Médianapló

Médianapló - Tíz mondat a poloskáról

2025. augusztus 25. 12:15 - Zöldi László

 Nem szeretem a poloskát, sem rovarban, sem titkosszolgálatban. (Bacsó Péter filmrendező, 168 Óra, 1998. február 3.)

Nem lett gazdája a poloskának. (Majtényi László alkotmányjogász az Eötvös Károly Intézet lehallgatásáról, Klubrádió, 2018. április 18.)

A miniszterelnök megfosztja ellenfeleit emberi mivoltuktól, amikor poloskához hasonlítja őket. (Ranschburg Zoltán politológus, hvg.hu, 2025. március 16.)

A poloska szó körüli tiltakozás műbalhé. (Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezérigazgatója, atv.hu, 2025. március 16.)

Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét. Ha nem hallgatta volna le, nem hívnák így. (Orbán Viktor miniszterelnök Magyar Péterről, Facebook.com, 2025. március 17.)

A poloska az a kártevő, aki lehallgatja a feleségét. (Menczer Tamás Fidesz-politikus, Facebook.com, 2025. március 17.)

/”Ki tudja-e jelenteni, hogy Orbán Viktor nem gondolja poloskának az ellenzéki politikusokat, az újságírókat és a bírókat?”/ Ez föl se merült. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, YouTube.com, 2025. március 27.)

A mosdatlan szipókájú büdösbogár bocskaiban ukrán zászlóra gerjedve recseg a platóról. (Franka Tibor publicista, Demokrata.hu, 2025. április 7.)

A mostani szóhasználattal külpoloska volnék. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2025. április 12.)

Rossz a poloska píárja. (Vásárhelyi Tamás biológus, Klubrádió, 2025. augusztus 25.)

komment

Médianapló - Magyar Péter: "Sulyok helyére ültetik a felcsúti oroszlánt?" (Lefülelt mondatok, 25.08.18.-24.)

2025. augusztus 24. 18:23 - Zöldi László

 A legutóbbi napokban Sulyok Tamás kihúzott, Orbán Viktor behúzott, Bozóki András orbánozott, Lázár János migránsozott, Ókovács Szilveszter pedig himnuszozott.

 

Kis nemzetek tudnak a legnagyobbat álmodni. (Kapu Tibor űrhajós, Magyar Rádió, augusztus 18.)

Vármegyék és ispánok hangulatában élünk. (Demény Péter költő, Transtelex.ro, augusztus 18.)

Magyar Péter mondatzuhatagát nehéz megakasztani. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, augusztus 18.)

Egy Brüsszelből irányított ukrán propagandista oroszbarátsággal vádolja a teljes kormányoldalt. (Gajdics Ottó újságíró Magyar Péterről, Magyar Nemzet Online, augusztus 19.)

A magyar kormány oly mértékben férfiatlan, hogy a hölgyeket támadja. (Szele Tamás újságíró a Perintfalvi-ügyről, Facebook.com, augusztus 19.)

A jog kullogni szokott. (Magyar György ügyvéd, Klubrádió, augusztus 19.)

Kit engedünk be a házunkba és a hazánkba? (Lázár János Fidesz-politikus Makón, YouTube.com, augusztus 20.)

A közvélemény már nem nézi jó szemmel az ezermilliárdok eltüntetését. (Bak Mihály publicista, magyarnarancs.hu, augusztus 21.)

Mély együttérzésemet fejezem ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek. (Sulyok Tamás köztársasági elnök, Facebook.com, augusztus 21.)

Először írt le, mondott ki egy igaz szót, hogy orosz rakétatámadás érte Kárpátalját, és azt is rögtön visszavonatták vele. (Bruck András publicista, Facebook.com, augusztus 21.)

A mai kormányülésen áttekintettük a Munkácsot ért orosz rakétatámadás következményeit. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, augusztus 21.)

Amit az elnök kitörölt, a miniszterelnök beleírta. Jött már innen selyemzsinór egy elnöknek, most egy másik kapott baráti pofont. (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.blog, augusztus 21.)

Míg a 60-as években De Gaulle volt a feketebárány a globalisták szemében, úgy most Orbán Viktor az. (Deák Dániel politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Magyar Nemzet Online, augusztus 22.)

A 80-as években a Fidesz korosztálya volt a modernizációs igény. (Kéri László politológus, YouTube.com, augusztus 22.)

A Himnusz egyszerűen ledobja magáról ezt az előadást. (Ókovács Szilveszter, az Állami Operaház főigazgatója Ajsa Luna értelmezéséről, Facebook.com, augusztus 22.)

A kisujjában több tehetség van, mint a vezényszóra felháborodó „magyar könnyűzenei nagyjainknak” az egész életművében. (Balavány György publicista, Ajsa Lunáról, Facebook.com, augusztus 23.)

Putyin az ujja köré csavarta és kezesbáránnyá tette. (Bartus László újságíró Trumpról, Amerikai Népszava, augusztus 23.)

Menetrendszerűen szállítja a politikai bakikat. (Ember Zoltán Levente politológus, az Iránytű Intézet ügyvezetője Sulyok Tamásról, Népszava, augusztus 23.)

Vajon igazak-e azok a hírek, hogy hamarosan menesztik Sulyok Tamás köztársasági elnököt, és a helyére ültetik a felcsúti oroszlánt? (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, augusztus 23.)

