Ilyenkor, karácsony és szilveszter között rendezgetem a házi archívumot. Az Orbán-dossziéban jócskán felgyülemlett az anyag.

A múlt század nyolcvanas éveiben, az évtized végén gyakran fordultam meg abban a ferencvárosi házban, ahol a két gyermekem lakott az édesanyjukkal. Mentem föl a lépcsőn, és olykor mellettem viharzott el egy fiatalember melegítőben. Kettesével vette a lépcsőfokokat, futott kocogni. Akkoriban egy hetilap főszerkesztő-helyettese voltam, és kulturális újságíróként annyit azért tudtam róla, hogy a Fidesz rövidítésű politikai szervezet vezetője. S mert a körülmények jövő jósoltak neki, nyitottam a nevére egy fájlt a számítógépen.

Azóta a mondatai 655 oldalt töltöttek meg. Egy oldalon kettes sorközzel hét-nyolc gondolat fér el. Ha ehhez hozzáveszem, hogy mások mit mondtak vagy írtak róla, akkor a másik gyűjtemény 434 oldalt tesz ki. A mintegy nyolcezer mondatból mégiscsak kirajzolódik egy közéleti személyiség arculata. A portré felvázolása meghaladja egy év végi áttekintés kereteit, az idei termés azonban közéjük fér. Nos, 2024-ben 342 oldalnyi szöveget jegyeztem föl Orbán Viktortól. A közlekedési csomópontok, dunai hidak avatásán, a gazdasági kamarák ülésén és a külföldi vendégek fogadásán elhangzott alkalmi szónoklataiból nem is szemelgettem.

Bizonyára találtam volna bennük is figyelemre méltó gondolatokat, de beérem azzal, hogy minden napra jut tőle egy olyan mondat, amely alkalmas a megörökítésre. Vagy azért, mert kiderült azóta róla, hogy nem váltotta be a miniszterelnök várakozásait, vagy azért, mert beváltotta. Vagy azért, mert szellemes, vagy pedig azért, mert nem méltó egy kormányfőhöz. Egy nem mondható el róluk, hogy bármelyik elérte volna a szállóige színvonalát.

Vagyis azt, hogy a kávéházak népe, a polgárság szájára veszi, ízlelgeti, elvesz belőle, hozzátesz valamit, és a kicsontozott mondat gazdagítja nagy hagyományú szállóige-irodalmunkat. A három és fél évtizede vezetett gyűjteményemben háromezer szállóige található, ebből 31 köthető Orbán Viktor nevéhez. Egy százaléknyi. Vannak néhányan, akik ennél többre képesek, Bodor Pál például másfél százaléknyira, de ő már nem szaporíthatja a közélet megnyilatkozások számát.

Orbán Viktor politikai pályafutása két részre osztható. Fele részben ellenzéki politikus volt, fele részben miniszterelnök. Azt vettem észre, hogy ellenzékben szabadabban, oldottabban, szellemesebben fogalmazott. A hozzá kapcsolható szállóigék többnyire akkor születtek, amikor küzdenie kellett azért, hogy nyilvánossághoz jusson. Az újságírók kérdéseit még kihívásnak tekintette, frappáns mondataival a szellemi életben is híveket szerzett magának. Kormányfőként válogathatott és válogathat a médiumokban meg az újságírókban. De nemcsak ez tette könnyen kiszámíthatóvá és olykor unalmassá.

Az is, hogy már nem az interjút készítő újságíró szabja meg a beszélgetés menetét, hanem a miniszterelnök stábja. A helyzetet jellemzi a péntek reggeli rádióműsor látványa. Halljuk a kérdező hangját, a stúdióvendég pedig nem néz az újságíróra. Lapozgatja a jegyzeteit, keresi a „spontánul” föltett kérdésre adandó választ. A rutinjára már csak azért van szükség, hogy a slágvortokat teljes mondatokká kell kiegészítenie. Ebben kiváló. Jó egyetemi előadó lehetne belőle, ha egyszer abbahagyná a politikát.

