A Csatt tegnap esti adásában azt javasolta Egri Viktor műsorvezető, hogy a vendégek állítsanak föl fontossági sorrendet. Vajon melyek azok a kérdések, amelyek érdemben befolyásolják a jövő évi választást? A meghívott újságírók négy ilyen kérdést találtak, a negyedik volt Orbán Viktor sátoraljaújhelyi poloskázása. Országunk első embere ugyebár szombaton a Harcosok Klubja edzőtáborába utazott, és partvissal látványosan lesöpörte a szobájában lakozó rovarokat.
Egy korábbi interjúban az efféle videós gegeket vélte kérész életű témának. Nos, a vitaműsort hétfőn este sugározta az ATV. Vagyis a miniszterelnök besorolt a háromnapos szenzációt hajhászok közé, holott ama bizonyos interjúban épp a digitális korszakot elsilányító poénok (csattanók) ellen foglalt állást. Számítása egyébként bevált. A Csatt meghívottjai a negyedik témáról épp annyit beszélgettek, mint az elé sorolt háromról együttvéve.
Az adás mégis kulturáltnak hatott, noha mindkét politikai oldal két-két véleményformálót kölcsönzött hozzá. A négy politikai szakíró közül hárman barátságos húrokat pengettek. A konzervatív és a baloldali-liberális értékrendű újságírók sosem lesznek persze puszipajtások, hisz’ az alapkérdésekben megingathatatlanok. De értették a másik fél okfejtését, és hajlamosak voltak elismerni a saját politikai táborúk sebezhetőségét. Kiderült, hogy az országgyűlési választás kimenetelét egyaránt bizonytalannak tartják, a versenyt szorosnak, nagyjából egyenlő felek küzdelmének.
A mandineres Kacsoh Dániel és a pestisrácos Huth Gergely hangvétele érzékelhetően eltért Orbán Viktor és a többi kormánypárti politikus hurráoptimista magatartásától. Miközben „természetesen” nem reagáltak a velük szemközt üldögélő Veres Gábor többször is megfogalmazott kérdésére, miszerint hazudott-e Orbán Viktor. Az újságíróból lett szocialista politikus aligha érzékelte a helyzetet. Egy kormánypárti újságíró eljuthat odáig, hogy a nyilvánosság valamelyik fórumán elismeri a rendszer hibáit, a rendszer névadóját azonban nem hazudtolhatja meg látványosan.
Veres Gábor nemcsak azért lógott ki a sorból, mert politikai szakíró helyett politikai aktivistának képzelte magát. Azért is, mert a poloskázáshoz történelmi párhuzamot a múlt század harmincas éveiben talált. A Völkischer Beobachter vezércikke poloskákhoz hasonlította a berlini, tágabb értelemben a németországi zsidóságot, és Hitlert a zsidókérdés gyökeres megoldására buzdította. Az MSZP volt szóvivője éppenséggel közelebb is találhatott volna párhuzamot, például a múlt század negyvenes éveiben, ráadásul magyar politikusnál, a nyilas Szálasi Ferencnél. De a kisebbik baj, hogy elkalandozott. A nagyobbik, hogy aminek utánanézett, azt rosszul adta elő.
Völkischer helyett „Völkischner”-t mondott, aminek semmi értelme. Erre ő is rájöhetett, a forrást ugyanis nem nevezte meg a maga teljességében, a Beobachtert már nem fűzte hozzá. Szinte röstellem kifejteni, hogy a das Volk népet jelent, a völkisch pedig népit. A beobachten ige jelentése megfigyelni, észrevenni valamit, a der Beobachter pedig megfigyelőt jelent. A Völkischer Beobachter tehát Népi Figyelő, és a Hitler vezette állampárt napilapja volt. Ezt egy politikai szakírónak illik tudnia, mint ahogy Veres Gábor oldalán Kele János épp úgy megtanulta, mint velük szemben a két kormánypárti újságíró is.
A kínos mozzanatból nem vonnék le mélyen szántó következtetést a politikával foglalkozó baloldali-liberális újságírók szakmai felkészültségéről. Elvégre Kele János imponálóan szerepelt, a négy véleményformáló közül ő látszott és hallatszott a legfüggetlenebbnek. Veres Gábor viszont csak magának köszönheti a bajt. Senki sem kényszerítette arra, hogy olyan nyelvterületen keresse a poloskázás forrását, amelynek történelmében, kultúrájában és politikájában tájékozatlan.
Tíz mondat az újságírókról
Újságíró az, aki megmagyarázza másoknak, amit maga sem ért. (Bodor Pál publicista, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Magyar Nemzet, 1990. február 13.)
Most is az a jó újságíró, aki csak a szépről ír. (Fincza Zsuzsa újságíró, Zalai Hírlap, 1991. december 5.)
Az újságíróknak minden reggel egy csepp mézet kell csepegtetniük a nemzet kávéjába. (Katona Tamás MDF-politikus, Népszabadság, 1993. október 16.)
Az újságírók korán halnak, kivéve azokat, akik túlélik önmagukat. (Gyarmati Béla miskolci újságíró, Észak-Magyarország, 1996. július 27.)
Az újságírók abból élnek, hogy megosztják véleményüket a többi emberrel. (Vidák Zoltán szakács, Magyar Sajtó, 2001/5.)
A politikusok általában nem szeretnek arról beszélni, amiről az újságírók kérdezik őket. (Simon András műsorvezető, Teleszuper, 2003. február 3.)
A törzsi háború megosztja a magyar újságírókat. Még szerencse, hogy a szellemi igénytelenség egyesíti. (Zöldi László újságíró, Magyar Hírlap, 2004. február 27.)
Az újságíró nyilvános számonkérő. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2019. október 15.)
Aki újságíró akar lenni, akkor is újságíró, amikor éppen nem kap érte fizetést. (Porcsin Zsolt debreceni újságíró, Facebook.com, 2023. július 27.)
A politikusok és az újságírók között az a különbség, hogy a politikusok törvényszerűen hazudnak, az újságírók nem törvényszerűen. (Puzsér Róbert publicista, Blog.hu, 2024. június 30.)