Abszolút beszéli a vidéki Magyarország nyelvét. (Bozóki András szociológus Orbán Viktorról, Klubrádió, augusztus 24.)

A Himnusz bármilyen élő eléneklésétől fázom. (Lentulai Krisztián publicista, Facebook.com, augusztus 24.)

 

komment

Médianapló - Tíz mondat egy államfői jelzőtlenítésről

2025. augusztus 21. 19:31 - Zöldi László

Mély együttérzésemet fejezem ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek. (Sulyok Tamás köztársasági elnök, Facebook.com, 2025. augusztus 21.)

Sulyok Tamás először írt le, mondott ki egy igaz szót, hogy orosz rakétatámadás érte Kárpátalját, és azt is rögtön visszavonatták vele. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2025. augusztus 21.)

Bár úgy tűnnének el a ruszkik Ukrajnából, ahogy a legfőbb közjogi méltatlanság szövegéből. (Stumpf András újságíró, Facebook.com, 2025. augusztus 21.)

A bejegyzés szövegének módosítására azért került sor, mert az államfő hivatala még várta a hivatalos és részletes tájékoztatást, illetve megerősítést a Munkács elleni rakétatámadás körülményeiről. (A köztársasági elnök hivatala, 24.hu, 2025. augusztus 21.)

Ukrajnára orosz rakéták hullanak már három éve. Ennek a kimondásához nem kell bátorság. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, 2025. augusztus 21.)

A friss változtatásból csak az „orosz” maradt ki, hátha az ukránok önmagukat lövik. (László Ágnes újságíró, Facebook.com, 2025. augusztus 21.)

A mai kormányülésen áttekintettük a Munkácsot ért orosz rakétatámadás következményeit. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2025. augusztus 21.)

Tizensok óra hivatalos hallgatás után mégiscsak megszólal, és a saját posztjába beírja azt, amit reggel kihúzatott. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, 2025. augusztus 21.)

Amit az elnök kitörölt, a miniszterelnök beleírta. Jött már innen selyemzsinór egy elnöknek, most egy másik kapott baráti pofont. (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.blog, 2025. augusztus 21.)

Nemsokára megint lesz egy távozó legfőbb, közéleti méltóság, a legkisebb méltóság nélkül, de páratlan apanázzsal. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, 2025. augusztus 21.)

komment

Médianapló - Tíz mondat a komcsikról

2025. augusztus 20. 12:13 - Zöldi László

Ha csak ránézek a komcsikra, azok máris Szibériába szaladnak ijedtükben. (Torgyán József kisgazda politikus, Tolnai Népújság, 1994. április 25.)

Az urak egy része hernyóként maga is komcsi volt, mielőtt kibontakozott belőlük a népnemzeti pillangó. Most mennek vissza hernyónak. (Ungvári Tamás publicista, Respublika, 1994. június 3.)

A kormány az országot a lövészárkokban komcsikra és konzervatívokra igyekszik osztani. (Magyar Bálint SZDSZ-politikus, Kisalföld, 2000. szeptember 29.)

Mégiscsak sikerült legyőzni a komcsikat, úgy ráadásul, hogy rövidtávon visszaépíthetetlenné vált a baloldal. (G. Fodor Gábor politológus, Heti Válasz, 2015. április 23.)

Én az ügyvédi világból érkezem, ahol nincsenek komcsik. (Trócsányi László igazságügyi miniszter, atv.hu, 2018. június 28.)

A harmadik kétharmadot arra is kapták, hogy végre eltakarítsák a közpénzfaló, kriptokomcsi fedőszervezeteket. (Pilhál Tamás újságíró az Orbán-kormányról, PestiSrácok.hu, 2019. július 10.)

A libsik próbálnak ismét gyűlöletet kelteni szokásos komcsi módszerrel. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, 2023. február 1.)

Amikor fiatal voltam, komcsi idők voltak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2025. június 6.)

Lám, a komcsi-libsi reflexek újra éledtek. (Stefka István újságíró, PestiSrácok.hu, 2025. augusztus 10.)

A kétezres évek eleje óta komcsinak ciki lenni Magyarországon. (Huth Gergely újságíró, Magyar Nemzet Online, 2025. augusztus 13.)

komment

Médianapló - Tíz mondat Hatvanpusztáról

2025. augusztus 18. 10:32 - Zöldi László

 Hatvanpuszta az édesapámé. (Orbán Viktor miniszterelnök, Ultrahang-podcast, 2025. július 17.)

A szerény jelmez alól kilóg a hermelin. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, 2025. augusztus 5.)

Zsiráf nincs, mert kilátszik. (Sándor Erzsi publicista, Facebook.com, 2025. augusztus 7.)

Tüzép-barokk kastélykomplexum. (Hamvay Péter újságíró, hvg.hu, 2025. augusztus 8.)

A vagyonosodási vizsgálat kiterjed majd Orbán Viktor hatvanpusztai uradalmi birtokára is. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. augusztus 11.)

Hatvanpuszta eredetileg csak 13 hektáros, bár tágul, hasonlatosan az univerzumhoz. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2025. augusztus 13.)

Amikor eljön az idő, Hatvanpuszta marad, a dinasztia távozik. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, 2025. augusztus 14.)