Kár, hogy a mondandójából elvész a rögtönzés keltette meglepetés. Az egyéniségtől függő hozzáadott érték, amely az érdekes gondolatot alkalmassá teszi arra, hogy a kávéházi törzsasztalnál szájról szájra terjedő szállóigévé váljon. Ahhoz ugyanis, hogy a közéleti személyiség önmagát is meglepje a tartalmas, szellemes gondolattal, beszélgetőpartnerre van szükség. Az újságíró szellemi önállósága nélkül a politikus hajlamos az elkényelmesedésre.

A közszolgálati rádióban többen is interjúztak a miniszterelnökkel. 2010-től például Kiss Gábor István, akit a lecserélése után Pekingbe és Tokióba küldtek tudósítónak. Miután hazajött, egy másik rádióhoz szerződött, és eltűnt előlem. Ha jól emlékszem, egy harcias hangú hölgy következett, aki folyton az ellenzéken köszörülte a nyelvét. A neve nem jut eszembe, de azt tudom róla, hogy a nyíregyházi főiskolán szerzett diplomát. Remélem, nem én tanítottam újságírásra. Miután lecserélték, eltűnt a Magyar Rádió adminisztrációjában.

A jelek arra utalnak, hogy a miniszterelnök megszólaltatása nem föltétlenül az újságírói pálya megindulása. Az utána következő Nagy Katalin nevére már emlékszem. Ő elég sokáig húzta, és a lecserélése után kapott egy irodát Brüsszelben. Az utódja, egy Törőcsik Zsolt nevű, kellemes hangú és sima beszédű fiatalember. Ilyen előzmények után vajon milyen karrierre számíthat, ha majd tovább kell lépnie a bizalmas alákérdezésből?

Szétszálaztam Orbán Viktor 342 idei megnyilvánulását. 62 mondatban foglalkozott a hanyatló Nyugattal (Brüsszellel, az Európai Unióval). 53-ban az orosz-ukrán háborúval, 45-ben a magyar gazdasággal, 24-ben a békével. 19 mondatban Amerikával (Trumppal), 15-ben Ukrajnával (Zelenszkijjel), 13-ban a baloldallal, amelybe a miniszterelnök mindenkit besorolt a politikai ellenfelek közül, még az ó-ellezéket leváltó Magyar Pétert is.

A kormányfő 11 mondatban foglalkozott Oroszországgal (és Putyinnak), 7-ben saját magával, 6-ban a migránsokkal, 5-5-ben a Fidesszel és a kegyelmi üggyel, 4-ben a médiával, 3-3-ban Kínával és az LMBTQ-jelenséggel. Mindez nem azt jelenti persze, hogy az eme bekezdésben olvasható fogalmakat Orbán elhanyagolta volna. Sokszor hozta szóba őket, de még annyira se mondott róluk érdemlegeset, hogy bekerüljenek a 2024-es dossziéba.

A miniszterelnök politikai tehetségét sose vontam kétségbe. De az a benyomásom, hogy a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként az idén fásultnak, tompának mutatkozott, és önismétlőnek hatott.  

Tíz mondat Orbán Viktor 2024-es megnyilvánulásaiból

A magyar gazdaság az európai úniós pénzek nélkül is válságálló. (Magyar Rádió, január 19.)

Nem tartunk igényt az ukránok kóserpecsétjére. (Magyar Rádió, február 2.)

/Novák Katalinról/ Jó emberek is hoznak rossz döntéseket. (Hír TV, február 17.)

A brüsszeli válságkezelés klasszikus. Amerikának klassz, a többieknek kuss. (Hír TV, február 17.)

/Az Európai Unióról/ Mi vagyunk a bot a küllők között. (Hír TV, március 15.)

A NATO-ban is vagyunk meg nem is. (Magyar Rádió, május 24.)

A politikában a legfontosabb érv nem a muszkli, hanem a siker. (Magyar Rádió, október 4.)

