Tegnap reggel, a Klubrádió külföldi sajtószemléjében elhangzott egy figyelemre méltó gondolatmenet. Csernyánszky Judit beszámolt arról, hogy a Kentucky History Channel podcast-beszélgetést szentelt Himler Mártonnak. Egy amerikai történész beszélt a magyar bányászok száz év előtti szövetkezéséről, amely Himler nevéhez fűződik.
Amerikai életét ő is bányászként kezdte, majd annyira megtanult angolul, hogy újságíró lehetett. Ebbéli minőségében szorgalmazta, hogy a magyar bányászok megvásároljanak egy látszólag kiürült tárnát Kentucky-ben. A kisrészvényesek akciója olyannyira sikerült, hogy Himlersville néven még egy települést is alapítottak. A gazdasági világválság azonban elsodorta a vállalkozásukat.
Csernyánszky Judit kitért arra is, hogy Himler Márton volt annak a nyomozócsoportnak a vezetője, amelynek tagjai a második világháború utáni hetekben a német nyelvterület amerikai megszállási övezetében szedték össze a magyar háború bűnösöket. Ám ennek részletezésére a bekezdés második részében már nem maradt hely. Nem vagyok Himler-kutató, de az egyik helyettesét, George Gerbner főhadnagyot, a későbbi világhírű médiatudóst személyesen ismertem.
Eme oldalnézetből elég sokat tudtam meg a kalandos életű főnökéről, akiről azt írják a lexikonok, hogy Pásztón született. Ez nem felel meg a valóságnak. A családja Mátraverebélyen élt, amit onnan lehet tudni, hogy ortodox apja nem engedte, hogy szombatonként igénybe vegye a vonatot. Gyalog kellett megtennie a kilenc kilométernyi távolságot, hogy a nógrádi kisvárosban tanulhasson. Majd Budapestre került, ahol 16 éves korában kirúgták a zsidó tanítóképzőből. Nem lehet tudni, hogy miért, az viszont tudható, hogy bánatában Amerikába szökött.
Bányásznak állt, amíg meg nem tanult rendesen angolul. Az megint homályba merül, hogy a múlt század harmincas éveiben miként lépett kapcsolatba az FBI-jal. A nyomozóhatóság megbízásából érkezett 1938-ban Magyarországra. Látszólag rokonlátogatásra, valójában azért, hogy az Egyesült Államokba vigye két könyvtársnő tább száz nevet tartalmazó listáját a magyar politikai elitről. Nem mennék bele a részletekbe, a lényeg ugyanis az, hogy amidőn 1941-ben a magyar kormány hadat üzent az Egyesült Államoknak, akkor több országgyűlési képviselő és néhány külszolgálatos diplomata emigrált Amerikába.
Feltűnő, hogy Washingtonban vagy a környékén kerestek lakást. Bejártak ugyanis a kongresszusi könyvtárba, és friss tapasztalataik alapján az 1938-as listát nézték át. Ki az, aki már nem él, vagy él ugyan, de annyira jobbra sodródott, hogy felelősség terheli több százezer magyar zsidó haláláért. Amikor pedig Donovan ezredes megalapította az amerikai hadsereg titkosszolgálatát, az OSS-t, akkor Himler Márton a polgári részleg munkatársa lett. Az olasz csizma csücskében, a bari légitámaszponton rendezkedett be, és létrehozta a magyar nyomozócsoportot.
A héttagú különítménybe olyan katonákat választott, akiket a pszichológusok javaslata alapján képeztek ki a gerillaharcra. A lélekbúvárok szerint olyan európai emigránsokat érdemes fölkészíteni a front mögötti műveletekre, akiknek rokonságát a nácik megszállta országokban kiirtották. A háromtagú gerillacsoportok nagy hírre tettek szert, bár minden második katona az életével fizetett a sikeres partizánakciókért. Martin Himler az életben maradt fiatalemberek közül választott ki hetet, hogy aztán áttegye székhelyét az ausztriai Salzburgba.
Ők voltak „az úgynevezett Himler-fiúk, amerikai egyenruhában budapesti zsidó fiúk”. Fáy Zoltán jellemezte így a fiatal tiszteket a Magyarság című emigráns újság 1956. január 27-i számában. A magyarul kifogástalanul beszélő nyomozók széledtek szét a mintegy 150 ezer négyzetkilométernyi amerikai zónában, hogy kezükben a pontosított listával halásszák ki a magyar menekültek közül a háborús bűnösöket.