A szóban forgó majorság, amely körül mostanában Hadházy lódoktor meg a komplett (de nem komplett) magyarországi baloldal távcsővel a kezében vergődik, nem a miniszterelnök, hanem édesapja tulajdonában van. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2025. augusztus 14.)

A hatvanpusztai történet az Orbán-család kegyelmi ügye. (Nagy Gergely Miklós újságíró, 24.hu, 2025. augusztus 16.)

A kegyelmi üggyel kezdődött, és már Hatvanpusztánál áll. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. augusztus 17.)

komment

Médianapló - Horn: "Ne vegyük el a kedvünket!" (Lefülelt mondatok, 25.08.11.-17.)

2025. augusztus 17. 16:05 - Zöldi László

 

A legutóbbi napokban Orbán Viktor európázott, Sulyok Tamás fiatalozott, Haraszti Miklós kispártozott, Puzsér Róbert orbánmagyarozott, Verebes István magyarpéterezett, Sós Csaba pedig milákozott.

 

A kispártok vezetőit azzal vádolom, hogy Orbánt segítik. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, augusztus 11.)

A DK szalma elnökasszonya. (Franka Tibor újságíró Dobrev Kláráról, Demokrata.hu, augusztus 11.)

Ne engedjétek, hogy a hangotok mások indulatait visszhangozza! (Sulyok Tamás köztársasági elnök a fiatalokhoz, Facebook.com, augusztus 11.)

Átteleltek a bolsevikok. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, augusztus 11.)

Az idősebbek számára érthetetlen mai sztárok lépten-nyomon szükségesnek tartják kinyilvánítani politikai nézeteiket a színpadon. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap Online, augusztus 12.)

A kétezres évek eleje óta komcsinak ciki lenni Magyarországon. (Huth Gergely újságíró, Magyar Nemzet Online, augusztus 13.)

A Fidesz veszélyt érez. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, augusztus 13.)

Amikor eljön az idő, Hatvanpuszta marad, a dinasztia távozik. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, augusztus 14.)

Magyar Péter megtalálta az erdélyiek Árpi bácsiját. (Borbély Zsolt Attila publicista Markó Béláról, Magyar Nemzet Online, augusztus 14.)

Ne vegyük el a kedvünket! (Horn Gábor liberális poliitikus, Klubrádió, augusztus 14.)

Ha ez a fickó fölkészül, tök mindegy, hogy ki van mellette a rajtkövön. (Sós Csaba, az úszóválogatott szövetségi kapitánya Milák Kristófról, Sport TV2, augusztus 14.)

Sem Orbán osztogatására, sem Magyar ígérgetésére nem telik. (Puzsér Róbert publicista, Hang.hu, augusztus 15.)

Többségi kormányzással felszántjuk a földet, megetetjük a jószágot, a kétharmaddal kifestjük a templomot. (Tömpe István publicista, Népszava, augusztus 15.)

Nem a baloldal hiányzik Orbánék megbuktatásához, hanem 133 mandátum. (Bruck András publicista, Facebook.com, augusztus 16.)

Abban bízom, hogy ez a pasas mérsékeltebben képviseli a hatalmat. (Verebes István rendező Magyar Péterről, Magyar Közöny-podcast, augusztus 16.)

Európa már a macskaasztalhoz sem ülhet. (Orbán Viktor miniszterelnök Putyin és Trump alaszkai tárgyalásáról, YouTube.com, augusztus 16.)

Putyin füttyére kalinkázik. (Zelki János költő Orbán Viktorról, Facebook.com, augusztus 16.)

Teljesen triviális volt, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdos engem, és úgy instruál, hogy közben fogja a farkamat. (Vecsei H. Miklós színész egy diákkori abúzusról, Telex.hu, augusztus 16.)

Latinul minden ijesztőbb. (Felméri Péter humorista, Magyar Rádió, augusztus 16.)

A pártpropaganda szalagmunkásai is kezdik cefetül érezni magukat. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, augusztus 17.)

Ő még mindig nem kegyetlen diktátor, csupán egy megvezető, agresszív, isten tudja mi. (Forgács Iván publicista Orbán Viktorról, Népszava.hu, augusztus 17.)

 

komment

Médianapló - Csakugyan Puskás mondta, hogy kis pénz, kis foci?

2025. augusztus 15. 15:37 - Zöldi László

Néhány napja fejeződött be a Nemzeti Sport idézet-vetélkedője. Az újság munkatársai 32 foci témájú szállóigét választottak ki, négy körben zajlott a szavazás, majd két idézetre szűkült a mezőny. Mindkét gondolatot Puskás Ferencnek tulajdonítják. Az egyik eredete homályos, a másik pedig nyomdafestéket nem tűrő kifejezést tartalmaz. Az utóbbit mellőzöm, az előbbi így hangzik: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.” 4032 szavazatot kapott, a voksok 60 százalékát.

A pályázatról vezércikkben elmélkedő Ballai Attila legfontosabb megállapítását idézem a bejegyzés utáni összállításban. Most csak annyit róla, hogy miután kifejezte a kétségeit, mégis arra jutott, hogy  a nagy hírre vergődött mondás valószínűleg 1952. szeptember 20-án hangzott el. Az a benyomásom, hogy a cikkíró Szepesi György értelmezését véli mértékadónak. A veterán rádióriporter, akit az utókor a Puskás-féle Aranycsapat tizenkettedik tagjának tekint, 1998-ban megjelentetett egy könyvet Búcsú a mikrofontól címmel. Ebben fejtette ki az álláspontját, meglepően feltételes módban.