/Magyar Péterről/ Attól még nem lesz valaki hazafi, ha lyukat vág a zászlóba. (Hír TV, október 23.)

Az eklézsiát mindig meg kell reformálni. (Mandiner.hu, december 19.)

Könnyű év az én szakmámban nincs. (Magyar Nemzet Online, december 24.)

A sötét pártállam is állított fel karácsonyfát, csak a Kisdedet akarta kilopni alóla. (Csurka István író, MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 1994. december 22.)

Karácsonykor legalább a Jézuska közelében ne képzeljük magunkat Istennek. (Kállai Ferenc színész, Népszava, 2002. december 24.)

Olyan körülmények között éltünk, hogy ünnep volt az is, ha karácsonyfát tudtunk venni. (Széles Gábor milliárdos vállalkozó, Hetek, 2004. december 23.)

Olyan a kormányzat, mint a rossz szülő, aki minden vacak csokoládét azonnal megvesz, ahelyett, hogy azt mondaná, nincs csoki, de majd karácsonykor lesz edzőcipő. (Nádasdy Ádám költő, Népszava, 2013. július 6.)

Nem szeretek egyedül lenni karácsonykor, de ezzel nem vagyok egyedül. (Lukács Csaba újságíró, Magyar Nemzet, 2015. december 24.)

Megpróbálom tető alá hozni, hogy az ortodox karácsonykor legyen tűzszünet és hadifogoly-csere. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. december 20.)

Manapság a karácsony sokak számára már részben elveszítette keresztény vallási tartalmát, meghitt, ajándékosztó családi ünneppé vált. (Berend T. Iván történész, ÚjHét.com, 2024. december 22.)

Nemcsak a fát, de a saját lelkét is feldíszíti az ember. (Sinkovics Gábor újságíró, Blikk.hu, 2024. december 22.)

Már majdnem elhittük, hogy idén karácsonykor megnyugszik a világ. (Ambrus-Jobbágyi Zsófia publicista, Magyar Nemzet Online, 2024. december 22.)

Az emberek a karácsonytól szeretetet, békét, megnyugvást várnak, amit máskor nem kapnak meg. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2024. december 23.)

A legutóbbi napokban Lázár János és G. Fodor Gábor magyarpéterezett, Kocsis Máté népszavázott, Bruck András óellenzékezett, Köves Slomó európázott, Fischer Iván pedig inflációzott.  

Saját pártot sem alapít, mert annyira nem tűri a fékek és ellensúlyok rendszerét, amit állítólag helyre akar állítani. (Bartus László újságíró Magyar Péterről, Amerikai Népszava, december 15.)

A Népszava nevű médiamaradvány. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, Facebook.com, december 16.)

Ez az év a Fidesz politikai veresége volt. (Somogyi Zoltán szociológus, Klubrádió, december 16.)

A Fideszben és holdudvarában számos további Magyar Péter „bújik meg”. (Jeszenszky Zsolt publicista, PestiSrácok.hu, december 17.)

A jogot évek óta politikai bunkósbotként használja. (Herskovits Eszter műsorvezető Orbán Viktorról, Klubrádió, december 17.)

Össze-vissza rángatják a jogot. (Németh Péter újságíró a Fideszről, ATV, december 18.)

A magyar gazdaság nem fölfelé ível, hanem lefelé csúszik. (Székely Tamás szakszervezeti vezető, Klubrádió, december 18.)

A baloldali pártok ódivatú, már réges-régen lejárt elméleteket zsolozmáznak, és nem képesek az embereket megszólítani. (Ágh Attila politológus, Népszava, december 18.)

Előbb Európa meghalt Auschwitzban, és mára Auschwitz is meghalt Európában. (Köves Slomó rabbi, Index.hu, december 18.)

Találtunk egy jóféle bontógolyót. (Tóta W. Árpád publicista Magyar Péterről. hvg.hu, december 19.)

A támogatásért hálás vagyok, de nem örülök annak, hogy azt felemészti az infláció. (Fischer Iván karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője. Magyar Narancs, december 19.)

