Az is különbség a politikusok és az újságírók között, hogy az utóbbiak hajlamosak megrekedni a közmondásoknál. A politikusok viszont igyekeznek hozzáadott értéket vagy csupán „értéket” kölcsönözni a régi szólásoknak. Ma reggel megjelent cikkében Pilhál Tamás maradt a sablonnál: „Kutyából nem lesz szalonna, Erdély pedig sohasem lesz román közigazgatási egység.”

Arra utalt, hogy Orbán Viktor Tusványoson szóba hozta a román kormány jegyzékét, amelyben a vendéglátói felsorolták, hogy a magyar miniszterelnök mivel ne foglalkozzék a felségterületükön. Például „a nem létező romániai közigazgatási egységekkel”. Országunk első emberének ez volt a nyilvános reagálása: „Azt hiszem, hogy Erdélyre és Székelyföldre gondoltak. De mi sohasem állítottuk, hogy ezek román területi egységek lennének.”

A közönség nevetéssel és tapssal jutalmazta a kétségkívül szellemes riposztot, amely azonban felér egy külpolitikai sértéssel. Ezt értelmezte egyetértően a kormányzati szócső, a Magyar Nemzet munkatársa. Erről jut eszembe az alapmondás kalandos története. Az írott forrásokban 1613-ban bukkant föl, amidőn a korszak legműveltebb magyarja, Pázmány Péter bíboros így fogalmazott: „Szalonna nem lészen kuvaszból.”

Nem a kutya kifejezést használta, hanem a birkák terelésére betanított kuvaszt. Elégedetlen lehetett azonban a fogadtatással, mert imigyen finomított rajta: „Perzseléssel szalonna nem lesz a kuvaszból.” Nem az elkényeztetett ölebekre, a pocakot eresztett pincsikre utalt tehát, hanem a nyargalászástól karcsú pásztorkutyákra. Néhány évszázadig ez a pusztai jelentés jellemezte a magyar szólásgyűjteményeket. A szalonna állandó elem maradt bennük, a kutya rokon értelmű kifejezései pedig váltakoztak.

1851-ben jegyezte föl Erdélyi János, hogy „Van, mint a zsidónak szalonnája.” Amire utalt a közmondások kutatója, az tulajdonképpen nincs is, elvégre a hagyománytisztelő zsidók nem esznek disznóhúst. A Trianon előtti magyar nyelvű sajtóban a nincsséget és a kutyaságot jelző szólás tartalma azért nem vegyült, mert a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchiában a magyar birodalomrész fele magyar, fele nemzetiségi arányát az asszimilálódó zsidók billentették a magyar oldalra. Trianon után azonban, a harmadára szűkített Magyarországon már nem volt szükség az elmagyarosodott zsidók segítségére az ország uralásában.

Székely István, a Hyppolit, a lakáj című film rendezője, aki az 1938-as zsidótörvény után elhagyta az országot, évtizedekkel később, idős emigránsként cikket írt egy izraeli magyar újságba. Idézem: „Az 1919-es fehérterror napjaiban az aszódi Fő utca házfalára ilyesféle feliratokat mázoltak: ’Kutyából nem lesz szalonna - Zsidóból nem lesz magyar.’” (Új Kelet, 1975. november 14.) E hangvétel jellemezte a két világháború közti, csonka-magyarországi sajtót.

A kutyás és szalonnás hasonlat pályafutásában újabb állomást jelentett 1945. A Moszkvából hazatért Rákosi Mátyás beterjesztette a VIII. törvénycikkelyt, amelyet az újságírók Lex Sulyoknak neveztek el. A magyar kommunisták vezetője az egyik legjelentősebb politikai ellenfelére utalt, Sulyok Dezsőre,  akiről ezt mondta az országgyűlésben: „Van még egy képviselő, aki 1935-ben a Nemzeti Egység Pártjának volt a tagja… Most aztán kiderült, hogy kutyából nem lesz szalonna.” Az 1948/49-es hatalomátvétel után is Rákosi utalgatott a szólásmondásra, de már a kulákoknak tartogatta.

A Kádár-korszak második felében, például a múlt század nyolcvanas éveiben a hatalmon lévők már kevésbé élezték a társadalmi csoportok közti feszültségeket. Ezzel magyarázható, hogy a nyilvánosságban alig használták az ellenségképzéshez illő kutyás-szalonnás hasonlatot. Az ellenzékiek viszont vele jellemezték az értelmiségi közérzetet és a társadalmi-gazdasági folyamatok megreformálhatatlanságát.