Íme: „Állítólag a svájci-magyar mérközésen történt volna, amikor a házigazdák 2:0-ra vezettek, hogy Puskás kiszólt Sebes Gusztávnak a kispadra: ’Guszti bácsi, még mindig nincs pénz a győzelemért?’ A szövetségi kapitány állítólag bólintott: ’De van.’ Erre táltosodott meg a magyar labdarúgó válogatott, és négy gólt rámolt be az ellenfélnek. Szepesinek azonban van még egy mondata, melyen érdemes eltűnődni: „Ezt a jelenetet ’zenésítette meg’ Hofi Géza.” Amidőn Szepesi György ’98-ban megírta a könyvét, már nem kellett rehabilitálni Puskás Ferencet.

A „Száguldó Őrnagy” 1991-ben települt haza. Már túl volt a négymérkőzéses szövetségi kapitányságon is, amely nem volt edzői pályafutásában a legsikeresebb epizód. Meg is kapta érte a nyilvános csipkelődést a Népszavában. (Olvasható a bejegyzésem utáni összeállításban.) 1972-ben viszont kellett némi bátorság ahhoz, hogy Hofi Géza fölelevenítse az 1952-es epizódot, amely hallható a Második menet című, a világhálón ma is hozzáférhető lemezén. A körülbelül tízperces jelenetet mesterien dolgozta ki a humorista.

Az elején megemlítette Puskás nevét, hisz’ enélkül aligha élt volna meg a neki tulajdonított szólásmondás. Aztán Bozsik hajszálpontos ívelésére helyezte a hangsúlyt, Budai II. elfutására, és Kocsis homlokára, melyről a hálóba pattant a labda. A hazai nyilvánosság fórumain már ki lehetett ejteni a disszidens Puskás Ferenc nevét, de azért a humoristák és a publicisták nem vitték túlzásba. Az Aranycsapat itthon maradt tagjai közönségtalálkozók százain mesélték el a történetet, és persze kiejtették Puskás Ferenc nevét is. Ám az eseményről tudósító újságírók már nem hozhatták szóba Puskást a megyei napilapban.

Így lett Puskás Ferenc ütős mondatából „aranyköpés, frázissá koptatott mondás, klasszikus focibölcsesség, közismert szlogen, közkeletű szóvicc, legendás szólásmondás, népnyelvi fordulat, örökbecssű mondás, régi aranyigazság.” A disszidens elmarasztalásából pedig lassanként ironikus elismerés lett. Eme változással magyarázható, hogy 1957-ben, egy héttel október 23-a meg nem ünneplése után az ideiglenesen Népakarat címmel megjelenő Népszava glosszátora büntetésből nem nevezte meg Puskást, hanem „a Világraszóló Balláb tulajdonosának” titulálta. 

Eme értékelés 1970-ben a Népszabadságnak dolgozó humorista, Árkus József megfogalmazásában „aranylábú balösszekötővé” szelidült, bár Puskást ő sem nevezte meg. A hazai közvélemény így jutott el 1972-ig, amidőn Hofi végezte el az első simítást Puskás Ferenc majdani visszafogadásán. Ez nem tetszett Feleki Lászlónak, akinek a berzenkedése korántsem politikai okkal magyarázható. Tudni érdemes róla, hogy 1949 és 1954 között a Népsport főszerkesztője volt, és az Aranycsapat világbajnoki ezüstérme (bukása) után bűnbak lett.

Maradt ugyan a sportújságírásban, ám egyre többet foglalkozott aforizmákkal. A szállóige műfaját kérlelhetetlenül művelte. S mert testközelből ismerte a focistákat, abból indult ki, hogy Puskás meccs közben elvesztette a pénzérzékét. Csak a játéknak élt. A szünetben vagy a mérkőzés után persze hódolhatott anyagias felfogásának. Feleki László többször is közölte, hogy a Puskás Ferencnek tulajdonított szállóige úgy, ahogy ismerjük, életszerűtlen. Most, évtizedek múltán ez adta az ötletet, hogy megnézzem: vannak-e még másféle változatok az eredetére.

Azt soha senki nem vonta kétségbe, hogy Puskás mondott valami fontosat és a korra jellemzőt, de arról már eltérnek a vélemények, hogy mikor és miért. A második változat szerint szintén 1952-höz kötődik a híres mondás, de nem a szeptember 20-i válogatott mérkőzéshez, hanem a nyári edzőtáborhoz. Tatán látogatta meg Rákosi Mátyás a helsinki olimpiára készülő focistákat. Bajnokságot várt tőlük, amire a csapat szószólójaként Puskás azt válaszolta, hogy a jó szerepléshez kéne némi anyagi motiváció. Svájcba viszont már olimpiai bajnokként érkezett a magyar válogatott, ezért volt feltűnő, hogy rögtön a mérközés elején két gólt kapott az ellenféltől.