A változás az egyetlen, ami állandó. (Gulyás Michelle olimpiai bajnok az öttusáról, Magyar Hang, december 20.)

2024-ben mindenki a Magyar Péter-jelenséggel volt elfoglalva. (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Origo.hu, december 20.)

Azért jó a Magyar-ügy, mert a Fideszt összerántja. (Lázár János Fidesz-politikus, Frizbi TV, december 20.)

Ő a Tisza Párt. (Ónody-Molnár Dóra újságíró Magyar Péterről, ATV, december 20.)

Európa még megvan. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, december 20.)

Egyetlen futballista sem lehet hatékony, ha csak ácsorog a pályán. Természetesen a Császár kivétel. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Nemzet Online, december 21.)

Minden diktátor demokratának tartja magát, és azt gondolja, hogy szeretik az emberek. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, december 21.)

A Magyar Hang hetilapot magyar vállalkozó híján Szlovákiában nyomják - itthon pedig elnyomják. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, december 21.)

A régi ellenzéki pártok már soha nem fognak kormányozni, viszont ’26-ben képesek lehetnek megmenteni a rezsimet a bukástól. (Bruck András publicista, Facebook.com, december 21.)

Nemcsak a fát, de a saját lelkét is feldíszíti az ember. (Sinkovics Gábor újságíró a karácsonyi hangulatról, Blikk.hu, december 22.)

Ilyen háborús időkben legfontosabb a stratégiai nyugalom.

Az erőviszonyok folyamatosan változnak az oroszok javára és az ukránok rovására.

Törökország az egyetlen sikeres közvetítő.

Megpróbálom tető alá hozni, hogy az ortodox karácsonykor legyen tűzszünet és hadifogoly-csere.

Európa még megvan.

A dolgok a béke felé mennek.

Akik távolabb vannak a háborútól, azok gyorsabban fejlődnek, mint mi.

/Az Európai Unió versenyképességéről/ A legfontosabb kérdésekben mind a 27 államot megegyezésre bírtuk.

/A költségvetésről/ A legfontosabb, hogy repülőrajtot vegyünk.

Korszakos közgazdász, Matolcsy György távozik a jegybank éléről.

(Az interjú 26 percében a magyar miniszterelnök 8-szor köszörülte a torkát.)

Talán még sosem álltak ilyen jól együtt a csillagok a magyar diplomácia egén.

Úgy tekintenek ránk Amerikában, hogy mi már Trumpok voltunk Trump előtt is.

Trump elnök nem a megváltónk, hanem a harcostársunk.

/A tőzsdespekulánsokról/ Azért rángatják a forintot, mert a forint értékének mozgatásával pénzt lehet keresni.

Sokkal több minden van rendben, mint korábban.

Az eklézsiát mindig meg kell reformálni.

Minden politikai döntésért a politikai vezető viseli a felelősséget.

/A megbuktatott szír elnök állítólagos budapesti landolásáról/ A szenzációhajhászás helyett mind a médiának, mint a politikának a felelősség hangján kellene beszélnie.

Egy kormányzó politikai erőnek az is feladata, hogy megállítsa a hőbörgők úthengerét.

Az ellenzéki térfélen a projekt ugyanaz, mint eddig, csak a főszereplő változott.

 Mi még Európa kedvéért sem járulhatunk hozzá Schengenhez, egy újabb trianoni döntéshez, mert ismét elszakítaná tőlünk az erdélyi, a kárpátaljai és a felvidéki magyarokat. (Csoóri Sándor költő, Zalai Hírlap, 1999. szeptember 18.)

Schengen olyasmi, mint a vasfüggöny, csak nem lőnek. (Tóth Ferenc újságíró, Tolnai Népújság, 2003. április 13.)

A schengeni övezet kiterjesztése magyar nemzeti érdek. (Martonyi János külügyminiszter, Híradó.hu, 2013. április 2.)

Amíg Schengen törvény, addig betartjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Origo.hu, 2015. szeptember 23.)