Mint a bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, többen is Tamás Gáspár Miklósnak tulajdonítják a ki tudja hányadszor megújított jelentéstartalmat. 1988-ban, a Jurta Színházban arról beszélt a filozófus, hogy a bolsevik kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Azért nem tettem ki az idézőjelet, mert e kijelentésnek, amelynek az elhangzását többen is megerősítettek, egyelőre nincs sajtóbeli nyoma. Még az sem biztos, hogy TGM így mondta.

Van olyan változat, amely szerint nem állított, hanem kérdezett. Vajon lesz-é a bolsevista kutyából demokratikus szalonna? Egy idő után megunta a pontatlan idézgetéseket, és a Magyar Távirati Irodához eme szöveget juttatta el: „Mindazok, akik 1988-ban, a Magyar Népköztársaságban, a Varsói Szerződés tagállamában nyilvánosan ilyet mondtak, azok idézhetnek. Mások nem.” 

A szállóigesített közmondás kalandos sorsában az újabb fordulat 2001-ben következett be. Az ellenzékben lévő MSZP Medgyessy Pétert indította miniszterelnök-jelöltként, és a hitelrontásra Kövér László vállalkozott. A régi-új politikust így köszöntötte: „Internacionalista bolsevik kutyából nem lesz nemzeti demokrata szalonna.” Ő nem kérdezett, mint valószínűleg Tamás Gáspár Miklós, hanem állított, aminek nyoma van a sajtóban.

Az a benyomásom, hogy azért hivatkoznak rá szívesebben az ellenzéki politikusok és újságírók, mert akkor nem kell végiggondolniuk, vajon a bolsevista kutyából lett-é demokratikus szalonna. Holott nem is nagyon kéne választaniuk Tamás Gáspár Miklós és Kövér László elsősége között. Elég, ha visszakövetik a a nagy hírre vergődött mondatot Rákosi Mátyásig.     

Tíz mondat egy közmondásból lett szállóigéről

Lehet-e kutyából szalonna? Lehet, hogy egy szelídebb kutya lesz belőle, de bizony kutyából soha nem lesz szalonna. (Kornai János közgazdász a gazdasági reformról, Mozgó Világ, 1990/4.)

A Szovjetunió menthetetlen, a kommunizmus menthetetlen, reformok itt soha nem lesznek. A reform illúzió, kutyából nem lesz szalonna. (Heller Ágnes filozófus az 1956 utáni értelmiségi életérzésről, Kortárs, 1998/5.)

Internacionalista bolsevik kutyából nem lesz nemzeti demokrata szalonna. (Kövér László Fidesz-politikus Medgyessy Péterről, az MSZP miniszterelnök-jelöltjéről, Magyar Hírlap, 2001. augusztus 11.)

Emlékezzünk TGM kérdésére, lehet-e bolsevista kutyából demokratikus szalonna? (Szájer József Fidesz-politikus, Hócipő, 2009. április 8.)

„Lesz-e bolsevista kutyából demokratikus szalonna?” Ezt a kérdést tette föl Tamás Gáspár Miklós 1988-ban. Lesz-e bolsevista kutyából orbánista szalonna? Így módosult a kérdés az évek során. (Révész Sándor újságíró, Népszabadság, 2010. július 27.)

A kommunista kutyás történetben speciel igaza lett Kövér Lászlónak, mert sem belőle, sem azokból a társaiból, akik még ma is mellette vannak, tényleg nem lett demokratikus szalonna. (Ille István blogger, Kanadai Magyar Hírlap, 2014. január 13.)

Ahogy kommunista, úgy szélsőjobbos kutyából sem lesz hirtelenjében demokratikus szalonna. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Jobbikról, Magyar Hírlap, 2017. december 28.)

Vannak, akik Kövér Lászlóhoz kötik a „kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna” bonmot-t. Az igazság azonban az, hogy a mondás valójában Tamás Gáspár Miklóstól hangzott el először 1988-ban, a Jurta Színházban. (Gulyás Balázs újságíró, Magyar Hang, 2021. november 26.)

Hogy az MSZMP KB egyik akkori munkatársát, ma országgyűlési elnököt idézzem: kutyából nem lesz szalonna. (Szűcs R. Gábor publicista Kövér Lászlóról, Facebook.com, 2023. július 25.)

Kutyából nem lesz szalonna, Erdély pedig sohasem lesz román közigazgatási egység  (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, július 27.)