Találtam egy harmadik változatot is. A szólásmondás eredetileg Kispesten hangozhatott el, a Budapesti Honvéd úgynevezett „ulti-egyetemén”. Ez az értelmezés áll legközelebb a negyedik változathoz, amely kétségkívül Puskás Ferenc nevéhez fűződik. Akadt ugyanis egy erdélyi újságíró, aki 1996-ban azt firtatta az RMDSZ vendégénél, vállalja-e a szállóigét. Puskás Ferenc kifejtette, hogy 1949-ben a kispesti focicsapat játékosai a hadügyminisztérium állományába kerültek, ő pedig 4200 forintot keresett havonta. Ennyiből nehezen jött ki, mert akkor már családos ember volt, és ama bizonyos mondatot a honvédelmi miniszterhez intézte. Farkas Mihály azt javasolta, hogy ha már focistaként gyakran lépik át a nyugati határt. akkor oldják meg másként a pénzügyeket.

Ebből lett a szervezett csempészés. Felső utasításra a határőrök és a vámosok nem nézték meg a hazatérő focisták poggyászát. Puskáséknál jobban kevesen ismerték a hiánygazdaság hézagait. Nemcsak nejlonharisnyát és francia parfümöt, orkánkabátot és farmernadrágott, nyakkendőre és ingre való selymet csempésztek. Hidegkúti Nándor interjúiból tudjuk, hogy az ipari vezetők is megbízásokkal halmozták el az Aranycsapat játékosait. Puskásék olyan alkatrészeket szereztek be, amelyeket a nyugati embargó elzárt a magyar ipartól.

A többi már úgy alakult, ahogy a szállóigék történetében szokás. Van egy alapmondat 1950-ből, a kis pénz, kis foci. Szájról szájra terjed. A pesti közeg nem elégszik meg azzal, amit Puskás Ferenc mondott. Kiegészíti azzal, hogy nagy pénz, nagy foci. Majd 1956 és Puskás disszidálása után a neve említése nélkül hozzábiggyeszti, hogy kis pénz, kis foci, nagy pénz, kis foci. A kis mondat betöltötte a funkcióját. Mások előadásában úgy egészült ki, hogy a névtelen társszerzők a világ egyik legbölcsebb emberévé tették a legjobb magyar focistát.             

 

Tíz mondat egy Puskás-mondásról

 

A Világraszóló Balláb tulajdonosa, egykor annyira dédelgetett Öcsikénk megint megszólalt odakünn. … Új szállóige született odakint: kis pénz - kis duma, nagy pénz - nagy duma. (-tal, Népakarat, 1957. október 30.)

Öcsi annakidején megállt a kispesti Honvéd klubház Ulti-egyetemi tantermében, és kijelentette: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.” (Reuvén Sofét izraeli magyar újságíró, Új Kelet, 1963. december 6.)

Bizonyára az arany lábú balösszekötő szállóigévé vált szavaira gondoltak: „kis pénz, kis foci,”, és ami ebből következik: nagy pénz, nagy foci. (Árkus József újságíró, Népszabadság, 1970. január 25.)

Jó lenne egyszer már elfelejteni egy soha el nem hangzott legendát: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.” Az egykori válogatott, aki különben megbecsülte a pénz értékét, a pályán mindenről megfeledkezett, és úgy „sírt” a labdáért, mint akármelyik kisgyerek a játszótéren. (Feleki László újságíró, Képes Sport, 1972. május 16.) 

A szállóige a valóságban így fest: régen kis pénzért volt nagy foci, most nagy pénzért van kis foci. (Grosics Gyula volt válogatott kapus, az Aranycsapat tagja, Vas Népe, 1972. június 16.)

A szemére vetik, hogy ő találta ki a híres mondást, amikor Rákosi búcsúztatta a magyar válogatottat, és a lelkükre kötötte, hogy jól játsszanak és győzzenek. Akkor Puskás Öcsi azt mondta volna, hogy „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci”, amit a pártvezér  nyomban megértett, és ahelyett, hogy lecsukatta volna a csapat szószólóját, intézkdett a „nagy pénz” irányában. (Klamár Gyula emigráns újságíró, Amerikai Magyar Népszava, 1975. szeptember 12.)

Puskás Öcsi valamikor az ötvenes években nem átallotta kijelenteni: „Kis pénz, kis foci!” … A vagy negyven évvel idősebb Öcsi bácsi új (ideiglenes) szerepében azt próbálta beleszuggerálni a maiakba, hogy kis pénz, nagy foci. (Kéri Tamás újságíró a sikertelen szövetségi kapitányról, Népszava, 1993. június 18.)

/”Van önnek egy aranymondása: „Kis pénz, kis futball, nagy pénz, nagy futball.” Benkő Levente újságíró/ Az én időmben 4200 forint fizetést kaptam a Honvédnél. Volt ugye a család, gyerek, ki kellett fizetni a lakást, emezt, amazt. Erre Farkas Mihály ezt mondta: „Jártok Bécsbe, meg ide-oda, oldjátok meg.” (Puskás Ferenc, az Aranycsapat hajdani kapitánya, Erdélyi Napló, 1996. február 28.)

Az Öcsi bácsinak tulajdonított mondás immár a jelenben finom módosításra szorul: „kis pénz, kis foci, nagy pénz, kis foci”. (Hámori Zoltán kecskeméti újságíró, Petőfi Népe, 2003. január 24.)

Öcsi bácsi nem tagadta, hogy tőle származik az eredeti változat, bár az nem egyértelmű, mikor, milyen környezetben hangzott el. (Ballai Attila újságíró, Nemzeti Sport Online, 2025. augusztus 9.)

