Ezt firtatták ketten is. Az egyik budapesti kolléga, a másik vidéki városban él. Nem ismerik egymást, nem beszélhettek össze, és nem egyeztethették az álláspontjukat. Évtizedek óta űzik a kíváncsiság mesterségét, és ha egymástól függetlenül pendülnek ugyanazon a húron, akkor bizony adnom kell a véleményükre.

Jóhiszeműen tévednek, de a tanulságot nekem kell levonni. Készítettem ugyanis egy összeállítást Orbán Viktor hatvanadik születésnapjára. Azt igyekeztem dokumentálni, hogy a legutóbbi harmincöt évben ki mit mondott róla. Ő maga magáról, a családtagjai és az olykor kaján értelmezői pedig szintén róla. Harmincszor tíz sor egy körülbelül három évtizedes politikusi tevékenységről. A magyar országgyűlés legrégebbi tagjáról, az immár ötszörös miniszterelnökről.

Arról az emberről, aki nélkül nincs lényeges döntés Magyarországon. Vannak, akik a hatalomgyakorlás mikéntjét érdesebben értelmezik, a születésnap iránti tapintatból azonban visszafogottan fogalmazok. Mindazonáltal foglalkoztat a kerek évforduló. Az Orbán Viktorról kialakult véleményektől függetlenül a szállóige-gyanús mondatok gyűjtőjeként a jelenlegi kormányfőt az élmezőnyben tartom számon. A mintegy háromezer gondolatot tartalmazó gyűjteményben ötven hol éles, hol szellemes, hol mélyen szántó, hol cinikus mondattal vétette észre magát.

Elismerésre méltó a teljesítménye, de azért nem is olyan sok. Három és fél évtized alatt évenként 1,4 szállóige-gyanús mondat. Majd az utókor dönti el, mennyire jellemzik a kort, amelyet jobb híján Orbán-rendszernek nevezünk. Az a benyomásom, hogy az ellenzéki politikus szabadabban fogalmazott, mint a hatalmat gyakorló. Holott az utóbbinak több beszédírója, kommunikációs munkatársa van a stábban, akik ötletekkel kecsegtetik, de taktikai okból korlátozhatják is.    

Alighanem ezzel magyarázható, hogy a két tapasztalt újságíró fölfedezte: a fészbukos üzenőfalamon olvasható összeállítás beharangozójában olyan mondatok is vannak, amelyek egy kattintás után, belül hiányoznak az összeállításból. Abban már eltért a feltételezésük, hogy ki cenzúrázta Orbán első tíz mondatát. Egyik a Facebookra tippelt, másik valamilyen kormányhivatalra. Nos, az összeállítás kétségkívül Orbán mondataival indult, ezt tükrözi az üzenőfali „beharangozó”. Ám a gondolatokat több mint három évtized alatt gyűjtöttem össze, és magukon viselik a gyűjtés technikai körülményeit.

Amit digitális bevándorlóként megtanultam a Times New Roman betűtípusról és a 14 pontos betűkről, az most cserben hagyott. Vacakoltam velük egy darabig, aztán kihúztam az Orbán Viktortól származó szállóigéket. A negyedik tízet. S hogy a kihúzott mondatok nem a tartalmuk miatt maradtak ki, arra a mostani bejegyzésem utáni összeállítás a bizonyíték. Újra tördeltem a minőségi Orbán-mondatokat, és íme, betűhíven a tegnap mérgemben „cenzúrázott” szöveg.

Az már a helyzetünk iróniája, hogy akkor volna demokrácia nálunk, ha igaz lenne két kollégám egybehangzó feltételezése. Ha akadna olyan intézmény, amely cenzúrázhatná az ország első emberét, a nyilvánosság első számú kedvezményezettjét, a már-már örökös miniszterelnököt.

Tíz mondat Orbán Viktortól

Mindenki pontosan olyan, mint a pártja. (Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

Magyarország a világ egyetlen országa, amelyet saját maga vesz körül. (Délmagyarország, 1996. április 30.)

Ha minden jól megy, mi lehetünk Európa C-vitaminja. (Hír TV, 2003. május 17.)

A nemzet a test, a köztársaság pedig a ruha. (Magyar Nemzet, 2006. március 14.)

Semmi sem tart tovább, mint az átmenet. (Magyar Rádió, 2012. szeptember 7.)

Ha nincs gazdasági növekedés, akkor a bajt kell szétosztani. (Mgyar Rádió, 2015. április 24.)

A saját magunk dicsérete olyan fontos, hogy nem bízhatjuk másra. (Miniszterelnök.hu, 2015. november 9.)

A pénznek nincs szaga, de a tulajdonosnak van. (Miniszterelnök.hu, 2017. február 28.)

Mindenki a saját rendszerében bízik. Én is így vagyok ezzel. (Magyar Rádió, 2020. október 30.)

Minden magyarban van egy kis Petőfi. (Duna TV, 2023. március 15.)