Ma reggel a Klubrádióban megszólaltatták Iványi Gábort. A metodista lelkész jótékonysági hálózatot működtet, amelyet a kormányzat igyekszik ellehetetleníteni. Az egyházi vezető arról beszélt, hogy a helyzetet akár durva szavakkal is jellemezhetné, ő azonban ezt nem teheti meg. De amit egy lelkipásztor nem engedhet meg magának, azt vajon megtehetik-e az újságszerkesztők?
A Népszava szeptember 19-i megnyilvánulása talán nem lesz lábjegyzet a legújabb kori magyar sajtó történetében, de azért érdemes eltűnődni róla. Három címet idézek betűhíven ugyanabból a lapszámból. 1. „Szarik ránk a kormány, most nincs választási év”. 2. Magunkat fogjuk letojni. 3. „A béka s.gge alatt”. Mindhárom címet föltettem a fészbukos üzenőfalra, hátha a digitális ismerőseim kisegítenek a véleményükkel. A trükk most nem vált be.
Mindössze ketten fejezték ki az érdeklődésüket, közülük az egyik újságíró kolléga. Ő vette észre, hogy a ’szarik’ szót nem pontozták ki a szerkesztők, a ’segget’ viszont kipontozták. Vajon miért voltak szókimondók az egyik esetben, és miért voltak szemérmesek a másikban? Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy szeptember 18-án nem akadt egyetlen szempár a szerkesztőségben, amely legalább a címeket összeolvasta volna.
Ha pedig mégiscsak akadt, akkor viszont azon tépelődhetünk, vajon az immár csak egyetlen ellenzéki napilap a csúnya szavak használatával régi olvasókat akar megtartani, vagy újakat szerezni. Annak jegyében persze, hogy a durva, érdes stílus fokozza a témák iránti érdeklődést (meg a klikkelést). Nem a cikkek szerzőit hibáztatom, még akkor sem, ha ők adták a címeket.
Az első esetben az újság legjobb vidéki tudósítója készített riportot egy somogyi településen. Az egyik beszélgetőpartnere jellemezte szemléletetesen a német tulajdonban lévő üzem fizetésképtelenségét, amely nem ütötte meg a kormányzat ingerküszöbét. A második esetben a lap legjobb kritikusa mutatta be A tizedes meg a többiek című kultfilm digitális felújítását, idézve a forgatókönyv egyik párbeszédét, amelyben a ’letojni’ kifejezés háromszor is elhangzott. A harmadik esetben egy teniszező fogalmazott önkritikusan az Instagramon, ezt idézte a sportújságíró a címben.
Nem vonom kétségbe a szerzők jogát a címadáshoz. a három együtt mégis azt sejteti, hogy elkélt volna a gyakorlott szerkesztői szem a címek megjelenés előtti összeolvasásában. De mi van akkor, ha tudatos volt a három cím közös szerepeltetése? Ha a csökkenő példányszám miatt aggódó szerkesztőség a címadási gyakorlat megváltoztatásával próbált közelebb kerülni az eldurvult közbeszédhez?
Idestova két éve a Magyar Hang című hetilapban interjú jelent meg Hadházi László humoristával. A standupos elmesélte, hogy a régebbi helyükön túl közel volt hozzájuk a közönség, és „a fikciós humor nem ment át”. A szöveget személyesebbé kellett hangolni, és az előadóval megesett történetet „megdobta egy megfelelő helyre illesztett káromkodás”. Azóta több év telt el, és sokat tanult a szakmájából, ráadásul tágasabb helyen is fogadják a közönséget,. Már nem kell trágárságokkal rásegítenie a produkcióra.
A káromkodásnak, a trágárságnak változóban lévő funkciója van a nyilvánosság fórumain. A bejegyzésem utáni összeállítás egyik idézettje arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a profi véleményformálók gátlástalanul anyáznak a közösségi oldalukon, moderálják magukat a hivatásos sajtóban. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kormánypárti sajtóban annak ellenére alakult ki ez a kettősség, hogy a másik oldal hajlamos a kormánypári sajtó egyszínűségét, egyrétegűségét feltételezni.
A Magyar Nemzet már csak a hagyományai miatt sem engedte meg magának, hogy legdurvább hangú publicistája trágárságokkal írja tele az újságot. Az illetőnek be kellett érnie a dehumanizálás szelídebb megnyilvánulásaival, a politikai ellenfelek fehérjehalmazzá és takonygerincűvé nevezésével. Trágár szavai a közösségi üzenőfalára szorultak. A bejegyzésem utáni összeállításban meg is indokolja, hogy miért. Most mintha fordulat történt volna a kormánypári szócső szerkesztéspolitikájában.
A publicista bejelentette, hogy blogja immár az újságban jelenik meg. Holott a mai Magyar Nemzet anyagi helyzetéből telne arra, hogy maradjon a régi Magyar Nemzet kevésbé provokatív hangvételénél. Az a benyomásom, hogy nemcsak a Facebookon grasszálnak pártos rohamosztagok, ahogy az egyik idézett írja az összeállításban. A hazai nyilvánosság két legpatinásabb fórumát, a 151 éves Népszavát és a 86 éves Magyar Nemzetet is fenyegetik.
Nem valószínű, hogy 2024-ben a közbeszédet a lelkipásztorok templomi stílusához kellene közelíteni, de félő, hogy a kocsmai stílus sem lesz üdvözítőbb. Ha rajtam múlna, maradnék a kettő közti kávéházi stílusnál, amely a digitális sajtóban is életképesnek mondható.
Tíz mondat a trágárságról
A nyilvánosság kitágulása az emberek számára a durvaság élményét adja meg. (Pozsgay Imre MSZMP-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 5.)
Másképp is lehet valaki érdekes, színes, szellemes, nemcsak trágár szavak halmozásával. (Grétsy László nyelvész, Kisalföld, 2003. május 3.)
Fábry Sándor műfajának ellenállhatatlan sztárjai a trágár szavak. (Bodor Pál író, Klubháló.hu, 2009. szeptember 6.)
Miért van, hogy ugyanaz a profi véleményformáló az egyik felületen nekiereszti a gusztustalanságot és anyázást, a másikon viszont tökéletesen tud disztingválni? (Joó István publicista, Mandiner.hu, 2021. március 29.)
Pártos rohamosztagok grasszálnak a Facebookon. (Tömpe István közgazdász, Újnépszabadság, 2021. december 1.)
Ma már egyre kevesebbszer érzem, hogy egy-egy csúnya szóval kell nyomatékosítani a poént. (Hadházi László humorista, Magyar Hang, 2022. június 24.)
A trollok azt hiszik, hogy az ingyenes lap olvasásával megvették a trágárkodás jogát. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2022. június 26.)
Szándékosan élek provokatív szóhasználattal. (Bayer Zsolt publicista, Facebook.com, 2024. szeptember 10.)
Gyors reagálású, mozgékony haderő a blog, mely segít levezetni a hirtelen felháborodást mind a blogolóban, mind az olvasóban. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2024. szeptember 15.)
A köznyelv eldurvult. (Malek Miklós zeneszerző, Klubrádió, 2024. szeptember 21.)