 

 

 

 

 

komment

Médianapló - Szelfik a futókkal

2025. augusztus 13. 15:42 - Zöldi László

gyulai_2.jpg

Tegnap délután nem egyedül mentem ki a Gyulai Memorialra. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség hajdani főtitkáráról, Gyulai Istvánról elnevezett emlékversenyre az unokám is elkísért. Idén novemberben lesz tizenhárom éves, és a tömegközlekedés rajongójaként ragaszkodott ahhoz, hogy a kettes villamossal utazzunk a Duna pesti oldalán, Ferencváros és Csepel között felépített Nemzeti Atlétikai Központba.

A végállomástól még kilométernyi a gyalogút. Samu nem tudhatta, amit az épp két éve megrendezett atlétikai világbajnokságon tapasztaltam. A magyar kormány 246 milliárd forintból épített egy atlétikai pályát. A stadion nemzetközi színvonalát kár volna tagadni, a környékét azonban elfelejtették rendezni. Ezért a zárónap végén több ezren botorkáltunk az éjsötétben, az egyenetlen út két szélén heverő szalmabálák között. Azóta annyit változott a helyzet, hogy tegnap nappal mentünk végig a bekötő úton.

A bálákból szalmaszálak maradtak a gazos, poros földhányáson, a budapesti olimpiára szánt ékkő környéke változatlanul rendezetlen. Közben azonban a magyar főváros megkapta az atlétikai Európa-bajnokság rendezési jogát is. Talán lesz idő és pénz arra, hogy ne csak a pálya és a nézőtér legyen világvárosi jellegű, hanem a környék is. A stadion viszont változott. A legfelső szint héjszerkezete megmaradt, ám a betonkeretek közül eltűnt a lelátó. A világbajnokság után húszezresre bontották vissza a negyvenezres nézőteret, de a közelgő kontinensbajnokságra ismét felépítik a lebontott lelátókat.

Ezen bosszankodhatunk persze, mégse kérem számon a pazarlást. Amikor ugyanis a nemzetközi érdeklődést kielégítve tervezték az atlétikai stadiont, akkor számításba vették a majdan lanyhuló érdeklődést, de még nem tudhatták a szervezők, hogy hamarosan megrendezhetik az Európa-bajnokságot is. Azóta sok hétvégi vesenyt közvetített a köztelevízió a világ különböző városaiból. Egy új szokást megismerve ültünk be tegnap a cél után következő szektorba.

Tévénézés közben azt vettük észre, hogy miután a futók beérnek a célba, kiengedve még körülbelül ötvenméternyit kocognak. A győztes pedig kötelességének érzi, hogy a karzathoz szoruló gyerekekhez menjen, és a feléje nyújtott mobiltelefonokból kiválasszon néhányat. Szelfizik az autogramvadászokkal. Samu tegnap köztük töltötte a délutánt, az eredmény szelfi a győztesekkel. Neki kommunikációs élmény volt a Gyulai Memorial, nekem, a négyszázas exatlétának csupán utólag lett élmény két eredmény: Duplantis világcsúcsa rúdugrásban és Halász Bence győzelme kalapácsvetésben.

Vagy kétszáz méternyire ültünk a rúdugrás színhelyétől, amelyet az ellipszis alakú pálya másik, napsütötte oldalán rendeztek meg. Azt nem láttam, hogy a svéd-amerikai szuperatléta átugorja a 629 centis magasságot. Az viszont már a korábbi kísérleteknél is feltűnt, hogy gyorsabb a többi rúdugrónál. Tavaly bejárta a világsajtót, hogy fogadásból száz métert futott a norvégok négyszáz gátas olimpiai bajnokával,. Ő nyert 10,3-mal, ami az ugrók között nagyon jónak számít. Jellemző, hogy tegnap a profik százas futamában a legjobb magyar sprinter10,4-gyel lett sokadik.

Este persze itthon, videófelvételen láttam a világcsúcsot. Akkor derült ki számomra a siker titka. Duplantisnál az átlagosnál nagyobb futógyorsaság az ugrás szinte tökéletes technikai kivitelezésével párosul. A visszavonulás után jó üzletember lesz belőle, centinként javítgatja a világcsúcsot, tegnap este immár tizenharmadszor. Állítólag a Nemzetközi Atlétikai Szövetség minden világcsúcsért ötvenezer dollárt fizet. Tizenháromszor tizenhétmillió forintot? Ebből már meg lehet élni.

A svéd világcsúcstartónak nem ismerem az amerikai papáját, Halász Bence édesapját viszont ismerem. A kiskunhalasi színekben versenyző gerelyhajító Bács-Kiskun legjobb atlétái közé tartozott. Fia  Szombathelyre származott el, és a híres magyar dobóiskola legjobbja kalapácsvetésben. Tegnap legyőzte a világelső Katzberget, aki olyan elzárt körülmények között edz Kanadában, hogy akadnak sportújságírók, akik teljesítményfokozó szereknek tulajdonítják az olimpiai bajnokságát. A győzelmi sorozatát törte most meg a magyar atléta. Tudható róla, hogy tavaly óta karcsúbb és erősebb lett. Bár a futócél melletti szektorból csak annyit láttam, hogy mintha robbanékonyabb is lett volna. A korábbinál összerendezettebb mozgást a késő esti videófelvétel örökítette meg.

