Tegnap délután nem egyedül mentem ki a Gyulai Memorialra. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség hajdani főtitkáráról, Gyulai Istvánról elnevezett emlékversenyre az unokám is elkísért. Idén novemberben lesz tizenhárom éves, és a tömegközlekedés rajongójaként ragaszkodott ahhoz, hogy a kettes villamossal utazzunk a Duna pesti oldalán, Ferencváros és Csepel között felépített Nemzeti Atlétikai Központba.
A végállomástól még kilométernyi a gyalogút. Samu nem tudhatta, amit az épp két éve megrendezett atlétikai világbajnokságon tapasztaltam. A magyar kormány 246 milliárd forintból épített egy atlétikai pályát. A stadion nemzetközi színvonalát kár volna tagadni, a környékét azonban elfelejtették rendezni. Ezért a zárónap végén több ezren botorkáltunk az éjsötétben, az egyenetlen út két szélén heverő szalmabálák között. Azóta annyit változott a helyzet, hogy tegnap nappal mentünk végig a bekötő úton.
A bálákból szalmaszálak maradtak a gazos, poros földhányáson, a budapesti olimpiára szánt ékkő környéke változatlanul rendezetlen. Közben azonban a magyar főváros megkapta az atlétikai Európa-bajnokság rendezési jogát is. Talán lesz idő és pénz arra, hogy ne csak a pálya és a nézőtér legyen világvárosi jellegű, hanem a környék is. A stadion viszont változott. A legfelső szint héjszerkezete megmaradt, ám a betonkeretek közül eltűnt a lelátó. A világbajnokság után húszezresre bontották vissza a negyvenezres nézőteret, de a közelgő kontinensbajnokságra ismét felépítik a lebontott lelátókat.
Ezen bosszankodhatunk persze, mégse kérem számon a pazarlást. Amikor ugyanis a nemzetközi érdeklődést kielégítve tervezték az atlétikai stadiont, akkor számításba vették a majdan lanyhuló érdeklődést, de még nem tudhatták a szervezők, hogy hamarosan megrendezhetik az Európa-bajnokságot is. Azóta sok hétvégi vesenyt közvetített a köztelevízió a világ különböző városaiból. Egy új szokást megismerve ültünk be tegnap a cél után következő szektorba.
Tévénézés közben azt vettük észre, hogy miután a futók beérnek a célba, kiengedve még körülbelül ötvenméternyit kocognak. A győztes pedig kötelességének érzi, hogy a karzathoz szoruló gyerekekhez menjen, és a feléje nyújtott mobiltelefonokból kiválasszon néhányat. Szelfizik az autogramvadászokkal. Samu tegnap köztük töltötte a délutánt, az eredmény szelfi a győztesekkel. Neki kommunikációs élmény volt a Gyulai Memorial, nekem, a négyszázas exatlétának csupán utólag lett élmény két eredmény: Duplantis világcsúcsa rúdugrásban és Halász Bence győzelme kalapácsvetésben.
Vagy kétszáz méternyire ültünk a rúdugrás színhelyétől, amelyet az ellipszis alakú pálya másik, napsütötte oldalán rendeztek meg. Azt nem láttam, hogy a svéd-amerikai szuperatléta átugorja a 629 centis magasságot. Az viszont már a korábbi kísérleteknél is feltűnt, hogy gyorsabb a többi rúdugrónál. Tavaly bejárta a világsajtót, hogy fogadásból száz métert futott a norvégok négyszáz gátas olimpiai bajnokával,. Ő nyert 10,3-mal, ami az ugrók között nagyon jónak számít. Jellemző, hogy tegnap a profik százas futamában a legjobb magyar sprinter10,4-gyel lett sokadik.
Este persze itthon, videófelvételen láttam a világcsúcsot. Akkor derült ki számomra a siker titka. Duplantisnál az átlagosnál nagyobb futógyorsaság az ugrás szinte tökéletes technikai kivitelezésével párosul. A visszavonulás után jó üzletember lesz belőle, centinként javítgatja a világcsúcsot, tegnap este immár tizenharmadszor. Állítólag a Nemzetközi Atlétikai Szövetség minden világcsúcsért ötvenezer dollárt fizet. Tizenháromszor tizenhétmillió forintot? Ebből már meg lehet élni.