Először 1987-ben tűnődtem Himler Mártonról. Akkor még két m-mel írtam a nevét, és úgy fogalmaztam, hogy ő hozta haza a háborús bűnösöket. Ma már tudom, hogy ő csak előkészítette a hazahozatalukat. A salzburgi kihallgatásokat persze ő vezette az egyik helyettesével, George Granville hadnaggyal együtt, aki az újlipótvárosi Hollán utcában lévő Odense kávéház tulajdonosának, „Grósz papának” volt a fia. Később New York-ban lett gazdag szőrmekereskedő.
A másik helyettese, a szintén Gyuri Gerbner hadnagy volt ama kibelezett Douglas-bombázó parancsnoka, amelyben 18 férőhelyet képeztek ki az egymáshoz bilincselt foglyoknak. 1945. október 3-tól karácsonyig minden héten leszállt a gép a mátyásföldi repülőtéren. A Mafir korabeli híradójában látható, hogy a gép lábánál állt egy magas, szemüveges tiszt, aki csiptetős alátéten elhelyezett papírról olvasta föl az egyenként lekászálódó háborús bűnösök nevét. Ő George Gerbner György, aki karácsony után is Magyarországon maradt. S mint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai tagjának a segédtisztje szolgált 1947-ig Budapesten. A párizsi békeszerződés után utazott vissza az Egyesült Államokba, ahol befejezte az egyetemet, és kezdte művelni a médiatudományt.
A főnöke, Himler (akkor már alezredes) 1945 őszén fejezte be küldetését Magyarországon. S bár sajtóközleményben tiltakozott az ezredes megszólítás ellen, mégis úgy tért vissza bécsi állomáshelyére, hogy az útiparancsban ezredesnek tüntette föl magát. Ezredesi rang alatt ugyanis nem foglalhatott volna külön kabint a bécsi gyorsvonaton. Maradt az OSS alkalmazásában, de akkor már CIA-nek nevezték a szervezetet. Leginkább a Közel-Keleten, Kairóban és Tel-Avivban tűnt fel, olykor ezredesi egyenruhában kvaterkázott a kávéházi polgárokkal. 1961-ben halt meg, 73 éves korában, immár Los Angelesi-i üzletemberként. Vagy ki tudja, miként
A bejegyzésem utáni összeállításban idézem egyik CIA-beli kollégája, a szintén magyar A. C. Klay némi iróniával fűszerezett jellemzését. Eszerint Himler Mártonhoz hasonló figurák csak Jókai Mór regényeiben voltak.
Tíz mondat Himler Mártonról
Ki ez a Himler Márton, aki az első pofont adta Endre Lászlónak? (Békés István újságíró, Képes Figyelő, 1945. szeptember 1.)
Amerikai magyar nyomozó. (Sz. Kalmár Pál újságíró, Szabadság, 1945. október 3.)
Himler Márton, az amerikai inváziós erők magyar osztályának vezetője. (Szabad Nép, 1945. október 9.)
A Világosság munkatársának alkalma volt beszélni Himler Mártonnal, aki megkérte: írja meg, hogy nem ezredes, hanem mint az amerikai hadsereg kötelékében szolgáló civil, a magyar osztály vezetője, Világosság, 1945. november 15.)
Ötvennyolc éves fejjel vállalkozott arra, hogy összeszedi a Szovjet elől kimenekült magyar vezető politikusokat. (Magyarság, 1961. július 21.)
Tizenhat éves korában kicsapták a pesti zsidó tanítóképzőből. (Sauber-Michájlovics Sándor izraeli újságíró, Új Kelet, 1961. augusztus 11.)
A magyar háborús bűnösöket egy Himmler Márton nevű amerikai őrnagy hozta haza. Tényleg haza, hiszen magyar zsidóként került a tengerentúlra. (Zöldi László újságíró, Élet és Irodalom, 1987. június 19.)
Abban a munkakörben, amelyben szolgálatot teljesített, származása csak fokozta elkötelezettségét. (Zinner Tibor történész, Élet és Irodalom, 1987. június 26.)
Kisebb kalandorokból is faragott figurákat Jókai. (Sziklay Andor újságíró - Dr. A. C. Klay CIA-ügynök, Amerikai Magyar Népszava, 1996. augusztus 23.)
Amerikai zsidó katona. (Csurka István író, MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 2011. február 10.)