A legszínvonalasabb atlétikai kultúrájú országban, az Egyesült Államokban a sport-ösztöndíjjal tanulók a diploma megszerzéséig nem kereshetnek pénzt. Azért versenyeznek, hogy a diploma után megélhessenek az atlétikából. Ezzel magyarázható, hogy júniusban átköltöznek Európába, és majd’ minden hétvégén első osztályú versenyeken vesznek részt, alkalmanként tízezer dollárért. Az idén szeptemberben lesz a világbajnokság, és már nem érdemes visszamenni Amerikába. Jól jött két hétvége között egy hétközi (keddi) verseny Budapesten. A kalandos sorsú, befejezetlen, de gyönyörű stadionban.

Kesernyés ez a következtetés, a tegnapi fejleményeket mégis élményként könyvelem el. Samut alighanem megfertőzte a sportágam. Igaz, a mellékelt szelfit nem ő készítette, hanem egy tíz másodpercen belül futó sprinter. Körülötte a karzathoz szoruló gyerekek, a jobb alsó sarokban látható szemüveges fiú az unokám. 

   

Tíz mondat az atlétikáról

 

Bárkit le lehet buktatni a jelenlegi rendszerben, minden sportoló az ellenőrök jóindulatára és elnézésére van bízva. (Győrffy Dóra válogatott magasugró, jelenleg közgazdász professzor, hvg.hu, 2007. november 13.)

Nem vagyok se rosszabb, se jobb a többieknél, már ami a doppingkérdést illeti. (Fazekas Róbert volt olimpiai bajnok diszkoszvető, Origo.hu, 2010. augusztus 4.)

Éveken keresztül belőlem élt a magyar atlétika. (Pars Krisztián olimpai bajnok kalapácsvető, Index.hu, 2022. augusztus 8.)

Atlétáink eredményein - tisztelet a kivételnek - nem látszik, hogy doppingolnának. (Salánki Miklós újságíró, Magyar Hírlap Online, 2023. január 24.)

Az atlétikai világbajnoksággal az utolsó olyan sportágat is kipipáljuk, mely az ötkarikás játékokon fajsúlyos. (Szűcs András újságíró, Világgazdaság.hu, 2023. augusztus 14.)

A rozsda helyén kizöldült a város. (Fürjes Balázs Fidesz-politikus a Nemzeti Atlétikai Központról, Magyar Hírlap Online, 2023. augusztus 18.)

Négy-öt év múlva eljuthatunk oda, hogy eredményességben is kifizetődhessen ez a világbajnokság. (Orendi Mihály nyíregyházi edző, Szabolcs Online, 2023. augusztus 24.)

Ami kordonon belül van, a profi, ami azon kívül tapasztalható, az kínos. (F. Szabó Emese újságíró a Nemzeti Atlétikai Központról és a környékéről, Magyar Narancs, 2023. augusztus 31.)

Ilyenkor látszik, hogy kifizetődő, amit meg mertünk lépni az edzésmunkában. (Halász Bence kalapácsvető, masz.hu, 2025. augusztus 12.)

Remekül érzi magát fővárosunkban a sportok királynője. (Ch. Gáll András újságíró, Index.hu, 2025. augusztus 13.)

komment

Médianapló - Tíz mondat a kispártokról

2025. augusztus 12. 11:50 - Zöldi László

Aki az MSZP-t és a baloldalt temeti, azt elég emlékeztetni, hogy a Fidesz 1994-ben 7 százalékos kispárt volt, 1998-ban pedig már kormányt alakíthatott. (Botka László szocialista politikus, Népszabadság, 2010. augusztus 31.) 

Egy fiatal, helyét, arcát és stílusát még csak keresgélő kispárt önként kimarad a régi-új ellenzék összeolvadásából, ezáltal a hatalmi osztozkodásból. (Horváth A. Attila újságíró az LMP-ről, Zalai Hírlap, 2013. január 29.)

Abszolút modern, és zsebben elfér. (Szentmihályi Szabó Péter publicista a Modern Magyarország Mozgalomról, Magyar Hírlap, 2013. április 23.)

Az MSZP egyre inkább kispárti vonásokat mutat. (Török Gábor politológus, Heti Válasz, 2016. november 3.)

A kispárttá zsugorodott MSZP-ben a túlélés szempontja bőven felülírja a kormányváltásét. (Stumpf András újságíró, Heti Válasz, 2018. január 25.)

A baloldalnak az volt az érdeke, hogy kiszorítsa a kispártokat. (Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom vezetője az ellenzéki összefogásról, ATV, 2018. február 21.)

A Demokratikus Koalíció posztkommunista kispárt lett. (Techet Péter publicista, Gemist, 2024. június 12.)

Nagypártból lett kispárt. (Gazda Albert újságíró a DK-ról, 444.hu, 2024. június 13.)

Gyűlik a mocsok az ellenzék hátsó udvarában. (Bruck András publicista a kispártok életben maradási kísérleteiről, Facebook.com, 2025. július 9.)