A svéd világcsúcstartónak nem ismerem az amerikai papáját, Halász Bence édesapját viszont ismerem. A kiskunhalasi színekben versenyző gerelyhajító Bács-Kiskun legjobb atlétái közé tartozott. Fia Szombathelyre származott el, és a híres magyar dobóiskola legjobbja kalapácsvetésben. Tegnap legyőzte a világelső Katzberget, aki olyan elzárt körülmények között edz Kanadában, hogy akadnak sportújságírók, akik teljesítményfokozó szereknek tulajdonítják az olimpiai bajnokságát. A győzelmi sorozatát törte most meg a magyar atléta. Tudható róla, hogy tavaly óta karcsúbb és erősebb lett. Bár a futócél melletti szektorból csak annyit láttam, hogy mintha robbanékonyabb is lett volna. A korábbinál összerendezettebb mozgást a késő esti videófelvétel örökítette meg.
A legszínvonalasabb atlétikai kultúrájú országban, az Egyesült Államokban a sport-ösztöndíjjal tanulók a diploma megszerzéséig nem kereshetnek pénzt. Azért versenyeznek, hogy a diploma után megélhessenek az atlétikából. Ezzel magyarázható, hogy júniusban átköltöznek Európába, és majd’ minden hétvégén első osztályú versenyeken vesznek részt, alkalmanként tízezer dollárért. Az idén szeptemberben lesz a világbajnokság, és már nem érdemes visszamenni Amerikába. Jól jött két hétvége között egy hétközi (keddi) verseny Budapesten. A kalandos sorsú, befejezetlen, de gyönyörű stadionban.
Kesernyés ez a következtetés, a tegnapi fejleményeket mégis élményként könyvelem el. Samut alighanem megfertőzte a sportágam. Igaz, a mellékelt szelfit nem ő készítette, hanem egy tíz másodpercen belül futó sprinter. Körülötte a karzathoz szoruló gyerekek, a jobb alsó sarokban látható szemüveges fiú az unokám.
Tíz mondat az atlétikáról
Bárkit le lehet buktatni a jelenlegi rendszerben, minden sportoló az ellenőrök jóindulatára és elnézésére van bízva. (Győrffy Dóra válogatott magasugró, jelenleg közgazdász professzor, hvg.hu, 2007. november 13.)
Nem vagyok se rosszabb, se jobb a többieknél, már ami a doppingkérdést illeti. (Fazekas Róbert volt olimpiai bajnok diszkoszvető, Origo.hu, 2010. augusztus 4.)
Éveken keresztül belőlem élt a magyar atlétika. (Pars Krisztián olimpai bajnok kalapácsvető, Index.hu, 2022. augusztus 8.)
Atlétáink eredményein - tisztelet a kivételnek - nem látszik, hogy doppingolnának. (Salánki Miklós újságíró, Magyar Hírlap Online, 2023. január 24.)
Az atlétikai világbajnoksággal az utolsó olyan sportágat is kipipáljuk, mely az ötkarikás játékokon fajsúlyos. (Szűcs András újságíró, Világgazdaság.hu, 2023. augusztus 14.)
A rozsda helyén kizöldült a város. (Fürjes Balázs Fidesz-politikus a Nemzeti Atlétikai Központról, Magyar Hírlap Online, 2023. augusztus 18.)
Négy-öt év múlva eljuthatunk oda, hogy eredményességben is kifizetődhessen ez a világbajnokság. (Orendi Mihály nyíregyházi edző, Szabolcs Online, 2023. augusztus 24.)
Ami kordonon belül van, a profi, ami azon kívül tapasztalható, az kínos. (F. Szabó Emese újságíró a Nemzeti Atlétikai Központról és a környékéről, Magyar Narancs, 2023. augusztus 31.)
Ilyenkor látszik, hogy kifizetődő, amit meg mertünk lépni az edzésmunkában. (Halász Bence kalapácsvető, masz.hu, 2025. augusztus 12.)
Remekül érzi magát fővárosunkban a sportok királynője. (Ch. Gáll András újságíró, Index.hu, 2025. augusztus 13.)