Nem hagy nyugodni az egyik választási óriásplakát, amelyet a Nagykörúton láttam. Elő is szedtem a winchesterből, amit Geszti Péter reklámszakember és dalszövegíró mondott az egyszerű és hatékony üzenetküldési lehetőségről. Íme: „Míg a tévét ki tudod kapcsolni, addig az utcai plakátot nem.” (Új Dunántúli Napló, 2001.12.08.) Azért motoszkál bennem a gondolat, mert a félmúlt ködéből felrémlik egy másik óriásplakát.
Az 1990-es választási kampányban árasztották el vele az országot, és az úgynevezett három gráciát ábrázolta. Fodor Gábort, a „szőke herceget”, aki a Fideszen belüli liberalizmust jelképezte. Deutsch Tamást, a kamaszlányok fürtös és fülbevalós álmát, aki a fiatalok pártján belüli radikalizmust. És persze, Orbán Viktort, aki afféle függőhídként köti össze a két irányzatot. Igen ám, de a 198 centis Fodor, a 193 centis Deutsch és Orbán feje hogyan került egy magasságba?
Egyszer majd megírja egy reklámfotós vagy a Fidesz körül keresgélő marketingesek valamelyike, hogy mit tettek Orbán Viktor talpa alá. Addig is felötlik egy régi fesztiválemlék. Az NSZK-beli Oberhausenben, a dokumentumfilmesek világtalálkozóján figyelemre méltó összeállítást láttam. Dziga Vertov, a szovjet híradósok talán legismertebb alakja felbátorodott Sztálin halála után, és a múlt század ötvenes éveiben elmesélte az emlékeit. Az interjút készítők ezek egyikéhez keresték meg a korabeli híradófelvételt.
A múlt század harmincas éveiben vízierőművet avatott volna Sztálin. Lám, a Ruhr-vidéki filmfesztivál nézőterén vadul ötvénylik az eltérített Volga, a hullámsírban épp eltűnik egy pravoszláv templom aranyozott tornya. Közben Vertov fáradt, öreges hangján meséli, hogy nem egyszerűen szakmai feladatot kellett megoldania, hanem az életével játszott. Sztálin ugyanis, mint oly sok diktátor, kistermetű volt, és a Politikai Bizottság tagjai kivétel nélkül magasabbak voltak nála.
Hogyan lehetne úgy megmagasítani - töprengett Vertov -, hogy a nézők ne vegyék észre a turpisságot? Némi töprengés után két pallót vezetett a morajló, kavargó folyó fölé. Az egyik harminc centivel magasabban lengedezett, mint a másik. S látni, amint a vezéri pallón Sztálin közelíti meg ollóval a vöröslő szalagot. Mögötte és alatta pedig a Politikai Bizottság tagjai asszisztálnak ijedten az ingatag mutatványhoz. Isten bocsássa meg, de még magánhasználatra se merem kibontani a kínálkozó párhuzamot.
