Aki elmulasztotta az Egyenes beszéd című műsort, annak összefoglalom a tegnap esti botrányt. Az uniós és önkormányzati választás utáni napon a stúdióba hívott Magyar Péternek a műsorvezető átnyújtott egy dossziét. Benne a cáfolat: az újdonsült ellenzéki politikust számtalanszor hívták, a stábja azonban még csak nem is reagált. Ezt vette zokon az ATV.
A vendég kétszer is megkérdezte, hogy mi a kérdés, ám Rónai Egon azt válaszolta, hogy ezúttal nincs kérdés. Magyar felállt, és kiment a stúdióból. A legalább tízpercesre tervezett beszélgetés másfél perc alatt fejeződött be. A kommentelők azóta is vitatják a történteket. Kár, hogy a kommentelés a zsigeri hozzászólók műfaja. Kommentárt szeretnék írni, ami újságírói műfaj, és hírmagyarázatot jelent.
Az a benyomásom, hogy mi, újságírók elrontottuk Magyar Pétert. Amíg a NER-nemesség tagja volt, kizárólag olyan interjút csináltunk vele, amelyben a személyét mellékesnek tartottuk. Az általa vezetett intézményekről faggattuk, leginkább a diákhiteleket kezelő cég tevékenységéről. Az is horzsolta a hiúságát, hogy csak egy miniszter férjét láttuk benne.
Formálisan vagy informálisan ő szerkesztette az igazságügyi miniszter asszony fészbukos üzenőfalát. Ama közéleti személyiségek közé tartozott tehát, akik állami költségvetésből működtettek közösségi oldalt. Az újságírók közreműködése nélkül tették föl azokat a kérdéseket, amelyekre szívesen válaszoltak. Ha pedig tágabb körre akartak hatni, akkor is szívesebben vették, ha olyan szerkesztőségek munkatársai kérdezik őket, akik óvakodnak a tapintatlanságtól.
E NER-beli tapasztalathoz társult a legújabb kori fejlemény, hogy az immár elvált és a Fidesz hatalomgyakorlásából kiábrándult Magyar Péter kölcsön kérte színész-barátja kisteherautóját. A karosszériát piros-fehér-zöldre festette, beállt vele egy köztérre, fölpattant a platójára, és két hónap alatt végigjárta az országot. Így tett szert június 9-én 1,3 millió szavazóra.
A pályakezdő politikus általában fél-háromnegyed órás beszédekkel gyűjtött voksokat. A szónoklat első harmadában igyekezett felkészülni az adott településből - ezt ügyesen csinálta. A beszéd kétharmada azonban ugyanaz a gondolatmenet volt, és az okfejtés beidegződőssé vált nála. S ha beült egy stúdióba, akkor kiömlöttek belőle a gondosan kimunkált mondatok. Rossz néven vette a közbeszólást.
A műsorvezető ugyanis tisztában volt azzal, hogy beszélgetéssé kéne oldani a monológokat. De Magyar Péter miért ne reagált volna ingerülten, ha ezeket a monológokat korábban több százezren nézték, hallgatták, és ők nem tiltakoztak? Minél többen fogadták érdeklődéssel a monológjait, annál ingerültebben tette szóvá a műsorvezetői közbeszólásokat.
Előéletében azt tanulta, hogy a politikus nem beszélget, hanem beszél. A közvetítő újságíró pedig arra való, hogy föltegye azokat a kérdéseket, amelyeket az interjúalany kívánatosnak tart. Azt még nem tanulta meg, hogy ha csakugyan komoly szerepet akar játszani a közéletben, nemcsak akkor kell elviselnie az újságírók közreműködését, amikor haszna származik belőle. Akkor is, ha az újságírók arra noszogatják, hogy indokolja meg a döntéseit.
Az újságírónak ugyanis nem az a dolga, hogy politikai aktivistaként lebontsa vagy védelmezze a fennálló rendszert. Tudomásul kell vennie, hogy képviseleti demokráciában a törvényhozók a választópolgárok helyett döntenek. Az újságíró kompetenciája addig terjed, hogy a döntés megindoklására késztetheti a közéleti személyiséget. E finom distinkciót azért sem emésztette meg az újdonsült politikus, mert olyan közegbe igazolt át, ahol az ellenzéki politikusok is nehezen viselik el a döntéseiket firtató kérdéseket.
Ezzel is magyarázható, hogy Magyar Péter élő adásban zavarba jön, ha nem azt mondhatja, amit országszerte kétszázszor fejtett ki. Ha olyasmit firtatnak azok a fránya betűrágók, tollforgatók, skriblerek, ami kínos, akkor fölemeli a hangját. Rosszabbik esetben föláll, és hazamegy. Aztán a számítógép elé ül, és spétreakcióként felírja a közösségi üzenőfalára, hogy „Az ATV a Fidesz házi televíziója.”
Tíz mondat Magyar Péter nyilvánosság-felfogásáról
Aki így bánik a sajtóval, az politikusnak nem való. (Szele Tamás újságíró Dezső András HVG-munkatárs lepropagandistázásáról, Facebook.com, 2024. március 19.)
Nem tudja, mi a különbség a szabad sajtó és a propaganda között. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2024. március 20.)
Magyar Péter többször nekiment már a NER visszaéléseit kitartóan feltáró független sajtónak. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2024. április 4.)
Megérkezett a fideszes messiás az ellenzékbe, még át sem vette a diktátorságot, már távozniuk kell az újságíróknak. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2024. április 20.)
Ordító a különbség a platón ácsorgó, kérdésekre a hideg és minden kényelmetlenség ellenére válaszolgató ember és Orbán Viktor testőrök gyűrűjében véghezvitt sunnyogása között. (Tamás Róbert publicista, KolozsváriSzalonna.blog, 2024. április 25.)
Nem leereszkedik, hanem belép a körbe. (S. Bonnyai Eszter újságíró, Veszprémkukac.hu, 2024. május 2.)
Azt nem lehet állítani, hogy Magyart kritika nélkül követi a kormánytól független nyilvánosság. (R. Kiss Kornélia újságíró, ÚjHét.com, 2024. május 4.)
Mindenkit elküld a picsába, aki beszól neki. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, 2024. június 7.)
Sajnálom, hogy így reagált. (Rónai Egon, az ATV műsorvezetője, Facebook.com, 2024. június 10.)
Próbáljon meg hozzászokni, hogy nem mindn médiumban mikrofonállványok ülnek majd vele szemben. (Mattasovszky Brigitta publicista, Médialógus, 2024. június 11.)