Sokba, akár euró-milliárdokba is kerülhet Magyarországnak, ha visszaállnak a határellenőrzések a schengeni térségen belül. (Szijjártó Péter külügyminiszter, VG.hu, 2015. szeptember 28.)

Schengen egy érték, amelyet védenünk kell. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2015. október 21.)

Schengen a szabadság jelképe. (Prőhle Gergely uniós ügyekért felelős államtitkár-helyettes, Magyar Idők, 2015. november 13.)

Schengenhez nem szabad hozzányúlni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Válasz Online, 2019. április 29.)

Schengen közös szabadság. (Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, M5, január 4.)

Eltöröltük a román-magyar határt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2024. december 14.)

A Magyar Hang online változata nem teljesen azonos a papírra nyomtatott hetilap tartalmával. A rövidebb és velősebb írások inkább a digitális térben látnak napvilágot. Közéjük tartozik R. Kiss Kornélia mai cikke egy elgondolkoztató ellentmondásról.

Arról, hogy ha az offline vagy az online sajtóban valakinek a halálát kívánjuk, akkor helyettünk a szerkesztőséget vonják felelősségre. Elvégre miért adott teret a bűncselekményként is értékelhető véleménynek? De ha ugyanezt a cikket a közösségi médiában adjuk közre, akkor egy nemrégiben elfogadott törvénymódosítás szerint akár egy évre is lecsukhatnak bennünket. A szerző okkal fejtegeti, hogy az ellentmondást föl kéne oldani.

Egy német cikkíró azt pedzegeti, hogy vége a szó tegnapi értelmében vett sajtónak, és vele együtt a hivatásos újságírásnak is. A vélemények szűrésére alkalmazott szakemberek, a szerkesztők nélkül működő közösségi oldalakon ugyanis mindenki azt ír, amit akar. Nos, sokak véleményével ellentétben nem az a sajtószabadság, amikor azt írunk, amihez kedvünk szottyan. Azt írhatunk ugyan, amit akarunk, de azért nem írunk le akármit.

Mások halálát például nemcsak azért nem kívánom nyilvánosan, mert a közlésre felajánlott cikkemet a szerkesztő valószínűleg visszaküldené. Azért sem, mert a Facebookon vagy más közösségi oldalon óhatatlanul én vagyok a saját szerkesztőm. Márpedig még a legjobb szerkesztő sem képes tárgyilagosan megítélni a saját írását. Annyira belepistul a  szövegébe, hogy ha nincs a közelében egy „szűz szem”, akivel megjelenés előtt elolvastatná az írását, akkor átsiklik olyan részek fölött, amelyek alkalmat adnak, mondjuk, az állami beavatkozásra. Az áristomba küldésre.

Gyakori, hogy a hozzászóló első mérgében azzal intézi el a közösségi oldalon olvasott cikk szerzőjét, hogy „Dögölj meg!” A felszólítást vajon szó szerint kell érteni? Vagy legyinteni rá, hogy úgysem gondolja komolyan? És azzal mit kezdjünk, ha egy közéleti személyiség azt írja egy piknikus alkatú politikusról - megtörtént esetet idézek -, hogy „Várunk a koleszterinre.” Felségsértésért kellene megfosztani a mentelmi jogától, és dutyiba dugni? Vagy elismeréssel adózni a rejtett, humoros megfogalmazásnak?           

Egyszóval van itt probléma, melyet érdemes volna nyilvánosan is végiggondolni. E jelenségben szerepet játszik, hogy az újságíró szakmában is vannak, akik szerint például a Facebookon nyugodtan kiírhatják magukból az indulatukat. Az ugyanis nem sajtótermék, hisz’ a közösségi bejegyzésüknek nincs szerkesztője. De ha a szerkesztő csakugyan azonos a szűrővel, akkor a közösségi oldalak mégis sajtóterméknek nevezhetőek. Olyan algoritmust dolgoztak ki, amely szűri a gyűlöletbeszédet. Az a benyomásom, hogy inkább rosszul, mint jól, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a sajtótermék egyik funkciója épp a tartalom szűrése.

