Élénk visszhangot keltett egy tegnapi hír, miszerint a Fővárosi Ítélőtábla megtiltotta a magyar kormánynak, hogy „Budapest számlájáról több pénzt emeljen le, mint amít forrásként biztosít a városnak”. (Részlet a bírósági indoklásból.) Ráadásul azonnali jogvédelmet rendelt el. A jogerős ítéletig a fővárosi önkormányzat használhatja azt a pénzt, amelyet a kormányzat elvont volna tőle. Az ellenzéki politikusok nyilatkoznak, élükön a budapesti főpolgármesterrel. Örvendezés közben egyikük se tette föl a milliárdos kérdést: vajon miért a központi hatalomnak kellene forrást biztosítani a budapesti önkormányzatnak?

Karácsony Gergelyék szóvá tették, hogy amit befizetnek az államkincstárba, abból kevesebbet kapnak vissza. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ha nem ellenzéki többségű az önkormányzat, hanem a kormánypártok uralják a helyi viszonyokat, akkor az állami újraelosztási rendszerben kapnak forrásokat a kormányzattól. De a kormánypárti polgármesterek szájíze is keserű, elvégre e gyakorlat őket is zsarolhatóvá, sakkban tarthatóvá teszi. Kegyként kapják vissza azt, aminek ellenértékét a helyi cégek és vállalkozók állították elő.

Bár az újraelosztási rendszer a hatalmat gyakorló miniszterelnökre van kihegyzve, mégse állítom, hogy e szisztémát Orbán Viktor találta ki. „Csak” tökélyre fejlesztette. Akik korábban gyakorolták a hatalmat, azok is ragaszkodtak a kormányzat ama jogához, hogy begyűjti az adókat és egyéb helyi bevételeket, majd a saját érdekei szerint osztja szét. Névlegesen elismerték a szubszidiaritás elvét, hogy a bevételek felhasználásáról ott döntsenek, ahol a legjobban tudják, mire kéne fordítani ezeket a pénzeket

Amidőn 2004-ben beléptünk az Európai Unióba, azóta az összes magyar kormány elszabotálta a regionalizálást. Fékezte, gátolta, hátráltatta, nehezítette, visszafogta az Európai Egyesült Államok meghonosítását. A korabeli megnyilatkozások szerint a Német Szövetségi Köztársaság nevében amerikai import volt a középső szó. A tartományi rendszert a második világháború után az Atlanti-óceán tulsó partjáról hozták át a jenki megszállók, hogy a Hitler-féle központosítás írmagját is megsemmisítsék. Az okfejtésben van igazság, történelmileg azonban pontatlan.

A hitleri túlközpontosítás csupán kitérő volt 1933-tól 1945-ig. S még ha előzményének tekintjük is a Bismarck-féle országegyesítést, az is csak 1871-től 1945-ig tartott. Az előtte való ezer évet német nyelvterületen a fejedelemségek, hercegségek, őrgrófságok, érsekségek-püspökségek laza halmaza jellemezte. Ugyanez mondható el Magyarországról is. 1526-tól 1920-ig félezer év telt el, és a több részre szakadt magyar nyelvterületen óhatatlanul kialakultak és megerősödtek az elszigetelt önkormányzatok. Miközben kifizették a sarcot a töröknek és a labancnak, az adót pedig az erdélyi fejedelemnek, ami maradt, annak a sorsáról ők maguk döntöttek.

Az Európai Egyesült Államok eszméje azt jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok mintájára a szövetségi államok (tartományok) megegyeznek a központi kormányzattal az adóbevételek megosztásáról. A megállapodás része, hogy mi lesz a kormány feladata, és mi a régióé. Példának okáért Észak-Magyarország Hevest, Borsod-Abaúj-Zemplént, Szabolcs-Szatmár-Bereget és Hajdú-Bihart jelenti. Vajon miért a Karmelita-kolostorban döntik el, hogy az egri, a miskolci, a nyíregyházi vagy a debreceni színházat kell-é felújítani? Miért a budai Várban döntik el, melyik város bevételeiből húzzanak föl focistadiont? Miért ne fedett kézilabda-pályát vagy röplabda-csarnokot, ha ezeknek a sportágaknak alakultak ki a hagyományai?

A felújítások sorrendjét, a sport- és kulturális intézmények megépítését miért nem a regionális parlament dönti el? Amelyben ott volnának a jelenleg kizsigerelt ellenzéki polgármesterek és a sakkban tartott kormánypárti polgármesterek is. Akik szükség esetén akár össze is foghatnának a falánk központi hatalom ellen. Az elképzelt megegyezés szerint a helyi adóbevételek negyven-ötven százaléka az államkincstárban kötne ki, és a központi hatalom ebből cserélné a vasúti síneket meg építene autópályákat. Azt csinálná, amivel egyben tarthatja az országot.       

Az Európai Egyesült Államok eszméjét az ellenzéki pártok közül a Demokratikus Koalíció tűzte a zászlajára. 2022-es választási programjáról az volt a benyomásom, hogy Gyurcsányék se mondtak le a központosítás gondolatáról. A tegnap bejelentett programjuk még nem jutott el hozzám, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy most sem hirdetik meg azt a fránya decentralizációt. Ha árnyékkormányuk egyszer majd átveszi a hatalmat, akkor ő akarja eldönteni, hogy a központilag beszedett adókból mennyit csorgat vissza az önkormányzatoknak?

De ha a pillanatnyilag legerősebb ellenzéki párt eddig nem adta alább a központosításnál, mit várhatunk a többi ellenzéki párttól, amelyek még csak nem is az európai föderáció gondolatával házalnak?

Tíz mondat a központosításról

Mi már éltünk egyszer olyan rendszerben, ahol központilag mondták meg, mi a jó nekünk. (Magyar Bálint SZDSZ-politikus, Délvilág, 1999. február 26.)

A szocialisták alapállásban jobban szeretnek előbb pénzt központosítani, aztán elosztani. (Kuncze Gábor SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 2003. július 18.)

Nem Budapesten, a „központban” kell eldönteni, hogy hol mire mennyit költsenek. Helyben tudják, hogy miként hasznosul legjobban a pénz. (Gyurcsány Ferenc újdonsült miniszterelnök, Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember 20.)

A Fidesz abszurditásig fokozta a hatalom központosítását. (Boda Zsolt - Csigó Péter szociológusok, Hírszerző.hu, 2012. március 26.)

A rendszer túlközpontosított lett, és nemcsak a felesleges, hanem a hasznos viták is megszűntek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, hvg.hu, 2014. május 29.)

A Fidesz nem annyira konzervatív, mint amennyire jobboldali párt. A konzervatív a spontán folyamatokban hisz, decentralizál. A jobboldali központosít. (Lányi András publicista, Magyar Nemzet, 2015. október 10.)

Remélem, hogy ez a túlközpontosítás nem hozza vissza a szocializmust. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, The Budapest Beacon, 2016. június 17.)

A kormány olyan rendszert alakított ki, amelyben központi támogatás nélkül nagyberuházást nem tudunk kivitelezni. (Tarlós István budapesti főpolgármester, PestiSrácok.hu, 2018. július 6.)

Ha a polgármester és a képviselők átadják magukat a pszichózisnak, hogy valamiféle partizánok a központi kormányzat elleni harcban, akkor az nemcsak ostobaság, hanem felelőtlenség is. (Kövér László Fidesz-politikus, Délmagyarország, 2019. szeptember 13.)

A központosítás bája, hogy már egy rajzszöget is centrumokból kell majd vételezni. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. április 21.)