A DK és a hozzá csatlakozó kispártok valójában nem akarják a kétharmados rendszerváltást. (Horn Gábor volt SZDSZ- politikus, Klubrádió, 2025. augusztus 11.)

komment

Médianapló - Az idézhetőség lehetőségei és határai

2025. augusztus 11. 12:04 - Zöldi László

 Sok véleményformálóval ellentétben már nincsenek rosszindulatú kommentelőim. Fél évtizede szakítottam velük, elment a kedvem a terméketlen vitáktól. Sajnálom azonban a szintén álneves kommentelőket, akikkel érdemes volt vitatkozni és olykor egyet is érteni. Kár, hogy a trollokhoz képest kevesen voltak.

Ha változatlanul érdeklődnek az álláspontom iránt, remélem, vezeték- és keresztnévvel csatlakoztak a digitális ismerőseimhez, akik most úgy ezerkétszázan vannak. Nincsenek sokan, és körüket nem is szeretném bővíteni. Megszűröm a jelentkezőket. Akinek nincs fényképes profilja, vagy van ugyan, de a közös ismerősök fényképei alapján olyan ember körvonalai rajzolódnak ki, aki Kissként vagy Nagyként akar a bizalmamba férkőzni, azt udvariasan elhárítom. Fogadom viszont a régi és új ismerősüket, akik nem a kötözködés szándékával  érdeklődnek a gondolataim iránt.

Újabb szűkítéssel járt, hogy a pandémia után lemondtam a napi bejegyzésekről. 2002 január elseje óta elég volt a mintegy nyolcezer glossza a nyilvánosságról. Azóta beérem a heti kettővel. Ebből azonban korántsem következik, hogy abbahagytam a napi megjelenést. Minden napra jut egy megnyilvánulás, csak éppen a negyven év alatt felhalmozódott dokumentációból. A körülbelül ezer fogalomhoz kötődő mondatokból válogatom ki azt a tízet, amely érdemes a megörökítésre.

A változtatás oka nemcsak az élemedett korommal magyarázható. Azzal is, hogy egy osztálytalálkozón az a fiú, aki a középiskolában talán a legközelebb állt hozzám, bejelentette, hogy rákos lett. Mérnökként, majd műszaki vállalkozóként olvasta ugyan a médiatanári bejegyzéseimet, de amit írtam a nyilvánosságról, az túl súlyos volt neki a „kemóra” való váraközások közben. Azt kérte, hogy készítsek tízmondatos összeállításokat, amelyekről elmerenghet kezelések előtt és közben. Hajdani osztálytásamat januárban temettük, ötlete azonban érdeklődést váltott ki a digitális ismerőseim körében is.

A dokumentáció persze nem olyan népszerű, mint a vélemény. Olvasóim száma a felére csökkent, a szokásos évi egymillió helyett már „csak” félmilliónyian kíváncsiak a Médianaplóra. Ám ezzel nem vagyok elégedetlen. Hetvenkilenc évesen ez is elfogadható eredmény. A részben megváltoztatott profilú blogom a Facebook.com, az Index.hu, a Szombathelyen szerkesztett Hirvonal.hu és a marosvásárhelyi ÚjHét.com segítségével így is eljut az olvasókhoz.

Osztálytársam ls barátom már nem érhette meg a legutóbbi változtatást. Fél éve azt találtam ki, hogy azokat az interjúkat és beszédeket is dokumentálom, amelyekből legalább tíz mondatot érdemes kiemelni. Így lettem például a péntek reggel elhangzott miniszterelnöki interjúk összefoglalója. Számomra és talán az olvasóim számára is kiderül belőlük, hogy országunk első embere, már-már teljhatalmú diktátora épp mit akar megosztani a nyilvánossággal. De a furcsa monológokból a leleplezés-önleleplezés mellett a szakmai elismerésem is kibontakozik. A hanyatló Orbán Viktornak még mindig van alkalmanként tíz mondata, melyen érdemes eltűnődni.

Néhány napja Messenger-üzenetet kaptam. Íróját csaknem fél évszázada ismerem, szakmai kapcsolatunk nem mélyült ugyan barátsággá, de fenntartásait mindig szellemesen és tapintatosan fejtette ki. Most üdvözölte a politikusoktól való ízelítőket, hiányolta azonban, hogy még soha nem foglaltam össze Dobrev Klára vagy Magyar Péter interjúit, beszédeit. Mentségemre szóljon, hogy az említett közéleti személyiségek egyébként figyelemre méltó megnyilvánulásaiban egyelőre nem találtam tízmondatnyi idézni valót. Még meg kell tanulniuk, hogy miként lehet magukra vonzani az utókor fürkésző tekintetét.

 

Tíz mondat Haraszti Miklóstól (Klubrádió, 25.08.11.)

 

A Fideszben mindent föltettek a médiára.

/Hadházyról, Márki-Zayról, Magyarról/ Mindenki, aki eddig jött, a Fideszből jött.

Négyévenként a vesztesek beverekedik magukat a Parlamentbe.

/Gyurcsány Ferencről/ Amikor neki állt a zászló, ő mondta, hogy a kétharmadhoz egyetlen párt kell.

A DK és a hozzá csatlakozó kispártok valójában nem akarják a kétharmados rendszerváltást.

A kispártok vezetői bűnös játékot játszanak.

A kispártok vezetőit azzal vádolom, hogy Orbánt segítik.

A szavazók a parlamenti pangást hasonlítják össze a civil pezsgéssel.

A választók elhiszik-e, hogy rendbe hozható az ország?

Meglesz-e az „örömünk”, hogy a Fidesz elmegy, és mindent megtart?

 

komment
süti beállítások módosítása