Nem készültem félévi számadásra, de a címben megfogalmazott kérdés áttekintésre késztet.
Évtizedek óta gyűjtöm a mögöttünk hagyott hét legjellemzőbb mondatait. Az idén érdekes helyzet alakult ki. Abban nincs semmi meglepő, hogy a naponta megjelenő sajtótermékekben találtam a legtöbb mondatot. 2023 első hat hónapjában így lett az első a Facebook 92-vel, mögötte az ellenzéki véleményeket összegyűjtő Népszava 74-gyel. Aztán következik a ATV 61-gyel, a Klubrádió 59-cel és a kormánypárti szócső Magyar Nemzet 35-tel. Közéjük ékelődött a Magyar Hang 38 korjellemző mondattal.
E hetilap erős a véleményben, az online változat viszont pénz és munkatárs híján nyomába sem érhet az említettek orgánumok hírszolgáltatásának. Megnéztem azt is, hogy a szerzők és az interjú-, illetve riportalanyok közül kik vétették észre magukat figyelemre méltó gondolatokkal. Sok egymondatost leltem, a legtöbbször (nyolcszor) Dévényi Istvánt idézhettem. Négyszer Szerető Szabolcsot, háromszor Puzsér Róbertet, kétszer pedig Csintalan Sándort. Lehetséges, hogy más fórumot kell maguknak keresni?
Azért firtatom ezt, mert a Magyar Hang eddig is küszködött. Ez a bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik. Amidőn a 2018-as választás után Simicska Lajos visszaadta a hatalmon maradtaknak a reá bízott és az úgynevezett G-nap után a kiábrándulás szellemében irányított sajtóbirodalmat, a Magyar Nemzet néhány munkatársa hetilapot alapított. S mert nyomdát nem találtak Magyarországon, Pozsonyban állítják elő az újságnyomó papíron megjelentetett lapjukat.
Az Orbán-kormány hatalomgyakorlásából kiábrándult újságírók vállalkozása egy fillérnyi hirdetést se kapott az állami reklámkeretből. Rendszeresen ismétlődő válságok közepette próbál megélni az olvasók érdeklődéséből és támogatásából. Eddig se volt könnyű. Azt vettem észre, hogy a hetilapot az üzletvezetők péntekenként a napilapok mögött helyezik el. Nem föltétlenül azért, mert utálják, vagy utasították őket arra, hogy bújtassák el. Inkább azért, mert olyan, mint egy újság. (Ez kétségtelen.)
Most úgy alakult a helyzet, hogy a jobb sorsra érdemes heti újság eltűnt az A. az L. és az SP. üzletlánc környékbeli boltjaiból. Vajon mivel magyarázható ez? A megemelt papírárak és az előállítási költségek miatt a magyar nyelvű sajtó színvonalas vállalkozása beadta a kulcsot? Vagy tovább küzd ugyan az életben maradásért, bár egyre csekélyebb eséllyel? Valamilyen okból kiszorult az üzletláncokból? Szerencsére még nem szorult ki, de a sors iróniája, hogy a főváros talán legpolgáriasultabb övezetében mégse kapható a legpolgáribb újság.
A körülmények folytán arra jutottam, hogy végre elő kéne fizetni rá. Jó volna persze tudni, hogy egyáltalán lehetséges-e még.
Tíz mondat a Magyar Hangról
Senki sem áll mögöttünk, nulla forint van a számlánkon. (György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője, Népszava, 2018. május 4.)
A Magyar Hangot jelenleg körülbelül 12500 példányban nyomják, hirdetések továbbra sincsenek benne, kizárólag az eladásból próbálja fenntartani magát. (Kiss Brigi újságíró, Azonnali.hu, 2018. június 1.)
A Magyar Nemzet, a Lánchíd Rádió, a nyomtatott Heti Válasz beszántása, valamint a Hír TV kitakarítása után kijelenthető: a Magyar Hang maradt a polgári Magyarország utolsó orgánuma. (György Zsombor főszerkesztő, Magyar Hang, 2018. augusztus 3.)
Elvárjuk, hogy a propagandaújságok és a bulvárlapok mellett a kínálatban egészséges szellemi táplálék is helyet kapjon. (Puzsér Róbert budapesti főpolgármester-jelölt a Magyar Hang és az Aldi-üzletlánc terjesztési konfliktusáról, hvg.hu, 2019. március 9.)
Egyik hónapról a másikra élünk, működésünket szinte kizárólag a nyomtatott lap olvasói biztosítják. (György Zsombor főszerkesztő, Magyar Hang, 2020. március 20.)
Nekem tetszik ez a totális olvasói kitettség. Semmi másnak nem kell megfelelni, csak az olvasónak. (Dévényi István publicista, Azonnali.hu, 2020. december 7.)
A jobboldali közönségnek szóló, nagyon színvonalas hetilap. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Partizán, 2021. június 15.)
Nem pártpolitikához, sokkal inkább a polgári eszményekhez ragaszkodó értékrendet érzünk magunkhoz közel állónak. (György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője, Index.hu, 2022. július 25.)
Magyarországon nem akadt nyomda, amely vállalta volna a kinyomtatásukat, ezért a lapot Pozsonyban, a Petit Press nyomdájában nyomtatják. (Szalay Zoltán pozsonyi újságíró, Napunk.sk, 2022. november 10.)
Amikor elindultunk, számomra ez inkább gyászprojektnek tűnt, és egy utolsó, kétségbeesett kísérletnek. Nem mertem volna nagyobb összeget feltenni, hogy négy és fél év múlva is működni fogunk. (Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója, Napunk.sk, 2022. november 10.)