Erre mondják sokan, hogy az a fránya szerkesztő egyúttal a hatalmon lévőket is szolgálja, elvégre cenzorként viselkedik. Idestova negyedszázada volt is erről vita az akkor még liberális Magyar Hírlapban. 2000. július 13-án a megvádolt szerkesztő, Szále László szellemesen és ma is érvényesen válaszolt: „A cenzor is húz, a szerkesztő is. A cenzor a hatóság, a szerkesztő az olvashatóság érdekében.”

Tíz mondat a közösségi médiáról

A közösségi háló olyan, mintha minden idióta kapna egy szócsövet. (Náray Tamás divattervező, ATV, 2017. október 7.)

A közösségi média felhasználói nem kaptak újságíró-képzést. Nem tudják, mi az, amit a nagyközönség elé tárhatnak. (Jancsó Orsolya újságíró, Magyar Idők, 2017. október 14.)

Közösségi pöcegödör. (Gazda Albert újságíró, Magyar Hang, 2019. május 10.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

Ijesztő, hogy a saját nevüket használók is egyre többet engednek meg maguknak. (Sándor Klára nyelvész, volt SZDSZ-politikus, HírKlikk.hu, 2021. május 15.)

Azt, hogy a közösségi oldalakon mi történik, a politika nem tudja befolyásolni. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Magyar Rádió, 2022. február 14.)

A közösségi média korszakában a szélsőséges gyűlöletcsoportok csak úgy okádják magukból az antiszemitizmust. (Kormos Olga újságíró, Mfor.hu, 2023. január 26.)

Amennyiben egy kommentelő a közösségi médiában belép a nyilvános térbe, maga is közszereplővé válik. (Bodrogi Bea médiajogász, Telex.hu, 2023. február 12.)

Sokkal több a közösségi médiában a gyűlöletbeszéd, mint a gyűlölet-bűncselekmény. (Krekó Péter szociálpszichológus, Telex.hu, 2024. május 20.)

A közösségi médián megjelent tartalmakért a platformok helyett azokat a szereplőket vonják felelősségre, akik a tartalmakat közzétették. (R. Kiss Kornélia újságíró, Hang.hu, 2024. december 18.)

Most nem Keletnek, hanem Nyugatnak rabolják ki az országot. (Torgyán József kisgazda politikus, A Hírlap, 1993. május 25.)

Magyarországon a keleti hülyülést a nyugati hülyülés váltotta fel. (Faludy György költő, Kelet-Magyarország, 1995. november 2.)

Úgy kellene európainak lennünk, hogy egy futballcsapatban játszunk, és egy félidőt keletre, egy félidőt nyugatra rúgjuk a gólt. (Kányádi Sándor költő, Észak-Magyarország, 1997. július 19.)

Akkor a Kelethez tartoztunk, és Nyugatra nyitottunk, most a Nyugathoz tartozunk, és Keletre nyitunk. (Kovács László szocialista politikus, Echo TV, 2017. február 1.)

Magyarországon valószínűen kisebb a korrupció, mint tőlünk keletre, és valószínűen nagyobb, mint tőlünk nyugatra. (Ibolya Tibor fővárosi főügyész, Magyar Nemzet, 2020. december 12.)

Mi vagyunk a legnyugatibb keleti nép, és mi vagyunk a legkeletibb nyugati nép. (Vona Gábor vlogger, volt Jobbik-politikus, ATV, 2021. augusztus 23.)

Magyarország Nyugatra tart, de újra meg újra Keleten köt ki. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, 2023. február 14.)

Ha kelet felé indulunk, kissé hosszú lesz az út, amíg eljutunk nyugatra. (Markó Béla költő, Népszava, 2023. május 13.)

A magyar Keletről jött, a Nyugathoz tartozik, de saját világa van. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, Index.hu, 2023. december 28.)

Ha nyugaton nem tudjuk eladni a termékeinket, vegyék meg keleten. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. november 2.)

