A temetkezési egyesületek megkongatták a vészharangot. A halottak napjára időzítve adták közre, hogy tetemes veszteséget szenvedtek. A hozzátartozók hamvait tartalmazó urnákat a rokonság már nem föltétlenül a temetőben hantoltatja el. Vagy szétszórja egy közeli folyóban, vagy a kertjében temeti el, vagy pedig a nappali szobában tartja. Eme újsütetű „divatot” a temetésből élő cégek kegyeletsértőnek vélik, mert szerintük megakasztja a gyász feldolgozását. Az indoklással adósak maradtak, ettől persze még elgondolkozhatunk a jelenségen.
A témával foglalkozó cikkekből kirajzolódik, hogy gazdasági válsággal küszködő országunkban a koporsós temetések helyett az olcsóbb urnásokat választják a családok. A temetések ára ugyanis a legutóbbi fél évtizedben 60 százalékkal nőtt. A Központi Statisztikai Hivatal szerint egy koporsós temetés 400 ezer forintot kóstál, a hamvasztásos pedig 300 ezret. Tavaly szeptemberben búcsúztunk el az első feleségemtől, két gyermekünk anyjától, az ő temetése 600 ezer forintba került. Azóta feltűnően gyarapodott az urnák száma, melyek közül sok kerülte el a temetőt.
Egy fájó történetet eddig két okból nem írtam meg. Kilógott volna a nyilvánosság ügyeit boncolgató Médianaplóból, ráadásul röstelltem, hogy „kegyeletsértés” fordult elő a tágabb családunkban. Most viszont látom, amiről azt hittem, hogy egyedi eset, az bizony elterjedt. A múlt század ötvenes éveiben unokatestvéremmel együtt töltöttük a nyarakkat nagymamánknál, mert a szüleink dolgoztak, és az iskolai szünetben nem tudtak mihez kezdeni velünk. Később, már ifjú házasként sokat segített.
Kollégiumban laktam, és a menza kínálata nem elégítette ki kemény edzésekhez szokott szervezetemet. Ősztől tavaszig naponta kifutottam hozzá, a várostól öt kilométernyire lévő katonai bázisra, és hol zsíros kenyérrel kínált, hol ebéddel. Egy táplálkozási szakértő bizonyára edzésellenesnek tartaná ezt az étkezési kultúrát, a tízkilométernyi futások azonban olyan állóképességet eredményeztek, hogy a leghosszabb rövidtávon, 400 méteren országos középiskolai bajnokságot nyertem.
A hajdani segítséget a mögöttünk hagyott utolsó évtizedben azzal háláltam meg, hogy neki adtam az Orbántól kapott Erzsébet-utalványokat, és havonta még egy kis pénzt is utaltam az OTP-számlájára. Halálhíre azért nem lepett meg, mert rossz egészségi állapotban volt, ám az váratlanul érintett, hogy az egyik lánya hirtelen meghalt - későn diagnosztizált mellrákban. Több hét múltán sem érkezett értesítés arról, hogy mikor lesz a temetés. Felhívtam a testvérét, a vonal másik végén kényszeredett csönd.
Kiderült, hogy mindkét hozzátartozónkat hamvasztották, és a temetésre már nincs pénzük. Úgy gondolják, hogy a kertben, a legszebb fa tövében hantolják el az urnájukat. Az unokatestvérem létminimum alatt élt, elhunyt lánya fölötte, bár ő is máról holnapra. Megözvegyült férjének nincs tartaléka „a legdrágább váratlan költségre”. (Idézet egy tényfeltáró cikkből.) A testvére jobban szituált családban él, városi zöldövezetben, még kertjük is van, de az immár milliósra rúgó kettős temetést ők sem képesek kigazdálkodni.
Az a benyomásom, hogy a középosztály alsó rétege sem készült föl a koporsósnál kétségkívül olcsóbb hamvasztásos temetésekre. Remélem, hogy amit most, a halottak napjára írtam, az olvasók nem tekintik kegyeletsértésnek.
Tíz mondat a temetésről és a temetőről
Temetőben nehéz titkolni azt az örömünket, hogy csupán látogatóban vagyunk itt. (Varga Mihály újságíró, Kecskeméti Lapok, 1994. április 14.)
Halottak napján élettel telik meg a temető. (Szemán László újságíró, Budapesti Reggel, 2004. október 30.)
Faludy György a temetésére azt kérte, fiatalok szerelmeskedjenek a fűben, miközben én zenélek. Ebből csak az utóbbi valósult meg. (Hobó - Földes László rockzenész, Napló, 2011. április 8.)
Mintha az ellenzéki pártok külön sírhelyért küzdenének a közös temetőben. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2013. október 23.)
A szociális temetés nem végtisztesség, hanem a tisztesség vége. (Székhelyi József színész, Népszava, 2015. június 15.)
Magyarországon kevesebb a keresztelő, mint a temetés. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2015. november 7.)
A temetés nem a végtisztesség-tétel pillanata, csak a nagypolitika rossz lelkiismeretének a performansza. (Szőcs Géza költő, az Orbán-kormány volt kulturális államtitkára, Irodalmi Jelen, 2017/október)
A temetés is show, csak az ember nem kap tapsot. (Fábry Sándor humorista, Fix TV, 2019. november 5.)
Sok zenész van, akit a színpadról temetnek. (Gryllus Dániel zenész, Magyar Hang, 2021. augusztus 20.)
A temetés költségeit a jog szerint akkor is ki kell fizetni az arra kötelezett rokonnak, ha már régóta nem tartja a kapcsolatot, és nem örökölt semmit az elhunyt után. (Szalai Anna újságíró, Népszava, 2023. július 25.)
