Akik a felsőoktatásban húztunk le néhány évtizedet, hetvenévesen mehettünk nyugdíjba. Pokol Béla alkotmányjogász is professor emeritus, és nyugalmazott alkotmánybíróként naponta osztja meg figyelemre méltó gondolatait az olvasókkal. Érdeklődéssel kísérem fészbukos üzenőfalát, és bár szinte egyetlen gondolatával sem értek egyet, a jelentős véleményformálók között tartom számon.
Tegnap például Churchill ürügyén tűnődött a magyar belpolitikáról. Ezt találta írni: „A néhai brit miniszterelnök sok okossága között egyszer azt mondta, hogy csak a sajátkezűleg hamisított statisztikának hajlandó hitelt adni.” A bejegyzésem utáni összeállításban van egy idézet, amelynek szerzője szintén citálja a Churchillnak tulajdonított mondást, de a saját kezűleg-et külön írta. Helyesen, dokumentátori kötelességem azonban, hogy a jogtudóst úgy idézzem, ahogy ő fogalmazott.
Azt is inkább megköszönöm, hogy téves állítása jóvoltából adalékot fűzhetek kedvenc témámhoz, a szállóigék eredetéhez. Elismerem persze, hogy a néhai brit miniszterelnök sok okossága közül az egyiket gyakran idézik a magyar nyelvű sajtóban. Nincs nyoma azonban annak, hogy e mondat elhagyta volna Churchill száját, vagy kicsorgott volna a tollából. Állandó információforrásom, az Arcanum.hu például több mint négyezerszer hozza összefüggésbe a brit államférfit azzal a fránya statisztikával.
Ennek a fele ártalmatlan összefüggés, nincs köze a cinikus szóláshoz. Feltűnő, hogy a másik fele viszont az 1940 utáni helyzetet tükrözi. Holott a korabeli karikatúrákon szivarral és whiskys pohárral ábrázolt politikus már 1940 előtt is jelentős szerepet játszott a brit közéletben. Hol miniszterként, hol ellenzéki politikusként, akit kitűnő írás- és elemzőkészsége miatt a legtekintélyesebb angol nyelvű újságok busásan fizettek meg. A téma szakirodalmában leltem két kutatót, akik végére jártak a szállóigeként elkönyvelt mondásnak.
Bocz János a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsosa. A Statisztikai Szemle 90. évfolyamának 9. számában követte vissza a nagy hírre vergődött mondat egyik szálát. Disraeli brit miniszterelnökig jutott, aki a XIX. század utolsó harmadában egy amerikai író följegyzése szerint ragadtatta magát az elmés megállapításra, hogy van a kis hazugság, a nagy hazugság meg a statisztika. Ehhez hasonló mondat csakugyan olvasható Churchill publicisztikájában, ennek elágazása tűnik fel a magyar idézetcsokorban is.
Amit azonban Gyimóthy Géza pedzeget, az abból fakadt, hogy a Torgyán-féle kisgazdapárt lapjában a szerzők elég gyakran foglalkoztak a pártérdekeknek alávetett statisztikával. Ebből korántsem következik a másik szál, a sokkal markánsabb fogalmazásmód, amelyet egyértelműen Churchillnak tulajdonítanak az értelmezők és az idézők. Kivétel egy német kutató, aki meggyőző tanulmányt szentelt a kalandos sorsú szállóigének.
Werner Barke a Baden-Württenbergi tartomány statisztikai hivatalánál dolgozik, és elemzése a hivatali Monatsheft (havi folyóirat) 2004/11. számában látott napvilágot. A német nyelvű elemzésből azt olvastam ki, hogy a szerző levélben kereste meg a legjelentősebb brit szerkesztőségeket. Egymástól függetlenül ugyanazt válaszolták: még csak nem is hallottak Churchill kijelentéséről. A neki tulajdonított mondások között sincs nyoma. A német kutató ekkor kezdte tanulmányozni a német újságokat.
Kiderítette, hogy gleichschaltolt (egybehangolt) sajtó 1940/41-es évfolyamában tizennyolcszor vádolták a brit miniszterelnököt a statisztikák megszépítésével. A második világháború kirobbanása után ugyanis a Luftwaffe repülőgépei bombázták a brit városokat, és az angol nyelvű lapok nem annyi áldozatról számoltak be, mint amennyit a német újságok feltételeztek. Barke szerint ekkor adta ki Goebbels propagandaminiszter az utasítást, hogy Churchillt hazugsággal kell megvádolni. Például számakrobatának és Blöff tábornoknak nevezték.
Vagyis német propagandisták kölcsönözték Churchillnek a szállóigeként elhíresült mondatot. Két változatát ismertem meg. Az egyik ez: „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én hamisítok.” A másik pedig ez: „Csak azokban a statisztikákban bízhatsz, amelyeket magad hamisítottál.” Nos, egyik vagy másik annyira elterjedt a magyar sajtóban, hogy még a Délkeleti Krónika 1994. június 9-i számába is bekerült. A keresztrejtvény megfejtendő sora lett, és nyerhetett vele, aki Churchill nevét eltalálta.
Tíz mondat a statisztikáról
Hazudni háromféleképpen lehet: igennel, nemmel és statisztikákkal. (Zsíros Géza kisgazda politikus, Pesti Hírlap, 1991. március 4.)
Húsz esetből tizenkilencszer nekem volt igazam. Egy politikus nem engedhet meg magának ilyen rossz statisztikát. (Keserű Imre szentesi tanár, szocialista politikus, Heti Délkelet, 1995. október 22.)
Valamennyi közül Churchill szállóigévé nemesedett gúnyolódása tetszik a legjobban: „Én csak abban a statisztikában hiszek, amelyet saját kezűleg hamisítottam.” (Tóth Mihály pozsonyi újságíró, Új Szó, 1996. augusztus 14.)
A statisztika olyan, mint a miniszoknya: sokat megmutat, de a lényeget eltakarja. (Kertész György vállalkozó, Népszava, 2005. április 21.)
A Churchillnek tulajdonított mondásnál csak azt gyűlölöm jobban, mely szerint „van kis hazugság, nagy hazugság és statisztika”. (Sík Endre szociológus, közvélemény-kutató, Origo.hu, 2007. március 14.)
A véletlennek is van tudománya. Úgy hívják, hogy statisztika. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Magyar Rádió, 2010. de ember 7.)
Churchill úgy fogalmazott, hogy annak a statisztikának hisz, amit a Nemzeti Statisztikai Hivatal állít elő. (Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Népszava, 2016. december 10.)
Ebben a válsághelyzetben a statisztika előbb fog szépülni, mint az ország. (Bogatin Bence újságíró, Mérce.hu, 2020. május 9.)
A statisztika nem hazudik, legalábbis ha nem politikusok készítik. (Vincze Attila újságíró, Népszava, 2022. november 10.)
A néhai brit miniszterelnök sok okossága között egyszer azt mondta, hogy csak a sajátkezűleg hamisított statisztikának hajlandó hitelt adni. (Pokol Béla alkotmányjogász, Facebook.com, 2025. július 2.)
