drámaírót. Nemeskürty meg is tette a magáét, erről lesz majd szó néhány nap múlva egy konferencián. Addig is megállapítom, hogy a Pozsonyi út 40-től háromszáz lépésnyire van a Pozsonyi út 32. Major igazán megtehette volna, hogy átsétál Nemeskürtyhez, vagy beülnek a Dunapark kávéházba.
Igaz, hogy akkor nem szólt volna akkorát a véleménye. S talán nem is kapta volna meg Szulejmán szultán szerepét az Egri csillagok filmváltozatában, amelynek forgatókönyvét egyébként Nemeskürty István írta.
Tíz Nemeskürty-mondat
A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De csak akkor a miénk, ha ismerjük.
Épp az az érdekes a történelemben, hogy sokféleképpen nézhető.
Én nem írhatom meg Önök helyett a magyar történelmet.
Becsvágyból olyan területen dolgoztam, amely még nincs fölfedezve.
Megpendítettem egy húrt.
Hagyjanak engem fölháborodni.
Kérem a gyanakvó történettudóst, tekintse könyvemet regénynek.
Nem célom és nem feladatom a választ keresni. Csak kérdezni szeretnék.
Nem hiszek az úgynevezett gerinces hősben. Nem biztos, hogy a tiszta ember nagy ember.
1945 után őszintén csodálkoztam, hogy nálunk nem gyújtották fel a kastélyokat. Mert a háborúért, a fasizmus gaztetteiért passzivitással is felelős volt az az osztály, amelyhez balszerencsémre magam is tartoztam.