Mr. Algoritmus, a Facebook legtekintélyesebb munkatársa ma reggel azt a bejegyzést dobta ki, amelyet napra pontosan tizenegy éve írtam. Okfejtésem tehát a 2013 eleji helyzetet tükrözi. Két okból adom körzre. Az egyik az, hogy Fábry Sándor nemrégiben elnesélte a Rádiókabaréban, hogy évtizedek óta fizet elő az Élet és Irodalomra, és 2023-ban eljutott oda, hogy a pénteken megjelenő hetilapot a következő szerdán kézbesítik.
A hunorista Leányfalun lakik, a fővárostól egy köpésnyire. A bejegyzésben említett bakonyi falu viszont Budapesttől száz kilométernyire található. A közlés másik oka, hogy a digitális korban felgyorsult az információáramlás. A lapzártával küszködő hagyományos (offline) sajtó eleve hátrányba került a folyamatosan üzemelő online sajtóval szemben. Eközben a mértéktelen állami központosítás folytán lelassult a döntéshozók válaszadási mechanizmusa.
Egycsatornás kommunikáció
Így nevezik azt a rendszert, amelynek lényege, hogy állami cégek és szervek nem helyben válaszolják meg a fölmerülő kérdéseket. A jelenségre kifejező példát találtam a Fejér Megyei Hírlap tegnapi számában. Bakonycsernye állítólag az ország leghosszabb faluja. Annyi bizonyos, hogy öt kilométernyire nyúlik el. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy az újságterjesztés összeomlott.
Az óévben még négy kézbesítőt alkalmazott a Magyar Posta, január elsejével azonban megfelezték a számukat. Ez azzal járt, hogy Maris néni hiába fizetett elő a műsorújságra, két egymást követő héten nem kapta meg, holott minden szórakozási lehetősége a televízió. A helyi bolt eladójához a pénteken esedékes hetilap szerda reggelig, a riporter ottjártáig nem érkezett meg. Egy harmadik előfizető pedig arról panaszkodott, hogy az országos napilap négy számát egyszerre dobta be ládájába a túlterhelt kézbesítő.
A polgármester fölismerte a bajt, és a körzeti postavezetőhöz fordult, aki sajnálkozva közölte, hogy kivették kezéből a döntés jogát. Mindenről a budapesti központban döntenek, és az eredményt majd a Magyar Posta szóvivője adja közre. Más forrásból tudható, hogy az ország legnagyobb munkáltatója, a 120 ezer pedagógust foglalkoztató Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetője megtiltotta néhány ezer iskolaigazgatónak, hogy közvetlenül elégítsék ki a helyi nyilvánosság érdeklődését.
Ha azok a fránya újságírók kérdeznek valamit, akkor a választ el kell juttatni a fővárosi központba, a kommunikációs részleg jóváhagyása nélkül tehát az igazgatói válaszok nem jelenhetnek meg a helyi nyilvánosság valamelyik fórumán. S hogy teljes legyen a kép, a főiskolán vizsgáztatás közben hallottam az egyik levelező hallgatótól - a megyei önkormányzat sajtóreferensétől -, hogy ha újságírók keresik meg a szervezetét, a hivatali állásfoglalást jóvá kell hagyatni az illetékes minisztérium kommunikációs főosztályával.
Ez bizony időbe telik, amit a szerkesztőségek egyre durcásabban várnak ki. Vagyis a központosítás jegyében az állam jelenlegi működtetői nemcsak a döntéseket szívják fel országos szintre, hanem a miértekre adandó válaszokat is meghatározzák. Egyelőre nem vonják kétségbe az újságírók ama jogát, hogy indoklást kérjünk a döntéshozóktól, a magyarázat azonban jókora késéssel, ráadásul nem föltétlenül a helyi viszonyok ismeretében születik meg.
Tíz mondat az újságterjesztésről
A Horn-kormány egyik utolsó intézkedéseként a kiadóvállalatokat félretolva kiprivatizálták az árus újságterjesztés javát. (Eötvös Pál újságíró, a Népszabadság főszerkesztője, Médiafüzetek, 2004/1.)
Az első munkanapon nem hozták meg az újságokat. Az új terjesztési rendszer csőddel kezdett. (Szentgyörgyi Zsuzsa mérnök, Népszava, 2007. január 16.)
A fővárosi vegyesboltban nem lehet csak úgy az újságokhoz férni. A polcuk elé második kasszát állítottak, és csupán a pénztárosnő emelheti le a kért lapot. Sokáig keresgél, mert nem ismeri a sajtót. Ráadásul kicsi, és nem ér föl a hetilapokig. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2013. április 30.)
Összesen 82 településről kaptunk visszajelzést, hogy rendszeresen vagy alkalomszerűen szórják a lapjainkat. (L. László János újságíró, a Nyomtass te is! hírlap főszerkesztője, Magyar Hang, 2018. szeptember 14.)
Többen egy idős bácsival állapodtak meg a városban, hogy az ő nevére fizetnek elő. Nyugdíjasan csak nem lehet baja abból, hogy nem a kormánysajtót járatja. A Magyar Hanggal szimpatizáló postás pedig nem neki, hanem a tényleges előfizetőknek viszi ki a lapokat. (Ladányi András újságíró, Média1.hu, 2019. február 19.)
A piacon terjedő hírek szerint a Magyar Posta mellett az árus terjesztésben megkerülhetetlen Lapker is szabadulna a napilapoktól. (Bogatin Bence újságíró, Mérce.hu, 2019. október 12.)
A nyomtatott lapok iránti igény drasztikusan csökkent, ezért azt is vizsgáljuk, hogy hogyan érdemes a hírlapterjesztést megtartani. (Schamschula György, a Magyar Posta vezérigazgatója, Magyar Nemzet, 2019. november 9.)
Az állami vállalat a napilap terjesztési szolgálat megszüntetését azzal indokolja, hogy a napilapok kiszállítása veszteségessé vált. (Szalay Dániel újságíró, Média1.hu, 2021. március 11.)
Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A, házilag nyomtatott papíron kell vidéken híreket terjesztenie. (Bruck András író a Nyomtass te is!-ről, Facebook.com, 2022. április 12.
A Nyomtass te is! című hírlapot hatékonyabban is lehetett volna terjeszteni, de így is eljutott mintegy ezer faluba. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2022. augusztus 12.)