 A címet nem hatásvadásznak szánom. Újra meg újra felbukkan ugyanis a hazai nyilvánosság fórumain. Ilyenkor két álláspont ütközik. Az egyik szerint nemzetközi szerződések akadályoznak bennünket abban, hogy ismételten bevezessük a halálbüntetést. A másik szerint épp azzal kezdtük a régi rendszer jogi lebontását, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést.

Az utóbbi álláspont értelmezői azt is hozzáfűzik, hogy csaknem másfél évtizedig vartuk, mikor vesznek föl minket az Európai Unióba. S mert a folyamat elhúzódott, egy-egy nagy visszhangot keltő gyilkosság nyomán óhatatlanul előkerült a halálbüntetés kérdése. Például a móri bankrablás idején, amely nyolc áldozattal járt, vagy amikor kiskorú volt az áldozat, esetleg a gyilkos is. A népi igazságérzet halálbüntetést követelt.

A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódnak az indulati csomópontok. Megnyilvánulásukban jelentős szerepet játszottak a politikusok. Nehéz persze eldönteni, vajon azt mondták-e, amit a korabeli felmérések szerint a választópolgárok kétharmada-fele hallani akart, vagy meggyőződésből gerjesztették haragra, hozták ki sodrukából az embereket. A lényeg az, hogy a halálbüntetésről nemcsak a jogtudósok vitatkoztak, hanem a köznapi tudat szférájában élő állampolgárok is.

A legutóbbi gyilkossági eset, egy bajai kisfiú tragédiája csaknem negyedszázad múltán váltott ki indulatokat. Az a furcsasága, hogy az ellenzéki politikusok szóba hozták ugyan a történteket, de inkább az első Orbán-kormány idején elfogadott törvény mulasztását firtatják. Eddig legalábbis sem az egyik, sem a másik politikai oldalon nem pedzegették az Európai Unió szellemiségétől idegen halálbüntetést. Van azonban egy mozzanat, amely a politikusok önmérsékletétől, visszafogottságától függetlenül alakult ki. A közösségi oldalakon sok kommentelő követeli a halálbüntetés újbóli bevezetését.

Ami pedig az idézetcsokort illeti, Sólyom László az Alkotmánybíróság elnöke volt, amidőn a jogtudorok testülete 1990. október 31-én alkotmányellenesnek nyilvánította a halálbüntetést. Akkor is ő vezette az AB-t, amikor kifejtette az összeállításban közölt véleményét. Később, köztársasági elnökként is következetesen tartotta magát (és az országgyűlést) eme értelmezéshez. Egy másik jogász, Tuzson Bence a tőle való idézet időpontjában a Fidesz-képviselőcsoport szóvivője volt. Most, az immár ötödik Orbán-kormány igazságügyi minisztereként aligha engedheti meg magának, hogy merőben másként vélekedjen a közvéleményt folyamatosan foglalkoztató halálbüntetésről.      

Tíz mondat a halálbüntetésről

Ő igennel szavazna, én nemmel. (Szekeres Imre szocialista politikus Horn Gyula miniszterelnökről, Dunaújvárosi Hírlap, 1996. június 22.)

Ha a kisgazdák megnyerik a választásokat, visszaállítjuk a halálbüntetést. (Torgyán József kisgazda politikus, Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus 12.)

A halálbüntetés ügye mára a demagógia kelléktárába süllyedt. (Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, Magyar Nemzet, 1996. augusztus 17.)

Amikor letettem a bírói esküt, arra vállalkoztam, hogy mindenáron megvédem a társadalmat. Ebben a halálbüntetés kirovása is benne foglaltatik. (Pálinkás György, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnöke, Budapesti Nap, 2003. április 30.)

Hiába szeretném több millió emberrel együtt a halálbüntetés bevezetését, ez nem fog bekövetkezni, mivel Magyarország több olyan nemzetközi szerződéshez is csatlakozott, amelyek kifejezetten tiltják a halálbüntetést. (Boldog István fideszes országgyűlési képviselő, Új Néplap, 2003. június 4.)

