Hombach-interjú a Der Spiegel idei második számában, egy nyugati médiamenedzser gondolatrendszerébe kukucskálhatok. Schröder kancellár volt kabinetfőnöke az Európai Unió megbízottjaként dolgozott a Balkánon. Nemrégiben a Ruhr-vidéken vállalt állást, a Westdeutsche Allgemeine Zeitung-nál. Vagyis a WAZ-nál, a német helyi lapok legnagyobb hálózatánál, amely a mi Dunántúlunkon is működtet öt újságot.  

A hamburgi hetilap munkatársa megkérdezte, vajon a politikától való eltávolodása - eltávolítása? - egy házépítéssel kezdődött-e. Korrupció gyanúja miatt ugyanis rászállt a német nyelvű média. Bodo Hombach szerint tisztázódott a helyzete, a „mediális felmentésnek” azonban még nem alakult ki a kultúrája. A média előbb ítélkezik, mint a bíróság, és ha netán az igazságszolgáltatási eljárás a vádlott fölmentésével végződik, akkor az őt támadó médium ezt nem siet közölni a nyilvánossággal. Vagy ha közli is, nem akkora hangsúllyal, mint ahogy korábban taglalta a szaftos ügyet.

A WAZ-hálózat ügyvezetője kifejtette, hogy pályakezdő politikusként megtanulta: mielőtt akcióba lépne, mindig fontolóra kell vennie, vajon az a bizonyos döntés hogyan hatna, ha nyilvánosságra kerülne. Majd részletezte, hogy egy félreérthető lépés akkor is árt a politikusnak, ha nem jogsértő, „csak” az emberek igazságérzetét horzsolja. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a korai felismerés se mentette meg a házépítés médiabeli következményeitől. Mégse haragszik az újságírókra, sőt leszögezi, hogy az információnak egymagában már nincs értéke.

Szerinte a színvonalas feldolgozás varázsolja értékké, a feldolgozás szakembere pedig az a fránya újságíró. A nyugat-európai médiavállalkozók észjárását így összegezte: „Aki a pénzét újságba fekteti, és nem képvisel gazdasági érdekeket, az világszemléleti buzgóságból, pártpolitikai okból vagy egyéb manipulatív szándékból költekezik.” Az a benyomásom, hogy sikerült meglelni a német sajtóbefektetők magyarországi gyakorlatának magyarázatát. Ők se különbek a deákné vásznánál, hisz’ a profitra hajtanak, a média bekebelezésére hajlamos helyi politikával szemben mégis akarva-akaratlanul védik a sajtószabadságot.

Hombach említett is egy példát, amely valószínűleg balkáni. A WAZ épp eladni készül az egyik szerkesztőségét, mert föl-fölmerült a gyanú, hogy az újságban megjelenő vélemények megvásárolhatóak. Ezzel a tapasztalattal a magyarországi piacon jó néhány laptól kéne megválni.