Kollégám és barátom Marosvásárhelyen él. Onnan szerkeszti A Hét című bukaresti magyar hetilap digitális örökösét, a ÚjHét.com-ot. Mielőtt közli valamelyik fészbukos bejegyzésemet, és nem ért belőle valamit, akkor hajnali kettő és három között imélben kér felvilágosítást. Ma éjszaka idézte egyik mondatomat: „A nagy hírre vergődött null és nulla harca a múlt század hetvenes éveiben dőlt el.”

A tegnapi bejegyzést két magyar zseninek, a rádiós Szepesi Györgynek és a tévés Vitray Tamásnak szenteltem. A levélírónak igaza van, felrúgtam szakmánk egyik alapszabályát. Ami az újságírónak magától értetődő, az nem föltétlenül evidens az olvasónak. Ráadásul a koromból telik arra, hogy értsem a null és a nulla körüli háborúskodást, de a határon inneni fiatalabbak sem igazán tudhatják, vajon mire is utaltam.

Elnézést az erdélyiektől és a fiatalabb évjáratú magyarországiaktól. Vigasztal az a tudat, hogy legalább utólag megmagyarázhatom: az értelmező szótár szerint a nulla azt jelenti, hogy mondjuk egy tornász elrontotta a gyakorlatát, ezért nulla pontszámot kapott. De ha például focimeccset közvetítenek, akkor a gól nélküli félidőre azt mondják, hogy null nullra áll a mérkőzés.

A nulla máskülönben a latin nullus (semmi) szóból származik. Ehhez képest a semmiről érzelmektől és érdekektől se mentes vita zajlott a múlt század második felében. A hazai nyilvánosságot még jelentős mértékben befolyásolta a Magyar Rádió, de már feljövőben volt a Magyar Televízió.  A két testvérmédium vetélkedett a médiafogyasztók figyelméért.

Az amerikai atléták 1958-ban a Népstadionban versenyeztek, és a tévés sportosztályon nem volt senki, aki képes lett volna interjút készíteni velük. A rádió külföldi adások szerkesztőségből kölcsönöztek egy fiatal újságírót, aki tudott angolul. Vitray Tamásnak hívták. Ugyanebben az évben rendezték meg a Hazafias Népfront kongresszusát. A szünetben Szepesi György bemutatkozott Kodály Zoltánnak, az ország egyik legtekintélyesebb értelmiségijének.

A zeneszerző megdicsérte Szepesi közvetítéseit, fölhívta azonban a figyelmét arra: „Ne mondja többször, hogy null, mert az nem magyar szó.” A híres rádióriporter elmesélte neki, hogy nem ő találta ki a nullt, hanem a mesterétől, Pluhár Istvántól örökölte. De mert komoly embertől hallott ellenvéleményt, megkereste Bárczi Géza akadémikust, a korszak legjelentősebb nyelvészét, aki megnyugtatta.

Kodály nem hagyta magát, hanem 1965-ben, az Egerben megrendezett Országos Kiejtési Konferencián is szóba hozta a nullás kérdést. A következő lépése pedig az volt, hogy 1968-ban levelet írt a Magyar Televízió vezetőségének is. A levél eljutott a sportosztály vezetőjéhez, Radnai Jánoshoz, aki megkérte (kötelezte?) az akkor már tévésként dolgozó Vitray Tamást, hogy a következő meccsközvetítésen mondja el: Kodály Zoltán felhívta a figyelmüket a „helyes szóhasználatra”. 

Ez aligha esett Vitray nehezére. Amúgy is zavarta, hogy a tévénézők lenémították a hangját, és bekapcsolták a rádiót, hogy Szepesi hangjával nézzék a mérkőzést. A nyilvánosságot 1970 szilveszterén értesítette a Magyar Televízió a vita fejleményeiről. A műsorvezető Vitray Tamás meghívta Hofi Gézát, aki az ország legnézettebb műsorában pedzegette a semmiről zajló háborút.

A világhálón megnézhető a felvétel, amely azzal fejeződik be, hogy Vitray ironikusan mosolyogva feddi meg  a humoristát:  ne bántsa Szepesit. Egyébként pedig azt olvastam ki a vitával foglalkozó írásokból, hogy az idősebb rádió és a fiatalabb televízió testvérharcában jelentős szerepet játszott a „semmiről” szóló vita. Befolyásolta a rádió, illetve a televízió arcának, Szepesi Györgynek és Vitray Tamásnak a személyes viszonyát is.

A vita tanulságait egy bizonyos Veszprémi Linda foglalta össze a Nemzeti Sport Online 2019. október 5-i számában. Vajon kit tisztelhetünk benne? Van egy azonos nevű pszichológus, aki a Felvidéken praktizál, ettől persze még elemezheti a magyarországi folyamatokat. De nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a Linda című hajdani tévésorozat Veszprémi Lindájának nevét vette kölcsön egy jó tollú televíziós.

Tíz mondat a nullról és a nulláról

A tévé hangját lehalkították, és a rádióból hallgatták Szepesi közvetítését. (Vitray Tamás tévés sportriporter)

Azt mondták, hogy a null nem magyaros, mert a németből jött. Erre én azt mondom, hogy a nulla meg a latinból. (Szepesi György rádiós sportriporter)

Amíg az én szótáramban ott van a null, addig használd nyugodtan! (Bárczi Géza nyelvész Szepesi Györgynek)

Nem szabad az a-t elharapni. (Kodály Zoltán zeneszerző)

Különállásunk jelképe lett a nulla. (Vitray Tamás tévés sportriporter)

Ebben a kérdésben a közbeszéd a döntő, és az emberek továbbra is nullt mondanak. (Hegyi Iván sportújságíró)

Az ország két részre szakadt, szepesiánusokra és lázadókra. (Jolsvai András közíró)

A rádióban is szoktam közvetíteni, és ott nullt mondok. (Hajdú B. István sportriporter)

Null és nulla is használatos. Hadd nyíljon két virág! (Vitray Tamás tévés sportriporter)

A magyar futballközvetítések történetének legdurvább elméleti vitája. (Veszprémi Linda)