Miniszterelnökünk szívesen alkalmazza a képes beszédet. Különösen a népi szólásokat kedveli, közéjük tartozik a Makó-Jeruzsálem párhuzam. A két település közti távolság légvonalban kétezer, autóval 5636 kilométer. Ahhoz, hogy felfoghassuk Orbán Viktor legutóbbi kijelentését, szükségünk van arra is, hogy hajóval mennyi az a fránya távolság. Valahol a kettő között. Országunk első embere így fogalmazott: „Ukrajna olyan messze van az uniós tagságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.” (Magyar Rádió, 2023. november 10.)
A közmondást akkor használjuk, ha érzékeltetni akarjuk, hogy két település, fogalom, életérzés között a távolság beláthatatlan, gyakorlatilag áthidalhatatlan. Igazán kár, hogy a metafora (sűrített hasonlat) pontatlan. Vajon Orbán tisztában van-e a Makó és a Jeruzsálem közti kapcsolat eredeti jelentésével? Mindenesetre nem először ejtette ki a száján. Olyan politikusokkal és egyéb véleményformálókkal osztozott ebben, mint például a másik szekértábornokkal, Gyurcsány Ferenccel.
Valamint Csizmadia László CÖF-vezetővel, Nagy Ervinnel, a XXI. Század Intézet elemzőjével, Néző László újságíróval, Niedermüller Péter DK-politikussal, Rákay Philip publicistával, Szabó Tímea Párbeszéd-, Szilágyi György Jobbik- és Szili Katalin akkor még MSZP-politikussal. Kacifántos kijelentéseiket azért nem idézem, mert korántsem akarom pellengérre állítani őket. Inkább azt érzékeltetni, hogy vagy nem néztek utána a szólás eredetének, vagy utánanéztek ugyan, mégis úgy vélték, hogy a hatás kedvéért érdemes a közbeszédben elterjedt változathoz alkalmazkodni.
A bejegyzésem utáni összeállításban azokat idézem, akik megvilágítják a szólás eredetét. Vagy pedig elfogadják a szakemberek magyarázatát, és ezzel vállalják, hogy nem a plebs szája íze szerint fogalmaznak. Nem gondoltam volna, hogy a pozitív példák között említem Torgyán József nevét. Utalva azonban a kisgazda politikus védőügyvédi előéletére, a műveltségét soha senki nem vonta kétségbe.
Máskülönben a múlt század nyolcvanas éveiben szembesültem Makó vitézzel. A művelődéstörténész Péter Lászlót látogattam meg szőregi otthonában, és öreg barátom arról mesélt, hogy az ötvenes években miként helyezték büntetésből Szegedről Makóra. Kérdésemre előkapta tízezer kötetnyi könyvtárából a Tiszatáj 1978/7. számát, és megmutatta Tóth Ferenc néprajzos kutató Makóról írott tanulmányát.
Kiderült belőle, hogy 1217-ben, hosszas vonakodás után II. Endre királyunk végre sereget küldött a Szentföldre. Az egyik katonája, Makó berúgott a vitorlás fedélzetén, és a parton elsuhanó város templomtornyait Jeruzsálemnek tulajdonította. Holott csupán a dalmáciai Spalato, a mai Split tornyait látta. A harcostársai erre mondták egymás között viccelődve: „Messze van még Makó Jeruzsálemtől.” Az akkor még nem is létező városra aligha gondolhattak, annál inkább a nagyon is létező vitézre.
Néhány évvel később nyomdába küldtem Mezei András interjúját. Az Élet és Irodalom főmunkatársa a Szovjetunióban élő zsidók kivándorlásáról érdeklődött, és a nemzetközi akcióban közreműködő magyar diplomatát szólaltatta meg. Arra a kérdésre, hogy „Valójában milyen messze van jelenleg Makó Jeruzsálemtől?”, Györke József sejtelmesen válaszolta: „Mit mondjak? II. András seregével egykor Makó vitéz is eljutott Akkóba.” Ama városba, ahol a magyar sereget szállító hajó kikötött.
Onnan még annyit kellett Makóéknak gyalogolniuk Jeruzsálemig, mintha Makó városából Kecskemétig kellett volna eljutniuk. Tanúsíthatom, hogy az interjú készítője és alanya is fölkészült a beszélgetésre. Ráadásul egyiknek sem állt érdekében, hogy a szólás elterjedtebb, népszerűbb és pontatlanabb változatát használja.
Tíz mondat Makó vitézről
A Makó név nem a helységet idézi fel, hanem II. Endre királyunk 2017. évi keresztes hadjáratában résztvevő Makó nevezetű vitézének személyét. (Bakos József nyelvész, Heves Megyei Hírlap, 1991. július 20.)
A főiskola zárt láncú televíziós központja az igazi televíziótól olyan messze van, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Pálfy G. István oktató az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskoláról, Médiafüzetek, 2004/2.)
A magyar sereg bérelt velencei hajókon utazott. Makó vitéz a hosszú út fáradalmait tüzes borokkal feledtette. Amikor végre egy szép várost pillantott meg, melynek tornyairól a kereszt jelei intettek feléje, azt hitte, elérték Jeruzsálemet. Pedig csak Spalato volt az. Így lett Makó vitéz a magyar keresztes hadjárat máig legismertebb katonája. (Szőke Anna néprajzos kutató, Híd, 2014/6.)
Talán még szegény Makó vitéz is közelebb jutott Jeruzsálemhez, mint Gyurcsány a baloldal szellemiségéhez. (Fricz Tamás politológus, Napi Gazdaság, 2015. augusztus 12.)
Az árverés olyan messze áll tőlünk, mint Makó lovag Jeruzsálemtől. (Torgyán József volt kisgazda politikus az állami földek licitjéről, Magyar Nemzet, 2016. április 23.)
Olyan messze vagyunk ettől, mint Makó kapitány Jeruzsálemtől. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2019. december 3.)
A rég álmodott valódi demokrácia olyan messze áll tőlünk, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Ujj János aradi újságíró, NyugatiJelen.com, 2020. június 10.)
Ahogy a mai magyar pártkocsmát elnézem, Makó vezér közelebb volt Jeruzsálemhez, mint a mi pártjaink a demokratikus minimumhoz. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, 2020. augusztus 6.)
A vakok észlelése olyan messze áll a valódi látástól, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Bene Zoltán író, Irodalmi Jelen Online, 2021. november 19.)
Az európai topfutballtól olyan messze vagyunk, mint a mondás Makó vitéze Jeruzsálemtől. (Pór Károly újságíró, Nemzeti Sport Online, 2022. január 28.)