A halálbüntetés bevezetésének javaslata politikai pótcselekvés. (Kolláth György alkotmányjogász, Új Néplap, 2003. június 4.)

Bár vitatkozni lehet arról, hogy helyes-e a halálbüntetés ténye, de ez a vita ma nem időszerű. (Orbán Viktor miniszterelnök, Vasárnapi Kelet, 2012. november 11.)

Szerintem a halálbüntetés kérdését napirenden kell tartani. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2015. április 28.)

Vissza kell adni a jogot a nemzetállamoknak arra, hogy maguk dönthessenek a halálbüntetés bevezetéséről. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2015. május 8.)

Tuzson Bence, a Fidesz-frakció szóvivője 2015 májusában azt mondta, a halálbüntetés visszaállításának nincs alkotmányos realitása, de beszélni ettől még lehet róla. (Rugli Tamás újságíró, 24.hu, 2022. július 31.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor kapacitált, G. Fodor Gábor puskásozott, Schmidt Mária magyarpéterezett, Magyar Péter lázározott, Lendvai Ildikó fideszezett, Gréczy Zsolt pedig kevesellt.

Nem lehet mindig csak sztárokkal színházat csinálni. (Orlay Tibor színimenedzser, Klubrádió, december 7.)

A kaszting nem férjet, apát keres, hanem végrehajtót. (Pápai Gábor karikaturista Magyar Péterről, Facebook.com, december 8.)

Magyar Péter nem a szóvivőt, hanem a miniszterelnököt szeretné leváltani. (Szerető Szabolcs újságíró, Hang.hu, december 9.)

A jobboldal nem Európa-ellenes. Vagy: nem mindenki az a jobboldalon. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Válasz Online, december 9.)

A Fidesz megrendült kívülről és belülről is. (Lázár János Fidesz-politikus a kegyelmi botrányról, ATV, december 9.)

A miniszter úr bejelentkezett Orbán Viktor helyére. (Magyar Péter Tisza-politikus Lázár Jánosról, ATV, december 10.)

Írásaival, gondolataival a közbeszédet alakító közszereplővé változott. (Bodrogi Bea médiajogász Szájer Józsefről, Telex.hu, december 10.)

Egyre kevesebb a magyar. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Népszava, december 10.)

Az eddig tisztességes kommunikációs gyakorlat használhatatlan Magyarral kapcsolatban. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, december 10.)

Eddig Magyarországon az öv alatti politizálás nem volt divat. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, december 11.)

Megtalálták a hangot. (Para-Kovács Imre műsorvezető a kormányzati kommunikációról, Klubrádió, december 11.)

A másképp látások ütközéseiből készül a politika. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, december 11.)

A Fidesz a kiszivárgott hangfelvételek óta visszavette a közbeszédet Magyartól. (Kovács Tibor publicista, Hang.hu, december 12.)

Puskás Ferenc, még akkor is, ha a legnagyobbak közé tartozik, mégiscsak egy focista volt. (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Origo.hu, december 12.)

Lehet imádni vagy gyűlölni, de a magyar miniszterelnök jelenleg világpolitikai tényező. (Turi Gábor újságíró, Facebook.com, december 12.)

Hatalmas nagy gazdasági kapacitások indulnak meg. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, december 13.)

Kezdünk tényleg komoly bajban lenni. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, december 13.)

Magyar békepáva. (Molnár Bálint publicista Orbán Viktorról, Kolozsváros.com, december 14.)

Amióta mint Vargáné megjelent a politika porondján, még csak ordítani hallottam. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Magyar Péterről, Ötpontban, december 14.)

Nem szimpátiát akartak kelteni - akkor nem Menczert küldik oda -, hanem erőt demonstrálni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Fideszről, Népszava, december 14.)

Ha a maradék szavazóikat a Tisza ellen hergelik, csak még hosszabbá és kínosabbá teszik Orbánék bukását. (Kardos András publicista a DK-s politikusokról, Facebook.com, december 15.)